Békés Megyei Népújság, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-25 / 121. szám
1977. május 25., szerda Talajjavítás, mélylazítás 160 ezer hektáron A Tiszántúli Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat hét megye határában szolgálja a mezőgazdasági nagyüzemeket, segít a komplex meliorációs programok megvalósításában. Az V. ötéves tervben többek között 110 .ezer hektáron végeznek talajjavítást, 50 ezer hektáron mélylazítást. Vízrendezési és agronómiái tevékenységük fél- milliárd forint értéket képvisel. — Vállalatunk minden erejével arra törekszik, hogy elősegítse a mezőgazdasági üzemek biztonságos termelését — mondja erről dr. Hegedűs Lajos főmérnök. — Az V. ötéves tervben az elmúlt tervciklushoz képest 134,8 százalékkal kívánjuk növelni a talajjavított területek nagyságát. Kiemelt feladatként kezeljük a komplex meliorációs munkát, ezzel segíthetünk legtöbbet abban, hogy ä termőtalajok maximális hozamokat produkáljanak. Tereprendezéssel a zöldség-, gyümölcstermő táblák kialakítását, az agronómiái útépítést segítjük. A rét-legelő telepítéssel a gyengén termő szikes talajokat varázsoljuk füves legelőkké, ahol olcsó tömegtakarmányhoz jut az állatállomány.. Örömmel számolhatok be arról is, hogy Békés, megyében egyre nagyobb feladatokat kell megoldanunk. 1977- ben Békésben négyezer hektáron végzünk- kémiai talaj- javítást, háromezer hektáron mélylazítást, a vízrendezési feladatok) pedig elérik a 20 millió forintot. Az elmúlt esztendőben kezdtük meg a battonyai Május 1. és a Petőfi Tsz komplex meliorációs programjának megvalósítását. A beavatkozás hatására javultak a vízgazdálkodási viszonyok. A részterületeken jól vizsgáztak a víztelenítő elemek a belvizes időszakban. A vízrendezés ugyanis nemcsak azt jelenti, hogy elvezetjük a felesleges talajvizet. A gyakorlatban a talajok vízháztartásának irányításáról van szó. A víz- gazdálkodás azt jelenti: a fölös csapadék- és talajvizet elvezetjük, a szükséges csapadékmennyiséget visszatartjuk, a talaj víz—levegő arányait kedvezően befolyásoljuk és szükség esetén a vízhiányt pótoljuk. A fenti célok megvalósítására legalkalmasabb az alag- csövezés, amely a talajnedvesség lecsapolására, visszatartására és dúsítására egyaránt képes. Ennek kedvező hatása igen jól mérhető a füzesgyarmati Vörös Csillag és a békéscsabai Május 1. Tsz határában. Vállalatunk részt vállal a környezetvédelmi program megvalósításából is. A megye cukorgyáraiban felhalmozódott mésziszapot talaj- javításra hasznosítjuk. A Gyulai Húskombinát építésével megnövekedett városi szennyvíz elhelyezésére mezőgazdasági hasznosítású szűrőmezőt építünk. Egyik legfontosabb feladatunk 1977- ben Orosházán a sóstói szikes legelő javítása, s ezzel . olcsó tömegtakarmányhoz juttatjuk az ottani állatállományt. Vállalatunk a géppark növelésével, dolgozóink állandó szakmai továbbképzésével készült fel a kiemelt program teljesítésére. A. Hogyan üzemelnek az üzemi konyhák? Erről tanácskozott — egyebek között — legutóbbi ülésén a dévaványai Nagyközségi Tanács Végrehajtó Bizottsága. Kurucz József élelmezésvezető írásos jelentésében beszámolt arról, hogy a településen hét üzemi konyha működik. Az étrend eléggé változatos, viszont kevés a halétel és elvétve lehet találkozni az étlapon befőttekkel. Gond az is, hogy a konyhák zöldség- és gyümölcsellátását a ZÖLDÉRT, a helyi ÁFÉSZ és az Aranykalász Termelőszövetkezet nem tudja folyamatosan biztosítani. Általában jónak mondható a konyhák felszereltsége, hiszen nagyrészükben áttértek az olaj- és gázfűtésre. A kihasználtságuk azonban ellentmondásos. Az Aranykalász Termelőszövetkezet és a vendéglő konyháján mégr egyszer annyi ételt tudnának főzni, mint jelenleg, de nincs rá igény. Ézzel szemben a bölcsőde, a napközi otthon konyhája túl van terhelve. Éppen ezért ezek felújítására minél előbb nagy szükség lenne. Utolsó napirendi pontként elfogadta a testület a végrehajtó bizottság munkájáról szóló jelentést, amely a megyei tanács vb június 14-i ülésén szerepel. —s. s.— Szabó Judit (jobbról) megyénk fiatal tervező iparművésze Kecskeméten áprilisban megrendezett sikeres kiállítása után most szűkebb hazájában, Szarvason mutatkozott be színvonalas textiljeivel. A különböző pályázatokon díjazott hat falikárpitja mellett Szarvas és Visegrád tájait idéző akvarell- jei arattak megérdemelt sikert. A fiatal művész mellett Koszta Rozália festőművész, a kiállítás megnyitóján. Az egy hétig nyitva volt kiállítást több százan tekintették meg. Honismeret és történelmi tudatformálás Május 24-én, kedden délelőtt tanácskozott a Hazafias Népfront Békés megyei elnökségének művelődéspolitikai bizottsága. Ezen Leiner Gyula elnök köszöntötte a résztvevőket, majd dr. Lovász György, a munkacsoport titkára a honismereti tevékenység helyzetéről, feladatairól beszélt. Az előadó szólt arról, hogy ez a társadalmi igényből született és több mint 15 éves múltra visszatekintő mozgalom nemcsak közművelődési, hanem hazafiságra és internacionalizmusra nevelő funkciót is betölt. Az országban jelenleg 1400—1500 helytörténeti és honismereti témákkal foglalkozó szakkör működik. A tagság munkáját és tájékoztatását nagyban segíti a Honismeret című folyóirat. Befejezésül azokról a javaslatokról is szó esett, amelyek az egyes társadalmi, politikai szervezetek, valamint a köz- művelődéssel foglalkozó intézmények tennivalóira vonatkoznak. Töltési Imre, a HNF Országos Tanácsának főelőadója hozzászólásában hangsúlyozta: ne csak tudományos felkészültségű emberek gyűjtsék nemzeti múltunk emlékeit, hanem mindenki, aki önzetlenül szeretne hozzájárulni a múlt hagyományainak megőrzéséhez, ápolásához és történelmi múltunk jobb megértetéséhez. Megyénk honismereti mozgalmáról a főelőadó elismerően nyilatkozott és több helyi kezdeményezést említett, amelyek országos érdeklődésre is számot tarthatnak. Az ülés II. napirendi pontjaként Krisztóff Andrásné, a bizottság titkára a soron levő művelődéspolitikai feladatokról tájékoztatta a résztvevőket. Hazafias nevelés Az általános iskolás korú fiatalok világnézeti, eszmei, politikai neveléséből jelentős részt vállal az úttörőmozgalom. E tevékenység fontos része a szocialista hazafiságra nevelés, amely a Magyar Úttörők Szövetsége Békés megyei elnöksége május 24*én, tegnap, Mezőhegyesen megSzeghalmon új, 125 személyes óvoda építési munkálatai kezdődtek meg az év elején. Az új óvodában olyan étkezési lehetőséget alakítanak ki, ahol 500 kisgyermeknek főznek majd. Az óvoda 6,5 millió forintba kerül teljesen berendezve, felszerelve, amelyből több mint egymillió a nagyközség üzemeinek a hozzájárulása. Az átadás határideje 1978. szeptember 1. Az építésnél a tanácsi költségvetési üzem munkásai dolgoznak (Nátor) tartott ülésének első témája volt. „A világnézeti, eszmei, politikai nevelés érvényesülése a hazafias munka területén a mezőkovácsházi járásban” címmel előterjesztett jelentés többek között arról adott számot a testületnek, hogy ebben a járásban összesen 47 úttörőszakasz tevékenykedik, mintegy 900 fiatal részvételével. A legtöbb helyen úttörő határőr-, egészségőr-, vagy tűzoltószakasz alakult. Mint a megyei elnökség megállapította, igen színvonalas az úttörőcsapatoknak a hazafias nevelésben kifejtett tevékenysége, amiért elismerés illeti a járást. Az elnökség ezután egyéb ügyeket tárgyalt. Fórum Békéscsabán, a Hazafias Népfront II. kerületi bizottsága május 23-án, hétfőn este a városfejlesztésről fórumot tartott, melyre tizennyolcán 24 kérdést írásban küldtek bé előre s a helyszínen tizennégyen 43 kérdésre szóban kértek választ. A fórum kilencven résztvevője előtt Lagzi György, a városi tanács osztályvezetője válaszolt, valamint Hankó Mihály országgyűlési képviselő, Kazamér Károly, az ingatlan- kezelő vállalat igazgatója, Banadics Antalné, a Hazafias Népfront városi titkára és Gál János, a köztisztasági vállalat igazgatója. A fórumon felszólalt Sasala János, az MSZMP városi bizottságának a titkára is. Versenyképesség —életképesség A közgazdászok évi szokásos vándorgyűlése (május 20—21-én rendezték Siófokon) ezúttal a versenyképességet választotta fő témájának és ezzel kapcsolatát a szelektív, tehát a népgazdaság teherbíró-képessége szerint rangsoroló fejlesztéssel. A versenyképesség egyébként igen összetett fogalom: jelenti azt is, hogy az adott gyártmányt a megrendelő szívesen megveszi és az eladóknak megfelelő árát hajlandó megfizetni, mert elfogadhatónak tartja azt. A Versenyképesség másik termelési oldala azt jelenti, hogy a termék előállítási költségei az árba „beleférnek”, tehát hasznot hoznak a gyártóknak és a költségvetésnek egyaránt. Amikor tehát — így is mondhatjuk — életképes a termék. Az ország megélhetésének legfőbb forrásának nagysága attól függ, hogy termékei milyen áron kelnek el: mennyi hasznot hoznak, mennyire taksálják a világpiacon. Ez a magyarázata annak, hogy ez a kérdés az utóbbi időszakban állandó beszéd- és vitatéma lett, s a tervek középpontjába került. A versenyképességet — mert sok mindenből összeálló fogalom — több minden szolgálja is. Például versenyképes lehet egy kevésbé korszerű termék is, ha az ára alacsony, 'de az önköltsége még ennél is alacsonyabb. Jobb azonban abból kiindulni, hogy egy korszerű termék biztosabban eladható jó haszonnal, több piacon is, mint egy régebbi. A versenyképesség, a gazdaságosan exportálható, keresett termék pedig elsősorban a gyártmányfejlesztő asztalán születik meg: hiszen a versenyképesség legfőbb hordozója maga a konstrukció. Az exportképesség javításához tehát nemcsak korszerű gyártási eljárások és gépek, jól szervezett üzemek, szilárd minőség, pontos piaci információk, jó nyersanyag stb. kell, hanem — és elsősorban — gyors, rugalmas, jó színvonalú gyártmányszerkesztés is. Erről pedig manapság kevés szó esik, mintha tartalékokkal csak a gépek, vagy a munkaidő jobb kihasználásában rendelkeznénk, s például a fejlesztések átfutási idejében ilyenek nem léteznének. Vagyis az a gondolat ritkán válik hangsúlyossá, hogy a termékszerkezetváltás, a korszerűsítés az alkotó műszaki embertől kell, hogy elinduljon. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy milyen a fejlesztők érdekeltsége, vagy munkakörülményeik, milyen a helyzetük egy-egy vállalatnál és így tovább. S ezt nem is kell feltétlenül országos ankét keretében mérlegelni, külön-külön bármelyik gyárban érdemes napirendre tűzni ezt a vizsgálódást, és szükség szerint változtatni. Ma például a műszeriparban nemzetközi átlagban 1—3 év alatt megújul a termékválaszték. Ehhez nálunk még mindig 4—5—6 év szükséges. Ha viszont egy ágazat átlagos fejlesztési átfutási ideje 50— 100—200 százalékkal hosz- szabb a nemzetközi átlagnál, akkor nem csoda, ha a lassan készülő, a piacokon késve megjelenő gyártmányokért lényegesen kevesebbet kapunk. Adódik gond abból is, hogy a jelenlegi vállalatokon belüli érdekeltségi rendszerben a fejlesztőket semmi nem ösztönzi, hogy világraszóló újdonsággal rukkoljanak ki. Akár merőben újat, akár a tavalyi megoldásnál csak kicsivel jobbat tesz le az asztalra, a bére ugyanannyi. Ezen viszont már segíthetnének a vállalatok — falakon belül, önerőből is. Ha az újdonságból találmány lesz, akkor persze többnyire más a helyzet. Az már kifizetődik a fejlesztőnek, de a szabadalmi eljárás igen hosszadalmas, s amíg véget nem ér, addig nem jó ha elindul a gyártás. Ez olyan ellentmondás, amit fel kellene oldani. Az is lassítja a fejlesztést, hogy a vállalatoknak nagyon kell vigyázniuk a fizikai—alkalmazotti létszám arányára. Tehát nem mernek elég embert felvenni a fejlesztésbe, mert ha megbomlik ez az arány, kapják a fejmosást. Ezért olyan vállalatokkal kell a világpiacon versenyezniük, ahol a fejlesztésben — a fizikaiakhoz mérten — két-há- romszorta többen dolgoznak. a fejlesztői létszámmal különben sem szabadna takarékoskodni, sehol sem. Kivált nem a fejmosástól való félelem miatt. A fejlesztők a vállalat, a népgazdaság holnapi versenyképességét, életképességét „tervezik”. A holnapot pedig semmiféle mai érdekből, megfontolásból nem szabad kockáztatni. Ezt hangsúlyozta a közgazdász vándorgyűlés megnyitó előadása is: „a szükségletek kellő időpontban való felismerése, hangsúlyozta dr. Hetényi István, minden lényeges fejlesztési döntés alapja. A változtatás igényét nem az üzemen belül jelentkező gondokból, hanem ennél jóval előbb, az igény és a potenciál felmérésére alapozva olyankor kell felismerni, amikor a dolgok (még) jól mennek”. Hasznos és kellemes tapasztalatcsere Gyulán és Békésen eredményesen működik.a Vöröskereszt keretén belül az alkoholmentes klub. A két város jó kapcsolata révén ezek a klubok is rendszeresen rendeznek közös találkozót. Legutóbb a gyulai Vöröskereszt alkoholmentes klubja meghívta a békésieket tapasztalatcserére. A május 22-i találkozón dr. Bencze Gyuláné, dr. Marsai György, valamint Szabó Ferenc, a gyulai klub vezetői üdvözölték a vendégeket és ismertették az elmúlt időben végzett munkát. Az ünnepélyes fogadtatás után a vendégeket a gyulai Városerdőbe invitálták, ahol a szabadban közösen főzték az ebédet, ajándékokat cseréltek és elbeszélgettek a közös munkáról, hogyan kell küzdeni korunk népbetegsége: az alkoholizmus ellen. Milyen propagandát fejtsenek ki, hogy hazánk, s ebben természetesen megyénk is ne legyen az élvonalban az alkoholfogyasztásban. Ez a találkozó különösen jelentős volt, mert éppen a napokban zajlottak le a nemzetközi tejnap eseményei. A találkozón öt- venen vettek részt, s a jóízűen elfogyasztott ebéd után természetesen a hűsítő ital és kávé sem hiányzott. Késő délután a békési Vörös Csillag Termelőszövetkezet autóbusza szállította haza a békési vendégeket, özv. Bartyik Mihályné
