Békés Megyei Népújság, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-21 / 118. szám
1977. májas 21., szombat o Díszhangverseny Békésen A megyei tanács vb művelődésügyi osztálya, Békés város Tanácsa, a KÓTA Békés megyei szervezete és a Megyei Művelődési Központ a magyar zenei élet nagy alakjai, Kodály Zoltán és Bartók Béla emlékezetére díszhangversenyt rendez Békésen. Az 1977. május 21-én este 6 órakor kezdődő hangversenyt Bocskay Mihályné, az SZMT titkára, a KÖTA Békés megyei szervezetének elnöke nyitja meg. A műsorban megyénk legjobb kórusai lépnek fel: a békési városi munkáskórus, Békéscsabáról a MÁV Leánynevelő Otthon énekkara, a Bartók Béla vegyes kar, valamint a megyei pedagógus női kar ; a gyulai kórusok közül az Erkel Ferenc vegyes kar és az Erkel Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola énekkara. A műsor végén Vámos László, Békés város Tanácsának elnökhelyettese mond zárszót. Hz ünnepi könyvhét programja Tegnap délelőtt 11 órakor Békéscsabán, a városi tanács üléstermében tartotta utolsó összejövetelét az ünnepi könyvhét szervező bizottsága. A megjelenteket Nagy János, a megyei tanács elnökhelyettese köszöntötte, majd Filadelfi Mihály, a szervező bizottság titkára ismertette a hét végleges programját. Az országos vidéki megnyitó 1977. május 28-án délelőtt fél 11 órakor lesz mozgósítja. Március 29-én a mézőberényi könyvesboltban rendeznek ünnepséget abból az alkalomból, hogy a bolt felveszi Orlai Petrich Soma, Mezőberény neves festőművész-szülöttének nevét. Jelentős esemény, hogy az ünnepi könyvhétre megjelent a békési költők újabb antológiája, „Biztató” címmel. Iskolatörténeti kiállítás Kétegyházán, a mezőgazdasági szakmunkásképző intézetben a közelmúltban nyitották meg az iskolatörténeti kiállítást, mely nyomon követi az-intézet 25 esztendejét. A kiállított makettek, szemléltetőeszközök a szakma szeretetére ösztönzik az általános iskolás fiatalokat is, akik pályaválasztásuk előtt keresik fel a változatos bemutatót Fotó: Gál Edit Napirenden: a munkásvédelem Békéscsabán, a Jókai Színházban. Ezen Gorái Gábor Kossuth-díjas költő, az Írószövetség főtitkára mond ünnepi beszédet. A színházban rendezett ünnepség után Araczki János, Békéscsaba tanácselnöke nyitja meg az István király téri könyvutcát. Az első nap irodalmi estjét a Megyei Művelődési Központban rendezik meg este 19 órakor, ezen Bata Imre József Attila-díjas irodalomtörténész mond bevezetőt. Az est vendége lesz Csák Gyula, Cseres Tibor, Fábián Zoltán és Garai Gábor. A szervező bizottságot tájékoztatták arról is, hogy a békéscsabai könyvesbolt 23 helyen szervez köriyvárusí- tást, és 98 bizományosát 1 Szemét a színház előtt Azt hiszem, a cím félreérthetetlenül jelzi, miről van szó. Több mint egy esztendeje tapasztalhatja bármelyik csabai járókelő, ha a színház épülete előtt megy el, mi van ott. Szemét, piszok minden mennyiségben. Olyannyira, hogy a megszokott költői túlzás is szerény dadogás ahhoz képesi, amit szintén mi, autóbuszra váró csabaiak produkálunk Thália temploma előtt eldobált csikkeinkkel, gyufaszálainkkal, széttaposott fagylaltos tölcséreinkkel és meghatározhatatlan eredetű eldobál- ni valóinkkal. A napokban ülést tartott Békéscsabán, az építők szak- szervezete Békés megyei bizottsága. Az ülésen megtárgyalták a megyebizottság és az alapszervezetek munkás- védelmi tevékenységét. Mint az előterjesztésből megtudtuk, a munkásvédelmi helyzet tervszerű javítása érdekében héttagú bizottság igyekszik megvalósítani azokat a célokat, feladatokat, melyeket a rendeletek, határozatok kitűznek. Alapvető feladatuknak tekintik az alapszervek segítését. Ellenőrzik a vállalatoknál folyó munkát és tanácsokat adnak a további fejlődéshez. Megállapítható, hogy fokozatosan javul megyénkben a A békéscsabai Szikvíz- és Szeszipari Vállalat négy hónap alatt 4 millió 800 ezer normál palackos és 640 ezer literes palackos üdítő italt hozott forgalomba. Ahogy javul az időjárás, úgy növekszik az üdítő italok iránti kereslet. Így a 26 millió palackos éves terv nem is tűnik soknak. A „pálmás” extra üdítő italok közül a munkásvédelmi helyzet. A dolgozók többsége rendszeresen részt vesz oktatásokon, bár ezek színvonala néha még nem éri el a kívántat. A szakszervezeti bizottságok sokrétű munkájuk közben jelentős energiát fordítanak munkásvédelmi tevékenységre. Fő célnak azt tartják, hogy a termelés növekedése, a technika korszerűsítésével, a munkakörülmények javításával, a veszélytelen és egészségre ártalmatlan munkafeltételek kialakításával, a dolgozó fizikai igény- bevételének csökkentésével valósuljon meg, ez járjon együtt a baleseti veszélyforrások és az üzemi balesetek számának csökkenésével. EnKiváló Aruk Fórumán négy minősítést kapott. A vállalat hétféle kispa- lackos üdítő italt állít elő. Az Orange, a narancs, a citrom, a cola, a szőlő, a tonik és legújabb termékük, a grape fruit mind szénsavval erősen dúsított. A vállalat vezetői ígérik, hogy a fogyasztói igényeket a következő melég időszakban is kielégítik. nek megvalósítására a szak- szervezeti bizottságok mellett minden vállalatnál tevékenykedik munkásvédelmi bizottság. Részt vesz a szakszervezet képviselője az üzemi balesetek kivizsgálásánál, a gépek, berendezések üzembe helyezésénél. Már több ízben előfordult, hogy a szakszervezeti munkásvédelmi felügyelők nem járultak hozzá az üzembe helyezéshez vagy üzemelő gépeket voltak kénytelenek leállíttatni, mivel azok nem feleltek meg a biztonsági előírásoknak. Ezzel sok veszély- forrás megszüntetését segítették elő. Megvizsgálták azt is, miként kártalanítják az üzemek, vállalatok a balesetet szenvedett dolgozókat. Ezen a téren örvendetes a javulás, a vállalatok már nem igyekeznek kibújni kártalanítási kötelezettségük alól. Gyakran a dolgozók nem is nyújtanak be kárigényt és ezt helyettük a szakszervezeti bizottságok teszik meg. Az állami építőipari vállalatnál például az elmúlt évben 30 üyen eset volt. A továbbiakban megtárgyalták az ülés résztvevői az 1976—77. évi oktatási tervek végrehajtását, a megyei bizottság működési szabályzatát és jelentést hallgattak meg az építők Munkácsy Mihály Művelődési Házának közművelődési tevékenységéről. Több üdítő ital Van megoldás, mondhatnák sokan. Például az, hogy amíg az ideiglenesen odahelyezett buszmegállót (de hogy miért oda helyezték, az is rejtély, hiszen zavarja a színházi előadásokat!) visz- sza nem helyezik eredeti, vagy még újabb helyére, esetleg többször naponta feltakarítják. Miként az nagyobb városokban természetes, jó szokás. Hónapok óta várom, hátha történik valami, egyre inkább rá kell azonban jönnöm, hogy várakozásom a legnaivabb álmok sorába sorolandó. Pedig, hogy csak egy dolgot említsek még: egy hét múlva ebben a szeméthegygyei elbarikádozott színházban lesz az ünnepi könyvhét országos vidéki megnyitója. Nem lenne éppen ízléses és szép gesztus tőlünk, ha íróvendégeinket és az irodalom barátait szemét- és piszokmező fogadná. Még ha meg is szoktuk mi, csabaiak ezt az épületes látványt, amikor színházba megyünk, vagy arra visz az utunk. Bár a túloldal se sokkal tisztább. S. E. Május 14-től 18-ig rendezték meg a középiskolák tanulóinak az országjáró diákok megyei találkozóját. Huszonhat iskolából 310 fiatal vett, részt a tájékozódási futó-, városismereti, környezetismereti versenyeken. Képünkön az első- helyezett, a békéscsabai Kemény Gábor Gimnázium és Szakközépiskola fiúcsapata sátorrendezés közben Fotó: Veress Erzsi Nyilvánosság Ö mikor azt mondjuk, hogy valami a nyilvánosság elé kerül, úgy ez a kijelentés nagyon közel áll ahhoz, mintha azt mondanánk, hogy valamire fény derül, valami megvilágosodik. Valamely ügy ilyetén világossága persze nem azonos megoldásával, de egy társadalmi probléma elzártsága, eltitkolása egyben társadalmi megoldásának lehetetlensége. Ez az elvont megfogalmazás a politikai tapasztalatok általánosításából következik. Mert minden olyan esetben— lett légyen szó kis, avagy nagy kérdésről —, amikor nem érvényesül a demokrácia, azaz nem válnak az eldöntendő kérdések a közös okoskodás és befolyásolás tárgyává, egyúttal a nyilvánosság hiányáról is beszélhetünk. A nyilvánosság ugyanis politikai természetű, a nyilvánosság fogalma pedig a demokratikus közélet alapvető összefüggéseire vonatkozik. A nyilvánosság mint politikai fogalom az újkori politikai demokráciával párhuzamosan fejlődött. Azáltal, hogy kiépültek a politikai irányítás szervei, egyúttal viszonylag el is különültek a társadalom más intézményeitől. A társadalom ' élete magánéletre és politikai életre hasadt szét. Eltekintve most attól, hogy a magánszféra és a közszféra a történelem során tartalmilag hogyan változott, tény az, hogy kialakult a marxi elemzésekből ismerhető ellentmondás a „burzsoá” és „citoyen”, azaz a magánember és állampolgár között, annak következtében, hogy a magántevékenység terétől elkülönülten létezett és működött a politikai tevékenység tere. E kettő között a nyilvánosság biztosította az összeköttetést a sajtó, a parlamenti viták, vagy választási harcok formájában. A megoldandó ügyek pub- likussá, a közösség által ismertté és mérlegelhetővé tétele a demokrácia működésének meghatározó előfeltétele. A nyilvánosság teszi lehetővé, hogy a magánember állampolgári mivoltában léphessen föl közössége érdekében és a közösségi érdekek politikailag képviseltessenek a nyilvánosság különböző fórumain. A kapitalista országok haladó mozgálmai, köztük a kommunista pártok ezért harcolnak a politikai nyilvánosság minden csor- bítási kísérlete ellen. Generációk tapasztalata ugyanis a fasiszta politikai gyakorlat, ami a tárgyalt összefüggésben a demokrácia megszüntetése, a politikai nyilvánosság minden intézményének megszüntetése formájában. Mi már most a helyzet fogalmilag a politikai nyilvánossággal a szocialista fejlődés során? Társadalmunk életében nemcsak a magánszféra és közszféra tartalmai változtak meg gyökeresen, hanem a kettő közötti összefüggés is megváltozott. Ismeretes például, hogy a tőkés vállalkozás kiiktatódott a magánszférából, vagy az, hogy politikai életünkben a pártirányítás a politikai rendszer kulcspontja. Mindez kétségtelenül és ismerten történelmileg új minőségű állapot. Ügyanakkor értelmetlenség lenné — és következményeiben politikai hiba —, ha nem látnánk, hogy a szocialista demokrácia számunkra is mint a magánélet és politikai élet közvetítése létezik a nyilvánosság különböző formáiban. A szocialista állampolgár még elvileg is csak úgy államtag, tehát része a szocialista államnak, ha a nyilvánosság fórumain akaratát képviseltetve, közvetítve részesévé válhat a publikussá tett közügyeknek. Elvileg és röviden: a politikai nyilvánosság a szocializmusban is államérdek és a társadalom közösségeinek érdeke egyszerre. S mindez nem csupán logikai műveletek kérdése. Saját szocialista történelmünk tapasztalata már, hogy a politikai nyilvánosság csorbítása, a sajtó bürokratikus irányítása, a demokráciának, valamint a tanácsi és parlamenti demokráciának, azaz a nyilvánosság különböző fórumainak korlátozásával történő politikai irányítás milyen hibákat eredményezett politikai életünkben. S nemcsak az ilyen hibák föltárásához volt szükség a politikai nyilvánosságra, hanem elkerülésük lehetőségének záloga is a nyilvánosságban rejlik. A falugyűlések nyilvánosságától a kongresszusok nyilvánosságáig és a termelési értekezletek nyilvánosságától a tv nyilvánosságáig életbevágóan szükségünk van a nyilvánosság szférájára. Csak ennek alapján fejlődhet a szocialista demokrácia és csak nyilvánosság biztosította közös megfontolásokkal érhetők el nyilvánosan elfogadott politikai céljaink. Hangsúlyozni kell azonban ismét: közös ügyeink nyilvánossága nem azonos megoldásukkal. Bármilyen probléma bármiféle hatású megoldása a politikában a politikai döntések által történik. S természetesen nem a nyilvánosság dönt, hanem az arra jogosult döntési szervek. Annak mérlegelése azonban, hogy kikből álljanak a döntésre jogosult szervek, mi és hogyan váljék eldöntötté, valamint, hogy megfelelő volt- e a döntés — nos, mindez már nagyon is a nyilvánosságra tartozik. A nyilvánosság az okoskodás tere — sokszor nem is valami bölcs okoskodásé —, ahol megfogalmazódva, politikai akaratként jelennek meg az érdekek. Ö res absztrakcióként elképzelhető, hogy megtakarítsuk az okoskodásra szánt időt és energiát, de a nyilvánosság, az „okoskodás szférája” nélkül nincs demokrácia és a döntések felelőssége megfog- hatatlanná válik, akár elmarasztalást, akár méltatást érdemelnének. Gombár Csaba Sárréti honismereti közgyűlés Május 21-én tartja rendes évi közgyűlését a Sárréti Honismereti és Közművelődési Társaság, ezúttal Füzes- gyarmaton. Az egész napos program keretében délelőtt 9 órakor megkoszorúzzák a 120 éve született Csánki Dezső történész emléktábláját, majd a közgyűlést megelőzően emlékülésen méltatják Csánki Dezső munkásságát. A társaság titkári beszámolóját és éves munkatervét Miklya Jenő ismerteti. Vita után két előadás is elhangzik még, először Miklya Jenő emlékezik meg Thököly kapitányáról, a füzesgyarmati Szőcs Jánosról, majd Bor- biró Lajos beszél' a helyi, Csánki Dezső honismeretihelytörténeti szakkör munkájáról. Délután 2 órakor a művelődési házban nyílik meg a Füzesgyarmatról Budapestre elszármazott Szitás Erzsébet festőművész kiállítása. Május 23-án tartja a füzesgyarmati alkotók klubjának képzőművészeti szekciója újabb ülését, melyen részt vesz Szitás Erzsébet is. Május 30-án a honismereti-helytörténeti szakkör összejövetelén beszélik meg a II. honismereti juniális programját, és a megyei fafaragók Füzesgyarmaton megrendezésre kerülő nyári alkotótáborának szervezési-tartalmi feladatait
