Békés Megyei Népújság, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-03 / 102. szám
J£nii>má^us>>33Jtedd IJUiUMM Egészségügyi dolgozók kitüntetése Rövid ünnepség keretében értékelte az elmúlt napokban dr. Ávár Zoltán, a békéscsabai rendelőintézet igazgató főorvosa a járóbeteg-elÁprilis 28-án újra jelentős eseményhez érkezett a Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat kollektívája. Ekkor adta át ugyanis Sep- rényi Sándor, a Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezete központi vezetőségének elnöke az OVH elnökének és a HVDSZ elnökségének dicsérő oklevelét. A számos nehézség ellelátás dolgozóinak munkamegjavító mozgalmát. A munkaverseny sajátos formája ez az egészségügyön belül, célja a jobb betegelnére az elmúlt évet eredményesen zárták. A vállalat összes termelési értéke 11,1 százalékkal haladta meg az előző évit. A víz- és csatornaszolgáltatás, az építőipari részleg szintén növelte árbevételét, illetve termelését az 1975-ös esztendőhöz képest. Nagy előrelépés történt a szakmai és a politikai képzésben is. A fizikai dolgozók 10,3 százaléka vett látás; gondozás; a szakmai, gyógyító és megelőző tevékenység javítása; a betegek várakozási idejének lerövidítése; a rendszeres felvilágosító propaganda és a munkaszervezés, ami itt is nagyon fontos. Mindez tulajdonképpen az egészségügyi színvonal emelése az egész járóbeteg-ellátásban. A társadalmi szervekkel és az egyes dolgozó kollektívák tagjaival megbeszélve történt a mozgalomban vállalt feladatok értékelése és a 12 kiváló dolgozó elbírálása. Az oklevelet, kitüntetést és pénzjutalmat dr. Sonkoly Kálmán, az egyesített egészség- ügyi intézmények főorvosá adta át dr. Szabó Anna és dr. Zsengellér Lajos orvosoknak; Ágoston Ferencné, Havasi Ferencné, Ledzényi Já- nosné, Molnár Lajosné és dr. Ruttkai Ottóné asszisztens- nőknek; Varga Jánosné műtősnőnek; Batta Györgyné és Tőkés Gyuláné ápolónőknek, Pataki Györgyné és Máté Istvánná védőnőknek. Képünkön a kitüntetettek. részt különböző tanfolyamokon. Szélesedett a szocialista brigádmozgalom, hiszen tavaly 33 kisebb-nagyobb közösség küzdött a megtisztelő cím elnyeréséért. Az ünnepségen adták át a Szakszervezeti Munkáért oklevelet Hoffmann Mihálynak, a mezőberényi vízmű dolgozójának több évtizedes szakszervezeti munkájáért. Tízen a megyei tanács elnökének dicsérő oklevelét kapták, 44-en Kiváló Dolgozó kitüntetésben részesültek. Tanfolyam Szarvason A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa mellett működő nöbizottság Szarvason tartotta az ország tizenkilenc MÉSZÖV nőbizottsági elnökeinek és titkárainak háromnapos továbbképzését. A tanfolyamnak — melyen részt vettek az országos tanács nőbizottságának tagjai is — az impozáns Árpád Szálló díszterme adott jó lehetőséget. A nőbizottságok megyei vezetőit, továbbá dr. Kovács Sándort, a SZŐ VOSZ elnökhelyettesét és Sarkadi István MESZÖV-elnököt, Nagy Józsefné, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa nőbizottságának elnöke házigazdaként köszöntötte. A tanfolyamon olyan előadásokat hallhattak a nőbizottságok vezetői, melyek a XI. pártkongresszus, illetve a fogyasztási szövetkezetek VIII. kongresszusa határozatai alapján jelölték meg hosszabb időre az ÁFÉSZ-ek, a takarék- és lakásszövetkezetek tennivalóit. Ilyen 'volt dr. Kovács Sándor SZÖ- VOSZ-elnökhelyettes előadása, amely a fogyasztási szövetkezetek VIII. kongresszusa által elfogadott határozat szellemében szólt a szövetkezeten belüli gazdasági, társadalmi-politikai és mozgalmi feladatokról. Nagy Józsefné, az országos tanács nőbizottságának elnöke a most soron levő tennivalókat összegezte. Fazekas Sándor- né, a MNOT osztályvezetője a Magyar Nők Országos Tanácsa II. országos konferenciájáról, annak állásfoglalásáról adott tájékoztatót. Demény Gyula felvétele A biztonságos vízellátásért Vándorzászló és kiváló cím Szinte páratlan sorozatot mondhat magáénak a Békés megyei Univerzál Kiskereskedelmi Vállalat. Huszonhat éves fennállása óta tegnap, a békéscsabai ifjúsági és úttörőházban tizenharmadszor vehették át a belkereskedelmi miniszter és a KPVDSZ elnöksége vándorzászlaját, valamint a Kiváló Vállalat kitüntetést — tizenharmadszor A szocialista kereskedelemben nincsenek csodák. Jól tudják ezt a vállalat dolgozói is. Minden eredmény mögött kemény, szívós, következetes munka van. A bűvös szám: az egymilliárd forintos forgalom, amelyet 1973-ban értek el, már önmagában is jelzett valamit. Azt, hogy az üzletek áru-* választékának bővítésével, bátrabb, rugalmasabb beszerzéssel évről évre fokozták a tempót. A kongresszusi és a felszabadulási munkaverseny során, a vállalat fennállásának 25 éves évfordulója tiszteletére vállalt erőfeszítések eredményeképpen 1975-ben egymilliárd 350 millió forint értékű iparcikk talált gazdára boltjaikban, s tavalyi forgalmuk már csaknem másfél milliárd forintra rúgott, összehasonlításképpen: 1959-ben 449 eladói létszámmal 412 millió forint évi forgalmat értek el. Tizenhét évvel később 682-en három és félszer több árut értékesítettek. Persze ilyenkor azt sem árt megnézni: mit is kínáltak az Univerzál-üzletek? A luxuscikkek mellett olyan olcsó, közszükségleti termékeket, amelyeket minden jövedelemkategóriába tartozó ember meg tud vásárolni. A jó ellátás érdekében a bolti szocialista brigádok szerződést kötöttek a nagykereskedelmi vállalatokkal. Az áru- választékot növelte, hogy a helyiipari vállalatokkal, szövetkezetekkel szorosabbra fűzték kapcsolataikat. Jő példa erre a női és a gyermekkonfekció, a cipő, a kötöttáru, a bútor, a villamos- sági cikkek és a faáruk kínálatának a bővülése. Nagy gondot fordítanak a beérkezett áruk minőségének a vizsgálatára, a fogyasztói érdekvédelemre, és állandóan bővítik a kereskedelmi szolgáltatások körét. Javult a készletgazdálkodás hatékonysága is. Az elmúlt évben 52 napos volt a forgási sebesség a tervezett 54 nappal szemben. Ez részben annak is köszönhető, hogy a nehezen eladható cikkek árát szükség szerint mérsékelték. Tavaly összesen 34 millió forint volt a kockázati alapjuk, amelynek nagy részét a szezon %’égi kiárusításokon használták fel. A költséggazdálkodást javította a minden területre kidolgozott takarékossági intézkedési terv, amely végül is több mint 800 ezer-forintot jelentett a vállalatnak. Lehet-e üzem- és munka- szervezésről beszélni egy kereskedelmi vállalatnál? Nos, az Univerzálnál nemcsak beszélnek róla, hanem tesznek is érte. Például 1975- ben megvizsgálták a boltok adminisztrációját és egyszerűsítették. Megszüntették a felesleges, párhuzamos tájékoztatásokat, jelentéseket. A munkaidő jobb, ésszerűbb elosztása, átcsoportosítása révén enyhítettek a munkaerőgondokon. Növelték a gépkocsik kihasználtságát. A bolti dolgozók és az áruforgalmi előadók jobban ösz- szehangolták árubeszerzési tevékenységüket. A vállalat dolgozóinak mintegy 40 százaléka vesz részt valamilyen oktatásban. Százan szakmai tanfolyamon, 175-en továbbképzésen gyarapítják tudásukat, 90-en pedig középiskolában, főiskolán, egyetemen tanulnak. Ugyanakkor hagyományai vannak a szocialista brigádmozgalomnak is. Tagjai élen járnak, példát mutatnak a munkában, a közéleti szereplésben. Ezt az eredmények is igazolják, hiszen két évvel ezelőtt a 42-es számú vasbolt szocialista kollektívája megkapta az MSZMP KB kongresszusi oklevelét, most pedig a 37-es számú kötöttfehérnemű-bolt Felszabadulás Szocialista Brigádja érdemelte ki a Szakma Kiváló Brigádja címet. Az idei évben valósul meg a vállalat legnagyobb, 7100 négyzetméter alapterületű és 115 millió forintba kerülő beruházása, az Univerzál Áruház. De gondolnak a kisebb városokra is. Nemrégiben nyitották meg Békésen a korszerű készruhaszaküz- letet, a megyeszékhelyen vetőmagboltot, színesfémüzletet, cipőboltot adtak át. Ezenkívül fejlesztési alapjukból 31,7 millió forintot fordítottak a fizikai munkát könnyítő gépek, berendezések vásárlására. Egyszóval: az Univerzál kollektívája bebizonyította, hogy tud kereskedni. A felsorolt és e cikkben nem említett eredmények azt igazolják; a vándorzászló és a Kiváló Vállalat oklevél méltó helyre került. Seres Sándor A szakma kiváló brigádja munka közben Demény Gyula felvétele Május akkor is volt... Viharsarok. Mit jelentett ez a fogalom az itt élőknek? Harcot, forradalmi megmozdulásokat, melyeket az ínség, a jogi osztottság, a nincstelenek nyomorúsága váltott ki. Cselédek és földmunkások aratósztrájkjai és a kubikosokra zúduló csendőrsortűz jelezte a Viharsarok történetét. Így jegyzi a krónika. A Horthy-éra sötét esztendeiben a viharsarki munkások, mindenekelőtt az építőmunkások vezették már a forradalmi megmozdulások menetét, főleg a városokban. Akkor május elsején ők és családjaik, földmunkás rokonaik gyülekeztek az erdő hűs lombjai alatt a város környékén. Kocziha Mihály érkezett elsőnek a Bandika fához, aztán az apró termetű, acélos gerincű Pepó János. Utánuk jöttek a Bohn-gyá- riak. Kis csoportok közeledtek Doboz felől a Weinck- heim birtok zsellérei közül is. Az éjjel esett, a fű még nedves volt, a felhők azonban már szakadoztak, s a Nap kivillant rongyai mögül. — Erre, erre elvtársak! — igazította az érkezőket a nagy fa környékén Pribolysz- ki Mátyás szövőmunkás — Kocziha Mihály beszélni fog... Nagy csoport, lehettek egykét százan, telepedett le a még vizes fűre terített kabátokra, szakadozott pokrócokra, amikre lassan kibontód- tak a sovány elemózsiás tarisznyák! is, s mellettük ott állt őrt egy-két pálinkás üveg. A gyerekek odébb álltak gombát keresni, rongylabdát rúgni, fára mászni, alig várták ezt a kirándulást. Zsivajuktól hangos lett az erdő. Az emberek meg csöndben ülték körül Koczihát. — Ügy lenne rendjén, ha néhányan az erdő szélére vonulnának jelzést adni, ha jönnek a kakastollasok... — rendelkezett Pepó. — Nehogy meglepjenek minket, mint egy esztendeje. A Bohn-gyáriak egy csapata vállalta az őrködést. Aztán beszélni kezdett az építőmunkások egyik vezetője, Kocziha Mihály. — Elvtársak, vésztől terhes időket • élünk. A kormány arra készülődik, hogy vágóhídra hajtson minket a szovjetek ellen, a fasiszták oldalán. Nyomorunk nem elég nekik, életünket is akarja. Védeni kell életünket, gyerekeink jövőjét, ameddig megváltozik a világ, mert eltűnik ez hamarosan. Nekünk nem szabad fegyvert fognunk a szovjetekre, akiktől Tanácsköztársaságunk bukása óta várjuk megszabadításunkat. Olyan hangulatot kell teremtenünk a munkások közt, a birtokokon, hogy tépje össze a behívóját, aki kapja, inkább váljék elvadult pusztáink földönfutójává, mintsem ágyútölteléki^ Hit- lerék muníciós arzenáljában. A mi válaszunk erre csak ez lehet. Erőnk az összefogás tövéről fakad és ha... Kocziha Mihály nem fejezhette be mondatát. A Bohn- gyári társai futva közeledtek. — Szétszéledni! — kiabálták már messziről. Mikor a csoporthoz értek, mintha földből bújtak volna elő, felcsillantak a már teljes erővel sugárzó Nap fényében az erdő mindnégy széle felől közeledő csendőrszuronyok. Érthetetlen, hogyan közelítették meg őket ilyen észrevétlenül! Talán már hajnal óta ott tanyázhattak valahol a közelben. Az emberek kapkodva kerítették elő tarisznyáikból az üres kenyeret, hagymát, a gyerekek megszeppenve tódultak szüleik köré. — Na, emberek! ölég a népgyűlésből! Széled jenek szét rögvest. Kocziha, maga gyüjjön velünk! A lázításérf felelni fog! Egy pillanatra úgy tűntr hogy néhány hevesvérű nekiront a gyűlölt fegyvereseknek. A rájuk szegezett karabélyok azonban csak fenyegető magatartásra visszakoz- tatták őket és tiltakozó szavakra, hogy mi jogon zavarják meg békés kirándulásukat, mi jogon terelik őket mint a juhokat akoljaikba. — ölég a rendzavarásból, mert másképp beszélünk! — emelte fel fegyverét az őrmester. Nekik nem volt puskájuk, csak igazságuk. És mély hitük abban, hogy egyszer megszűnik megalázottságuk, és semmibe mélyed az a nyomorult világ. Kocziha Mihály, Pepó János most május 1-én már nem lehettek közöttünk. De a régi harcosok közül sokan mások a dísztribünről nézték a felvonulók sok ezres vidám, színes seregét. Varga Dezső Gyűjtsük a mozgalmi emlékeket A szakszervezeti emlékek, hagyományok felkutatására és a régi tagok visszaemlékezésének feldolgozására több mint egy évvel ezelőtt alakult SZMT-errúékbizottság a napokban ülést tartott: megtárgyalta az eddig végzett munkát és a főbb feladatokat. AJ teendő nagysága azt kívánja, hogy szélesebb körre terjedjen ki a munka és többen vegyenek benne részt a különböző szakmák képviseletében. Ezért mintegy 400 szakszervezeti bizottság kap felhívást, hogy a munkahelyen gyűjtse össze a felszabadulás előtti és utáni fényképeket, újságokat, meghívókat és más hasonló tárgyi emlékeket. Ezekről fénymásolatok készülnek, amelyek bekerülnek feldolgozott írásos anyagba. Az eredeti dokumentumokból pedig időnként kiállításokat rendezhetnek a vállalatok, mint az már az orosházi ruhagyárban meg is történt. De épp ilyen sürgős és lényeges az idős szakszervezeti tagokat fölkeresni és emlékeiket írásban rögzíteni, melynek nyomán a megyei emlékbizottság a kutatást folytathatja és kiadványt készíthet. Az egyéni életutak- ból, egy-egy gyár történetéből együttesen így lesz történelem. Jó alkalmat jelentenek a személyes kapcsolat- felvételre a nyugdíjastalálkozók is, amelyeket minden munkahelyen minden évben megtartanak. Az emlékbizottság szeretné, ha ebben a szép és nagyon fontos kulturális munkában minél többen vennének részt. lutalom a legjobbaknak Kiosztották a megyei tejtermelési verseny győzteseinek járó díjakat. A nagyüzemek versenyében az első díjat és az azzal járó 30 ezer forintot a nagybánhegyesi Zalka Máté, a szarvasi Dózsa termelőszövetkezetek és a Vizesfási Állami Gazdaság nyerték el. Második díjat és 25 ezer forintot kapott a bé- késszentandrási Zalka Máté, a gyulai Köröstáj és a mezőkovácsházi Űj Alkotmány Termelőszövetkezet. A kistermelők versenyében első helyezettek: Kiss Sándor gerlai, Németh István békési; második helyezettek: Sajti Károly sarkadi, Bánfi János újkígyósi lakos lett, akik 3— 3 ezer forint jutalomban is részesültek. Az országos nagyüzemek közötti versenyen különdíj- ban részesült a Mezőhegyes! Állami Gazdaság. A Szeghalmi Állami Gazdaság pedig 2. helyezést ért el. A kistermelők országos versenyén Viczi- án Jánosné csorvási és Timár Sándor endrődi lakosok elsők lettek.