Békés Megyei Népújság, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-03 / 102. szám

J£nii>má^us>>33Jtedd IJUiUMM Egészségügyi dolgozók kitüntetése Rövid ünnepség keretében értékelte az elmúlt napok­ban dr. Ávár Zoltán, a bé­késcsabai rendelőintézet igaz­gató főorvosa a járóbeteg-el­Április 28-án újra jelentős eseményhez érkezett a Bé­kés megyei Víz- és Csator­namű Vállalat kollektívája. Ekkor adta át ugyanis Sep- rényi Sándor, a Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezete központi ve­zetőségének elnöke az OVH elnökének és a HVDSZ el­nökségének dicsérő okleve­lét. A számos nehézség elle­látás dolgozóinak munka­megjavító mozgalmát. A munkaverseny sajátos for­mája ez az egészségügyön belül, célja a jobb betegel­nére az elmúlt évet ered­ményesen zárták. A vállalat összes termelési értéke 11,1 százalékkal haladta meg az előző évit. A víz- és csator­naszolgáltatás, az építőipari részleg szintén növelte ár­bevételét, illetve termelését az 1975-ös esztendőhöz ké­pest. Nagy előrelépés tör­tént a szakmai és a politikai képzésben is. A fizikai dol­gozók 10,3 százaléka vett látás; gondozás; a szakmai, gyógyító és megelőző tevé­kenység javítása; a betegek várakozási idejének lerövidí­tése; a rendszeres felvilágo­sító propaganda és a mun­kaszervezés, ami itt is na­gyon fontos. Mindez tulaj­donképpen az egészségügyi színvonal emelése az egész járóbeteg-ellátásban. A társadalmi szervekkel és az egyes dolgozó kollektívák tagjaival megbeszélve tör­tént a mozgalomban vállalt feladatok értékelése és a 12 kiváló dolgozó elbírálása. Az oklevelet, kitüntetést és pénz­jutalmat dr. Sonkoly Kál­mán, az egyesített egészség- ügyi intézmények főorvosá adta át dr. Szabó Anna és dr. Zsengellér Lajos orvosok­nak; Ágoston Ferencné, Ha­vasi Ferencné, Ledzényi Já- nosné, Molnár Lajosné és dr. Ruttkai Ottóné asszisztens- nőknek; Varga Jánosné mű­tősnőnek; Batta Györgyné és Tőkés Gyuláné ápolónőknek, Pataki Györgyné és Máté Istvánná védőnőknek. Ké­pünkön a kitüntetettek. részt különböző tanfolyamo­kon. Szélesedett a szocialista brigádmozgalom, hiszen ta­valy 33 kisebb-nagyobb kö­zösség küzdött a megtiszte­lő cím elnyeréséért. Az ünnepségen adták át a Szakszervezeti Munkáért ok­levelet Hoffmann Mihály­nak, a mezőberényi vízmű dolgozójának több évtize­des szakszervezeti munkájá­ért. Tízen a megyei tanács elnökének dicsérő oklevelét kapták, 44-en Kiváló Dolgo­zó kitüntetésben részesültek. Tanfolyam Szarvason A Fogyasztási Szövetkeze­tek Országos Tanácsa mellett működő nöbizottság Szarva­son tartotta az ország tizen­kilenc MÉSZÖV nőbizottsági elnökeinek és titkárainak háromnapos továbbképzését. A tanfolyamnak — melyen részt vettek az országos ta­nács nőbizottságának tagjai is — az impozáns Árpád Szálló díszterme adott jó le­hetőséget. A nőbizottságok megyei vezetőit, továbbá dr. Kovács Sándort, a SZŐ VOSZ elnökhelyettesét és Sarkadi István MESZÖV-elnököt, Nagy Józsefné, a Fogyasz­tási Szövetkezetek Országos Tanácsa nőbizottságának el­nöke házigazdaként köszön­tötte. A tanfolyamon olyan elő­adásokat hallhattak a nőbi­zottságok vezetői, melyek a XI. pártkongresszus, illetve a fogyasztási szövetkezetek VIII. kongresszusa határoza­tai alapján jelölték meg hosszabb időre az ÁFÉSZ-ek, a takarék- és lakásszövetke­zetek tennivalóit. Ilyen 'volt dr. Kovács Sándor SZÖ- VOSZ-elnökhelyettes előadá­sa, amely a fogyasztási szö­vetkezetek VIII. kongresszu­sa által elfogadott határozat szellemében szólt a szövet­kezeten belüli gazdasági, tár­sadalmi-politikai és mozgal­mi feladatokról. Nagy Jó­zsefné, az országos tanács nőbizottságának elnöke a most soron levő tennivalókat összegezte. Fazekas Sándor- né, a MNOT osztályvezetője a Magyar Nők Országos Ta­nácsa II. országos konferen­ciájáról, annak állásfoglalá­sáról adott tájékoztatót. Demény Gyula felvétele A biztonságos vízellátásért Vándorzászló és kiváló cím Szinte páratlan sorozatot mondhat magáénak a Bé­kés megyei Univerzál Kiskereskedelmi Vállalat. Hu­szonhat éves fennállása óta tegnap, a békéscsabai if­júsági és úttörőházban tizenharmadszor vehették át a belkereskedelmi miniszter és a KPVDSZ elnöksége vándorzászlaját, valamint a Kiváló Vállalat kitünte­tést — tizenharmadszor A szocialista kereskede­lemben nincsenek csodák. Jól tudják ezt a vállalat dol­gozói is. Minden eredmény mögött kemény, szívós, kö­vetkezetes munka van. A bűvös szám: az egymilliárd forintos forgalom, amelyet 1973-ban értek el, már ön­magában is jelzett valamit. Azt, hogy az üzletek áru-* választékának bővítésével, bátrabb, rugalmasabb be­szerzéssel évről évre fokoz­ták a tempót. A kongresszu­si és a felszabadulási mun­kaverseny során, a vállalat fennállásának 25 éves évfor­dulója tiszteletére vállalt erőfeszítések eredményekép­pen 1975-ben egymilliárd 350 millió forint értékű ipar­cikk talált gazdára boltja­ikban, s tavalyi forgalmuk már csaknem másfél milli­árd forintra rúgott, össze­hasonlításképpen: 1959-ben 449 eladói létszámmal 412 millió forint évi forgalmat értek el. Tizenhét évvel ké­sőbb 682-en három és fél­szer több árut értékesítet­tek. Persze ilyenkor azt sem árt megnézni: mit is kínál­tak az Univerzál-üzletek? A luxuscikkek mellett olyan olcsó, közszükségleti termé­keket, amelyeket minden jö­vedelemkategóriába tartozó ember meg tud vásárolni. A jó ellátás érdekében a bolti szocialista brigádok szerző­dést kötöttek a nagykereske­delmi vállalatokkal. Az áru- választékot növelte, hogy a helyiipari vállalatokkal, szö­vetkezetekkel szorosabbra fűzték kapcsolataikat. Jő példa erre a női és a gyer­mekkonfekció, a cipő, a kö­töttáru, a bútor, a villamos- sági cikkek és a faáruk kí­nálatának a bővülése. Nagy gondot fordítanak a beér­kezett áruk minőségének a vizsgálatára, a fogyasztói ér­dekvédelemre, és állandóan bővítik a kereskedelmi szol­gáltatások körét. Javult a készletgazdálko­dás hatékonysága is. Az el­múlt évben 52 napos volt a forgási sebesség a tervezett 54 nappal szemben. Ez rész­ben annak is köszönhető, hogy a nehezen eladható cikkek árát szükség szerint mérsékelték. Tavaly összesen 34 millió forint volt a koc­kázati alapjuk, amelynek nagy részét a szezon %’égi ki­árusításokon használták fel. A költséggazdálkodást javí­totta a minden területre ki­dolgozott takarékossági in­tézkedési terv, amely végül is több mint 800 ezer-forin­tot jelentett a vállalatnak. Lehet-e üzem- és munka- szervezésről beszélni egy ke­reskedelmi vállalatnál? Nos, az Univerzálnál nemcsak beszélnek róla, hanem tesz­nek is érte. Például 1975- ben megvizsgálták a boltok adminisztrációját és egysze­rűsítették. Megszüntették a felesleges, párhuzamos tájé­koztatásokat, jelentéseket. A munkaidő jobb, ésszerűbb elosztása, átcsoportosítása révén enyhítettek a munka­erőgondokon. Növelték a gépkocsik kihasználtságát. A bolti dolgozók és az áru­forgalmi előadók jobban ösz- szehangolták árubeszerzési tevékenységüket. A vállalat dolgozóinak mintegy 40 százaléka vesz részt valamilyen oktatásban. Százan szakmai tanfolya­mon, 175-en továbbképzésen gyarapítják tudásukat, 90-en pedig középiskolában, főis­kolán, egyetemen tanulnak. Ugyanakkor hagyományai vannak a szocialista brigád­mozgalomnak is. Tagjai élen járnak, példát mutatnak a munkában, a közéleti sze­replésben. Ezt az eredmé­nyek is igazolják, hiszen két évvel ezelőtt a 42-es számú vasbolt szocialista kollektí­vája megkapta az MSZMP KB kongresszusi oklevelét, most pedig a 37-es számú kötöttfehérnemű-bolt Felsza­badulás Szocialista Brigádja érdemelte ki a Szakma Ki­váló Brigádja címet. Az idei évben valósul meg a vállalat legnagyobb, 7100 négyzetméter alapterületű és 115 millió forintba kerülő beruházása, az Univerzál Áruház. De gondolnak a ki­sebb városokra is. Nemrégi­ben nyitották meg Békésen a korszerű készruhaszaküz- letet, a megyeszékhelyen ve­tőmagboltot, színesfémüzle­tet, cipőboltot adtak át. Ezenkívül fejlesztési alap­jukból 31,7 millió forintot fordítottak a fizikai munkát könnyítő gépek, berendezé­sek vásárlására. Egyszóval: az Univerzál kollektívája bebizonyította, hogy tud kereskedni. A fel­sorolt és e cikkben nem em­lített eredmények azt igazol­ják; a vándorzászló és a Kiváló Vállalat oklevél mél­tó helyre került. Seres Sándor A szakma kiváló brigádja munka közben Demény Gyula felvétele Május akkor is volt... Viharsarok. Mit jelentett ez a fogalom az itt élőknek? Harcot, forradalmi megmoz­dulásokat, melyeket az ínség, a jogi osztottság, a nincstele­nek nyomorúsága váltott ki. Cselédek és földmunkások aratósztrájkjai és a kubiko­sokra zúduló csendőrsortűz jelezte a Viharsarok történe­tét. Így jegyzi a krónika. A Horthy-éra sötét eszten­deiben a viharsarki munká­sok, mindenekelőtt az építő­munkások vezették már a forradalmi megmozdulások menetét, főleg a városokban. Akkor május elsején ők és családjaik, földmunkás ro­konaik gyülekeztek az erdő hűs lombjai alatt a város környékén. Kocziha Mihály érkezett elsőnek a Bandika fához, aztán az apró termetű, acélos gerincű Pepó János. Utánuk jöttek a Bohn-gyá- riak. Kis csoportok közeled­tek Doboz felől a Weinck- heim birtok zsellérei közül is. Az éjjel esett, a fű még nedves volt, a felhők azon­ban már szakadoztak, s a Nap kivillant rongyai mögül. — Erre, erre elvtársak! — igazította az érkezőket a nagy fa környékén Pribolysz- ki Mátyás szövőmunkás — Kocziha Mihály beszélni fog... Nagy csoport, lehettek egy­két százan, telepedett le a még vizes fűre terített kabá­tokra, szakadozott pokrócok­ra, amikre lassan kibontód- tak a sovány elemózsiás ta­risznyák! is, s mellettük ott állt őrt egy-két pálinkás üveg. A gyerekek odébb áll­tak gombát keresni, rongy­labdát rúgni, fára mászni, alig várták ezt a kirándulást. Zsivajuktól hangos lett az er­dő. Az emberek meg csönd­ben ülték körül Koczihát. — Ügy lenne rendjén, ha néhányan az erdő szélére vo­nulnának jelzést adni, ha jönnek a kakastollasok... — rendelkezett Pepó. — Ne­hogy meglepjenek minket, mint egy esztendeje. A Bohn-gyáriak egy csa­pata vállalta az őrködést. Aztán beszélni kezdett az építőmunkások egyik vezető­je, Kocziha Mihály. — Elvtársak, vésztől terhes időket • élünk. A kormány ar­ra készülődik, hogy vágóhíd­ra hajtson minket a szovje­tek ellen, a fasiszták olda­lán. Nyomorunk nem elég nekik, életünket is akarja. Védeni kell életünket, gye­rekeink jövőjét, ameddig megváltozik a világ, mert el­tűnik ez hamarosan. Nekünk nem szabad fegyvert fognunk a szovjetekre, akiktől Ta­nácsköztársaságunk bukása óta várjuk megszabadításun­kat. Olyan hangulatot kell teremtenünk a munkások közt, a birtokokon, hogy tép­je össze a behívóját, aki kap­ja, inkább váljék elvadult pusztáink földönfutójává, mintsem ágyútölteléki^ Hit- lerék muníciós arzenáljában. A mi válaszunk erre csak ez lehet. Erőnk az összefogás tövéről fakad és ha... Kocziha Mihály nem fejez­hette be mondatát. A Bohn- gyári társai futva közeledtek. — Szétszéledni! — kiabál­ták már messziről. Mikor a csoporthoz értek, mintha földből bújtak volna elő, fel­csillantak a már teljes erő­vel sugárzó Nap fényében az erdő mindnégy széle felől kö­zeledő csendőrszuronyok. Érthetetlen, hogyan közelítet­ték meg őket ilyen észrevét­lenül! Talán már hajnal óta ott tanyázhattak valahol a közelben. Az emberek kap­kodva kerítették elő tarisz­nyáikból az üres kenyeret, hagymát, a gyerekek meg­szeppenve tódultak szüleik köré. — Na, emberek! ölég a népgyűlésből! Széled jenek szét rögvest. Kocziha, maga gyüjjön velünk! A lázításérf felelni fog! Egy pillanatra úgy tűntr hogy néhány hevesvérű ne­kiront a gyűlölt fegyveresek­nek. A rájuk szegezett kara­bélyok azonban csak fenye­gető magatartásra visszakoz- tatták őket és tiltakozó sza­vakra, hogy mi jogon zavar­ják meg békés kirándulásu­kat, mi jogon terelik őket mint a juhokat akoljaikba. — ölég a rendzavarásból, mert másképp beszélünk! — emelte fel fegyverét az őr­mester. Nekik nem volt puskájuk, csak igazságuk. És mély hi­tük abban, hogy egyszer meg­szűnik megalázottságuk, és semmibe mélyed az a nyo­morult világ. Kocziha Mihály, Pepó Já­nos most május 1-én már nem lehettek közöttünk. De a régi harcosok közül sokan mások a dísztribünről nézték a felvonulók sok ezres vi­dám, színes seregét. Varga Dezső Gyűjtsük a mozgalmi emlékeket A szakszervezeti emlékek, hagyományok felkutatására és a régi tagok visszaemléke­zésének feldolgozására több mint egy évvel ezelőtt ala­kult SZMT-errúékbizottság a napokban ülést tartott: meg­tárgyalta az eddig végzett munkát és a főbb feladato­kat. AJ teendő nagysága azt kívánja, hogy szélesebb kör­re terjedjen ki a munka és többen vegyenek benne részt a különböző szakmák képvi­seletében. Ezért mintegy 400 szakszervezeti bizottság kap felhívást, hogy a munkahe­lyen gyűjtse össze a felsza­badulás előtti és utáni fény­képeket, újságokat, meghí­vókat és más hasonló tárgyi emlékeket. Ezekről fénymá­solatok készülnek, amelyek bekerülnek feldolgozott írá­sos anyagba. Az eredeti do­kumentumokból pedig időn­ként kiállításokat rendezhet­nek a vállalatok, mint az már az orosházi ruhagyár­ban meg is történt. De épp ilyen sürgős és lé­nyeges az idős szakszervezeti tagokat fölkeresni és emlé­keiket írásban rögzíteni, melynek nyomán a megyei emlékbizottság a kutatást folytathatja és kiadványt ké­szíthet. Az egyéni életutak- ból, egy-egy gyár történeté­ből együttesen így lesz tör­ténelem. Jó alkalmat jelen­tenek a személyes kapcsolat- felvételre a nyugdíjastalálko­zók is, amelyeket minden munkahelyen minden év­ben megtartanak. Az em­lékbizottság szeretné, ha eb­ben a szép és nagyon fon­tos kulturális munkában mi­nél többen vennének részt. lutalom a legjobbaknak Kiosztották a megyei tej­termelési verseny győztesei­nek járó díjakat. A nagyüze­mek versenyében az első dí­jat és az azzal járó 30 ezer forintot a nagybánhegyesi Zalka Máté, a szarvasi Dózsa termelőszövetkezetek és a Vizesfási Állami Gazdaság nyerték el. Második díjat és 25 ezer forintot kapott a bé- késszentandrási Zalka Máté, a gyulai Köröstáj és a mező­kovácsházi Űj Alkotmány Termelőszövetkezet. A kistermelők versenyében első helyezettek: Kiss Sándor gerlai, Németh István békési; második helyezettek: Sajti Károly sarkadi, Bánfi János újkígyósi lakos lett, akik 3— 3 ezer forint jutalomban is részesültek. Az országos nagyüzemek közötti versenyen különdíj- ban részesült a Mezőhegyes! Állami Gazdaság. A Szeghal­mi Állami Gazdaság pedig 2. helyezést ért el. A kisterme­lők országos versenyén Viczi- án Jánosné csorvási és Timár Sándor endrődi lakosok elsők lettek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom