Békés Megyei Népújság, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-10 / 84. szám

Emlékplakettek j I ' c . a közösségért i Mi is az a társadalmi munka? Kapásból talán nem is tudnánk rá válaszolni, ha mondjuk az utcán megkérdezné valaki. Pe­dig hányszor és milyen sokat hallunk róla, sőt magunk is részt vesszünk benne. Egyre több em­bernek az a tiszta, szívbéli óha­ja, hogy a maga szerény mód­ján, karjával, tudásával gyara­pítsa a közöst, anélkül, hogy föltenné a kérdést: mi ebből az én hasznom? Amúgy is tudja, hogy a szociális, kommunális gondok megoldása minden vá­rosban, községben fontos és a költségvetési összegek mellől nem hiányozhat a társadalmi összefogás értékteremtő ereje. Nemcsak szalmaláng Aki gyakran járja a megye te­lepüléseit, avatott szemmel meg­állapíthatja: a patrióták hogyan gondozzák szűkebb hazájukat. Ez leolvasható az utcák, az üze­mek, intézmények külleméről, a | fákról, az utakról. Ami Mező-1 kovácsházát illeti, barátságos, kellemes benyomást keltő község még akkor is, ha a közművesítés, j az építkezések hátráltatják a szépítést. A pihenőpark, a lakó­telep környéke rendezett, tiszta. A községet maguknak érzik la­kói, tehát törődnek vele. De ne higgye senki, hogy ez csak úgy jött magától. A telepü­lés vezetői, éppen erre a szere- tetre alapozva, teremtették meg a társadalmi összefogás hatékony módját. A társadalmi munka már évek óta szabályozott, meg­szokott, állandó mederben fo­lyik, nincsenek szalmalángszerű nekibuzdulások. A községi ösz- szefogással elérhető célok szerve­sen beépülnek a fejlesztési ter- [ vekbe, ugyanúgy számítanak rá, mint a költségvetés többi forint­jaira. Hogyan lehetséges ez? I Csak úgy, hogy a pártmunkások ] serkentő-mozgósító szorgalom­mal tartják lendületben a köz­ségpolitika elevenségét. A ta­nács nemcsak igényeket fektet! papírra, hanem programot, fel­tételeket teremt a társadalmi összefogáshoz. A népfront, a la­kosság szervezésében tett szert nagy jártasságra; az üzemek, vállalatok vezetői pedig segítik ezt a munkát Félmillió forinttal több Amikor a tanácsülés 1976-ra a hárommillió forint értékű tár­sadalmi munkát jóváhagyta, mindenki tudta: ezt csak össze­hangolt, odaadó, szervezett mun­kával lehet teljesíteni. A közsé­gi pártbizottság, a tanács, a Ha­zafias Népfront behatóan ele­mezte, hol lehetne a legjobban hasznosítani a közösségi össze­fogást, kikre számíthatnak, s miképpen léphetnének előbbre szervezettség dolgában. S mind­ezeknek meglett az eredménye is, hiszen az elmúlt évben a ter­vezett hárommillió helyett, há­rom és fél millió forintot írhat­tak a közösségi közhaszon javá- J ra a szocialista brigádok, intéz­ményi dolgozók, a lakosság ön­kéntes hozzájárulásából. Az ápolt parkok, a rengeteg fa, a tavasztól őszig nyíló vi­rágsokaság, a járdaépítés, vizes­árkok betemetése nagyrészt az önkéntes munkának köszönhető. I Ilyen feladatokat elsősorban a lakosság vállalt, amely a tanács­tagok jó szervező munkáját di­cséri. Csak végig kell menni az Ady, a Puskin, a Hámán Kató, a Lenin utcákon, a rendezett, szép környezet önmagáért be­szél. A vállalatok, intézmények dolgozói, szocialista kollektívái — egyebek között — rendbe hoz­ták a Mozaik Áruház környékét, Játszótéri pillanatkép A jó időben benépesültek a játszóterek, narvasi pillanatot örökít meg Felvételünk egy Fotó: Demény L Mezőkovácsházi patrióták — Az újítási folt társadalmi munkában utakat, járdát, játszóteret épí­tettek, vasúti sínt szedtek fel, villanyt, szereltek. A MEZŐGÉP helyi gyárának dolgozói óvodá­kat alakítottak át, játékot készí­tettek a kicsinyeknek. A BÉKÖT lányai, asszonyai iskolát, óvodát meszeltek, takarítottak és még sorolhatnánk. A gyermekintézmények patro- nálási mozgalma egyébként az új keletű hagyományok egyik legszebbike. Tavaly 150 ezer forint társadalmi munkával já­rultak hozzá a mezőkovácsházi­ak az óvodák, iskolák fenntartá­sához. Csak a gimnázium torna- csarnokának építésénél 56 ezer forint értékű munkát végeztek. A költségvetési üzem szocialista brigádjai pedig bölcsőde, óvoda terveit készítették el nyolcórai munkájukon túl. Erkölcsi megbecsülés A kollektív fáradozás mellett nagy jelentősége van a társadal­mi munka nyilvántartásának. Ezzel bizony bajok voltak né­hány évvel ezelőtt Mezőkovács- házán. Most egységes rend jel­lemzi a bizonylati fegyelmet. Nem bürokrácia ez, hanem fe­lelősség, méghozzá a köz javára. Mert az önkéntességre csak ak­kor lehet számítani, ha az em­berek érzik, látják, nem közöm­bösen fogadják tevékenységü­ket. Csak így lehet köszönetét mondani a jelentős ( segítségért. Ez természetesen nem is marad el. A vb- és tanácsülésen, falu­gyűlésen gyakran szó esik a társadalmi munkásokról, nép­szerűsítik azokat, akik kétkezű munkájukkal vívták ki a tiszte­letet. Megyénk egyik szövetkezeté­nél figyelemre méltó dolog tör­tént. Újítottak. Mégpedig a szö­vetkezet két vezetője. Egy vegy­tisztító gépet szőnyegtisztító géppé alakítottak át. Semmi két­ség, a tény örvendetes. Bővüli a szolgáltatások köre. A lakos­ság szőnyegeit egy-kettőre rend­be hozzák. Kifogástalanul, pél­damutatóan. Az újítók sem jár­lak rosszul. A szövetkezet veze­tőségének jóváhagyásával újítá­si előlegként 80 ezer forintot vettek fel. Így hát mindenki jól járt. Igen ám, csakhogy eközben ma­radt egy folt, amit sem vegytisz­tító, sem szőnyegtisztító gép nem tud eltávolítani. Az újítá­sokról szóló minisztertanácsi rendelet ugyanis kimondja, hogy a vezetői munkakört betöltő dol­gozók újítási javaslatának elbí­rálása. s a díjazásuk a szövetke­zet közgyűlésére tartozik. A köz- gyűlés összehívása azonban idő­be telik. Tehát a két újítónak várni kellett volna a pénzre. De az. ilyesmi éget. S ami éget, az sürget. A vezetőség kéznél volt. Hát jogszabály ide, jogszabály oda, döntsön, aki hamarabb dönt. Ám, hogy a kecske is jól lakjon, a káposzta is megmarad­jon, jó három hónap elteltével részközgyűlés elé terjesztették az újítási javaslatot. Úgy, mintha elölről kezdték volna a dolgot. Az idő csúszása nem okozott földcsuszamlást. Ami már egy­szer megtörtént, azt úgy sem le­het visszacsinálni. Az újítást el­fogadták. Szó, ami szó. minden úgy ment, mint a karikacsapás, csupán egy kis foltot hagyott az újítás. Az újítási előleg is megér egy misét. Miután a szövetkezet mű­szaki vezetője megállapította, hogy feletteseinek újítása töké­letes, a többit rábízta a főköny­velőre. A főkönyvelő pedig elő­vette a ceruzáját és számológé­pét, hogy precíz legyen. Először is a gazdaságosságot vette szem­ügyre. Mert mi a fontos, ha ez nem. Az átalakítandó vegytisz­tító gépet egy tíz gépből álló szőnyegmosó gépsorral hasonlí­totta össze, mely a Technoimpcx adatai szerint nyolcmillió forint értékű. Osztassál, szorzással, s egyéb bűvös művelettel megálla­pította, hogy az átalakítás költ­sége .700 ezer forint. Tehát a megtakarítás hétmillió 700 ezer forint. Mivel az újítási díj a megtakarított összeg két száza­léka, s így az eredmény 154 ezer forint lett. Ennyi illeti meg az újítókat. Hát nem zseniális? Minden stimmelt! Azaz stim­melne. A minisztertanácsi ren­delet azonban, enyhén szólva, kissé eltérően fogalmaz. Az újí­tási díj legkisebb mértékét a hasznosítás első éve alatt kelet­kezett eredmény két százaléka­ként állapítja meg. A hangsúly az újítás hasznosításával kelet­kezett eredményen van. Hát a foltra újabb folt esett. De a folt csak akkor folt. ha észreveszik. És észrevették. Ez a pech! A Kisipari Szövetkezetek Békés megyei szövetségének re­vizorai vizsgálatot tartottak a szövetkezetnél. Ezt követően módosították az újítási szabály­zatot úgy. ahogy azt a rendelet előírja. Szóval több folt nem lesz. De a régi ottmarad. Ahhoz sen­ki se nyúlt. Talán intő példának szánták?! Serédi János Á képviselő kérdezett — a miniszter válaszolt Ez a magyarázata annak, hogy szép kitüntetésnek számít a köz­ségben a „Társadalmi Munká­ért” emlékplakett, amelyet az állampolgárok és a szocialista kollektívák kaphatnak. Hogy miért, ezek után kézenfekvő. önzetlen munkájukért. Seres Sándor Az országgyűlés korábbi ülés-| szakán Sebest Lászlóné képvise-! lő (Kétegyháza) szóvá tette, hogy í a keveréktakarmányok számlá­zásában nem egységes a gyakor­lat. Dr. Romány Pál, mezőgaz­dasági és élelmezésügyi minisz­ter levélben válaszolt a képvise­lő kérdésére, amelyet ezúton köz­readunk: Pályázat a Népművészet ifjú mestere cím elnyerésére Az idén is versenyre hívják a „Népművészet ifjú mestere” cím elnyerésére vállalkozó fiatalo­kat, akik ősi dalkultúránk fel­kutatására, előadására, nemzeti hagyományaink ápolására és to­vábbfejlesztésére vállalkoznak. A KISZ KB_a Kulturális Miniszté­riummal, a Népművelési Inté­zettel és a Népi Iparművészeti Tanáccsal karöltve hirdette meg az alkotó kedvű fiatalok sereg­szemléjét, amely tavaly több mint 200 hivatásos művész, illet­ve amatőr közösségi tag érdek-; lődését keltette fel. Ezúttal is 15 Népművészet ifjú mestere cím talál majd gazdára. Az idén is külön bírálják el a műkedvelő, illetve a hivatásos versenyzők előadásait, alkotása­it. Indulhatnak hangszeres nép­zenében, népdalelőadással, nép- . táncbemutatóval, népmesemon­dással. Bemutatkozhatnak a hím­zők, a népi szőttesek mesterei, a fafaragók, a fazekasmesterség hagyományainak ifjú őrzői. A zsűri pályamunkákat vár a népi kerámiaművészet reprezentán­saitól, pályázni lehet szövött technikájú szőnyegekkel, kékfes­téssel, tojásfestéssel, kovácsolt­vas-munkákkal, vagy gyékény­es vesszőfonással. A népi iparművészeti tárgya­ltat és dolgozatokat június 1—5. között kell beküldeni a KISZ! Központi Művészegyüttes szélt-1 házába, s ugyanott kell jelent- j kezni az egyéb kategóriákban j való részvételre. A „Népművészet ifjú mestere” címeket a zsűri döntése alapján augusztus 20-án a fővárosban adják át. A népi iparművészet ifjú alkotóinak legszebb pálya művelt a KISZ Központi Mű­vészegyüttes Rottenbiller utcai j székhazában is kiállítják. A pá- j lvázók közül többen ezen a nyá­ron is meghívást kapnak Tokaj­ba. az országos ifjúsági népmű­vészeti táborba. Ujjlenyomat nélkül A maga nemében egyedülálló testi hibáról érkezett jelentés Svédországból. Andreas Dániel, son mérnöktől és 18 éves lányá­tól nem tudtak ujjlenyomatot venni, mivel tenyerükön és uj- jaikon egyetlen vonal sem volt. Andreas édesanyjától, aki tíz évvel ezelőtt halt meg, soha nem vettek ujjlenyomatot, de a kutatók azt feltételezik, hogy nála is hiányoztak ezek a vona­lak. Danielson felesége és 13 éves fia azonban teljesen nor­mális ebben a vonatkozásban. Közismert, hogy az ujjlenyoma­tok segítségével teljesen ponto­san meg lehet határozni a sze­mélyazonosságot. „A keveréktakarmányok zsák­jainak számlázásával kapcsolat­ban felvetett kérdésre az aláb­biakról tájékoztatom: A szemes és ipari takarmányok árának megállapításáról szóló 21/1975. (X. 26.) MÉM—ÁH szá­mú rendelet rendezi a zsákok számlázásának kérdéseit is. Eszerint a keveréktakarmányok ára göngyöleg nélküli (tiszta) súlyra vonatkozik. Jutazsákban, történő nagybani kiszolgálás esetén 45 napig kölcsöndíj men­tesen történik az áru kiszolgálá­sa, papírzsák, illetve a tasak ér­téke külön felszámítható. Bontott papírzsákból történő kiszolgálás esetén — állásfoglalásunk sze­rint — a zsák ára nem hárítha^ tó át, annak költsége a forgal­mazó árrését terheli. A papírzsákos és ömlesztett formában történő forgalmazás­nak jelentős szerepe van az ál­lategészségügyi járványok meg­előzésében. ezért azt fenntartani és terjeszteni kívánjuk. A jár­ványnak leginkább kitett négy megyében (Szabolcs-Szatmár, Hajdú-Bihar, Csongrád és Békés) 1973-ban meg is tiltottuk a ju­tazsákban történő forgalmazást, a termelők kérésére azonban 1976. II. fél évétől kezdve ismét lehetőséget adtunk arra, hogy a keveréktakarmányt fertőtlení­tett juta- vagy műanyagszövésű zsákban szállítsák ki a boltokba és ott a kistermelő által hozott göngyölegbe — a két zsák érint­kezése nélkül — áttöltsék. Ez esetben a vevőt természetesen semmiféle zsákköltség nem ter­heli. Fenti rendelkezésünkről mind a megyei tanácsot, mind az ál­lategészségügyi állomást, mind pedig a Gabona Trösztöt értesí­tettük.” — fejeződik be dr. Ro- mánv Pál mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter válasza. jj BÉKÉSMCmJSrr 1977. ÁPRILIS 10. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom