Békés Megyei Népújság, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-10 / 84. szám
Kihelyezett kiadó A Táncsics Szakszervezeti Könyv- és Folyóiratkiadó Vállalat két megyét, Szolnok és Békés megyét ellátó, üi. kihelyezett kiadóját a napokban adták át a Szolnok megyei SZJVTT-székházban Előzetes az anyák napi fotókiállításról A békéscsabai Társadalmi Un, népségeket és Szertartásokat Szervező Iroda immár negyedik alkalomból meghirdetett fotópályázata az eddigieknél is sikeresebben zárult. A beérkezett 461 pályamunka, amelyet 130 fotós küldött be az ország minden tájáról, az anyaság, a gyermekközpontú család életének egv-egy pillanatát örökíti meg. A zsűri tagjai: Réti Pál, a Népfnűvelési Intézet munkatársa, Topor Zoltán, a Magyar fotóművészek Szövetsége munkatársa és Sze- menkár Mátyás, a TÜSZSZI igazgatója voltak. A pályamunkák nagy száma miatt a korábbi kiírással szemben 5 alkotást díjazott emlékplakette! és 1000 forintos tárgyjutalommal a Népművelési Intézet, 12 fotó alkotóját pedig oklevéllel és 500 forint értékű tárgyjutalommal jutalmaztak ■ meg. A pályázók között 19 békéscsabai fotós munká- jai is szerepel. A korábbi évekhez hasonlóan szabadtéri kiállítást tervez a szervező- iroda, amelyet május t-én 12 órakor nyitnak meg a békéscsabai Kossuth téren. Hágunk keze munkájával... Amikor a napsugarak elöl ár- | nyékba menekül az ember, jó ez I a hűvös szoba. Most azonban ' — kint már megint esőre áll — összébb húzzuk a gúnyánkat, amikor Kolozsvári János bácsi hellyel kínál a kis asztal mellett. — Mi már megszoktuk. Régi j ház ez, még a káptalan birtokon épült... A volt majort így, a magunk keze munkájával építettük községgé. Rendbe hoztuk az utakat, járdákat, aztán mindehhez egyre több segítséget is kaptunk, betonlapokat, követ, zúzalékot. Körösújfalu a szemünk láttára terebélyesedett és amikor esténként a kiapadókon összejöttünk, elégedetten beszéltünk arról, ami már megvan é6 tervezgettük, amit még meg kell csinálni ... I vát szolgálja, mert nem kell majd a sárban tipródniuk. Meg- aztán a posta is arra van, azt mindenki keresi... Kovács Zoltán, a községi népfront titkára is, s mint ilyen, oroszlánrésze van Körösújfalu fejlődésének szervezésében, legalábbis társadalmi vonalon. Nagy ismeretsége révén mindent megszerez, ami szükséges egy-egy terv végrehajtásához. Sódert, homokot a tsz segítségével, betonkeverő gépet máshonnan kerített az útépítéshez. Mikor aztán minden készen állt, jöhetett a munka. De az sem akárhogyan ám. — Az én elvem, hogy nemcsak beszélni kell a társadalmi munkáról, hanem csinálni is, annak, aki beszél róla. Én magam is kevertem a betont, meg tettem, amit szükséges volt az útépítésnél és máshol is. Most, mert kicsi a szertárunk, faltól falig polcot eszkábálok a szemléltető eszközöknek. Igaz. ezt sehol sem ,,jegyzik”, mégis tenni kell, pénze nincsen erre az iskolánknak ... Kovács Zoltán a község vezetőivel együtt most ismét nagy fába vágja a fejszét. A vízhálózat bővítését tervezik. Egyelőre azt, hogy a jelenlegi kútról legalább 300 méterre elvezessék a vizet, három-négy kifolyóval. Később meg, hogy minden utcában legyen kifolyó. A tervet már — társadalmi munkában — megcsinálták ehhez a víztársulat szakemberei. A lakosság minden bizonnyal egyemberként vesz majd részt ennek megvalósulásában is. Ezt, a maguk községéért való lenniakaróst példázza az 1976-os eredményük. A megyei értékelés szerint 54 község közül ötö/- dik helyezést értek el kategóriájukban a 304 ezer forintnyi társadalmi munka teljesítéssel. Az ezer lakosú Körösújfalun kitűnő eredmény ez. A munkában élen járók: Kovács Zoltán, Kolozsvári János és Károly jelvényt is kaptak kiemelkedő teljesítményükért. Büszkén viselik. Varga Dezső A rozoga házikó, amelyben Kolozsváriék laknak, valóban a múltra emlékeztet. Arra az időre, amikor uradalmi cselédek voltak az itt lakók azon a hatezer holdas birtokon, melyet aztán szétmért a földosztó bizottság. Negyven-ötven ehhez hasonló ház volt akkor ebben a majorban. Zömük ma is' áll s annak ellenére, hogy lakói azóta alaposan „kikupálódtak”, még ma is a múltról árulkodik. Kolozsvári bácsinak azonban ez csak ,_a nyári lakja”, különben máshol, téglafalú házban lakik. — Mihálytelepröl költöztem j ide, mikor a fogságból hazajöttem. Feleségem elhalt, öt gye- 1 rekemmel itt ütöttünk tanyát, j Hogy község lett ez a volt urasági major, abban az én munkám is benne van ... A régi nemzedék tudja ezt igazán. Károly, a bátyja, a földet osztotta, ő meg mint párttitkár fáradozott azon, hogy a major közelebb kerüljön a világhoz, útjai, új házai, termelőszövetkezete, villanya, boltjai legyenek. — A társadalmi munkám akkor kezdődött — mondja. — Fizikailag is. Talán az első ilyen közös munkánk az Aradi Mar- ciék előtti igen mély ér feltöltése volt. Arra egyszerűen nem lehetett járni az esős évszakokban, akkora pocsolyák nyelték el a földutat. A káptalan birtok , épületét, ahol a községháza.-, majd a tanácsháza lett, azt sem, lehetett megközelíteni. Hetekig hordtuk oda a földet' szomszédjaimmal, az ottaniakkal, míg járhatóvá tettük a környéket... Nincs nosztalgia Kolozsvári János szavaiban. Ma már nyugdíjas, hatvannyolc éves, azért mégsem csak a régi emlékeit szedegeti elő. Nemrég elkészült az új postához vezető bekötő út. Százhuszonötén dolgoztak rajta társadalmi munkában. Kolozs- j vári János a fiatalabb korosztály élén derekasan helytállt. Zsaluzott, s az első hetven méter építését ő irányította is. — Miért féloldalasra csinálja, János bácsi!? — szóltak rá többen is. — Én tudom! — Aztán elmagyarázta: 14 évig volt kubikos a múltban, elég utat is épített. Azért kell így, hogy lefollyon rajta az esővíz .,. A 230 méteres beton bekötő út mintegy 200 ezer forint értékű társadalmi munkát jelentett a községnek. Több mint 300 ház (az újak mind téglából készültek, modernek), kör csutak, rendezettség, jó járdák, kielégítő bolti ellátottság — ez jellemzi ma Körösújfalut. És ebben nem kis szerepet játszik az a társadalmi tevékenység, amit a község lakói a maguk javára tesznek. — Őszintén beszélünk a dolgainkról — mondja Kovács Zoltán iskolaigazgató, a község társadalmi munkájának fő szervezője, aki egyébként szintén egy régi. vályogfalú házban lakik. — A bekötő út építésekor például nyíltan megjegyezték: azért építenek éppen arra betonutat, mert ott van az iskola. Persze — mondtam az embereknek. De ez a maguk gyerekeinek is a jaMúlt századbeli furcsaság a kisdedóvó — avagy lehet-e most valaki r r f r • ovobacsi: ligha vitatja valaki is a ] pólyaválasztási tanács- j adas rendkívüli hasznosságát. Azonban akárhogy néztem. a íiatalkorúaknak ajánlott j pályákat; óvóbácsit nem találtam. Bevallom, hogy az ajánlott szakmák rubrikájának olvasására is egyik levélírónk: ,.Lehet-e nálunk óvóbácsi? ’ kérdése ösztönzött. Az első olvasásra ben- j nem is vegyes érzéseket váltott ki. Valóban, lehet-e nálunk mostanában óvóbáosi? Kedves levélírónk dicséretére legyen mondva, kereste a lehetőséget, hogy megfelelő választ adhasson 17 éves fiának, aki szenvedélyesen foglalkozik óvodás korú gyermekekkel. Leveléből idézünk: „Elgondolkodtam ezen. hogy miért ne lehet- j ne egy fiúból óvóbácsi. Nem hagyott nyugodni a gondolat és utána jártam: van-e mód Magyarországon arra, hogy egy fiú 1 női foglalkozásnak kikiáltott hi- j vatást válasszon?” — Nincs, volt az egyértelmű | válasza Szűcs Gyulának, a Szarvasi Óvónőképző igazgató- \ helyettesének. Volt rá példa, és lehetőség, hogy fiúk is ezt a | szép hivatást válasszák a múlt | században. Az volt a nevük, 1 hogy kisdedóvó. És ma miért nem iratkozhat be egy rátermett ifjú a képző- j be? Ennek több oka és össze- ! tevője van, volt a válasz. Talán elsősorban az anyacentrikussá- got említem. A gyerekek óvodás korban még inkább az anyához kötődnek. Persze ez a tény nem zárja ki. hogy ne szokhatnának meg egy óvóbácsit. A másik ok: kevés fiújelentkező lenne ahhoz, hogy külön osztályuk legyen. A lányokkal együtt? Erős a gyanúm, hogy kinéznék maguk közül azt a „fehér hollót”, aki óvóbácsi akar lenni. És utoljára, de nem utolsó sorban a fizetés. Olyan kevés egy óvónő kezdő fizetése, hogy egy férfi aligha tudna családot alapítani [ vagy eltartani. Tehát ezentúl ini a véleménye? Én azt hiszem, eléggé megindokoltam; nem ajánlott foglalkozás hosszú távon egy fiúnak (?!). Érdekes válasz, de nem megnyugtató. A hátrányos helyzet egy nő számára igazságtalan. Mert, ha azonos szakmában azonos teljesítménnyel a nő kevesebb bért kap. mint a férfi, az egyenjogúságot éri sérelem. Apropó, egyenjogúság! Áz üzemekben, a férfias tulajdonságokat, a testi erőt többre értékelik a nőies képességeknél, a precizitásnál. az aprólékosságnál, a türelemnél. Az óvónő esetében ez az értékelés fordítottan mutatkozik. ami nagyon helyes. Azonban nem feledkezhetünk meg róla. hoéy a férfi is lehet aprólékos es türelmes. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni az ilyen típusról: férfi, de mégis „anyás'’. A családjogi törvény is elismeri gyermeknevelőnek az apát. Mi is írtunk nemrégiben egy özvegyen maradt férfiről, aki dolgozik és a háztartási munkát elvégzi, neveli, sőt példamutatóan neveli félárván maradt négy gyermekét. Szóval férfi, aki apa' és félig háziasszony. 5 «BS 19*7. ÁPRILIS 10. Persze első hallásra érthető az a megállapítása Szűcs Gyulának: „a lányok kinéznék maguk közül azt a fehér hollót, aki óvóbácsinak tanul”. De vajon erre más területen nem volt már példa? A férfiszakmát elsajátító lányokat is kelletlenül fogadták a gyárakban, ma már ez is kevésbé „fehér holló”. És együtt tanulni a lányokkal? Hadd említsek egyetlen példát, a békéscsabai Sebes György Közgazdasági Szakközépiskolát. hogy egy osztályban 30 lány és mindössze négy fiú tanult együtt és érettségizett az elmúlt esztendőben. A valóságot Ottlakán Mária, a békéscsabai Városi Tanács művelődésügyi osztályának szakreferense közelítette meg válaszában. — Engem nem lep meg a kérdés. Tavaly Székesfehérvárott egy pedagógiai neveléstörténeti konferencián felvetődött, hogy az arra rátermett fiúknak zöld utat kellene engedni ezen a pályán. Sőt, megfelelő propagandát is ki kellene fejtenünk! Csak félő, hogy kevés lenne a jelentkező. Mindenesetre törvény nem tiltja, hogy az óvónőképző intézetek fiúkat is felvegyenek. És ha a törvény nem tiltja, mint ahogy a válaszból kiderült. milyen jogon zárják be a kaput a fiák előtt? Az óvodás gyermekek szülei nem elsősorban anyáskodást várnak az óvodától, és nemcsak azt, hogy vigyázzanak a gyermekre. Ezt megteszi a bölcsőde három évig. Ennél nagyobb igényt, támaszt legtöbb szülő: pedagógiai nevelést és jó felkészítést az iskolára. Ezt várja a szülő. Kétlem, hogy erre csak a nő képes. Ha így lenne. akkor rneg miért vészjeleket adni arra. hogy a pedagóguspálya elnőiesedik. Vagy az óvónő nem pedagógus, csak felvigyázó a gyermekekre? Mintha csak egyesek azt hinnék, hogy a dolgozó szülők csak a gyermek hatéves koráig aggódnak azért, hogy távollétükben jó kezekben van-e. Ám iskolás iesz a gyerek és vele együtt megnőnek a munkába járó szül- lők aggodalmai is. Hogyan szervezzék ezután a gyerekek és saját maguk életét. Minden gyermek ném jut be a napközis iskolába. A gond: ki vigyáz az elsősre attól a perctől kezdve. ahogy kilép az iskola kapuján. addig, amíg valamelyik szülő hazaérkezik? Megbízhatnak-e benne, hogy nem csavarog el, és eszébe jut-e a tanulás? Éppen a jó tulajdonságokat már az óvodában kell megalapozni. Jó pedagógiai munkára éppen ezért nagy szükség van. És ez esetben az teljesen mindegy, hogy nő vagy férfi a nevelő! Agy csokrosodtak bennem t a kérdések, ellentmondások, melyeket nem magyaráz meg sem a „kisdedóvó” kezdőfizetése, még kevésbé a „fehér holló-elmélet” és az sem, hogy egy osztályra való fiút nem lehet összetoborozni. Talán inkább magyarázat az lehet számunkra, ami oly sokszor már megtörtént: tartózkodás egy új befogadásától, amely any- nyira új. hogy egy század már lekörözte. Rocskár János
