Békés Megyei Népújság, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-09 / 83. szám

Művelődési és sportnapokra készülnek «x Orosházi Üveggyár dolgozói EDO 77 „ Aranyosak” Bács-Kiskunból A Bányai Júlia Gimnázium éa Egélzségflgn Szakközépiskola énekkara Kecskeméten ezüstérmet kapott. Szeretnék, ha az Gyu­lán „fényesedne” A* Orosházi Üveggyár má­jusban művelődési és sportna­pokat rendez, amely az 1-i fel­vonulással kezdődik. A művelő­dés keretében egyebek közt az Üj kor hajnalán címen széllé- j mi vetélkedőt tartanak, amely- re 35 csapat már hónapok óta készül. A kérdések főként a magyar ifjúsági és «szakszerve- [ zeti mozgalom történetét ölelik I fel, A versenyzőknek az iroda- | lom keretében elsősorban Ady Endre munkásságának és költé­szetének az ismeretéről kell j számot adniuk. Lesznek még I zenével és képzőművészettel kapcsolatos kérdések is. A vensmondó versenyre 32- en jelentkeztek. Az irodalmi j színpad az orosházi Petőfi Mű- j velödési Házban önálló műsor- í ral lép fel. Terveznek magyar— szovjet baráti találkozót. Lesz- j nek üveggyári csillagászati na­pok, amelyet a csillagász szak­kor távcsöves bemutatóval, I Tavaly volt II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulója. A magvar történelem kimagasló alakjának tisztelegve számos ün­nepséget, ünnepi eseményt ren­deztek. A Magyar Természetba­rát Szövetség és a Rákóczi Em­lékbizottság sajátos módon igye­kezett megünnepelni az évfor­dulót. Rákóczi-emléktúrát hir­dettek; bizonyos számú, emlék­hellyé nyilvánított város, tele­pülés felkeresése után bronz-, ezüst- és aranyozott plakettet le_ j hét nyerni. A feltételeket ugyan­is ez év június 30-ig lehet telje­síteni. Ezért még nincsenek sem or­szágos, sem megyei adatok ar­ról, hogy hányán keresték fel az emlékhelyeket. Ismereteink sze­rint sok csoportos és egyéni je­lentkező igényelt túrafüzetet, hogy tisztelegjen Rákóczi emlé­kének, ugyanakkor túrázzon, ba. rangoljon hazai és külföldi tája­kon. filmvetítéssel és előadással egy­bekötve tart meg. Érdekesnek ígérkezik a Szov­jetunió egy magyar fotóművész szemével című fotókiállítás, amelynek az anyagát a Szovjet Kultúra Háza bocsátja rendel­kezésre. A dolgozók gyermekei­nek Ezeregy délelőtt címen me­seműsort rendeznek. Az író-ol­vasó találkozóra Berkesi And­rást hívják meg Fekete János üveggyári lakatosnak, aki a fia­tal orosházi festő csoportjának a tagja, önálló kiállításon mu­tatják be a legsikerültebb al­kotásait. Lesz táncbemutató is, ami bizonyára sok fiatalnak je­lent majd élményt. Ünnepi könyvhetet is tartanak. Várhatóan sokan vesznek részt a sportversenyeken is, A művelődési és sportnapok május 29-én. az építők napján zárulnak. Akkor hirdetik ki a vetélkedők és a sportversenyek eredményét és adják át a díja­kat. Az első plakettkiosztó ünnep­séget Gyulán rendezték meg. A gyulai szakmunkástanulók ifjú­sági és úttörőházban működő Délibáb ifjúsági klubjának 45 tagja a minap vette át az ara­nyozott plakettet. A gyulai fia­talok három olyan túrát is szer­veztek, amelyek során Rákóczi- emlékhelyeket érintettek. A me. gyei természetbarát-szövetség nevében BanacUcs Márton, a szakmunkásképző intézet igazga­tója köszöntötte a 16 emlékhe­lyet felkereső fiatalokat A klub. összejövetelen Albel Andor vá­rosi KISZ-titkár is elismerését fejezte ki a kollektívának abból az alkalomból, hogy elnyerték a KISZ KB dicsérő oklevelét. A gyulaiak, akárcsak eddig, ezután is sokat utaznak bel- és külföldön egyaránt. Ezekben a napokban például ötnapos Wei­mar—Erfurt—Drezda-úton jár­taié. Bács-Kiskun megyében az idén is gazdag programmal ké­szültek a középiskolás és szak­munkástanuló fiatalok a megyei diáknapokra. ' — Az iskolai rendezvényeken több mint négyezren vettek részt, az egyes kategóriákban a megyei döntőn 27 iskola mint­egy 800 tanulója versenyzett, a szakemberek véleménye szerint: magas színvonalon. A legtöbb versenyző Kecskemét iskoláiból került ki. legnépesebb volt a szavaló és a szólóhangszer ka­tegória — mondja Demény Má­ria, a Bács-Kiskun megyei KISZ-bizottság középiskolás fe­lelőse. — Az idei rendezvény- sorozat az BDÜ-re való készü­lésen túl válogató is. Akik nem jutnak el Gyulára, de kiváló j eredményt értek el, azok a nyá­ron az országos, illetve a me­gyei zenei és olvasótáborban vesznek részt. Gyulán vala­mennyi kategóriában indulnak I versenyzőink. Szeretnénk á kö- j zönségnek felejthetetlen perce- j két szerezni, kellemes emlékek­kel és természetesen „aranyak- kai” hazatérni. „Az örökös másodikok” — így nevezik a kecskeméti „Bá- j nyai Júlia Gimnázium és Egész- [ ségügyi Szakközépiskola 60 tagú leányénekkarát. Pedig mindig jól szerepelnek, de nehéz le­győzni a Kodály Zoltán Ének l és Zenei Gimnáziumot. Énekkarukról néhányan így vallanak: — Az iskola húsz osztályából kerültek ki a kórus tagjai — l mondja Horváth Katalin KISZ- [ titkár. — Minden évben új fel- i állásban éneklünk. Zenei tago- 1 zat nincs az iskolában, csak szeretünk énekelni. — Néhányan járnak zeneis­kolába, ők is segítik zenei fej­lődésünket — folytatja Szabó Gabi. — Minden héten rendsze­resen próbálunk, sajnos,, kévés a féllépési lehetőségünk. Isko-’ lai ünnepélyek, a minden évben megrendezésre kerülő éneklő ifjúsági és a diákünnepségek ad­nak szereplési lehetőséget. — Szeretnénk jövőre egy olyan mozgalmat indítani, amelynek keretében minden KISZ-alapszervezetünk alakíta­na egy kórust, s így iskolán be­lül versenyeznénk, az alapszer­vezetek együtt énekelnének — sorolja elképzeléseiket Nagy Maria. — Ez a lehetőség a sze­replésen túl, a „nagy” énekkar felkészülését is segítené. — Akik a kórusnak tagjai, nagyon szigorúak önmagukkal, de társaikkal szemben is — mondja Pálóczi Gyöngyi. — A diáknapok versenysorozatán egy emberként akart mindenki, de nem vagyunk zenei tagozatosak, s meg kellett elégednünk az ezüsttel — tárja szét kezeit. — Minden szereplés külön élmény, más énekkaroktól, de a szólistáktól is sokat tanu­lunk, az azonos érdeklődésű fia­talok közelebb kerülnek egy­máshoz — summázza Kelemen Ildikó. öten mondták el gondolatai­kat a kórusról, önmagukról, ter­veikről. Kiválóságukat igazolja, hogy március közepén néhány rádiófelvétel is készült műso­rukról. Karnagyuk, Zsiga Lász- lóné egyben a kecskeméti Ko­dály Kórus vezetője is, s olyan zenepedagógus, aki munkájával fellendítette a megyeszékhely zenei életét. Az iskolai kórus- ] bői „kiöregedettek” útját pedig J más kórushoz egyengette. Egy- I szóval nem hagyja elkallódni a fiatalokat. — Munkánkat nehezíti, hogy nem a szakközépiskolában ta­nítok, hanem a város túlsó vé­gén, a kertvárosi általános is­kolában — mondja Zsiga Lász- lóné. — A gyerekek önként jöt­tek énekelni, jó hangulatú es ha­gyományú kis kórus. Azt hír szem. erre bizonyíték, hogy az iskolai énekkarral már három­szor voltam EDU-n. Az énekkarból néhányan tag­jai a városi Kodály Kórusnak is. Töreki Ágnes a Bánya Júlia Gimnáziumban érettségizett, most Kecskeméten a MEZö- GÉP-nél dolgozik. Tagja volt 1971-ben a Gyulán járt kórus­nak. Ö hogyan emlékszik visz- sza? — Hat évvel ezelőtt a kóru­sunk alig 40 tagú volt, s bizony nagy dolog volt Gyulára eljut­ni, szerepelni. Szép emlékeim vannak a váróéról,, a- hangulat­ról, a versenyről. Akkor ezüst­érmet kaptunk. Szóval szép volt.,, rég volt... — idézi emlé­keit. Ö ugyan nem, de volt kórusa az idén is ott lesz a gyulai be­mutatón. Idei lemezújdonságok Negyvenöt plakett ► már ott várakozó vasutas cso­porthoz sietett. — Kész? —kérdezte. — Kész, jöhet a vonat — piondta az apám dühösen, mert bizony az elmúlt 18 óra alapo­san megviselte az idegeit. A szovjet parancsnok elmoso­lyodott, Közelebb ment az apámhoz és barátságosan meg­veregette a vállát. Aztán néhány pillantást vetett az elkészült munkára és intett a mozdony- vezetőnek, hogy indulhat. . A mozdony kerekei simán gördül­tek át a kijavított pályarészen. Apám ettől kezdve a parancs­noknak és az idősebb katonák­nak Anton, a fiataloknak Anton bácsi lett. Nélküle semmilyen munkába- nem kezdtek. Hoztak szerszámokat, eszközöket, lehe­tett dolgozni. Síndaraboláshoz nem kellett többé nagykalapá­csot használni. Időnként elvitték az apámat más állomásokra is, de eev-két nap múlva mindig hazahozták. Én aí két legfiatalabb katoná­val barátkoztam össze; ök alig néhánv évvel lehettek nálam idősebbek. Ha nem voltak szol­gálatban, rendszerint valami csínytevésen járt az eszük, amin nagyon sokat derültem. Néha kártyáztak, pontosabban huszon­egyért ek, mert ezen kívül sem­milyen más játékot nem ismer­tek. Egyszer engem is rábeszéltek, hogy kártyázzam velük. Nekem kevés, nekik rengeteg pénzük volt. A szerencse azonban mel- lémszegődött. Egymás után nyer­tem. Egész halomra való pénz vándorolt hozzám. Egy pengő­jük sem maradt. Kezemben a rengeteg pénzzel indultam haza. Apám messzi­ről meglátott, elémjött. Ámulva kérdezte: — Mi ez? — Kártyán nyertem a pénzt — válaszoltam büszkén. Azt gondoltam, ezzel örömet szerzek neki, hiszen eléggé hí­ján voltunk meg az élelemnek is. Apám merően nézett rám. Lát­tam rajta, hogy iszonyú haragra gerjed. — Kártyáztál, fiam? — szólalt meg vésztjóslóan és már kaptam is a pofont. Előbb jobbról, aztán balról. Akkorát, hogy szinte el­szédültem. A kezemből kihullott és a földön szétszóródott a pénz. — Te kártyázásból akarsz él­ni, nem munkából? Hát erre ne­veltelek? — folytatta még az apám. közben felkapkodta a főidről a pénzt, a hóna alá gyűr­te és indult a szovjet katonák­hoz. Én utánasompolyogtam. Nem mertem a közelébe menni. Fél­tem tőle. Ritkán láttam ennyire J íeldúltnak. A két fiatal katona észrevette, hogy apám kemény léptekkel fe­léjük tart. Sejtették, hogy vala­mi baj van. Apám, mintha se nem látott, se nem hallott volna, csak ment egyenesen. Amikor odaért, le­dobta a sok pénzt a lábuk elé. Aztán felemelte a kezét, hogy megfenyegesse őket, mire a két „gyerek” azt hitte, hogy ütni akar. Mindketten érezték, hogy rossz fát tettek a tűzre, való­ban megérdemelnének egy atyai pofont, önkéntelenül is az ar­cuk elé emelték a karjukat, hát­ráltak és Pasku, a fiatalabb kér­lelve mondta: — Jaj. ne bántson minket, Anton bácsi! Mint ahogy a gyerekek szok­ták. Csak az egyenruha, meg a vállukon' lógó géppisztoly tette kissé mulatságossá a helyzetet. Apám menten el is mosolyogta magát és tréfálkozva megjegyez­te: — Na, ti hősök. Erre ők közelebb mentek hoz­zá és jobbról, balról megölelték. — Anton bácsi. Anton bácsi — ismételték kedveskedve. Én meg égő arccal ott álltam nem messze tőlük.” Lejegyezte; Pásztor Béla Ferencsik János karnagy 70. j születésnapja alkalmából a Ma- | gyár Hanglemezgyártó Vállalat i elkészítette Beethoven IX. szim-1 fóniájából a hiányzó négy szim­fónia felvételeit is Ferencsik János vezényletével. Az ez év­ben megjelent három új lemez — a C-dúr és F-dúr, szimfónia egy lemezen, a B-dúr és a D- » dúr szimfónia külön lemezeken — régi hiányt pótolt. Szegedi Anikó Liszt-díjas zon­goraművésznőnek a fiatalabb magyar pianista nemzedék si­keres. nagy tehetségű képvise­lőjének, aki elsősorban Bee­thoven és Schumann hivatott tolmácsolója, ez évben jelent meg Beethoven C-dúr zongora- versenye a Budapesti Filharmó­niai Társaság zenekarának köz­reműködésével. Vezényel: Kó- rodi András, az Operaház első karmestere. Könnyűzenei újdonságok. Meg­jelent az idén Liszt-Díjjal kitün­tetett Koncz Zsuzsa kilencedik nagylemeze. A lemez első olda­lán Karinthy Frigyes. Szabó Lőrinc. Ady Endre. József At­tila. Weöres Sándor verseit énekli, amelyeket Bródy János és Tolcsvay László zenésítettek, meg. A lemez másik oldalán Arany János Szondi két apród- ja című balladáját énekli Szöré­nyi Levente zenei feldolgozásá­ban. Az egyre népszerűbbé váló Kaláka együttes is mai és klasz- szikus költők verseinek zenei változatát mutatja be Kaláka című nagylemezén. A régi Made m Hungary könnyűzenei műsor 1977-es anyagát, amely 15 szá­mot tartalmaz, a műsor új ne­vét a Tessék választani címet viselő nagylemezen adták ki. A Mezőbercnyi Műszaki Vasipari Szövetkezet felvételre keres szerszámkészítő, szerkezetlakatos, hegesztő, vasipari festő és lakatos szakmunkásokat,' betanított férfidolgozókat, segédmunkásokat lakatos munkakörbe, női dolgozókat fémtömeg­cikk-, játékkészítő munkára. Bérezés: az Országos Szakmai Bértáblázat szerint. Jelentkezni lehet: a szövetkezet központi telephelyén, Mezőberény, Gyomai u. 26.

Next

/
Oldalképek
Tartalom