Békés Megyei Népújság, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-20 / 67. szám

I Kultúránk az NDK-ban Ady és Petőfi németül Népszerű oll LGT rí jván laeunnecm öirasaen ; plakát hirdette, hogy a Magyar Kultúra Házában este a Kitörés című filmet vetítik, mégpedig a rendező, Bacsó Péter jelenlété- ben. A film megtekintése után a nézőknek — akik között szá­mos NDK-beli filmművész is lesz* — módjukban áll a rende­zővel beszélgetni. Az eszmecse­re bizonyára hasznos a vendég- nejk, Bacsónak, akinek módjá­ban áll' film jéről egy baráti or­szág filmbarátainak véleményét megismerni, de a berliniek is bepillantást nyerhetnek a ma­gyar filmművészet műhelytit­kaiba. első kézből értesülnek az alkotók törekvéseiről, gondjai­ról, problémáiról, eredményei­ről. Ugyanaznap, amikor este Ba­csó Péter volt a ház vendége, délután dr. Mándi Péter, a Ma­gyar Tudományos Akadémia Vi­lággazdasági Kutató Intézeté­nek osztályvezetője tartott elő­adást a hazánkban a fejlődő or­szágok helyzetéről folyó kuta­tásról. Reggel az NDK több na­pilapjában a kulturális rovat élén ugyancsak magyar vonat­kozású esemény állt. A színi- kritikusok elismeréssel írtak Kertész Ákos Sziklafal című da­rabjának potsdami bemutatójá- I ról. s akadtak lapok, amelyek a Tátrai-vonósnégyes kétnapos vendégjátékával foglalkoztak őszinte lelkesedéssel. S ha az ember Berlinben megáll egy könyvkereskedés kirakata előtt, egészen biztosan talál magyar szerzőtől származó könyvet, al­kotást. A legutóbb megjelentek közé tartozik Jókai Anna, Len­gyel József és Somogyi Tóth Sándor. Az előkészületben levő fordítások száma sem csekély, nemsokára elhagyja a nyomdát egy Ady- és egy Petőfi-kötet, ez utóbbiban a nagy magyar költő jelentősebb prózai mun­kái kapnak majd helyet. Rendkívül nagy az érdeklő­dés a Német Demokratikus Köz­társaságban a magyar kultúra, irodalom, zene és tudomány iránt. Az ország kulturális éle­téhek irányítói mindent meg­tesznek. hogy ezt a nemes kí­váncsiságot minél jobban kielé­gítsék. Hazánk és az NDK kö­zött 1967-ben, vagyis tíz eszten­deje hosszú lejáratú kulturális megállapodás született, ebben! mindkét állam kötelezettséget J vállalt, hogy a másik ország I kultúrájának megismertetését ! elősegíti. A kulturális csere egy- j re' nagyobb méreteket ölt, s fel­öleli a kulturális és tudomá­nyos élet minden területét. A berlini Magyar Kultúra Há­zában például a „hónap vendé­ge” sorozatban, vagy alkalomból beszélgetett, előadott, találko­zott a vendéglátó országbeli kol­légáival dr. Köpeczi Béla aka­démikus. Kovács András. Zsom­bolyai János, Markos Miklós filmrendező, Moldova György, Thurzó Gábor, Kertész Ákos, Szabó Magda író, Farkas Fe­renc, Láng István, Kadosa Pál, Szokolay Sándor zeneszerző. A ház rendszeresen Vendégül látja az NDK irodalmának azokat a kiváló képviselőit, akik magyar műveket tolmácsolnak német nyelven. Felolvasnak műfordí­tásaikból, s beszélnek arról, miként lettek a magyar iroda­lom lelkes hívei, terjesztői. Az sem ritka eset, ha magyar színművészek járnak az NDK- ban. 1974-ben a magyar színhá­zi napok alkalmával a Nemzeti Színház vendégszerepelt itt, és akkor az NDK valamennyi szín­házában magyar szerzők da­rabjait játszották. A színházak műsorán továbbra is ott talál­hatóik a magyar művek, Örkény István és Kertész Ákos a leg­kedveltebb szerzők, de Szakonyi is népszerű. A legjelentősebb előadás a magyar művek sorá­ban kétségkívül Kodály Háry Jánosának jutott osztályrészül: a berlini Komusche Operben az azóta elhunyt zseniális Walter Flesenstein állította színpadra 1973 őszén. AZ NDK-ban járt az utóbbi időben a Déryné Szín­ház, a Mikroszkóp Színpad és a Huszonötödik Színház. Mind­ez csak ízelítő abból a gazdag­ságból, amellyel a magyar kul­túra az NDK-ban jelen van. Nem szóljunk például a mo­zikban es televízióban gyakran és nagy sikerrel vetített magyar filmekről, a magyar könnyű­zene népszerűségéről __ az l kjT, Omega, Konez Zsuzsa. Kovács Kati és újabban Vincze Viktória itt fogalom — és arról sem. hogy az NDK televíziója 1976-ban több mint 2500. vagyis több mint 40 órányi magyar műsort sugárzott, a filmeken és sportközvetítéseken kívül. A magyar kultúra, tudomány bemutatásának igénye és lehe­tősége az utóbbi időben széle­sebbé vált, párhuzamosan az­zal a fejlődéssel, amely a két ország együttműködésében az utóbbi időben más területeken is végbement. Eerlin, 1977. március. Pintér István Az Ady-ünnepség harmadik napjáról Az Ady-emlékünnepség har­madik napja szombaton 9 órakor ünnepi megemlékezéssel kezdő­dött az eseménysorozat névadó költőjéről. A sarkadi gimnázium irodalmi színpada Ady Endre t Fölszállott a páva című versé­vel nyitotta meg az ünnepséget, , majd Pálmay Kálmán minisz- j tériumi főtanácsos tartott emlék. | beszedet. A műsor további ré- I szében az irodalmi színpad Ady | sokarcúságát, haz'afiságát, jobb jövőbe vetett hitét idézte meg, a költő műveinek megszólaltatá- j sával. Az ünnepi megemlékezés után | a magyar nyelvi és irodalmi szákfelügyelők, valamint tanárok tanácskozást folytattak, ame­lyen először Rúzsa János, a sár- i kadi gimnázium tanára tartott | 5 smms^r. 1977. MÁRCIUS 20. előadást Sarkad és környéke múltjáról. A megbeszélés továb­bi részében Nobel István, az Országos Pedagógiai Intézet osz­tályvezetője tájékoztatást adott az Ady Endréről szóló diák. és pedagóguspályázatokról. A taná­ri pályázatok csekély száma mi­att inkább az 59 diákpályázat eredményeit összegezte. Szintén 10 órakor kezdődött az ifjúsági tanácskozás, ahol a megye pártösszekötő tanárai és KISZ-titkárai a névadók moz­galmi életben betöltött szerepé­ről beszélgettek. A vitát Pándi András, a KISZ KB kulturális osztályának osztályvezetője ve­zette. A megbeszélésen a névvá­lasztás módszertani kérdéseit vi­tatták meg azzal a céllal, hogyan lehetne elkerülni a formális név. adást. A program délután 2 órakör a vers. és prózamondás máso­dik fordulójával folytatódott, amelyen a versenyzők Adv-ver- seket adtak elő. • • Üssük a vasat! Három funkciója is van Kö-1 rözsi Imrének, a Vésztői útmel-| letti békési gyárban. A gyár hi­vatalos neve ugyancsak hosz-| szú: a Budapesti Mezőgazdasági J Gépgyár békési gyáregysége; de hát senki sem nevezi így, a ma­gyar ember különben is najla- í mos a nyelvi tömörítésre, így j aztán békési MEZŐGÉP a gyár' becsületes neve. ahol Körözsi! Imre dolgozik. És ahol három ■ funkciója is van: lakatos esc-! portvezető, az SZB kultúrfelelő- se és a klub titkára. A képen, amit itt látunk, ka­lapács van a kezében, és minden j figyelmét leköti a munka; ké­sőbb a gyár pártirodáján pedig,! amikor már a művelődés dolgai­ról beszélünk, valósággal meg­táltosodik. Rögtön elnézést ké-1 rek a szóért, de ha van lelke- j sebb és odaadóbb híve-barátja- munkása a kultúrának ebben a gyárban, akkor arról is ugyan­ezt kellene mondani. Témánk a munkásművelődés. A gyáriak élete, szórakozása, munkája. Életmódjuk lassú vál- j tozása, alakulása a jobb felé. | arra, ahol a nagyobb igény, a! hétköznapok szépségeinek fel­ismerése rejtőzik, az üveg sö­rökön jóval túlnéző világ. Per­sze. igencsak nagy tévedés len­ne általánosítani az .egy-két üveg sör, munka után'’ divatját, mi több: életfelfogását,, de azt is megtanulta minden okos em- i bér. hogy nem venni róla tu- I domást. már régen nem bocsá-' natos bűn ... Körözsi Imre mosolyog. „Hát! messzire kezdtük, az igaz! Va-1 lahol ott, amikor kialakítottuk; a klubot bent a városban, a 3.! számú iskola pincéjében. Vagy, még előbb, amikor elhatároztuk: mindent megteszünk azért, hogy az itt dolgozók többet tudja­nak, iskolázottabbak legyenek, lássák a világ dolgait olyannak, j amilyenek ... És szórakozzanak is odaillően, vidáman, jókedvű­en.” Ez a néhány mondat közmű­velődési program lehetne. Ha | jól belegondolunk, az is. hiszen akár a párthatározat a közmű- i vetődésről, akár a törvény: eztl tartalmazza. Csak bővebben, j sokoldalúbban: de végeredmény­ben ezt. És ahol így beszélnek, ahol az igazgató, a párttitkár, mindenki így beszél, ott az a sokat emlegetett bűvös szó is élettel telítődött, ott megválto­zott a szemlélet is. Rengeteg a feladat, naponta jönnek elő új dolgok, tenniva­lók. Kisebb-nagyobb ügyek, csak éppen azt is tudják már ezekről, hogy kihatásaik nagyok. Hogy egyszerűen meghatározó erejűek lehetnek, persze nem úgy. hogy lemérhető lenne bár­miféle mértékegységgel. Kis György, a párttitkár mu­tat egy dossziét. Kihajtjuk az 1976-os évre készített közmű­velődési tervnél, melyről azt ír­ta Kis László, a városi tanács művelődésügyi osztályának ve­zetője. hogy: „A gyár 1976. év­re szóló közművelődési tervé-' nek bevezetője is bizonyítja azt, j hogy az üzemben több éve fo­lyik tudatos közművelődési te-1 vékenység.” Ide kapcsolódhat j egy későbbi beszélgetés László! Imrénével. a városi művelődési I központ igazgatójával: ..A ME-j ZŐGÉP valóságos ' kísérleti he- j lyünkké vált. Ha valami új módszert, művelődési, ismeret- szerzési formát szeretnénk ki­próbálni. tapasztalatokat gyűj­teni: MEZŐGÉP. Kapcsolatunk példamutató, városi klubjuk az üzemek, termelőszövetkezetek szocialista brigádjainak találko­zóhelyévé vált, és újabban a j TIT városi Értelmiségi Klubjai is itt kapott otthont Ha a ME- ZŐGÉP-ről van szó, nem kell megküzdenünk a vezetés néhol taoasztalható értetlenségével, ná­luk nem tizedrangú kérdés a művelődés, soha nem a miért­ről kell gvőzködniink a vezető­ket. hanem eevütt töprengünk a hoguanokon. Ilyen kezdeti előny­nyel csoda-e. hosv a sikerek sem maradnak el?” A párttitkár dossziéjában a 76-os terv egyik mondata alá­húzva: „Kiemelt feladatunk a szocialista életmód és életforma kialakítása, a közösségi szellem, i a közéleti aktivitás.’’ Kulcsmondat. Ez is a lényeg­re törő figyelmet mutatja, ési egy pillanatig sem gondol az' érdé kiőrlő vendég arra, hogy üres szavak, kongó szavak. Mert mást is megtudhat eb­ben a békési gyárban az em­ber. Például azt, hogy tavaly 174-en jártak különböző poli­tikai tanfolyamokra, az itt dol­gozók egyharmada; hogy 53-an járnak középiskolába; hogy 1979-ig mindenki elvégzi az ál­talános iskolát, akinek kell; hogy három könyvbizományos egy év alatt 76 ezer forint ér­tékben adott el könyveket: hogy a harminc színházbérletre ese­tenként hatvanan jelentkezné­nek: hogy 160 órás lakatcs-to- vábbképző tanfolyamukat 40-en végezték el sikeresen, és kap­nak ezért órabéremelést; hogy februárban 24 betanított mun­kásból lett lakatos szakmunkás, és éppen március 15-én kezdő­dött egy újabb tanfolyam: 26-an határozták el. hogy elvégzik a targoncavezetői oktatást. 75 el­méleti és 30 gyakorlati órán, jú­nius 19-ig. A példák töredéke ez a né­hány. A munkásélet perceiben, óráiban, éveiben rakódnak ösz- sze, és erjesztik a változás las­sú folyamatát, arrafelé, ahol a nagyobb igény, a hétköznapok szépségeinek felismerése rejtő­zik. az üveg sörökön jóval túl­néző világ... „Nálunk a művelődés nagy léma, mondja a párttitkár, fi­atal a gyár, fiatal a szakmun­kásgárda, nagy a tanulási kedv. De azért nem minden olyan ró­zsás. Nemrég még azt hittük, itt hamarosan mindenki elvég­zi a nyolc általánost, aztán meg­lepődve tapasztaltuk, hogy az újabb fiatal korosztály, a tizen­hat-tizenhét évesek között ért­hetetlenül sokan vannak, akik­nek nincs meg .az általánosuk. Máshol is hallottam hasonló ta­pasztalatról: megint csak növek­szik azoknak a száma, akik 16 éves korban öt-hat, esetleg hét általánossal ha^vják abba a ta­nulást. Az ostor meg rajtunk csattan: szakmunkás csak 8 ál­talánossal lehet valaki. Az vi­szont már megint más kérdés, hogy ezek a fiatalok nem néz­nek túl az orrukon, és jó ne­kik a segédmunkásság, ritkább esetben a betanított munkás státusa, többre nem telik. Ezt csak azért mondom, hogy ne lássuk egyoldalúan csak sike­resnek. csak szépnek és jónak azt, ami nálunk történik.” Körözsi Imre tovább megy. ahogy mondani szokták ás új­ra a klubról beszél. „Aranybá­nya az a klub, a művelődés aranybányája. Aki egyszer oda betér, állítom, hogy újra visz- szajön, és rendszeres látogatója lesz. Mert úgy fogadjuk’ Meg­értéssel, szeretettel. Meg olyan programokkal, amin érdemes ottmaradni, örültünk a múltko­ri Köröstáj klubestnek, előtte pedig Szentiványi Kálmán író volt a vendégünk. Csináltunk már vidám esteket is. vetélke­dőket. meg komoly TIT-előadást. Megválasztottuk az öttagú jílub- vezetöséget. kiírtuk a biliárd- és az asztalitenisz-bajnokságot, még divatbemutató is volt ná­lunk. Szóval, amint látja, ilyen változatosságra törekszünk. Rá­jöttünk. hogy az a jó. Az egy­hangúságot, a megállás nélkü­li fejtágítást nem szereti senki. Az ember szórakozni akar. és kellemesen tölteni a szabad ide­jét,” A gyár éttermében ebédhez készülődnek. Pompás illatok szállnak, és odakint a tavasz is nekidurálta már magát, a le­vegőben vibrál a március idu­sa. Ebben az étteremben kép­kiállítások sorozatát rendezték a békési alkotók klubjának fes­tői, mondják, hogy a sorozatot újra folytatják. A város közel. At a Körös hídján, alig másfél kilométer. Félezer emberükből néhányan utaznak csak Mezőberényből, Tarhasról, Vésztőről ide. Szere­tik ezt a gyárat. A vándorlás minimális. Jószerével nincs is. Az igazgató, Ladinek János már régen tudja a titkot. „Akar­tuk és egyszercsak megszületett a szó mögötti igazi tartalom is: közösség ez a gyár. Mindenben az. a brigádmozgalomban, a mű­velődésben. a cselekvő erőben ” Sass Ervin

Next

/
Oldalképek
Tartalom