Békés Megyei Népújság, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-20 / 67. szám

KÖRÖSTÁJ Elmaradt csónakkirándulás helyett Sass Ervin Budapesti beszélgetés Bánat-lagzi Varsa Zoltán Üröm-duda szól, bánat táncol. Terítve szomorúság-jászol, künn keserűség rúgja az ajtót — bánat táncol. Káromlás-kolompok, jajok hegedűi. Asgzonytest a bőgő-sorsát nyögi, tűri. Sorsomba zörgetnek, ablakom bevérzik jajok hegedűi. Hívogat az ének szűz-tiszta szobába árvaság-ünnepre, magány-mátkaságba. Olcsó a menyasszony — véremmel beéri, hívogat hiába! Kurjongat a panasz, koszorúban ropja. Hónaljig föllobban a mindenség-szoknya. Baját záporozza, járja verítékben, koszorúban ropja. Hazám panaszait bánattal mulatja. Fordulhat a nóta estre, virradatra. Bánatlagzink majd csak be végzi a táncot, addig csak mulassa! Csillag mutogatja. Márciusra Utasy József Lombul a hó. Márciusra buborékokat fú a föld: kupolát a tücsöklukra, kupolát a tücsöklukra. Gyújtózsinór minden gyökér: rügy robban, reped a göröngy, s fakad a fű, szakad a fény, fakad a fű, szakad a fény! H. Vilmosra emlékezem ha elindult volna az a csónak elképzeljük nagy fehér hajónak mi lettünk volna tisztek legénység mindenféle bolond kósza népség mi lettünk volna sebezhetetlen konok álmodozók csak mi kelten és a fűzfák a Körös vizében visszaköszönnek szótalun szépen Maiomass zonykert ha elindult volna az a csónak új partot keresve új hajónak a versnek hogy hallják tudják végre mit festettél életed egére KULTURÁLIS MELLÉKLET Egy könyv ürügyén Kocsis Istvánnal A találkozás mindig igen nagy öröm Kocsis István­nal. A kolozsvári UTUNK című irodalmi hetilap mun­katársával, az erdélyi és néhány éve hazai színpa­dainkon is egyre ismertebb drámaíróval legutóbb bu­dapesti tartózkodásán be­szélgettem, majd a beszél­getés jelentős részében ide­haza, szűkebb pátriánkban zajlott. Ezért kezdhettem volna úgy is, hogy oroshá­zi beszélgetés Kocsis Ist­vánnal vagy békéscsabai, esetleg gyulai. Mert baran­goltam vele nemrég-Békés­csabán is, ízlelgetve e vá­ros levegőjét, mert Bajcsy- Zsilinszkyről is drámát akar írni, de láttuk a gyulai vá­rat, egy pillanatra annak falai közé képzelve az el­múlt évben a budai vár­ban a Nemzeti Színház mű­vészei által bemutatott Ár­va Bethlen Kata című drá­máját. S közben végigjár­tuk a könyvesboltokat ered­ménytelenül, keresve egy könyvét, A nagy játékos címűt, amely az elmúlt év­ben jelent meg a Magvető gondozásában. A kötet megjelenése óta már újabb dráma is szüle­tett, amely kalotaszegi em­berekről szól, de amint el­mondotta, izgatják azok a témák, amelyekben embe­ri sorsokról, izzó konflik­tusról, másként szólva ma­gatartásról szólhat. S ezek a magatartások a döbbene­tesek. — Tulajdonképpen úgy érzem, hogy mindig is drá­maíró akartam lenni — mondja Kocsis István. — Amikor 17 éves voltam. Ír­tam egy egvfelvonásost, amit be is mutattak. Ennek a lényege az volt, hogy gyerekek legvetek jók, és iskolások adták elő a dara­bot. Valójában az irodalmi életbe úgy vonult be Ko­csis István, mint novella- és regényíró. Az első kö­tetében azonban helyet ka­pott drámai alkotás/ is, amelynek átdolgozott vál­tozatát is olvashattuk az­óta, s tévéfilm is készült Kilencven éve született Kassák Lajos Ha élne, most lenne 90 esztendős Kassák Lajos, a modern magyar irodalom és művészet egyik legna­gyobb hatású alakja, aki több mint hat évtizedes írói, költői, képzőművészeti életművével nemzedékek mű­vészetét alakította, formálta. Hatása alól — elfogad­va vagy elutasítva — úgyszólván senki sem vonhatta ki magát. Életműve egy emberibb társadalom, s a szocialista társadalmon belül az önmagát mind teljesebben kibon­takoztatni tudó és akaró, felszabadult ember mellett tesz hitet. Költészetem magja Kassák Lajos Kimondom a szivem és az agyam is kimondom egész életem káromló szavait ahogyan földemtől népemtől örököltem Mint költészetem haszontalan ikerpárját a könyörületet és a könyörtelenséget zengem egyazon fekete hangszeren és kérdezem folyvást van-e olyan ellenség aki legyőzhetetlen van-e olyan ellenség aki legyőzhet engem XBXHXBX belőle. Ez a mű A meg- számláltatott fák. — Ezt az írást valójá­ban kisregénynek tervez­tem, de érdekes módon csak dialógusok jöttek a toliamra, így aztán ráírtam, hogy dráma, persze ettől még igazán nem lett az, de ebből az anyagból született meg az első drámám, amit előbb Papp István mutatott be diákszínpadon, majd azt követően a szatmári szín­házban került színre. Per­sze a prózaírásról nem tet­tem le, de érdekes módon mindig drámává vált. A nagy játékos, amely a Mag­vetőnél megjelent kötetem címadó drámája is, egyet­len hatalmas monológ. Drá­mai hőseim azáltal lesznek hősökké, hogy a legnehe­zebb helyzetbe kerülve, le- győzöttségüket, kiszolgálta­tottságukat el nem fogad­va, nem is emberi nagyság­ról, hanem inkább erőről tesznek bizonyosságot. Va­lójában a nagvság és az erő összefonódásával nró- bálnak kilábalni abból a legnehezebb helyzetből, vagy akarnak győzni ab­ban a helyzetben, vagy másként, egyszerűen a ma­guk öntörvényű egyénisé­geit fel nem adni. A né­zőknek, a XX. századi em­bereknek szükségük van a katarzis élményre, de nem úgy kell hazamenjenek a színházból, hogy a monda­tokon rágódjanak, hanem a bőrük alá kell ivódjon az a küzdelem, az emberi maga­tartás. az öntörvényű egyé­niségek harca, amelyeknek részesei voltak. Ez a drá­maírás és a színház felada­ta is, hogv megteremtse. Kocsis István kötetében, drámáiban — hiszen azok legnagyobb részét a fővá­rosi Nemzeti Színház, a kecskeméti, győri, veszpré­mi színházak bemutatták — a keret legtöbbször törté­nelmi. A történetiség azon­ban csak háttérként szolgál ahhoz, hogy vívódó önma­gát, lelkét és idegeit mar­cangoló hőst elhelyezze, vizsgálja az adott helyzet­bet. És milyen helyzeteket teremt? Két ember, Kanke őrnagy és Komárk gimná­ziumi tanár magatartásá­nak konfliktusa, a véletle­nek tragikumának pusztító felismerése, az egymással viaskodás drámája születik meg így. A hatalom a köz­ponti gondolata a Korona aranyból van című műnek, s rokon gondolatok bugy- gyannak fel a Hagy játé­kos, Martinovics Ignácról írott drámai alkotásban, a haladás és a hatalom össze­egyeztethetőségének kérdé­sét kutatva. És Magellán, aki nem tud büntetni, ak­kor nem tud, amikor szük­séges lenne. Így aztán Ma­gellán maga készíti elő ha­lálát, a gyilkos összeeskü­vők pedig legendáját for­málják a maguk akarata szerint. — A színház feladata, mint ahogyan a görögöknél is volt, a megtisztulás lehe­tőségét megadni. Ez igen fontos dolog, mert az em­berek egyre inkább érzik, hogy meg kell valósuljon önmaguk és a dologi világ harmóniája. Erre éppen úgy szükség van, mint a si­vatag vándorának a vízre. Nem modern mítoszt kell teremteni, hanem a klasz- szikus színház XX. száza­di megfelelőjét. A színház azért él, mert nélkülözhe­tetlen és az is marad, hi­szen a jó dráma és a jó színház minőségileg a leg­magasabb szinten valósít­hatja meg a nézőben a ka­tarzis élményét — mondot­ta Kocsis István. Fülnp Béla Bartóki Józser

Next

/
Oldalképek
Tartalom