Békés Megyei Népújság, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-05 / 30. szám
Különös gonddal a közművelődési törvény- egyik passzusa arra figyelmezteti a hivatásos népművelőket, a közművelődési intézményeket és a tanácsok művelődésügyi osztályait, hogy különös gonddal tegyenek meg mindent a munkásság művelődéséért. Ez a különös gond kinek-kinek belső indíttatása, ötletessége és lelkiismeretessége szerint nagyon sokféleképpen értelmezhető. De e különös gond még akkor is csak szűk, részleges ered. ményt produkálhat, ha a népművelő, vagy a népművelők csoportja kellő szakértelemmel, odaadással lát neki a munkának, ám megmarad a sokszor rosszul értelmezett .„munkásművelődés” kifejezés bűvkörében. Mire gondolok? Arra, hogy ez a nagyon összevont, tömör kifejezés — amely vitában, újságcikkben, előadói beszédben kitűnően használható — a gyakorlatban csakugyan „összevont” és „tömör” vagy inkább „szűkkeblű”. E kifejezés ugyanis helytelen értelmezés kölamiféle rövidített tanfolyamot és semmiképpen sem jelenthet brossúra jellegű, nem egyszer teljesen vulgarizált tudáskivonatot (tehát olyasmit, amit Amerikában digest-nek neveznek, s ami nem egyéb, mint az irodalom nagy alkotásainak silány és gépies kivonata.) Az imént ezt írtam ....... meg. h atározó szerepe van a múlt és a jelen teljes kultúrájának elsajátításában és közvetítésében”. Álljunk meg egy pillanatra a közvetítés kifejezésnél. Ezek szerint a közvetítés nem csupán a hivatásos népművelők dolga? Nem. egyáltalán nem. Kétségtelen, hogy nagyon fontos a népművelők szerepe, a hivatásos népművelők léte szükséges, de nem elegendő feltétel. Bőséges szerep jut ebben a szakszervezeteknek, a munkahelyeknek, az ifjúsági szervezeteknek, a családnak — s magának a munkásosztály minden egyes tagjának.. Maguk a munkások kísérjék figyelemmel, hogy üzemük vezetői nem formális szerződéseket kötnek-e valamely kulturális intézménnyel, hogy nem Megvalósítás útján az „Odera-terv” A lengyel vízgazdálkodás egyik nagy vállalkozása az Odera-terv, amelynek megvalósításán a lengyelek azokkal a szomszédokká] dolgoznak együtt, akik érdekeltek az Odera-víziút hasznosításában. A már megtervezett és a részben már megvalósított beruházások révén az Odera negyed..1 osztályú víziúttá válik. Természetesen ehhez még' várni kell egy darabig. Előtte — mint a szakemberek mondják — még rendet kell teremteni, az Oderán: a kikötőket korszerűsíteni, űj gátakat és zsilipeket kell építeni. A jó hajózási körülmények megteremtését az 1973-ban született Odera-terv rögzítette. Gondos felmérések alapján kijelölték azokat a szakaszokat, ahol a száraz időszakban több vízre van szükség és azokat a helyeket, ahol nagy mennyiségű víz gyűjtésére kínálkozik lehetőség. A meglevő víztárolók mellett megkezdődött a mietkowiei víztáro ló építése, amely a Baryez és Nysa Luzycka folyó torkolati szakaszain lehetővé teszi a hajózást. A vízügyi szakemberek megállapították azt is. hogy az egész Odera hajózhatóvá tételéhez további 4, összesen 580 millió köbméteres vízgyűjtő szűkHogyan készül a Wellington bélszín? Békéscsabán a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkás- képző Intézetben jól felszerelt tankonyha és tanétterem áll a szakács- és felszolgálótanulók rendelkezésére. Így lehetőségük nyílik a fiataloknak arra, hogy önállóan főzzenek olyan ételeket, amelyekkel munkahelyükön csak ritkán vagy egyáltalán nem találkoznak, továbbá, hogy saját szakmájukon kívül egymás szakmájában is ismereteket szerezzenek. vetkeztében takaróvá válik. Takaróvá, amely azt fedi, hogy az emberi kultúra egészéből csak a munkások számára létező és közvetítendő részről van szó. Márpedig, ha így értelmezzük a ,.munkásművelődés”-t, akkor egyrészt tagadjuk a kultúra demokratizmusát, másrészt tagadjuk azt, hogy társadalmunkban á munkásosztálynak meghatározó szerepe van a múlt és a jelen teljes kultúrájának elsajátításában és közvetítésében. A munkásművelődés nem jelenthet vafelszínes ígéretek hangzanak-e el, hogy nem hamar kihunyó-e a kezdeti lelkesedés, hogy nem pusztán „jelentésbe kerülő”, „statisztikai adatot” jelentő szerződésekről, vállalásokról van-e szó. Maguk a munkások kérjenek, követeljenek lehetőséget a művelődéshez. S ahol a lehetőségek megvannak, ott éljenek is is velük. Sajátítsák el a művelt, séget, és közvetítsék a műveltséget ők maguk. Különös gonddal! Kemény Dezső seges. Az Odera akkor lesz teljes értékű víziót, amikor felépül majd az Odera—Duna-csatorna. E kérdéssel Lengyelországban az Ode- ra-bizottság foglalkozik. A csatorna fontos szakasza lesz az európai egységes víziútrendszer megteremtésének. Igaz, hogy e csatornából lengyel területre csupán 43 kilométeres szakasz jut, viszont itt épül majd Kaci- borznál egy nagy víztároló, amelyet a szakemberek a Szuezi-csa- toma mentén levő Keserű-tóhoz hasonlítanak. ÍNTERPRESS—K») Bevezető foglalkozással kezdődik a gyakorlati oktatás. Hol található a bélszín és hátszín? — kérdezi Csontos Andrásné szakoktató Galla Zoltántól Felveszi a kagylót, tárcsáz, vár. Végre ismerős hang. Mégis rákérdez: — Te vagy? Egy kis hallgatás után ugyanaz a női hang, de kissé színtelenebb: — Én. Mit akarsz? | — Semmi különöset, csak úgy,; beszélgetni. Három éve hívlak. Hol voltál? — Itt a készülék mellett. — Pedig én... — Akarsz valamit mondani? Tűnődve nézi a szemközti bér. házak tetőit, a felvillanó buszokat az utcán, a fáradtan végigcsörömpölő villamost. galambrajokat. Az ám, akar-e? — Nem tudom, illetve azt hiszem tárgytalan. Kimondhatat- j lan és leírhatatlan. Keresem hoz. j zá a szavakat, a fogalom jegyeit, a telibetaláló kifejezéseket, de J kicsúsznak az ujjaim közül, vé- . gíg röppennek ebben a szép őszi; tájban, mint a . •. Mondd, mit I csinálsz most? — Hallgatom a halandzsádat, egyébként a retikülben turkálok, — Keresel valamit? — Igen. Én is keresek valamit. — Melyik ruhádban vagy? — A barnás-zöldben. — Azt mindig szerettem. Szolid és szelíd, mint te. — Sohse láttad, két hete vettem. S nem vagyok szolid. __Tényleg vártad a hívást? — El sem mozdulok a telefon mellől. — Hogy csinálod? — Sehogy. Gépelek, iktatok,! ügyintézek, ülök, várok, nézem ' a fákat, padokat itt a ház előtt. j Közben megszülhettem volna \ neked két gyereket. Egy fiút és egy lányt. Vagy nem így akartad? — Miért vártál? S miért rám? — Nem azért, mert te vagy a legvonzóbb férfi, akivel valaha találkoztam. S nem is azért, mert, a vonzóbbak leléptek időben-.. — Hanem? — Tudtam, hogy egyszer újra hívsz. Különben mindegy, igazam volt... — Önbizalom az ikszediken. Mégsem vetted fel a kagylót, hiába hívtalak ... — Lehet, hogy csak akartál... Rágyújt, hamutálcát keres. Emlékezetében a hanghoz tartozó arcot kutatja. Valóban ilyen feledékeny lenne? — A nevem is elfelejtetted ..: — Ugyan! Hogy lehetsz ilyen? — A szememre sem ... — De! Az kékeszöld. — Nem. — Ahogy a vonaton ültél... — Képzelődsz. S nem is láttál mostanában vonaton. Olyan ez, mint az a magasröptű halandzsa a fogalom jegyeiről, a parabolaérintőkről, s mit tudom én, miféle divatos szuoerizékről... Elszívtad már a cigarettádat? — Miért? Fontos ez? — Nem. Köszönjünk el. — De én tisztázni akartam valamit ... — Tíz perc múlva indul a buszom az állomásra. — Azt mondtad, vártad ezt a hívást. — De most már nem várom. — Legalább azt mondd meg, mikor láthatlak? — A vonatoknál. Induláskor, érkezéskor. — Milyen ruhában lesz? — Nem fontos, úgyis megismersz. — Természetesen ... de miről? — Majd integetek. — Tehát mindegyikhez jó, ha kimegyek? — Mindegyikhez ... Elhajítja a csonkig égett cigarettát. Torka kiszáradt, marja a füst, nem szív többet, megfogadta már. Csak még egy mondatot ... — Megkérhetlek valamire? — Kérj. — Nézd, a neved valóban elfelejtettem. Ne haragudj ez rettenetes, de mit hazudjak. Pedig jó volna, ha néha mondogathatnám. Nem vicc, amikor egyedül vagyok. Képtelenség így — — Majd eszedbe jut. — De most! — Tedd le a kagylót, indulnom kell, bejárt a busz ... A mai nap fénypontja a Wellington bélszín. Kovács R. György szeleteli a vajas tésztában sütött különlegességet, Győri Zsuzsa angolborsót tálal A tanétteremben a l'elszolgálótanulók Háló János szakoktató irányításával különböző rendszerekben szolgálják fel az elkészített ételeket a szakácstanulóknak. Jól sikerült a mai nap, amit főztek, jóízűen meg is eszik Fotó: Veress Erzsi Bertalan Lajos: MAJD INTEGETEK
