Békés Megyei Népújság, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-05 / 30. szám

Különös gonddal a közművelődési törvény- egyik passzusa arra figyel­mezteti a hivatásos nép­művelőket, a közművelődési in­tézményeket és a tanácsok mű­velődésügyi osztályait, hogy kü­lönös gonddal tegyenek meg mindent a munkásság művelődé­séért. Ez a különös gond kinek-kinek belső indíttatása, ötletessége és lelkiismeretessége szerint na­gyon sokféleképpen értelmezhe­tő. De e különös gond még ak­kor is csak szűk, részleges ered. ményt produkálhat, ha a nép­művelő, vagy a népművelők csoportja kellő szakértelemmel, odaadással lát neki a munkának, ám megmarad a sokszor rosszul értelmezett .„munkásművelődés” kifejezés bűvkörében. Mire gondolok? Arra, hogy ez a nagyon össze­vont, tömör kifejezés — amely vitában, újságcikkben, előadói beszédben kitűnően használható — a gyakorlatban csakugyan „összevont” és „tömör” vagy in­kább „szűkkeblű”. E kifejezés ugyanis helytelen értelmezés kö­lamiféle rövidített tanfolyamot és semmiképpen sem jelenthet brossúra jellegű, nem egyszer teljesen vulgarizált tudáskivo­natot (tehát olyasmit, amit Ame­rikában digest-nek neveznek, s ami nem egyéb, mint az iroda­lom nagy alkotásainak silány és gépies kivonata.) Az imént ezt írtam ....... meg. h atározó szerepe van a múlt és a jelen teljes kultúrájának el­sajátításában és közvetítésében”. Álljunk meg egy pillanatra a közvetítés kifejezésnél. Ezek sze­rint a közvetítés nem csupán a hivatásos népművelők dolga? Nem. egyáltalán nem. Kétség­telen, hogy nagyon fontos a nép­művelők szerepe, a hivatásos népművelők léte szükséges, de nem elegendő feltétel. Bőséges szerep jut ebben a szakszerve­zeteknek, a munkahelyeknek, az ifjúsági szervezeteknek, a csa­ládnak — s magának a mun­kásosztály minden egyes tagjá­nak.. Maguk a munkások kísér­jék figyelemmel, hogy üzemük vezetői nem formális szerződé­seket kötnek-e valamely kultu­rális intézménnyel, hogy nem Megvalósítás útján az „Odera-terv” A lengyel vízgazdálkodás egyik nagy vállalkozása az Odera-terv, amelynek megvalósításán a len­gyelek azokkal a szomszédokká] dolgoznak együtt, akik érdekel­tek az Odera-víziút hasznosítá­sában. A már megtervezett és a részben már megvalósított beru­házások révén az Odera negyed..1 osztályú víziúttá válik. Termé­szetesen ehhez még' várni kell egy darabig. Előtte — mint a szakemberek mondják — még rendet kell teremteni, az Ode­rán: a kikötőket korszerűsíteni, űj gátakat és zsilipeket kell épí­teni. A jó hajózási körülmények megteremtését az 1973-ban szü­letett Odera-terv rögzítette. Gon­dos felmérések alapján kijelöl­ték azokat a szakaszokat, ahol a száraz időszakban több vízre van szükség és azokat a helyeket, ahol nagy mennyiségű víz gyűj­tésére kínálkozik lehetőség. A meglevő víztárolók mellett meg­kezdődött a mietkowiei víztáro ló építése, amely a Baryez és Nysa Luzycka folyó torkolati szakaszain lehetővé teszi a hajó­zást. A vízügyi szakemberek megállapították azt is. hogy az egész Odera hajózhatóvá tételé­hez további 4, összesen 580 mil­lió köbméteres vízgyűjtő szűk­Hogyan készül a Wellington bélszín? Békéscsabán a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkás- képző Intézetben jól felszerelt tankonyha és tanétterem áll a sza­kács- és felszolgálótanulók rendelkezésére. Így lehetőségük nyílik a fiataloknak arra, hogy önállóan főzzenek olyan ételeket, amelyek­kel munkahelyükön csak ritkán vagy egyáltalán nem találkoznak, továbbá, hogy saját szakmájukon kívül egymás szakmájában is is­mereteket szerezzenek. vetkeztében takaróvá válik. Ta­karóvá, amely azt fedi, hogy az emberi kultúra egészéből csak a munkások számára létező és köz­vetítendő részről van szó. Már­pedig, ha így értelmezzük a ,.munkásművelődés”-t, akkor egyrészt tagadjuk a kultúra de­mokratizmusát, másrészt tagad­juk azt, hogy társadalmunkban á munkásosztálynak meghatáro­zó szerepe van a múlt és a jelen teljes kultúrájának elsajátításá­ban és közvetítésében. A mun­kásművelődés nem jelenthet va­felszínes ígéretek hangzanak-e el, hogy nem hamar kihunyó-e a kezdeti lelkesedés, hogy nem pusztán „jelentésbe kerülő”, „statisztikai adatot” jelentő szer­ződésekről, vállalásokról van-e szó. Maguk a munkások kérje­nek, követeljenek lehetőséget a művelődéshez. S ahol a lehető­ségek megvannak, ott éljenek is is velük. Sajátítsák el a művelt, séget, és közvetítsék a műveltsé­get ők maguk. Különös gonddal! Kemény Dezső seges. Az Odera akkor lesz teljes ér­tékű víziót, amikor felépül majd az Odera—Duna-csatorna. E kér­déssel Lengyelországban az Ode- ra-bizottság foglalkozik. A csa­torna fontos szakasza lesz az európai egységes víziútrendszer megteremtésének. Igaz, hogy e csatornából lengyel területre csupán 43 kilométeres szakasz jut, viszont itt épül majd Kaci- borznál egy nagy víztároló, ame­lyet a szakemberek a Szuezi-csa- toma mentén levő Keserű-tóhoz hasonlítanak. ÍNTERPRESS—K») Bevezető foglalkozással kezdődik a gyakorlati oktatás. Hol találha­tó a bélszín és hátszín? — kérdezi Csontos Andrásné szakoktató Galla Zoltántól Felveszi a kagylót, tárcsáz, vár. Végre ismerős hang. Mégis rákérdez: — Te vagy? Egy kis hallgatás után ugyan­az a női hang, de kissé színtele­nebb: — Én. Mit akarsz? | — Semmi különöset, csak úgy,; beszélgetni. Három éve hívlak. Hol voltál? — Itt a készülék mellett. — Pedig én... — Akarsz valamit mondani? Tűnődve nézi a szemközti bér. házak tetőit, a felvillanó buszo­kat az utcán, a fáradtan végig­csörömpölő villamost. galambra­jokat. Az ám, akar-e? — Nem tudom, illetve azt hi­szem tárgytalan. Kimondhatat- j lan és leírhatatlan. Keresem hoz. j zá a szavakat, a fogalom jegyeit, a telibetaláló kifejezéseket, de J kicsúsznak az ujjaim közül, vé- . gíg röppennek ebben a szép őszi; tájban, mint a . •. Mondd, mit I csinálsz most? — Hallgatom a halandzsádat, egyébként a retikülben turkálok, — Keresel valamit? — Igen. Én is keresek valamit. — Melyik ruhádban vagy? — A barnás-zöldben. — Azt mindig szerettem. Szo­lid és szelíd, mint te. — Sohse láttad, két hete vettem. S nem vagyok szolid. __Tényleg vártad a hívást? — El sem mozdulok a telefon mellől. — Hogy csinálod? — Sehogy. Gépelek, iktatok,! ügyintézek, ülök, várok, nézem ' a fákat, padokat itt a ház előtt. j Közben megszülhettem volna \ neked két gyereket. Egy fiút és egy lányt. Vagy nem így akar­tad? — Miért vártál? S miért rám? — Nem azért, mert te vagy a legvonzóbb férfi, akivel valaha találkoztam. S nem is azért, mert, a vonzóbbak leléptek időben-.. — Hanem? — Tudtam, hogy egyszer újra hívsz. Különben mindegy, iga­zam volt... — Önbizalom az ikszediken. Mégsem vetted fel a kagylót, hiába hívtalak ... — Lehet, hogy csak akartál... Rágyújt, hamutálcát keres. Emlékezetében a hanghoz tarto­zó arcot kutatja. Valóban ilyen feledékeny lenne? — A nevem is elfelejtetted ..: — Ugyan! Hogy lehetsz ilyen? — A szememre sem ... — De! Az kékeszöld. — Nem. — Ahogy a vonaton ültél... — Képzelődsz. S nem is láttál mostanában vonaton. Olyan ez, mint az a magasröptű halandzsa a fogalom jegyeiről, a parabola­érintőkről, s mit tudom én, mi­féle divatos szuoerizékről... El­szívtad már a cigarettádat? — Miért? Fontos ez? — Nem. Köszönjünk el. — De én tisztázni akartam va­lamit ... — Tíz perc múlva indul a bu­szom az állomásra. — Azt mondtad, vártad ezt a hívást. — De most már nem várom. — Legalább azt mondd meg, mikor láthatlak? — A vonatoknál. Induláskor, érkezéskor. — Milyen ruhában lesz? — Nem fontos, úgyis megis­mersz. — Természetesen ... de miről? — Majd integetek. — Tehát mindegyikhez jó, ha kimegyek? — Mindegyikhez ... Elhajítja a csonkig égett ciga­rettát. Torka kiszáradt, marja a füst, nem szív többet, megfo­gadta már. Csak még egy mon­datot ... — Megkérhetlek valamire? — Kérj. — Nézd, a neved valóban elfe­lejtettem. Ne haragudj ez rette­netes, de mit hazudjak. Pedig jó volna, ha néha mondogathat­nám. Nem vicc, amikor egyedül vagyok. Képtelenség így — — Majd eszedbe jut. — De most! — Tedd le a kagylót, indul­nom kell, bejárt a busz ... A mai nap fénypontja a Wellington bélszín. Kovács R. György szeleteli a vajas tésztában sütött különlegességet, Győri Zsuzsa an­golborsót tálal A tanétteremben a l'elszolgálótanulók Háló János szakoktató irányításával különböző rendszerekben szolgálják fel az elkészített ételeket a szakácstanulóknak. Jól sikerült a mai nap, amit főz­tek, jóízűen meg is eszik Fotó: Veress Erzsi Bertalan Lajos: MAJD INTEGETEK

Next

/
Oldalképek
Tartalom