Békés Megyei Népújság, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-17 / 40. szám
Lépni kell! Lesz-e éj öntöde Békéscsabán? Különböző árufőcsoportokat tart számon a nemzetközi kereskedelem, s ezek egyike, de az élen álló, a gépek és berendezéseké. Minél nagyobb ezek részesedése a külkereskedelmi forgalomból, annál fejlettebbnek tartják az ország gazdaságát. Hazánk esetéljen ez az arány folyamatosan növekszik, azaz a mennyiségi jellemzőknél nem lelni hibát. Ami viszont az ósz- szetételt, a minőséget illeti, elgondolkodtató, hogy míg öt esz- tendő alatt ennél az árufőcsoportnál az országba behozott eszközök ára összességében negyven százalékkal emelkedett, a kiviteli ár csak tíz, tizenöt százalékkal. Szembe szökő tehát a rés, amely a kiviteli és a behozatali árut elválasztja. A távolság a kínálat viszonylagos szűkösségének, a termékek korszerűtlenségének. a' merev üzlet- politikának a következménye. Említhetünk ugyanakkor más előjelű példát. Így azt, hogy az 1976 és 1980 között a Szovjetunióba jutó magyar gépipari export 40—42 százaléka már szakosított termék lesz, azaz. olyan áru, aminek gyártására jó feltételek közepette rendezkedhetett be az ipar. Ellentmondás gyaní- tása helyett inkább azt tételezzük fel, hogy az átmenet, a változás tükre a két tény. Annak megmutatója, amit a haladás egyenetlenségének nevezhetünk, s e ritmuszavar egvik oka éppen a huzakodás, ki mit tegyen, mekkorái lépjen. Balgaság lenne tagadni, hogy egy-egy központi fejlesztési program, vagy nagyberuházás lényegesen beleszól a termelési és a termékszerkezet alakulásába. 4 Ezt azonban sokan fölmentésként értelmezik a helyi, vállalati körben megtehető intézkedések, lépések alól. Az említettek okoskodása így hangzik: először megvárjuk, mit döntenek, mit tesznek odafent, s azután majd mi is elindulunk. E kényelmes várakozás sok-sok forinttól fosztja meg a közös pénztárt, holott ennek ablakánál, kifizetéskor, igencsak nyújtogatjuk a markunkat. Termelésének több mint egy- harmadát külföldön adja el a gépipar, s a távlati tervek szerint, ez az arány a hatvan százalékot is elérheti, majd, ha... Ha sikerül a szakosodást, a nemzetközi kooperációt, a termékfejlesztést úgy összehangolni, hogy amit kínálunk, az árban, műszaki jellemzőkben, használati értékben idehaza és külföldön egyaránt versenyképes. Ami a gépiparra, az a legtöbb iparterületre is igaz. Két év alatt 45 új készítményt hozott forgalomba a hazai gyógyszeripar, miközben felhagyott több. korábban kedvelt, de túlhaladottá vált áru előállításával. Jogos a feltételezés, hogy e termelői magatartásnak — a folyamatos gyártmányfejlesztésnek s a hozzá kapcsolt gyártáskorszerűsítésnek — meghatározó szerepe van a «■'"őgyszeripar dinamikus haladásában, kivitele folyamatos emelkedésében, nemzetközi kapcsolatainak sokrétűségében. Ezen a területen a központi elhatározások és a vállalati szándékok szerves egységet alkotnak. Az energiák nem arra pocsékolódnak el. hogy méricskéljék, ki mekkorát lépett, hanem arra jut az erő, amire kell: a lépések összehangolására. Vannak vállalatok, ahol vállhúzogatva fújják: szegény ember — kenderhám, fakó szekér — rossz szerszám. Azaz tennének ők, ha módjukban állna, ám gyatra eszközökkel, fejlesztési hitelek híján minek erőlködjenek? Vannak tényleges korlátok, amire egyetlen példát: a kohó- és gépiparban a termelőberendezések száma meghaladja a 130 ezret, de ezeknek csupán 43—45 százaléka ítélhető, korszerűnek. E korlátok átlépésére — a lehetetlenre — senkit sem biztatnak, Az a nyugtalanító, ami az adottságokon belül történik, ahogyan zajlik ez. s amennyi eredménnyel jár. Mindhárom tényező távol áll a lehetőségek teljes kihasználásával elérhető- től. Ebben részes az ipar egy- egy területének iránvítása éppúgy, mint a vállalatok láncolata. Mindenkinek a maga dolgát kellene megtennie. Meghökkentően egyszerű igazság. Mégis, bonyolultabbakat kutatunk helyette, s lehetőleg 1 olyanokat, hogy másokra legyenek érvényesek. így azután sokkal több a vélt igazságunk, mint a korszerű termékünk. Előbbiekért mi fizetünk — és keservesen drága árat —. utóbbiakért nekünk fizetnek. Ha sikerülne megváltoztam e kiadási és bevételi arányokat. .. Miért, ne sikerülne? Csak annyi kell hozzá. hogy mindenütt, ha más és más hosz- szúsággal is. de lépjenek. Mészáros Otió Szocialista együttműködési szerződést kötött az Egyetemi Nyomda és a Tankönyvkiadó Vállalat Az Egyetemi Nyomda évente mintegy 400 tonna — mintegy hetvenféle általános és középiskolai — tankönyvet készít, két- i millió példányban. A szerződés j szerint ezt a mennyiséget az idén j 150 tonna, mélynyomó rotációs eljárással készítendő könyvvel felemelik. Ez tízféle könyvet je>- lent, amelyből kilenc — összesen körülbelül 600 000 példányban — tankönyv, egy pedig nagyon keresett német nyelvkönyv lesz. Vállalták, hogy az általános iskolai tankönyveket július 31-ig, a középiskolai tankönyveket augusztus 10-ig, a többi kiadványt pedig — a terven felüli 150 tonnát is — november 30-ig elkészítik és a kiadó, illetve a könyvforgalmazás; rendelkezésére I bocsátják. A kiadó ezt azzal segíti, hogy az eddiginél kedvezőbb időpontban juttatja el a kéziratokat: a különböző szerzői, szerkesztői korrekciókat, imprimálá- sokat pedig soron kívül a lehető legrövidebb időn belül elvégzi. Az 1577-ben Nagyszombatban alapított nyomda Európában az elsők közé tartozott és az egyetlen olyan „könyvnyomtató műhely'’, amely hazánkban négy évszázada folyamatosan működik. A vállalások teljesítése nyomán több olyan tankönyv készül el már az idén. a negyedik negyedévre, amelyet a tan- könyvkiadó egyébként csak 1978- ban tudott volna megjelentetni Úttörők és szocialista brigádok barátsága Mezőkovácsházán A közelmúltban találkoztak j Mezőkovácsházán az 1. sz. általános iskolában szocialista bri- ] gádtagok, szülők és nevelők, hogy megtervezzék közös íelada- I taikat. Tavaly több mint húsz- j ezer forint értékű társadalmi i munkával segítették az iskolát a j község szocialista brigádjai. A pályaválasztás gondjait is i megkönnyíti, hogy egy-egy brigád úttörőrajokat patronál, s a gyerekek alaposabban megismerkednek felnőtt barátaik munkahelyével, feladataival, így kedvet kapnak különböző szakmák tanulására, gazdagodik ismeretük a környező .világról. A jó hangulatú tanácskozást verssel, dallal, tánccal színesítették a pajtások. Már több mint 10 éve figye-| lemmel kísérem az Erőműjavító és Karbantartó Vállalat bé-1 késcsabai öntödéje szocialista1 brigádjainak a munkáját. Előbb is feltűnt, hogy elég lassan lép-- nek előre egy-egy fokozattal, dehát — gondolom — legyen magas a követelmény, annál nagyobb a mozgalom tekintélye. Sajnos azonban még mindig egyhelyben topognak a brigádok. A legmagasabb fokozatot, a bronzkoszorús jelvényt tavaly egyedül az öntőbrigádnak ítélték oda. És, bár ezután az öntők az ezüstkoszorils jelvény megszerzését tűzték célul, semmi reményük nem lehet arra, hogy megkapják. — Hankovszki Sándor, a szakszervezeti bizottság termelési felelőse erről így beszél: — Kiválóan dolgoztak, baleset nem fordult, elő, de egyebek közt elmaradtak az újításban. Pontosabban: a beadott ás elfogadott újításuk társadalmi haszna kevesebb volt, mint amennyit a vállalat az ezüsjko. szorús brigádoktól elvár. Mi a véleménye erről Nánási | Imrének, az öntöde műszaki I vezetőjének? — Én csak azt tudom mondani, hogy a termelésben kiemelkedő eredményt értek el. Ke a kalapot előttük. Ilyen körülmények között ez különösen elismerésre méltó. De bíznak abban, hogy egyszer új öntöde lesz. Tóth Bálint, az öntőbrigád vezetője reménykedik: — Talán most majd megkapniuk az ezüstkoszorús jelvényt — mondja. Hankovszki Sándor azonban ellenvetést tesz: — Aligha. A személyenként vállalt 2(1 óra társadalmi munka sincs meg teljesen... Igaz, többen távolról járnak dolgozni, családosok is. Az újítás pedig... Ebbe már Kosa Pál, a brigád- vezető-helyettes • is beleszól: — Tulajdonképpen mi munka közben rendszeresen újítunk, i ésszerűsítünk. Anélkül, hogy so- 1 kát beszélnénk róla. Csináljuk, j Máskülönben hogyan tudtuk volna az öntöde tervét ilyen ko- ( rülmények között teljesíteni? Azt hiszem, ez az érv csak \ részben elfogadható. Az öntöde műszaki brigádja készséggel vállalja, hogy a jó elgondolásokkal kapcsolatos újítási javaslatokat papírra fektesse és továbbítsa. Csak szólni kellett volna. Van azonban más is. Ebben az öntödében egyedi darabok készülnek. A technológia hagyományos. A hely szűk. már a napi munka megszervezése is ■ sok jó ötletet kíván. Még szerencse, hogy 15—20 éves gyakorlattal rendelkező öntőknél ebben nincs is hiány. Valószínű — s ezt Lakatos Gábor, az üzemi szb titkára is állítja —, hogy a vállalat más üzemeiben, ahol kedvezőbbek a körülmények és más jellegű a munka, több az újítási lehetőség, amit azonban a követelmények meghatározásával nem vettek figyelembe. Az eddigi beszélgetésből kitűnik, hogy lényegében az újítás körül .forog minden. Lehet vagy nem lehet előrelépni? Ha kilátástalan a helyzet, érdemes-e versenyezni? Ilyen gondolatok foglalkoztatnak, amikor elkezdődik az öntés, s az emberek verejtékezve hordják a 70—8(1 kilós izzó vassal teli tégelyeket Szűk a hely, csak óvatosan tudnak mozogni a formázószekrények között. Látom, mégis nagy az igyekezet, ami érthető, hi j szén teljesítmény alapján kap- nap munkabért, kiegészítve pré- j miummal. Az utóbbi csak ak- j kor jár, ha a selejt a megtűrt ! határon belül marad. Ilyen körülmények között a jó eredmény eléréséhez az át-1 lagosnál nagyobb erőfeszítésre van szükség, amit naponta meg- érez mindenki. Hogy ez mégsem szegi a kedvüket, annak az a magyarázata, hogy már évek WWY\*VWVW\WWW>WWl\WVWWVWVVWWWWWW\VWWVWWV\ Könyvkötő ........... - - aa» oc '.«iä im«fin«nnnnníinfirr>nn F ehérvári Géza öltözteti új köntösbe Békéscsabán a megyei könyvtárban az olvasók által legtöbbéi forgatott, elrongyolóclott könyveket, évente csaknem 8 ezret A könyvkötészek nyelvén ezt a műveletet vásznazásnak hívják (Fotó: Gál Edit) óta reménykednek egy új öntöde létrehozásában. A terv kész, s ha lesz legalább HM) millió forint, talán meg is valósul. De honnan lehet előteremteni ekkói'a összeget? Nyilvánvalóan csak több üzem, vállalat „kasszájából”. Azoké- ból, ameiyek a gyártmányaikhoz jelentős mennyiségű öntvényt használnak fel. Mert hogyan is oszlik meg az öntöde termelese? A tulajdonos, tehát az Erő- mújavitó és Karbantartó Vállalat az évente készülő 1200— 1300 tonna öntvényből 1000 tonnát ad át az iparág részére, A megmaradó 200—300 tonna főként a megyei vállalatok, üzemek megrendelésére készül. Molnár -Zoltánnak, az öntöde vezetőjének a véleménye szerint azonban ennek mintegy tíz. szeresére van ma már szükség a megyében, amit az ország különböző öntödéjéből szereznek be, ha tudnak. A megye, a város és az érdekelt vállalatok, üzemek vezetői tárgyalnak is egy közös erővel megvalósítandó öntödéről. o Most nincs öntőhiány. Pontosabban nincs hely, hogy több öntő dolgozzon. Az utánpótlás tavaly az öntödei segédmunkásokból került ki. Több évi gyakorlat után készült fel és tett szakmunkásvizsgát Domokos Ferenc, Araczki Mihály, Tobai János, Tobai István, Litavecz György és Andrej György. Azt mondják, a fiatalok nemigen vállalnak ilyen nehéz munkát, ha a körülmények olyanok, mint ebben az öntödében. Erről a kérdésről Andrej Györggyel folytatok egy kis eszmecserét. A következőket mondja: — Reggel, amikor bejövünk, télen néha kutyaordító hideg van. Délután, öntéskor akkora a hőség, hogy csurog rólunk a veríték. A huzatban hirtelen lehűlünk, amit megérez az ízületünk. Tavaly ősszel mát- voltam is orvosi kezelésen a derekammal, nemsokára mehetek újra. — Hogyan lehetne a bajt megelőzni? — Olyan öntöde kellene, mint amilyet a „nagykönyv” előír. Akkor jönnének a fiatalok. Mert szép ez a szakma, ők is örömet találnának benne. — Mit tart szépnek? — Ha egy nagyobb hozzáértést kívánó öntvény elkészül, azt megnézzük, örül az ember, ha szépen, sikerül. Jártam a kelenföldi erőműben, láttam ka- zánajtókat, rostélyokat, szívaty- tyúalkatrészeket... Mi csináltuk. Ha egyetlen ilyen öntvény hiányozna. megszűnne az áramtermelés. Szóval fontos a munkánk. o A megoldás tehát: új öntöde — részvényesekkel. Azok a vállalatok, amelyek társulnak, aranyosan részesedjenek a termelésből. Tény. hogy egyre nő az öntvényigény. A legolcsóbban így lehet majd előállítani. És a legjobb minőségben is, amit a kitűnő szakmunkásgárda garantál. Ha a ma még csak tervnek számító öntöde ,— mondjuk 3-4 év múlva — valahol a várostól távolabb létrejön, akkor megszűnik a levegő nagymérvű szennyezése is. amiről az öntök most nem tehetnek, mégis szemrehányás éri őket. Mert a lakóházakon kívül, a közeiben van az iskolacentrum, a, szakmunkásképző intézet, a szlovák kollégium meg a kórház is. S hadd tegyük még hozzá: az öntöde dolgozói helyesebben tudják majd megszervezni a munka versenyt is. Olyan célokat ‘tűzhetnek ki, amelyeket nemcsak meg lehet valósítani, ■ hanem érdemes is elérni. Pásztor Béla