Békés Megyei Népújság, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-22 / 18. szám

Mi a hajtóerő a HAFE-ban?

A HAFE Serényi úti gyáregységében készülnek a festőberendezések vasszerkezetei és ehhez a munkához új gépeket is beállítottak. Képünkön egy korszerű élhajlító gép látható

A megszokott tábla kint van a ] HAFE 5. számú gyárának Ka- ' zinczy utcai kapuján is: munká. j sokat felveszünk... Alatta a felsorolás, melyből egy valami hiány- J zik: a szakmunkás. Ilyen jól áll- j nak a HAFE-ban? A válaszra a ; legilletékesebb Lukács József. aki a gyár személyzeti ügyeivel foglalkozik.

— A mi helyzetünk viszonylag ; nem rossz. Azt nem mondhatom, hogy nincs munkaerőgondunk, mert segéd-, betanított és szállítómunkásokat bőven tudnánk foglalkoztatni, de hiányunk jelenleg nem veszélyezteti a tér- nielést. Nem véletlen, hogy nem . tettük ki a táblára a szakmun- ! kásokat. Ebből nincs létszámhiá. rívunk, de hiába is keresnénk, akik nekünk kellenének, olyanok ügy sem falálhatók a környéken.

Név- és profilváltozás

Milyen lehet az a szakmunkás, amelyik nem található a környéken? Ez a kérdés azt hiszem, önkéntelenül is felmerül sokakban. Nos, a HAFE-nak elektro- és finommechanikai műszerészekre lenne szüksége. A válasz egy újabb kérdést szül: miért kell a Hajtómű- és Festőberendezések békéscsabai gyárába sok műszerész? A válasz erre is roppant egyszerű: a profilválto- zás miatt.

Nemrég ugyanis, nevet és profilt változtatott a HAFE: Hajtó, mű. és Felvonó Gyárból Hajtómű- és Festőberendezések Gyá- \ ra lett. A névvel egvütt sok min. j de megvaltozött. Egy év alatt I a gyár termelése 80 millió forint, j ról 240 millióra növekedett, ami döntően az 'új termékekből, a j villamos automatikákból és a j vezérlő berendezésekből adódott. Az idén a 60 millió forintos haj- j tómű gyártási terv mellett 290 millió forint értékű villamos au- I tomatika készül a csabai gyár- j ban.

Mibe kerül egy vándorlás?

A HAFE-ban tehát profilváltozás történt, most nagyobb ér- ! tékű munkákon dolgoznak. De ezek a munkák egyben bonyolul. i tabbak is, még egy jól képzett szakembernél is kell idő ahhoz, hogy beletanuljon. A gyárnak te- | hát létérdeke, hogy minimálisra í csökkentse a munkaerőmozgást.

— Gyárunkban a munkaerőforgalom jelenleg a létszám mintegy 10 százaléka — mondja Lukács József. — Ez duplája,

a szerintem normális 5 százaié- j kos mozgásnak. Döntően a segéd- és betanított munkások mennek el. azok, akik nem kötődnek a gyárhoz és másutt esetleg. néhány fillérrel többet kapnak.

Komoly intézkedéseket dolgoztunk ki, hogy csökkentsük a ki- és belépések számát. Országos adat hogy minden „vándormadár” mintegy 30 ezer forint veszteséget okoz a népgazdaságnak és persze nekünk is. Végeztünk egy felmérést és ebből kiderült, hogy döntően a munka és a munkahelyi légkör az, ami befolyásolja a munkaerőmozgást. Ezért az üzem- és művezetőknek prémiumfeltétel lett a munkaerő megtartása. Azóta többet törődnek beosztottaikkal és ennek máris látszik az eredménye.

Az elmúlt évben hirtelen 200 munkással szaporodott a HAFE létszáma — átvették a megszűnt vasipari szövetkezetét épületestől, gépestől, emberestől. Annyi rosszul sikerült egyesítés után ezúttal itt egv jó' példával találkozhatunk. Alig volt kilépő.

— Az egyesítést megelőzően a 1 gyár vezetői elbeszélgettek a munkásokkal, elmondták, mi lesz a feladat, miért kell az ösz- szeolvadás. Mindenkinek biztosították a régi fizetést és munkakörét. Néhány héten belül befejezzük a szövetkezeti időkből itt maradt termékek gyártását, s attól fogva mint a HAFE vas- szerkezeti gyáregysége a festő- berendezésekhez készítünk különböző darabokat — mondja Vandlik Pál üzemvezető, aki maga is a szövetkezet dolgozója volt.

Gondolni kell a jövőre is

Nemrég magyar 'külkereskedelmi szervek egy államközi szerződést kötöttek a Szovjetunióval komplett festőberende zések szállítására. Mivel itt nagy mennyiségekről van szó, ebből komoly rész jut a békéscsabai gyárra is. fejleszteni kell a tér melést, de ez a régi telephelyen már nem képzelhető’ el. Vaő is egy határozat arról, hogy város rendezési okokból 1980-ig ki kell települniük a Berényi útra, ahol már meg is kezdődött az új gyár építése. Mintegy 120 millió forintos beruházás lesz ez, csak az épületek értéke 75 millió forint! Sok új gépet vásárolnak és for- góalap-feltöltésre 140 millió fo. rintot szánnak. Növelni kell a létszámot is, a mostani 600-ról 700—750-re. A növekedésnek főleg műszerészekből és más kla lifikólt szakmunkásokból kell állnia. De hogyan, ha egyszer a környéken jóformán lámpással sem lehet találni ilyeneket?

A megoldáshoz egy kicsit elő re kell tekinteni. Ki kell számol ni, hogy mennyi idő alatt lehet kiképezni valakit szakmunkásnak, és ehhez hozzá kell adni azt az időt amíg igazán beletanul a reá váró munkába. És ha ez meg van, akkor már nincs más hátra, mint időben elkezdeni a képzést. Ezt tették a HAFE 5 számú gyárában is. ahol egy korszerű tanműhelyben megkezdték az ipari tanulók oktatását. Ök lesznek majd az új. korszerű gyár szakmunkásai 1980-ra. És van még egy biztató adat: a gvár dolgozóinak 70 százaléka 30 éven aluli. Fiatalok kezdték tehát az új termékek gyártását, a fiatalok pedig szeretik a nagy feladatokat. Ezért kisebb a munkaerőhiány a HAFE-ban, mint másutt.

Lányai László

Egyedülálló öntözési kísérlet — Napi ezer köbméter ivóvíz a Fehér-Körösből

Jubileumra készül a gyulai vízmű

Hamarosan tíz éve lesz — pontosan április elsején —. hogy létrehozták a Gyulai Vízművek Vállalatot, amelynek feladatkörébe tartozik a Várfürdő, a városi vízmű, majd a szennyvíz- tisztítómű üzemeltetése Létrehozásának szükségszerűségét es az elmúlt egy évtized dinamikus fejlődését jelzi: jelenlegi vagyona meghaladja a negyedmilliárd forintot. A városban levő artézi kutak tíz évvel ezelőtti vízhozama naponta négy és fél ezer köbméter. volt, ma már csúcsidőben 10 ezer köbméter jó minőségű ivóvizet juttatnak el 127 kilométer hosszúságú hálózaton a lakosságnak.

Az üzemeltetésükben levő Várfürdőt nem kell különösebben bemutatni, hiszen az a megye lakosságának szeme előtt „nőtt” fel. Ma már túljutott híre az országhatárokon is. Az elmúlt évben 923 ezren keresték fel, a tíz évvel ezelőtti 165 ezerrel szemben.

A városban zárt szennyvízcsatorna nem volt egy évtizede, napjainkban pedig 16 kilométernyi csővezeték juttatja el az ipari üzemekből és a háztartásokból kikerülő szennyvizet a nyárias öntözőtelepre. Ez a rendszer országosan is egyedülálló és a 200 hektár területen levő nyárfával beültetett telepen a Vízügyi Tudományos Kutatóintézet irányításával kísérlet folyik a szennyvíz minél hatékonyabb hasznosítására, Amennyiben eredményes lesz — az eddigi mérések biztatóak —, országszerte meghonosítják ezt a kezdeményezést.

Öt évvel ezelőtt, 1970-ben a vállalatnál kialakítottak egy építőrészleget. s ezzel saját kivitelezésben tudják elvégezni a legfontosabb közműépítést, fürdőiéi lesztést. Kezük munkáját dicséri egyebek mellett a Várfürdőben tavaly átadott új gyógymedence, az új vízmű építése. Tavaly termelési értékük már elérte a 30 millió forintot.

A 23 szocialista brigád a vállalat dolgozóinak 72 százalékát foglalja magában. Most munkafelajánlásokkal készülnek az évforduló méltó megünneplésére. Átfogó tervet készítettek az előttük álló feladatok megoldására. Egyik legfontosabb, hogy zavartalanul biztosítsák nyáron is a város ivóvízellátását és szennv- víz.-elvezetését. Vállalták egyebek mellett, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére két hónappal az eredeti határidő előtt átadják és üzembe helyezik a II számú vízmüvet, amely a húskombinát kiszolgálására épült. Ezzel az ivóvízmennyiség a mostani napi tízről 15 ezer köbméterre nő, s a húskombinát ellátásán túl, ennek a mennyiségnek a 40 százaléka a városi hálózatba kerül. A Várfürdőben megtörtént az üzem próbája, a DEVIG típusú víztisztító és lágyító berendezésnek, amellyel az idei szezonban már naponta ezer köbméter ivóvizet nyernek a Fehér-Körösből, ezzel is tehermentesítve a városi ivóvízhálózatot. A Győri Tervező Vállalatnál megrendelték az 50 méteres versenyuszoda befedésének tervét, ami remélhetően még az idén elkészül, és jövőre hozzákezdhetnek a műanyag tető felszereléséhez.

— Bó. —

Moreau Londonban

Gustave Moreau műve első ízben kerül be angol múzeum anyagába. A londoni National Gallery -nemrégiben vásárolta meg a szimbolista francia festő Szent György és a sárkány című festményét. A művész ehhez az egyik legkésőbbi festményéhez öt vázlatot készített, amelyek a párizsi Gustav Moreau Múzeumban láthatók.

A festmény, amelyet közvetlenül a művésztől vásárolt 1890- ben Louis Man te gyűjtő, szerepelt néhány Gustave Moreau- emlékkiállításon, valamint a francia szimbolistáknak szentelt kiállítás anyagában. Így például bemutatták 1906-ban a George- Petit-képtárban, majd Amerikába került, Washingtonba és Min- neapolisba. Legutolsó tulajdonosa egy japán gyűjtő volt.

A CEMENT

4

BÉKÉS MEGYEI

whíjsm,

1 *17*3 JANUAR. ??.

A szintezőműszer mögé hajolva, kézzel irányítja a fiatal építésvezető a szintezőlécet tartó férfit: „jobbra, még, sok, kicsit balra — most jó! s — int, hogy abba a magasságba verje le a kitüzókarót. Azután vállára kao- ja műszert, jegyzeteit zsebébe dugja, s tovább indul.

— Főnök, keresik! — kiált utána Sinka András ács. — Ott ni. azok hárman... — mutat a telep bejáratára, s a földúton távolodó autó belevész a porfelhőbe.

— Körülnéznénk — nyújt ke- ' zet a község egyik osztályvezetője és üzemvezetője.

— Mire kíváncsiak? — érdeklődik az építésvezető.

— Hát mindenre! Most már többnek látszik, mint féléve.

— Hát tessék.

A három férfi megindul a felvonulási épület felé. A kánikulában kigombolt ingben bukdácsolnak az árnyékban.

— A víztároló kész. a hidroforház üzemel, befejezéséhez közeledik a központi üzemépület és a szennyvízvezeték építése is. Még ősz előtt szeretnénk megépíteni az utat — sorolja a fiatalember, miközben a többiek elismerően bólintanak.

— Látom, van anyaguk — mutat körbe az osztályvezető — s a cementeszsákokon megáll a keze.

— Ebben a cementínséges időben ennyi kötőanyag... — álméL kodik az elnök, majd hirtelen ötlettel így folytatja:

— Ha elfogadja, ebben a hőségben meghívjuk egv sörre —, int társa felé az osztályvezető. — Itt, a falu szélén van egy kiskocsma. ott mindig van jó hideg csapolt sör. Mehetünk?

— Mindjárt, csak rendbe teszem még itt a dolgokat.

Kerékpárral kalapos ember közeledik. Az éjjeliőr. A kapuban leszáll, kilógó inge korcá- ba megtörli verejtékező borostás arcát.

— Jó napot — ujjával megböki zsíros kalapját. — Nem gondolta meg? — szól az építés- vezetőhöz.

— Már rég meggondoltam — válaszomat is ismeri — mondja.

— Jó, jó! Csak nehogy késő legyen és megbánja... — dörmögi az öreg továbbindultában.

— Ezt a Török Jánost meg mi lelte? — kíváncsiskodnak a vendégek. Jámbor ember hírében áll...

— A fiát elzavartam. Meguntam a sok disznóságát.

— Nem Pesten dolgozik, valamelyik építőipari vállalatnál?...

— Csak dolgozott, a tavaszon hazacsalták, itt keresett annyit, mint a fővárosban. Alig hogy idejött, megbolondult. Hétfőkön rendszeresen hiányzott, fizetésnapokon és utána két-három napig is ivott, no meg a munkának a könnyebbik végét kereste.

— Menjünk a kiserdő mellett

— javasolta egyikük. — Igaz, rosszabb az út, de legalább hűvös van és rövidebb is.

A kiskocsma előtt már sorakoztak a munkából hazatérők kerékpárjai. A tenyérnyi helyiségben izzadságszaggal, cigarettafüsttel keveredett az italszag.

— Három korsóval. Józsikám!

— s a csapos soron kívül elébük teszi a sörrel teli korsókat. Va-, lóban hideg a sör, az üvegen lecsapódik a pára.

— Fiatal koromban rummal ittuk — magyarázta az üzemvezető. — A következő kört én hozatom.- Na, egészségünkre! — emelték a korsót.

Az üzemvezető szertartásosan tenyerével megtörölte a korsó szélét, majd jobb csuklójával bajszáról a habot.

— A jövő héten az egyik este halászlét főzünk, ha időd és kedved van. szívesen látunk — mondta búcsúzáskor újdonsült pertu barátjának az osztályvezető.

— Lehet róla szó... — nyújtott kezet a két falubelinek a fiatalember.

így néhány nap múlva ismét együtt volt a társaság. Nevettek, ittak, az osztályvezető pedig főzött. Ott volt az üzemvezető feleségével, az orvos a családjával, a tsz-elnök az asszonyával.

— Tudod, gyakran összejön ez a társaság. Nyáron a halászlé a sláger. Kiszólok telefonon a halászok főnökének, s ők behozzák a vacsorának valót — magyarázza az alkalmi szakács, a társaság új tagjának.

Vacsora után az asszonyok el- mosogattak. a férfiak pedig felvették a küzdelmet a sörösüvegekkel. Beszélgettek a fociról, a nőkről, az osztályvezető épülő új házáról.

— Tudod, vettem portát, s ott építek. Négyszobás, összkomfortos lesz a lakás. Ezt a szolgálati lakást meg leadom — magyarázta. — Még az idén tető alá akartam hozni, de nincs, elég anyagom, nem tudjuk az alapozást kezdeni — s emelte poharát mindenki egészségére— Miben segíthetnék? — mondta fagyos hangon az építés, vezető.

— Adhatnál kölcsön 15 mázsa cementet. Te mondtad, hogy csak ősszel használjátok fel...

— Igaz, de csak vállalatnak, tsz-nek, tanácsnak adhatok. Hivatalosan.

— A vállalatnak adsz? — derült fel az osztályvezető.

— Annak igen!

Másnap az építkezésen megállt a vállalat gumikerekes kocsija.

— A cementért jöttem —kezdte a kocsis keresni az építésvezetőt.

— Papír?

— Az nincs. Azt mondta az