Békés Megyei Népújság, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-22 / 18. szám

Nem akarok takarékoskodni önmagommal Kovács Lajos beszélgetése a konzervgyári munkásokkal Amikor az előadói est végén | elcsattant az utolsó taps, a kö-1 zönség hosszú ideig moccanni | sem tudott az átélt élmény hatá. sától. Másfél órán át kalandoz- j tak a világirodalom legszebb ! csúcsai között, s Kovács Lajos, a | Jókai Színház művésze égő fák­lyaként vezette a hallgatókat a versek birodalmában. A Békés­csabai Konzervgyár klubjában összesereglett munkásasszonyok, i KISZ-fiatalok és a gyár irodai- j mi színpadának tagjai régi is-1 merősként köszöntötték a mű- j vészt, hiszen Kovács Lajos gyak- i ran megfordul az üzem munka- j sai között, ahol mindig őszinte barátokra talál. A „Himnusz minden időben" című műsora után is szaporán zápQrozták fe­lé a kérdések, s a válaszokból egy tiszta hittel lobogó színész portréja rajzolódott ki. — Nem tudnám pontosan meg- j mondani, hogy mennyi ideig ké­szültem erre a műsorra — mond­ta Kovács Lajos. — Mindig ké­szülök valamire, s most azt hi­szem egész eddigi életemben er­re az estre vártam és szeretném remélni, hogy a mostani szerep­lésem is felkészülés a további feladatokra. Jó volna tudni, hogy számítanak rám, szükség van a munkámra, ám a színész­mesterség göröngyös pálya, ahol sok minden körülménytől függ, hogy valaki milyen szerepeket kap. A zegzugos üresjáratokban | néha elvesztem a hitepr önma­gámban is, ilyenkor igazolni kell, i hogy nem élek hiába. Ha ez az; önigazolás találkozik a közönség I igényével, akkor új erőt kapok i a mindennapi munkához, az élethez, — Hogyan tudja a színész meg-1 valósítani önmagát a versek se­gítségével? — kérdezték többen.! — A költészettel való találko-! zás izmosítja az ember érzékeny- j ségét. Lelki tisztaságot jelent a' vers, bátorságot, energiákat ésl bölcsességet is. Ha együtt élhe- j tek a költők gondolataival, ha' magam is érzem a látomásaikat i és ezeket mások számára tolmá- I csolni tudom, akkor feledni le­het minden szenvedést. Az évek során végigjártam én is az em­beri kínok poklait, de remélem, hogy megtisztulva kerültem ki az önemésztő tűzből. Egyszer a kórházban egy idős bácsival kö­töttem barátságot. Szegény kis- öreg már a végét járta, amikor bejött hozzá az unokája és elfü­tyülte a nagyapának azt a dalt, amit közösen tanultak. Az öreg arcán akkor olyan boldogság su­hant át, amely velem is meg- sejttette, hogy valami marad még utánunk, hiszen a dalnak soha nem szabad elnémulnia. Évszá­zadok távlatából, országhatáro­kon át hirdetem én is a költők szavát, velük és a közönséggel együtt keresve a feleletet az élet és a halál kérdéseire. — Milyen feladatokat kap a színháztól? — kérdezték a kon­zervgyári fiatalok. — Kilenc évvel ezelőtt kerül­tem a Békés megyei Jókai Szín­házhoz, s akkor azt reméltem, hogy egy évtizeden belül eljátsz- hatom a Hamletet. Eleinte való­ban sok szép feladatot kaptam, de aztán valahogy kipottyantam az „istenek puha tenyeréből”. Ma már látom, hogy én is hibás voltam, mert mindig csak vár­tam, vártam, s elfelejtkeztem a mindennapok gondjairól. Később rádöbbentem, hogy nem szabad az energiákat távoli vágyak ker- getésére használni. Ha szüksé­ges, aprómunkával kell készülni a feladatokra, de nem szabad elbúcsúzni a reményektől. Lelki összeroppanásom után az életet jelentette számomra, hogy két évvel ezelőtt eljátszhattam Sar- kadi Imre drámájában a Vak Gerzsont. Aztán jöttek új felada­tok, lassan visszanyertem a hi­tem, s legutóbb már a televí­zióban is szerepelhettem. Sokan azt mondják, hogy a színésznek időnként új társulathoz kell szer­ződnie. de én azt vallom, hogy lehetséges a megújulás a régi környezetben is. A színészoálván töltött munkával lassan e'múlik felettem az első évtized és a Hamletig még nem jutottam el. de remélem a következő tíz év számomra is meghozza majd a jó munka örömét. Egy dolog bi­zonyos: én nem akarok takaré­koskodni az energiámmal! A. T. osztályvezető, megbeszélte ma­gával. — Megbeszélte, megbeszélte, de nekem hivatalos papír kell. Ez a cement nem az enyém... Menjem vissza, kérjen tőle pa­pírt.. Alig félóra múlva ott állt is­mét a fogat. A kocsis átadta az írást, rajta a pecséttel: ....a vál­l alat részére 15 mázsa 50ü-as ce­mentet kölcsön...” Alig egy óra múlva a kocsin voltak a zsákok. Az istrángok megfeszültek, s lassan megindult a fogat. A bejárat előtt találko­zott az éjjeliőr és a kocsis. — Mit viszel innen komám! — nézett a kocsiba az éjjeliőr. — Kinek? — húzta össze sze­möldökét. — Az osztályvezetőnek. Vette. Annak minden sikerül. A hét végén most már alapozhatják a házát. Te, János! Az én fiam is épít, ő is a cement miatt áll. Beszélj az érdekemben a fiatal­emberrel. Megfizetem a cemen­tet, neked sem maradok adós —1L és a két deres közé csapott. Hétfőn négyen tel is keresték az építésvezetőt. Néhány nap múlva a rendőr­ség körzeti megbízottja látoga­tott ki az *építkezésre. Bukósi­sakját a motoron hagvta. zubbo­nyának újját felgyűrte, úgy sé­tálgatott az építkezésen. Külö­nösebben nem tűnt fel jelen'éte, mert minden héten tiszteletét tetté a területen. — Főnököm, kéne nékem egy kevéske cement — kezdte Tava­iéul. — Mennyi lenne az? — Úgy tíz mázaányi. Lehet ró. la szó? — Annyit nem tudok adni, esetleg tíz kilót-.. — Másnak? j — Másnak nem! — Akkor kinek adott el ce­mentet? —- szegezte neki a kér­dést. — Senkiitek... — Ne mondja! Az egész falu azt beszéli, hogy maga árulja a cementet. Szóval, kinek adott el cementet ? — Mondtam már. senkinek! — válaszolta íalfehéren a fiatalem. bér. — Két órára jöjjön be az iro­dámba. addig gondolkozzon. Másnap reggel műszakkezdés előtt már kint voltak a munka­helyen: a főmérnök, a főépítés- vezető és egy adminisztrátor. — Azonnali leltárt készítünk. A legutóbbi felmérés óta fel­használt anyagok listáját állítsa össze — mondta túlzott hivata­los hangon a főmérnök. Rendez, te gondolatait és még hozzátet­te: — Hozzánk is megiött a följe­lentés. Ezt nem vártam magá­tól. — Én nem adtam el semmifele anyagot — válaszolt ingerülten a fiatalember. — Csak a vállalatnak adtam... kölcsön adtam! Itt van róla az írás! — dugja a főépitésvezető orra alá a papul. — De ki a feljelentő­je. ' — Az egyik éjjeliőre, ponto­sabban Torók János! — Értem már! Ez a bosszú, mert a fiát elzavartam — rebegi. „Csak nehogy késő legyen és megbánja...” Cseng a fülében az éjjeliőr hangja. A leltárt felvesszük, maga pe­dig bejön a központba, amíg az egész ügy tisztázódik. A helyet­tese átveszi addig a munkák irányítását — szólt kicsit fölé­nyeskedve a főmérnök. — A leltár összesítése elké­szült. A 15 mázsa cement kivé­telével minden anyag megvolt — közölték két hét múlva az anyaggazdálkodási osztályról. — Menjen, vegye át a munkát és dolgozzanak becsülettel. Ami az ügyet illeti, kétségtelenül hi­vatalosan adta az anyagot. Ar­ról nem maga tehet, hogy nem ott használták fel, ahová kérték. De remélem okult? És mi le­gyen az éjjeliőrrel — tárta szét a kezét a főmérnök? Feljelenti? kérdezősködött tovább. — Nem vagyok bosszúálló — jegyezte meg halkan és lement az emberekhez. — Főnök! Hallott a cirkusz­ról. ami a vállalatnál van? — szólította meg az egyik kőmű­ves. — Az osztálvvezetőt sik­kasztás gyanújával letartóztat­ták. A felújítási anyagból esz­tendőkön át összelopott egv ház. ra valót. Azt beszélik, hogy fél­millió körül sikkasztott. Hogy tehette...? A fiatalember érezte, hogy ki­váncsi szemek tapadnak rá. Vá laszolni akart, de valahogy nem jött hang a szájára, Szekeres András Magyarország története — tíz kötetben Nemzeti önismeretre tanit minden sora Hatalmas tudományos alkotás J az a tízkötetes történelmi könyvsorozat, amelynek első kötete a közelmúltban , jelent meg, s 1918-tól 1945-ig foglalja össze Magyarország történetét. A Ránki György főszerkesztő irányításával, széles körű szer­zői kollektíva munkájával ké- , szült kötet körülbelül tízezer ! nap históriáját tartalmazza; az j 1918—19-es forradalmak korá- J tói kezdve beszéli el hazánk tör- i ténetét — addig a pillanatig, j amikor a Vörös Hadsereg, vé- | gigkiizdvén a második világhá- ^ ború legnagyobb csatáit, felsza­badította hazánkat. Az előzmények Mielőtt azonban erről a kö­tetről szólnánk, hadd mondjunk el néhány gondolatot magáról a vállalkozásról, a Magyaror­szág történetéről, amely az el­múlt három évtizednek kétség­kívül a legfontosabb s legna­gyobb szabású történettudomá­nyi vállalkozása. „A magyar történetírásban — hangsúlyoz- j zák könyvük kiegészítőjében a j szerkesztők — az összefoglaló j nemzeti történetek közrebocsá­tása többnyire egy-egy nagyobb kutatási periódus betakarítását, felülvizsgálatát, összegezését je­lentette. így foglalták össze Pray és Katona latin. Engel és Fessler német nyelvű munkái a XVIII. századi forrásfeltárás, majd Szalay László és Horváth Mihály immár magyar nyelvű előadásai a reformkori fellen­dülés eredményeit. A kiegyezés utáni kiterjedt anyaggyűjtés 1 summázására a Szilágyi Sándor j szerkesztette tízkötetes magyar 1 történelemben került sor. Az ellenforradalmi korszak törté­netírása pedig már az 1920-as évek végén megkezdte a maga történeti összefoglalásának. Hó- I man Bálint és Szekíű Gyula munkájának kiadását.” A magyar marxista—leninista történetkutatás előtt termékeny alkotói periódus nyílt még 1915- ben. Megkezdődött a magyar történelem nagy korszakainak, fontos pillanatainak haladó ' szellemben való értelmezése, j magyarázata. E munkának na- j gyón jelentős részeredményei | születtek meg az évtizedek so- | rán. Történetírásunk 1936 után leküzdötte, az ötvenes évek ele- j jén eluralkodott dogmatikus, | voluntarista felfogás maradva- | nyait, s alkotó marxista szel- ' lemben tárta fel hazánk törté­netének legfontosabb esemé- . nyeit. illetőleg egészítette ki, , korrigálta, s helyezte jó meg­világításba a róluk való törté­neti képet. Üj müvek egesz so­ra jelent meg. A tervek A mostani vállalkozás mind- ! ezek összefoglalása. A szerkesz­tők célja az volt. hogy széles olvasórétegek Kezébe adjanak olyan összegező művet, amely szemléletének elvszerűségével, előadásának kimunkáltságával 1 megfelel a korszerű tudomá­nyos szintézis és az olvasói igény követelményeinek. A Ma­gyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete és az Akadémiai Kiadó eg'üttmű- I ködve a történetkutaiás több más | fontos műhelyével, az- MSZMP Párttörténeti Intézetével, a Hadtörténeti Intézettel, múzeu­mokkal, levéltárakkal, egyete­mekkel — megindította Ma­gyarország történetének tíz, egyenkénti körülbelül 1400 ol­dalas kötetben való összefogla­lását. Az első kezdeményezés — emlékeztetnek a szerkesztők — még 1905-ból. Molnár Erik akadémikustól szármázik. Az ó irányításával készült a sorozat első tervezete. Halála után a vál­lalkozás újraindítása, a módszer­tani szempontok részletes meg- kontponálása, az egyes kötetek tematikájának kialakítása a hat­vanas évek végére maradt. Ek­kor látott munkához a mintegy 70 tudós, történetíró és kutató, hogy 1976-ban megkezdhesse a sorozat kibocsátását. Az első terjedelmes kötet itt van előttünk, látható a könyves­boltok kirakataiban, ott van már a közművelődési könyvtá­rakban is. Rövidesen követi a többi. Ez a kötet, amely elsőként je­lent meg —- a sorozatban a 8. számú —. Magyarország történe­tének azokat a fejezeteit tárgyal­ja, amelyek'a történeti tudat ala­kulása szempontjából friss él­ményként még „közelmúltat” je­lentenek: a két világháborút és a két háború közötti kort. Minden eddigi monográfiánál részlete­sebben, átfogóbb igénnyel, szem­léletesebben. A kötet Az első rész a forradalmak ko. ráról (1918—1919) szól, elemzi az osztrák—magyar monarchia ösz_ szeomlásának és felbomlásának történelmi előzményeit, elénk ál­lítja a monarchia végnapjait, be­mutatja, miként alakult a poli­tikai helyzet Magyarországon g monarchia katonai veresége után. Tárgyalja , a köztársaság kikiáltásának körülményeit, a kormányzati válságokat: A má­sodik rész A Magyar Tanácsköz­társaság címet viseli: ez elemző részletességgel szól a Tanácsköz­társaság politikai arculatúról, a szocialista vívmányokról, a vé­delmi hadjáratokról, feltárja a •proletárdiktatúra belső helyze. tét. Az ellenforradalmi korszak­ról szóló fejezet bemutatja az ellenforradalmi erők — Horthy és köre — hatalomra jutásának körülményeit, a konszolidációt, a horthysta kormányok politiká­ját: szól a korszak megértéséhez szükséges politikai, elméleti, ideológiai, irodalmi, művészeti kérdésekről. Végül tárgyalja a kötet Magyarország hadbalépé- sének előzményeit és indítékait, második világháborús szerepét, a német megszállás idejét, a nyilas uralmat, s az ország felszabadí­tását. Az érték Rövid újságcikkben lehetetlen pontos értékelést nyújtani er­ről a könyvsorozatról. Első el­olvasása után csupán a méltatás­ra szorítkozhatunk. Elsősorban az elismerésre, hogy a történet- tudományunk fejlettsége lehető­vé tette e nagy vállalkozás meg­valósítását. Méltatnunk kell ok­fejtésének közérthetőségét, stí­lusának eleganciáját, áttekint­hető és logikus szerkesztési el­vét. Elismeréssel kell említeni magas tudományos igényét: nem enged a kötet a vulgarizálás. az egyszerűsítés kísértésének. Min­den állítását történeti környezet­be ágyazva adja elő. magyaráz­va, indokolva, dokumentálva. Nincsenek benne sommás meg­állapítások: csak megcáfolhatat­lan tények, s azoknak tárgysze­rű, marxista szellemű kommen­tárjai. Ismeretekre és nemzeti önismeretre tanít minden sora­Olyan közérthető tudományos művel lettünk gazdagabbak, amely-múltunkat magyarázva, a jelen megértésére is tanít: ameiy feltár.ia a magyarság évezredes múltját, szépítés nélkül szél rég­múlt századokról, őszintén és izgalmasan beszél arról a témá­ról. amely valamennyiünket ér­dekel: a magyar történelemről. T. I 5 Btsmmjszr 1977, JANUAR !2. F1 öször a tévékamerák előtt, a szegedi körzeti stúdióban (Lányai felv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom