Békés Megyei Népújság, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-05 / 288. szám

KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET I Századunk első felének sokoldalú művésze: FALUS ELEK Békés megyei fórumokon — tudtunkkal — eddig nem ismertették művészi mun­kásságát, bár innen indult, és az itt töltött gyermekkor élményei meghatározóak voltak számára. Családi, ba­ráti kapcsolatai, sokrétű te­vékenységének emlékei ma is élnek, de sokszor már csak az egykori ismerősök leszármazottainak tudatá­ban. elsős, amikor — emlékezete szerint — legelőször ragad­ja meg a művészet szépsé­ge, a színek varázsa. Egy Rózsák nevű, vidékről jött mester festette és díszítet­te az Alföld szálló melletti kis katolikus templom belső terét. Az ablakokon beszű­rődő napfény csodálatossá tette a sokféle színnel dol­gozó mester munkáját. Ér­deklődni kezdett apja szak­figyelte, hogy egy ügyes szakember hogyan festett ki egy tánctermet. Otthon az­tán ő is próbálkozott a lá­tott dekoratív elemek meg­festésével. Mikor úgy érez­te, hogy a kezdet sikeres, gondolkozott el azon, hogy talán festőnek kellene len­nie. Közben teltek az évek, elvégezte a hetedik gimná­ziumot, anyja meghalt. Nem ment vissza az iskolába, va­Hermann Lipót rajza. Balról jobbra: Iványi-Grünwald Béla, Pólya Tibor, Kemény Simon, Fényes Adolf és Falus Elek • Lexikonjaink mint grafi­kust és iparművészt tartják számon; e két művészeti ág széles körű művelése mel­lett még mint jeles építész is dolgozott. Falus Elek Orosházán született 1884. december 31- én. Apja Friedmann Márk törekvő szobafestő — és mázoló iparos volt. Elek alig múlt hat éves, mikor a la­kásuk közelében levő Te- rényi utcai (ma Dózsa Gy. u.) Föszolgabíróságot 1391. május 1-én megostromolta a nép. Amikor iskolába ment, a Megye (ma Zombai) utcába költöztek, később a ipolgári iskola mellé. Itt mája iránt és néhány na­gyobb feladat elvégzésére (templomok, kastélyok, tánctermek festése) elkísér­te. Polgári iskolai rajz- és szépírástanára, Szigyártó Albert szabadjára engedte, látta, hogy fantáziáját nem kötötte le az iskolai rajzol­gatás. Tizenhárom éves kó­lában Pestre, a Markó ut­cai reálba került. Híres bo­tanikatanára, Borbás Vin­ce — ki éppen könyvet írt —, a növényeket ismerő és jól rajzoló tanítványát, Fa­lus Eleket is rtiegkérte ne­hány ábra elkészítésére. A nyári szünidőket szü­lőfalujában töltötte és meg­látni szabad pályára vá­gyott, ahol megszabadulhat a kötöttségektől és pénzt is kereshet. Az iskola elhagyá­sa után az otthoni segélyek lassan csörgedeztek, és ek­kor valóban nehéz anyagi helyzetbe került. Beiratko­zott az Iparművészeti Isko­la esti tanfolyamára és többféle munkával — rek­lámrajz, kirakati tábla, be­tűfestés — biztosította meg­élhetését. 1903-ban Nagybá­nyára utazott. Ferenczy, Ré­ti, Thorma, Iványi-Grün­wald festészete ámulatba ejtette. Összebarátkozott a fiatal Czóbel Bélával, mo­dellt is ült neki. Itt jelent­kezett a nagybányaiakat tá­mogató Lyka Károly felhí­vására, aki olyan fiatal mű­vészjelöltet keresett, ki könyvdíszeket tudna rajzol­ni. Falus Pestre ment, fel­vették a Mintarajziskolába Zemplényi Tivadar tanítvá­nyaként. Az itteni tanul­mányok már lekötötték, kü­lönösen a díszítőelemeket tanulmányozta szívesen. Üj és eredményes korszak kez­dődött életében. Könyvbo­rítókat tervezett és ezek kö­zűi az egyik első mindjárt Lyka Károly: Kis könyv a művészetről c. művének címlapja lett. Fél éven át szorgalmasan tanult, raj­tolt, majd kilépett ebből az iskolából is és barátjával, Pólya Tiborral együtt Szol­nokra ment festeni. Az év végi mintárajziskolai kiál­lításon (1904) mégis szere­pelt szecessziós könyvtáblá­ival, könyvdíszeivel, plakát- tgrveiveL.ex-libriseivel és Meditáció az őszbe lopott nyárból Lázár Tibor Ajándék ragyogás a kristálytiszta égen ez a novemberbe érő nyárba-virradás, késő sírás elmúlt szegénységen min nem segít már átok, lázadás; pedig felkelnék a nyári dölyfök ellen, s összetörném romlott titkukat, mik ott égnek a ködös őszi csendben a lassan porló levél-lom alatt. néhány szőnyegtervével. A sajtó egyhangúan dicsérte. Az állandó mozgás, hely- változtatás volt az életele­me, külföldi utakra gondolt. Kéréssel fordult Békés vár­megye törvényhatósági bi­zottságához, hogy — mint Békés megyeit — 1000 ko­ronával segélyeznék mün­cheni és párizsi művészi ta- nulmányútján. Miután a vármegye közművelődési alapja akkoriban majdnem teljesen kimerült, 200 koro­na segélyt szavaztak meg, ismeive a kérvényező mű­vészi képességeit, egyben biztosítva a művészt a vár­megye segítőkészségéről. 1904 végén Pólyával együtt Münchenbe utazott és vezető német könyvki­adók részére több könyvbo­rítót, plakátot és ex-librist tervezett. Érdekelni kezdte az építészet is. Sokat olva­sott és tanult, minden új művészi irányzat és hatás érdekelte. Hazajőve néhány hónapig Szolnokon és Pes­ten dolgozott, de ápolta az itthoni szálakat is. 1906-ban Londonba ment, hogy a hagyományos angol díszítő- művészetet tanulmányozza. A magyar Pogány Willy se­gítségével megbízásokat ka­pott az Éyre Spottiswood nyomda részéről könyvfede­lekre és különböző plaká­tokra. Megnyert egy év­könyvpályázatot és máris az egyik legnagyobb angol könyvkiadó, a Grant Ri­chards is foglalkoztatta. Amikor 1907 elején hazaér- kezétt Londonból, már ne­ve van a művészvilágban. Olyan művészekkel ülhet itthon egy asztalnál nappal a Japán kávéházban, este a Fészekben, mint Szinyei Merse Pál, Kernstok Ká­roly, Lechner Ödön, Fe­renczy Károly, Fényes Adolf és Csók István. Szé­les látókörű, a művészetpo­litikában jártas, jó ízlésű, elegánsan öltöző, imponáló megjelenésű (közel két mé­ter magas) ember, és a fi­atal művészek, többek kö­zött Herman Lipót (akinek írásaiból több Falusra vo­natkozó adatot mi is fel­használtunk), Kisfaludy Strobl Zsigmond, a gyomai születésű Vidovszky Béla is szívesen barátkoztak vele. 1907 végén már Berlinben volt. Több grafikai pályá­zatot megnyert, sok munká­ja akadt itt is, melyeken érezhető az angol iskola ha­tása, de a magyar motívu­mok is előtérbe kerültek művein. Áruházaknak és lipcsei nyomdáknak is dol­gozott. Érdekelni kezdte Reinhardt színháza, a szín­padi díszlettervezés. Tanul­ni jelentkezett Berlinben, de az iparművészet tanára, Őrlik — miután meglátta Falus munkáit — inkább segédtanárává venné fel, ha némét lett volna. 1909 nyarán, amikor már neve van Németországban is, minden munkakört, minden baráti, művésztársi kapcso­latot (a magyarok közül Bí­ró Lajos, Lengyel Meny­hért. Hatvány Lajos tanyá­Molnár Antal Este Csikópatkolás Pelner Zoltán Sárgacsikó, fejetlen legelész a kútnál. Tüzet rúg és lángot hány. Nézd meg fiam, hol marad el dajkám! / Sárgacsikó, fejetlen legények hajszolják, dűlőkön és rét alján. Nézd meg fiam, hol marad el dajkám! SárgacHkót, fejetlent kovács patkói éjjel. Felesége is halvány. Nézd meg fiam hol marad el dajkám! Dunna alatt vergődik, összetörtén görnyed. Kezén vas van, vas talpán. Ne menj fiam, haldoklik a dajkám. zott Berlinben akkortájt) otthagyott, mert ismét fel­ébredt kedve a festészet iránt. Nagybányára ment, (közben megegyezett Igno- tussal és elvállalta a Nyu­gat-könyvek fedőlapjainak tervezését. Életének legma­radandóbb értékű korszaka volt ez, a magyar könyvgra­fikában teljesen új utakat mutatott. Leghíresebb mun­kái Ady Endre és Móricz Zsigmond sok könyvének borítóterve. Az addigi ha­gyományos. könyvborítók egyhangúságát feloldotta az eredeti szép színes, magya­ros motívumok alkalmazá­sával. Esztétikus betűit, ini­ciáléit, záródíszeit, fejléceit (Az Est fejlécét is ő tervez­te) kedvelték. 1910-ben a megalapított kecskeméti művésztelep szőnyegszövő műhelyének vezetője lett, (a festők kö­zött dolgozott a békéscsabai Perlrott Csaba .Vilmos is), de a városban néhány épü­let külső és bélső díszítését is elvégezte. Színházi díszle­tei is újszerűek voltak az akkori Magyarországon. (Lengyel Menyhért: Tájfun). Leszerződött a Vígszínház­hoz is. 1912-ben ő végezte el az Ernst Múzeum belső ki­képzését és díszítését. ugyanakkor elfogadták még egy okmánybélyegtervét is. Olaszországban a Riviérán találkozott a Pestről már is­mert orosz balett vezetőivel, Bolmmal és Fokinnal. Ve­lük vitatta meg elképzelé­seit egy magyar balett élet- rehívása ügyében. Kapcso­latot talált Follotval, a leg­nevesebb francia iparmű­vésszel, aki hívta őt Párizs­ba. A háború itthon találta. A nehéz körülmények a jobban fizető építészet felé sodorták. A Belvárosi Szín­ház belső díszítési munkáit végezte, restaurált0 és tol­dalékot épített a Hatvany- palotához. A két háború között már főként építészeti munkát végzett, kiállítási pavilonokat, több tucatnyi villát tervezett ízlésesen, többnek teljes lakberende­zését is .megalkotta. Élet­műve — bár terjedelmi okok miatt csak vázlatosan tekinthettük át — értékes része kultúránknak, és he­lye van azok között a ha­ladó művészek között^ akik Békés megyéből indultak el és lettek koruk magyar mű­vészeti és szellemi életének elismert képviselői. Buda­pesten halt meg 1950. má­jus 20-án. Kosaerús Oszkár

Next

/
Oldalképek
Tartalom