Békés Megyei Népújság, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-04 / 287. szám
fiatalok fóruma KÜLDETÉSBEN a flAV-nal A* elmúlt hét régén Szege-' den, a MÁV Petőfi Sándor Művelődési Házban tartották meg a vasút» fiatalok II. területi ifjúsági parlamentjét, amelyen Kiss Károly vasútigazgató adott számot az ifjúságpolitikai feladatok végrehajtásáról, az előző ifjúsági parlament óta történt változásokról. Elmondotta többek között, hogy a két évvel korábbi tanácskozás javaslatai alapján módosították az Ifjúsági Törvény végrehajtását szolgáló intézkedési tervet, s aí észrevételeket figyelembe vették az új kollektív szerződés elkészítésénél is. Az 1974-es parlament legfontosabb jellemzője az volt, hogy a fiatalok felszólalásaikban közérdekű, a munkahelyek, a kollektíva egészét érintő kérdésekkel foglalkoztak, és széles körben tettek javaslatokat a szállítási folyamatok korszerűsítésére, a munka megjavítására, Több szolgálati helyen új ifjúsági brigádok alakultak, kommunista műszakok szervezésével segítették a vasút előtt álló feladatok végrehajtását. A fiatalok észrevételeit, ja- j vas la ta it a vasút felsőbb veze- j tői is megértéssel fogadták, s _ ennek eredményeként egy egész . son intézkedés született. így például 1975. január 1-től bevezették a munkaidő-csökkenést; a sorkatonai szolgálatot teljesítő fiatalok továbbra is kedvezményes jeggyel utazhatnak, és leszerelés után segélyt, illetve rendkívüli szabadságot kapnak; rendezték a törzsgárda-tagsá- got; felülvizsgálták a vasúti középiskolás és szakmunkástanuló időket — azokat beszámították a munkaviszony idejébe: segítették a fiatal házasok lakásproblémáinak megoldását, s lehetne még folytatni a sort. Jelenleg a vasútigazgatóság területén 3947 a dolgozói létszám, ennek 27,2 százaléka a 30 éven aluli. A fiatalok munkájának anyagi és erkölcsi «li»- merésére nagy gondot fordítanak. Kedvezőek a lakástámogatást jelző adatok is. Az elmúlt négy év alatt 237 fiatal 9.8 millió forint kamatmentes kölcsönben részesült, szolgálati és vállalati lakást pedig 228 fiatalnak utaltak ki. Az óvodai és bölcsődei férőhelyek biztosítására 1974 óta 2,1 millió forintot fordítottak. Segítik a fiatalok művelődését, sportolását is. A beszámolót követő vita után a tanácskozáson részt vevő 99 fiatal megválasztotta a 23 küldöttet a II. országos vasutas parlamentre. Végül Kiss Károly vasútigazgató kiemelkedő gazdasági és mozgalmi tevékenységük elismeréseként tíz fiatalt igazgatói dicséretben, 6 fiatalt pedig — köztük a békéscsabai Nyeste Lajost, , Karasz Jánost és Unyatinszki Jánost — Kiváló Dolgozó kitüntetésben részesített. Geltért József Szép szó és ” Költői gondolatidézés egy „lámpavilágos éjszakán" Szűknek bizonyult a békéscsabai ifjúsági és úttörőház, amikor nemrégiben a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat megajándékozta a közönséget a szép szó és muzsika soraival, dallamaival. Négy farmemadrá- gos, uniforminges fiatalember perdült a színpadra, meg sem várva a közönség csendjét, Nagy László versének címét jelentette be: Adjon az Isten. Pillanatok alatt a tiszta költészet levegője árasztotta el a nézőteret és zene, amely a gondolatot szolgálta majd Weöres Sándor látomásaival „Az éjszaka csodáit” idézték. Á nézőtéren csupa fiatal arcot bűvölt mosolyra, vagy éppen fintorra „Vígláb néni" kötéltánca. Cinkos összevillanásra bujtogatott a dal az énekessel, amint az éjszakai csodavilág titkait feltárva súgta a hallgatónak: „Ketten láttúk, Te meg én”. Ilyen hát a költészet varázsa! Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek — valahogyan így fogalmazta Karinthy Frigyes az intimitást, amely barátnak, ismerősnek elmondva talán pletyka, de költői gondolatokba öntve. mindenki elé tárva, sajátjának érzi a hallgató az érzéseket, gyötrődéseket, kínokat és örömöket. E Pályöválasztósi kiállítás Endrődön Endrődön a művelődési ház- oan 1976. december 7-én 11 órakor pályaválasztási kiállítás nyílik. A kiállítást Dankó Pál művelődésügyi osztályvezető nyitja meg. A pályaválasztási tanácsadó intézet munkatársai és a szakközépiskolák, szakmunkás- képzők képviselői a helyszínen tájékoztatják az érdeklődő szülőket és tanulókat a továbbtanulás lehetőségeiről és szakmaismertető filmeket vetítenek. A kiállítás december 9-ig. naponta 9—17 óráig lesz nyitva. gondolatokkal lépett a közönség elé Baranyi Ferenc József At- tila-díjas költő, a műsor vezetője. Olyan volt, mint a versei: kedves, közvetlen, érthető, eredeti humorú, szeretetre méltó vagy lelkiismeretébresztő, kegyetlen és mégis emberi. Megismertette velünk a karácsonyi könyvpiac újdonságait. Felhívta figyelmünket Fekete Gyula, Vészi Endre, Gál István, Török Sándor, Fazekas Mihály, Berzsenyi Dániel, Garai Gábor, Aczél György közéleti, írói. költői alkotásaira, amelyek közül néhány már kapható a boltokban, majd emlékezett „költői kölyökkutya korának" édes- bátyjaira: Váci Mihályra, Simon Istvánra, s a harmadikat a színpadon köszöntötte, Gavat Gábort A párbeszéd kettőjük között ismeretlen volt és mégis ismerős, a pályakezdés buktatóiról, a közéleti kommunista költő életéről szólt. Megtudtuk, hogy hamarosan mindketten új kötettel jelentkeznek az irodalomban, bár Garai Gábornak érmen most került a boltokba Visszfény című versgyűjteménye A szerencsés nézők megvásárolhatták a kötetet először az országban, itt, az ifiúsági és úttörőházban. A Kossuth-díjas, írószövetségi főtitkár pedig íá- radhatatlanul dedikálta köteteit. Merényi Judit előadóművész és Szersén Gyula színművész magával ragadóan mondott mai költőktől „csörömpölő” verseket. Miért ez.a jelző? Nagy költőnk. Petőfi eszméjét követik közéleti alkotóink: ..használni és nem ragyogni akarok”. Ez a magyarázat. Milliók látták a tv-ben Bradbury félelmetes vízióját a ..475 fok Farenheit” című filmet. Az irodalom száműzetését, az érzelmek .kiöletését az emberi társadalomból. A truffói rendezés hatása után még nyíltabban. szomjasabban hallgattuk, fogadtuk a nézőtéren a költők nyújtotta ajándékkosarat. Közös kincsünk a költészet, a zene és az irodalom, amelyet, 'óvnunk, őriznünk, ápolnunk és szeretnünk kell. Bedé Zsolt* OLVASTUK Csende Béla Penza megyéről szóló könyvét, láttunk képeslapokat, fotófelvételeket, amelyek az ott folyó életet, városarchitektúrát, a kultúra nagy kincseit közvetítették. Ismerkedtünk — ahogyan ezt megyénk ßok ezer dolgozója tette az elmúlt években — a hozzánk érkező penzai barátainkkal. Mégis különös, az új ismeretszerzés tudata, az ismerősök viszontlátásának jóleső reménye, az a felelősség hatott át bennünket, hogy egy megye megbízatásával négyen, mint hivatalos pártdelegáció érkezünk a Nagy Október 59. évfordulójának ünnepségeire. Mindazoktól, akik már jártak Pen- zában, tudtuk, hogy nemcsak aria nyílik lehetőség, ahogyan a jó barátok szokták megkérdezni ,, egymástól —. mondjátok, hogy megy sorsotok —, hanem. Saját tapasztalásunkkal. meggyőződhettünk minderről. Penza megyei barátaink, akik már Moszkvában vártak bennünket, nem is titkolták, ugyan ők ünnepre hívtak bennünket, de mindannyiunkat „munkára várnak', vagyis a lehető legtöbbet akarják megmutatni, mindazt, ami számukra is kedves, amelyben Penza megye dolgozóinak áldozatos munkája tükröződik. Es így is volt. Titkolt reményeinket felülmúló kedvesség, az a tudatosság vett körül bennünket, hogy ne csak lássuk, hanem minél többet értsünk is meg abból. amit lesznek és amiért úgy teszik. . Megismerhettük Penza egyik legnagyobb üzemét, azt a munkáskollektívát, ahol 8—10 cm vastag acéllapokat hajlítanak, formálnak hatalmas tornyokká, amelyek közül nálunk is jó néhány található, lepárló nyersolaj feldolgozó formájában. A hatalmas méretek, a munkáslétszám megyénk üzemeivel össze nem hasonlítható, de az a szeretet, ahogyan üzemükről beszéltek, az újról, amelyre törekszenek, sok közös vonást tartalmaztak, ahogyan a mi munkásságunk is vélekedik ezekről a kérdésekről. Jó volt hallani, hogy a minőségi követelmény, amelyet az SZKP XXV. kongresszusa feladatul ró az élet minden területén dolgozókra, miként válik mindinkább valósággá. PENZAI barátaink példájában mindez meggyőző valóság. Az a tény. hogy a szakmunkások többségének kettő vagy három szakmája van, és ha kell, több területen is foglalkoztathatók. A munka így nyer alkotó jelleget, nem válik sablonossá. Természetesen mindez a tudatos, iskoláztatási rendszer eredménye, ahol a termelés és a tudás nem külön kezelt fogalom, Es nem véletlen es nem meglepő, hogy a hatalmas csarnokokban csak dolgozó és nem ráérő csoportok sokaságát láttuk. Nem titkolták azt sem, hogy náluk is kellene több munkáskéz, de így a termelés fontos posztjain mindig tudnak helyettesíteni. A munkások elmondták: egyre jellemzőbb, hogy a tanulás hivatásérzetből származó igény. Jóleső öröm volt látni, hogy a szakmabeliek milyen gyorsan megértik egymást. Felföldi Péter elvtárs — „Péter" —, ahogy penzai barátaink szólították a város tégla- és cserépipari üzemében, rövid néhány perc után már úgy beszélgetett, mint aki évek óta ott dolgozik. Mondta is: itt gyorsan megéreztem „téglásokkal van dolgom”, a téglások pedig mindenütt a világon egyformák. Ott is, mint nálunk, aki egyszer jó kollektívába kerül, ha nehéz is a munka, kitart a gyár mellett, mert en- oek az iparágnak van egy sajátos vonzása: az. hogy mindaz, ami épül, alapvetően a mi munkánkból származik. És ha igaz ez a téglagyár esetében, miért ne lenne igaz a pedagógiában. Iskolákban, úttörőházban, ahol a diákokkal és azok oktatóival találkoztunk, mindenütt igaz érdeklődés és szeretet vett körül bennünket! Van-e ember, akit a gyermekek nagy serege, a szűnni nem akaró érdeklődése, őszinte, tiszta érzése el ne érzékenyitene. ahogyan Bartyik elvtársnő gyakran megjegyezte ott-tartózkodásunk során. ök. akik még a magyar köszöntést is megtanulták, jövő barátságunk nagy várományosai. Penzában a múzeumok látogatása során tudtuk meg, hogy Varga Jenő magyar internacionalista, tudÓ6. közgazdász, akinek Lenin elvtárs levélben köszönte meg élete nagy boldogságát, azt, hogy az ő vezetésével magyar internacionalisták szabadították fel szülőfaluját a a fehérgárdistáktól. i JÓ VOLT LÁTNI, hogy a múzeumokban, intézményekben őrzik az előttünk ott járt elvtársak emlékeit, mindazt, ami a két megye baráti kapcsolatára utal. Gyermeki:órház! A Szovjetunió nagyságrendben a második legnagyobb kórháza. Jó lábak, kitűnő kondíció kell ahhoz, hogy az ember mindent megtekintsen, a sok emeletet, a különböző rendeltetésű kórtermeket. Van is mit látni. Modern eszközök, fiatal szakgárda, hogy a kis betegek a lehető legtöbbet, feledjék a betegségből és a tanulmányaikban sem maradjanak le; osztálytermek, televízió, játékszobák biztosítják — tanári felügyelettel — idejük hasznos és amennyire lehet, kellemes eltöltését. Békés megyei orvoskollegáik bizonyára megkérdeznék, van-e szakemberhiány? Mi is ezt tettük. Nincs! Érdemes lenne a dolgokat jobban megismerni. Hivatalos tárgyalásaink során sok mindent megtudtunk Penza megyei barátaink munkájáról, terveikről. Osztoztunk abban az örömükben, hogy egy olyan szeszélyes nyár után, amikor majdnem négy hónapig állandó eső zavarta a munkát és sok kárt tett a mezőgazdaságban, a dolgozók áldozatos munkájának eredményeként — értékelésük szerint — jó évet zárnak, csak ettől rosszabb ne legyen. Nyomatékosan aláhúzták, hogy mindez csak úgy volt lehetséges, hogy a város, az üzemi munkásság segítette a falut. Az üzemi munkások mondták el, hogy ketten dolgoztak a harmadik társuk helyett, aki a mezőgazdaságban, dolgozott, hogy mindazt ami megtermett, megmentsék. Megtudtuk azt is, hogy nagy terveik vannak a falusi művelődési lehetőségek javítására, a falu és a város közötti szociális különbségek csökkentésére. Mindezt úgy, hogy igénylik a társadalmi kezdeményezést, a kollektívák alkotó munkáját, örömmel hallottuk, ahogyan Szabó Sándor elvtársat, a megyei tanácselnökhelyettes kollégája tájékoztatta arról, hogy Penzában magyár „csárdát’’ építenek, csak áz a gondjuk, ki fogja majd az ide- illő zenét biztosítani, meg az általuk is kedvelt magyaros ízeket. Megígértük, hogy barátokhoz méltóan segítünk. ÖT NAP sok tapasztalat, de mindezt leírni nem lehet, különösen nem azt az érzést, amiben részünk volt november 7- én, Penza város dolgozóinak nagy demonstrációján. Igen, ez ünnep volt a javából. Felszabadult ünneplés. Annak a tudatnak és jó érzésnek az ünnepe, hogy van mit ünnepelni. A jól végzett munkát, amely sok fáradsággal. hősiességgel jár, de megért^, november 7. nagyszerű szelleme valósul meg, hogy mindaz, ami van, az emberéi t történik. És senkit nem az érdekelt, hogy mennyire szervezettek és egyenesek a dolgozó kollektívák felvonulási sorai, az iskolákat sem e szerint pontozták, de látni és érezni lehetett, hogy a felvonulók igazán ünnepelnek és mi velük ünnepeld tünk. A felvonulók' transzparensei hirdették: „Üdvözöljük Békés megyei barátainkat!” Jókívánságaikat most továbbadjuk. Tolmácsoltuk megyénk dolgozóinak üdvözletét s elmondtuk. hogy nálunk is eredményesen halad a szocialista építőin unka. Nagy Jenő, MSZMP Békés megyei bizottságának titkára
