Békés Megyei Népújság, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-04 / 287. szám

fiatalok fóruma KÜLDETÉSBEN a flAV-nal A* elmúlt hét régén Szege-' den, a MÁV Petőfi Sándor Mű­velődési Házban tartották meg a vasút» fiatalok II. területi ifjúsági parlamentjét, amelyen Kiss Károly vasútigazgató adott számot az ifjúságpolitikai fel­adatok végrehajtásáról, az elő­ző ifjúsági parlament óta tör­tént változásokról. Elmondotta többek között, hogy a két évvel korábbi tanácskozás javaslatai alapján módosították az Ifjú­sági Törvény végrehajtását szolgáló intézkedési tervet, s aí észrevételeket figyelembe vet­ték az új kollektív szerződés elkészítésénél is. Az 1974-es parlament legfon­tosabb jellemzője az volt, hogy a fiatalok felszólalásaikban közérdekű, a munkahelyek, a kollektíva egészét érintő kér­désekkel foglalkoztak, és széles körben tettek javaslatokat a szállítási folyamatok korszerű­sítésére, a munka megjavításá­ra, Több szolgálati helyen új ifjúsági brigádok alakultak, kommunista műszakok szerve­zésével segítették a vasút előtt álló feladatok végrehajtását. A fiatalok észrevételeit, ja- j vas la ta it a vasút felsőbb veze- j tői is megértéssel fogadták, s _ ennek eredményeként egy egész . son intézkedés született. így például 1975. január 1-től beve­zették a munkaidő-csökkenést; a sorkatonai szolgálatot teljesí­tő fiatalok továbbra is kedvez­ményes jeggyel utazhatnak, és leszerelés után segélyt, illetve rendkívüli szabadságot kapnak; rendezték a törzsgárda-tagsá- got; felülvizsgálták a vasúti kö­zépiskolás és szakmunkásta­nuló időket — azokat beszámí­tották a munkaviszony idejébe: segítették a fiatal házasok la­kásproblémáinak megoldását, s lehetne még folytatni a sort. Jelenleg a vasútigazgatóság területén 3947 a dolgozói lét­szám, ennek 27,2 százaléka a 30 éven aluli. A fiatalok munká­jának anyagi és erkölcsi «li»- merésére nagy gondot fordíta­nak. Kedvezőek a lakástámoga­tást jelző adatok is. Az elmúlt négy év alatt 237 fiatal 9.8 mil­lió forint kamatmentes kölcsön­ben részesült, szolgálati és vál­lalati lakást pedig 228 fiatal­nak utaltak ki. Az óvodai és bölcsődei férőhelyek biztosítá­sára 1974 óta 2,1 millió forintot fordítottak. Segítik a fiatalok művelődését, sportolását is. A beszámolót követő vita után a tanácskozáson részt vevő 99 fiatal megválasztotta a 23 küldöttet a II. országos vasutas parlamentre. Végül Kiss Károly vasútigazgató kiemelkedő gaz­dasági és mozgalmi tevékenysé­gük elismeréseként tíz fiatalt igazgatói dicséretben, 6 fiatalt pedig — köztük a békéscsabai Nyeste Lajost, , Karasz Jánost és Unyatinszki Jánost — Kiváló Dolgozó kitüntetésben részesí­tett. Geltért József Szép szó és ” Költői gondolatidézés egy „lámpavilágos éjszakán" Szűknek bizonyult a békés­csabai ifjúsági és úttörőház, ami­kor nemrégiben a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat meg­ajándékozta a közönséget a szép szó és muzsika soraival, dallamaival. Négy farmemadrá- gos, uniforminges fiatalember perdült a színpadra, meg sem várva a közönség csendjét, Nagy László versének címét jelentet­te be: Adjon az Isten. Pillanatok alatt a tiszta költészet levegője árasztotta el a nézőteret és ze­ne, amely a gondolatot szolgál­ta majd Weöres Sándor látomá­saival „Az éjszaka csodáit” idéz­ték. Á nézőtéren csupa fiatal ar­cot bűvölt mosolyra, vagy ép­pen fintorra „Vígláb néni" kö­téltánca. Cinkos összevillanásra bujtogatott a dal az énekessel, amint az éjszakai csodavilág titkait feltárva súgta a hallga­tónak: „Ketten láttúk, Te meg én”. Ilyen hát a költészet varázsa! Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek — valahogyan így fogalmazta Ka­rinthy Frigyes az intimitást, amely barátnak, ismerősnek el­mondva talán pletyka, de költői gondolatokba öntve. mindenki elé tárva, sajátjának érzi a hall­gató az érzéseket, gyötrődése­ket, kínokat és örömöket. E Pályöválasztósi kiállítás Endrődön Endrődön a művelődési ház- oan 1976. december 7-én 11 óra­kor pályaválasztási kiállítás nyí­lik. A kiállítást Dankó Pál mű­velődésügyi osztályvezető nyitja meg. A pályaválasztási tanács­adó intézet munkatársai és a szakközépiskolák, szakmunkás- képzők képviselői a helyszínen tájékoztatják az érdeklődő szü­lőket és tanulókat a továbbtanu­lás lehetőségeiről és szakma­ismertető filmeket vetítenek. A kiállítás december 9-ig. na­ponta 9—17 óráig lesz nyitva. gondolatokkal lépett a közönség elé Baranyi Ferenc József At- tila-díjas költő, a műsor veze­tője. Olyan volt, mint a versei: kedves, közvetlen, érthető, ere­deti humorú, szeretetre méltó vagy lelkiismeretébresztő, ke­gyetlen és mégis emberi. Megismertette velünk a karácso­nyi könyvpiac újdonságait. Fel­hívta figyelmünket Fekete Gyu­la, Vészi Endre, Gál István, Tö­rök Sándor, Fazekas Mihály, Berzsenyi Dániel, Garai Gábor, Aczél György közéleti, írói. köl­tői alkotásaira, amelyek közül néhány már kapható a boltok­ban, majd emlékezett „költői kölyökkutya korának" édes- bátyjaira: Váci Mihályra, Si­mon Istvánra, s a harmadikat a színpadon köszöntötte, Gavat Gábort A párbeszéd kettőjük között ismeretlen volt és még­is ismerős, a pályakezdés buk­tatóiról, a közéleti kommunis­ta költő életéről szólt. Megtud­tuk, hogy hamarosan mindket­ten új kötettel jelentkeznek az irodalomban, bár Garai Gábor­nak érmen most került a boltok­ba Visszfény című versgyűjte­ménye A szerencsés nézők meg­vásárolhatták a kötetet először az országban, itt, az ifiúsági és úttörőházban. A Kossuth-díjas, írószövetségi főtitkár pedig íá- radhatatlanul dedikálta köteteit. Merényi Judit előadóművész és Szersén Gyula színművész magával ragadóan mondott mai költőktől „csörömpölő” verse­ket. Miért ez.a jelző? Nagy köl­tőnk. Petőfi eszméjét követik közéleti alkotóink: ..használni és nem ragyogni akarok”. Ez a magyarázat. Milliók látták a tv-ben Brad­bury félelmetes vízióját a ..475 fok Farenheit” című fil­met. Az irodalom száműzetését, az érzelmek .kiöletését az embe­ri társadalomból. A truffói ren­dezés hatása után még nyíltab­ban. szomjasabban hallgattuk, fogadtuk a nézőtéren a költők nyújtotta ajándékkosarat. Közös kincsünk a költészet, a zene és az irodalom, amelyet, 'óvnunk, őriznünk, ápolnunk és szeret­nünk kell. Bedé Zsolt* OLVASTUK Csende Béla Penza megyéről szóló könyvét, láttunk képeslapokat, fotófelvé­teleket, amelyek az ott folyó életet, városarchitektúrát, a kultúra nagy kincseit közvetítet­ték. Ismerkedtünk — ahogyan ezt megyénk ßok ezer dolgozója tette az elmúlt években — a hozzánk érkező penzai baráta­inkkal. Mégis különös, az új is­meretszerzés tudata, az ismerő­sök viszontlátásának jóleső re­ménye, az a felelősség hatott át bennünket, hogy egy megye megbízatásával négyen, mint hivatalos pártdelegáció érke­zünk a Nagy Október 59. évfor­dulójának ünnepségeire. Mind­azoktól, akik már jártak Pen- zában, tudtuk, hogy nemcsak ar­ia nyílik lehetőség, ahogyan a jó barátok szokták megkérdez­ni ,, egymástól —. mondjátok, hogy megy sorsotok —, hanem. Saját tapasztalásunkkal. meggyő­ződhettünk minderről. Penza megyei barátaink, akik már Moszkvában vártak ben­nünket, nem is titkolták, ugyan ők ünnepre hívtak bennünket, de mindannyiunkat „munkára várnak', vagyis a lehető leg­többet akarják megmutatni, mindazt, ami számukra is ked­ves, amelyben Penza megye dolgozóinak áldozatos munkája tükröződik. Es így is volt. Tit­kolt reményeinket felülmúló kedvesség, az a tudatosság vett körül bennünket, hogy ne csak lássuk, hanem mi­nél többet értsünk is meg ab­ból. amit lesznek és amiért úgy teszik. . Megismerhettük Penza egyik legnagyobb üzemét, azt a munkáskollektívát, ahol 8—10 cm vastag acéllapokat hajlíta­nak, formálnak hatalmas tor­nyokká, amelyek közül nálunk is jó néhány található, lepárló nyersolaj feldolgozó formájá­ban. A hatalmas méretek, a munkáslétszám megyénk üze­meivel össze nem hasonlítható, de az a szeretet, ahogyan üze­mükről beszéltek, az újról, amelyre törekszenek, sok közös vonást tartalmaztak, ahogyan a mi munkásságunk is véleke­dik ezekről a kérdésekről. Jó volt hallani, hogy a minőségi követelmény, amelyet az SZKP XXV. kongresszusa feladatul ró az élet minden területén dol­gozókra, miként válik mindin­kább valósággá. PENZAI barátaink példájá­ban mindez meggyőző valóság. Az a tény. hogy a szakmunká­sok többségének kettő vagy há­rom szakmája van, és ha kell, több területen is foglalkoztat­hatók. A munka így nyer al­kotó jelleget, nem válik sablo­nossá. Természetesen mindez a tudatos, iskoláztatási rendszer eredménye, ahol a termelés és a tudás nem külön kezelt foga­lom, Es nem véletlen es nem meglepő, hogy a hatalmas csar­nokokban csak dolgozó és nem ráérő csoportok sokaságát láttuk. Nem titkolták azt sem, hogy ná­luk is kellene több munkáskéz, de így a termelés fontos posztjain mindig tudnak helyettesíteni. A munkások elmondták: egyre jellemzőbb, hogy a tanulás hi­vatásérzetből származó igény. Jóleső öröm volt látni, hogy a szakmabeliek milyen gyorsan megértik egymást. Felföldi Pé­ter elvtárs — „Péter" —, ahogy penzai barátaink szólították a város tégla- és cserépipari üze­mében, rövid néhány perc után már úgy beszélgetett, mint aki évek óta ott dolgozik. Mondta is: itt gyorsan megéreztem „tég­lásokkal van dolgom”, a téglá­sok pedig mindenütt a világon egyformák. Ott is, mint nálunk, aki egyszer jó kollektívába ke­rül, ha nehéz is a munka, ki­tart a gyár mellett, mert en- oek az iparágnak van egy sa­játos vonzása: az. hogy mindaz, ami épül, alapvetően a mi mun­kánkból származik. És ha igaz ez a téglagyár esetében, miért ne lenne igaz a pedagógiában. Iskolákban, úttörőházban, ahol a diákokkal és azok oktatóival találkoztunk, mindenütt igaz érdeklődés és szeretet vett kö­rül bennünket! Van-e ember, akit a gyermekek nagy serege, a szűnni nem akaró érdeklődé­se, őszinte, tiszta érzése el ne érzékenyitene. ahogyan Bartyik elvtársnő gyakran megjegyezte ott-tartózkodásunk során. ök. akik még a magyar köszöntést is megtanulták, jövő barátsá­gunk nagy várományosai. Penzában a múzeumok láto­gatása során tudtuk meg, hogy Varga Jenő magyar internacio­nalista, tudÓ6. közgazdász, aki­nek Lenin elvtárs levélben kö­szönte meg élete nagy boldog­ságát, azt, hogy az ő vezetésé­vel magyar internacionalisták szabadították fel szülőfaluját a a fehérgárdistáktól. i JÓ VOLT LÁTNI, hogy a múzeumokban, intézményekben őrzik az előttünk ott járt elv­társak emlékeit, mindazt, ami a két megye baráti kapcsolatá­ra utal. Gyermeki:órház! A Szovjet­unió nagyságrendben a máso­dik legnagyobb kórháza. Jó lá­bak, kitűnő kondíció kell ah­hoz, hogy az ember mindent megtekintsen, a sok emeletet, a különböző rendeltetésű kór­termeket. Van is mit látni. Mo­dern eszközök, fiatal szakgárda, hogy a kis betegek a lehető leg­többet, feledjék a betegségből és a tanulmányaikban sem ma­radjanak le; osztálytermek, te­levízió, játékszobák biztosítják — tanári felügyelettel — idejük hasznos és amennyire lehet, kellemes eltöltését. Békés me­gyei orvoskollegáik bizonyára megkérdeznék, van-e szakem­berhiány? Mi is ezt tettük. Nincs! Érdemes lenne a dolgo­kat jobban megismerni. Hivatalos tárgyalásaink so­rán sok mindent megtudtunk Penza megyei barátaink mun­kájáról, terveikről. Osztoztunk abban az örömükben, hogy egy olyan szeszélyes nyár után, amikor majdnem négy hónapig állandó eső zavarta a munkát és sok kárt tett a mezőgazda­ságban, a dolgozók áldozatos munkájának eredményeként — értékelésük szerint — jó évet zárnak, csak ettől rosszabb ne legyen. Nyomatékosan aláhúz­ták, hogy mindez csak úgy volt lehetséges, hogy a város, az üze­mi munkásság segítette a falut. Az üzemi munkások mondták el, hogy ketten dolgoztak a har­madik társuk helyett, aki a me­zőgazdaságban, dolgozott, hogy mindazt ami megtermett, meg­mentsék. Megtudtuk azt is, hogy nagy terveik vannak a falusi művelődési lehetőségek javítására, a falu és a város közötti szociális különbségek csökkentésére. Mindezt úgy, hogy igénylik a társadalmi kez­deményezést, a kollektívák al­kotó munkáját, örömmel hal­lottuk, ahogyan Szabó Sándor elvtársat, a megyei tanácselnök­helyettes kollégája tájékoztatta arról, hogy Penzában magyár „csárdát’’ építenek, csak áz a gondjuk, ki fogja majd az ide- illő zenét biztosítani, meg az ál­taluk is kedvelt magyaros íze­ket. Megígértük, hogy barátok­hoz méltóan segítünk. ÖT NAP sok tapasztalat, de mindezt leírni nem lehet, kü­lönösen nem azt az érzést, ami­ben részünk volt november 7- én, Penza város dolgozóinak nagy demonstrációján. Igen, ez ünnep volt a javából. Felszaba­dult ünneplés. Annak a tudat­nak és jó érzésnek az ünnepe, hogy van mit ünnepelni. A jól végzett munkát, amely sok fá­radsággal. hősiességgel jár, de megért^, november 7. nagysze­rű szelleme valósul meg, hogy mindaz, ami van, az emberéi t történik. És senkit nem az ér­dekelt, hogy mennyire szerve­zettek és egyenesek a dolgozó kollektívák felvonulási sorai, az iskolákat sem e szerint pontoz­ták, de látni és érezni lehetett, hogy a felvonulók igazán ün­nepelnek és mi velük ünnepeld tünk. A felvonulók' transzpa­rensei hirdették: „Üdvözöljük Békés megyei barátainkat!” Jó­kívánságaikat most továbbad­juk. Tolmácsoltuk megyénk dol­gozóinak üdvözletét s elmond­tuk. hogy nálunk is eredménye­sen halad a szocialista építő­in unka. Nagy Jenő, MSZMP Békés megyei bizottságának titkára

Next

/
Oldalképek
Tartalom