Békés Megyei Népújság, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-04 / 287. szám
Űttorők az iskolaépítés' akcióért A békéscsabai 11-es számú általános iskola tanulói olvastak az iskolafejlesztési akcióról, ezért határozták el, az úttörő- parlamenten, hogy a szeptemberi mezőgazdasági munka — ahol az egész csapat ott volt — egy napi keresetét felajánlják az iskolaépítési akcióra. Az ötletet viharos helyeslés fogadta, ugyanis a 11-es iskolában szintén gond a tanteremhiány, így bíznak abban, hogy az az 5600 forint, amit felajánlottak e célra, azt is jelenti majd, hogy a közös összefogás révén a 11-es számú iskolát is tudja a tanács bővíteni. A pajtások ezzel a tettükkel az ,.Együtt egymásért” mozgalomban való aktiv részvételüket bizonyították. Szi las i László, a Jurij Gagarin úttörő- csapat tagja Katonai kollégisták Helytállnak a Békés megyeiek F «HiHlnHmiiafmiiiHisniiiHiiiiiiiiiHiiimmHMi aifltMtnmnfia* Eddig kevés szó esett a szélesebb nyilvánosság előtt az 1974- ben Egerben létrehozott középiskolai katonai kollégiumról. Olyan jó képességű, tanulmányi szempontból hátrányos helyzetű kis jövedelmű, nagy családos fizikai dolgozó szülők gyermekei tanulnak ott, akik a középiskola elvégzése után katonai főiskolákon folytatják tanulmányaikat és a magyar néphadsereg hivatásos tisztjei lesznek. Megyénkből is tanulnak olyan jó képességű fiatalok Egerben, akik ezt az utat választották. A többi között az „első fecskék" egyike a békéscsabai 5—6. számú általános iskolából Drie- nyovszki János, ö 1975-ben a Néphadsereg című hetilap munkatársainak a következőkben fogalmazta meg elhatározását: „Felkészültem a komoly tanulásra, a KISZ-vállalásomban néFöbb, mint három évtized a MÁV szolgálatában Szabó István már a felszabadulás előtt, majd egy ideig utána is a Békéscsabai MÁV labdarúgócsapatának a középcsatára volt. A kemény kötésű játékosok közé tartozott. Jellegzetes bal külső rúgásai nyomán a labda olykor a kapussal együtt került a hálóba. Mint váltókezelő dolgozott a békéscsabai vasútállomáson. Tizenkét órás szolgálatot teljesített, ami után 24 óra pihenő járt. A mérkőzésekre sokszor egy szelet zsíros kenyérrel utazott és amikor visszatért, kezdődött a szolgálat. Mégis nagy kedvvel futballozott. Sokszor felhangzott a nézőtéren a kiáltás: Guri, Guri!... A korosztálybeliek jól emlékeznek rá. S ma is Gurinak nevezik őt a régi barátai és a munkatársai is. A fiatalabbak meg így: Guri bácsi. Amikor 1948-ban abbahagyta a játékot, edző lett. Maradt is 1953. április 28-ig. Ezen a napon tragikus baleset érte. Egy tolatómozdony kerekei levágták az egyik karját. Az edzői munkát nem folytathatta, váltókezelő sem lehetett tovább. Gyógykezelés után kapusszolgálatra osztották be. amelyben 23 évet töltött. A napokban pedig nyugdíjba vonult. A kívülállónak úgy tűnhet, hogy a kapus nem is igazi vasutas. Csak járkál, nézeget, s ha valaki kérdez tőle valamit, válaszol. Ám nem olyan egyszerű a dolog. A kérdésekre helyes választ kell adni. Ismernie kell tehát a vonatok indulási és érkezési ideiét, a változásokat, a vasúti szabályokat, azt. hogy különböző ügyekben hova kell fordulniuk az utasoknak, közben ügyelnie kell a rendre, tisztaságra. Különösen nehéz a helyzete, ha egyszerre több irányba indulnak a vonatok. Olyankor a sok ember ezernyi kérdéssel ostromolja a kapust. Egyesek a vonat indulása előtt néhány perccel érkeznek. Idegesek, olykor durvák is. Szabó Istvánt azonban nem lehetett kihozni a sodrából. Udvariassággal igyekezett leszerelni a hangos- kodókat. Rendszerint sikerrel. Se szeri, se száma az élményeinek. S azt tapasztalta, szép szóval mindent el lehet érni. Fontos azonban a segítő szándék, a határozott fellépés és a példamutató magatartás. Panaszt nem tett ellene soha senki. időközben pedig egyszer soron kívül előléptették és megkapta a Kiváló Dolgozó kitüntető jelvényt is. Vasutasok körében félig tréfásan azt monclták rá: „Guri. a kapusok profesz- szora”. Emlékeit így foglalja össze: — Nagyon szép és jó volt. Haragosokat nem szereztem, barátokat igen. Talán néhány életet is megmentettem, bár azért rendszerint alaposan megkaptam a magamét. Elviseltem. Most, mint nyugdíjas, már csak utasként jár majd a vasútállomásra. Persze civil ruhában, nehogy még mindig szolgálatban levőnek tartsák. Van szabadjegye. bejárja majd az országot, ellátogat a rokonaihoz és elutazik az NDK-ba, ahol a lánya él. Itthon, Békéscsabán pedig az ideiének jó részét a MÁV művelődési otthonában, a nyusdíja- sok klubiában akarja eltölteni. Persze mindent megelőznek a futball mezesek Őzökről Guri. az egvkori közéncsatár nyugdíjasán sem hiányozhat. Pásztor Béla gyes tanulmányi átlagot határoztam meg. Bízom abban, hogy a 4 év elteltével valamelyik katonai főiskola hallgatója leszek. Avatásom után rálépek az egyik legnehezebb, de egyik legszebb hivatás útjára, a katonai pályára.” Az azóta eltelt év bizonyította, hogy János ezt az elhatározását komolyan veszi. A közelmúltban kapott tájékoztatást a megyei hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokság a kollégium parancsnokától a Békés megyei kollégistákról. Többségükben jól megállják helyüket. A tájékoztatásban kiemelten szerepel Drienyovszki János növendék, aki mind ez ideig a kollégium kiválói között szerepelt mind tanulmányi, mind KISZ- munkája alapján. Szüleivel, és az 5—6. számú általános iskola tantestületével együtt büszkék vagyunk elért eredményére, szeretnénk valamennyi kollégistánkról hasonló elismerést kapni. Molnár József őrnagy A tárgyalóteremből Meglopta szomszédját A napokban tárgyalta a békéscsabai városi bíróság Csávás Imre, Köröstarcsa, Paprévzug 7. szám alatti lakos bűnügyét, A 27 éves férfi évek óta keresetének nagy részét italra költötte. Italozás miatt munkahelyén sem tudta megállni a helyét. Végeredményben ez vitte a bűn útjára. Július 14-én is italozott. Mivel pénze elfogyott, elhatározta, hogy lopással szerez magának. Kiszemelte szomszédja lakását. Az elhatározást hamarosan tett követte. Könnyű dolga volt. A lakás kulcsát a villanyóra szekrényében találta meg. Kinyitotta vele az ajtót, s végigkutatta a lakást. A szoba egyik szekrényében, a fehérneműk között 4500 forintra akadt. A pénzt magához vette, majd bezárta a lakást, s a kulcsot visszatette a villanyóra szekrényébe. S mint, aki jól végezte dolgát, tovább folytatta a'z italozást. Augusztus 16-án ismét hasonló bűncselekményt követett el. Behatolt Gs. István me- zőberényi lakos házába, s onnan 500 forintot tulajdonított el. A városi bíróság CSsávás Imrét jogtalan behatolás útján elkövetett lopás bűntette miatt három hónap szabadságvesztésre ítélte. Mellékbüntetésként 1000 forint megfizetésére kötelezte. A szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre felfüggesztette. Ezenkívül alkoholelvonó kezelésen is részt kell vennie. Az ítélet jogerős. —dl. i“II:GYI:NKI:TíS5G JÁRVÁN., Nemrég vetítették megyénk filmszínházaiban azt a kisérő- Jilw.et, amely arról szólt, hogy a fejlett nyugati országokban milyen „megkülönböztetetten” bánnak a termelés kacajaiként visszamaradt, vagy egyszeri használat után „semmire való” dolgokkal, a göngyöleggel, papirral, üvegszilánkokkal, konzerves dobozokkal és sorolhatnánk tovább. Újbóli felhasználásukra Svédországban, Nyugat-Németországban és másutt külön technológiát fejlesztettek ki, s a szemétre kerülő holmik összegyűjtését is külön vállalatok végzik. Ezek az országok, úgy vélik, nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy a termelésben felhasználható nyersanyagot veszni hagyják, hanem azt nagy apparátussal újra alkalmassá teszik a termelő fogyasztásra. Nálunk is hasonló a helyzet. A MEH-telepekre kerülő különféle halom kacatok újból a feldolgozó üzemekbe vándorolnak és kellő megmunkálás után ismét alkalmasakká válnak a nyersanyagszerep betöltésére. Fontos ez különösen az olyan nyersanyagban szegény országban, amilyen mi is vagyunk. De milyen óriási értékek mennek veszendőbe ezek mellett nálunk a gondosság, a törődés, a figyelem elmulasztása miatt! Erre döbbentem rá, nem éppen vonzó körutam alkalmával egy-egy település szélén levő szemétlerakodó helyen. Az indítást pedig éppen saját lakóhelyem kukáiba hordott olyan különféle holmik láttán kaptam, amelyeknek hasznos szolgálata, rendeltetése lett volna, ha nem a szeméttelepre kerül, hanem a MÉH-en keresztül a feldolgozó üzemekhez, Mert azok a szakadt ruhák, megunt lábbelik, textíliák, lyukas lábasok, be nem váltható konzerves üvegek (nem is beszélve a mérhetetlen mennyiségű papírról), amelyek a kukákban gyömöszölődnek, száz és száz tonnaszám hevernek egymáson a szeméttelepeken. Ki bajlódik azzal, hogy a háztartások kiselejtezett holmiait elvigye a MEH-telepre?! Vagy ki törődik azzal, hogy az a tömérdek mennyiségű száraz kenyér ugyanilyen úton az enyészet sorsára jut, holott az állatok takarmányozása révén hússá válhatna? Kimutatásokban olvastam: évente átlagosan hárommiüiárd forint értékű kenyeret fogyasztunk. És fél veknik a kukákban hevernek itt és mindenütt. Ha a kenyérfogyasztásunk csupán öt százalékára vár ez a sors, akkor is 150 millió forint vész el a szemétben! A mi házunkban kialakítottuk azt a szokást, hogy az óhatatlanul fennmaradó száraz kenyérhéjat nem a kukába tesszük, hanem külön a kuka mellé, mert mindig akad olyan, aki elviszi azt jószágai etetésére. Talán meg lehetne tenni ezt a törött üvegek, vagy a kilyukadt lábosok, megunt lábbelik, textíliák esetében is. Bár egyre kevesebbszer észleljük, hogy srácok jönnek lakásainkhoz a papírért, rongyért s más hulladékért, talán akadna élelmes ember — ha már szervezetten nem oldódik meg ez —, aki elvinné a felhasználható hulladékanyagokat a felvásár lótelepekre. Ám a gondolatsort folytatva, más dolog is a pazarlások szüntetésének ösztönzésére int. Statisztikák mutatják ki, hogy egy esztendő alatt 1,3 milliárd forintért vásárolt a lakosság például cementet. Szakemberek mondják: ennek legalább tíz százaléka porlik el, „döglik” be, s ez sem kevesebb mint 130 millió forint! Miért? Mert apró javításokhoz is fél mázsányit kell vásárolni, pedig annak a tizede is elég lenne. Ám kisebb súlyú csomagokban nem adják a cementet. Ilyennel nem bíbelődnek sem a gyártók, sem a kereskedők. Inkább vesszen az a 130 millió. Ezért aztán bőven akad szeméttelepeinken efféle „hulladékanyag” is. A termelési szférákra visszautalva sok más visszás dolog is „elősegíti” a szeméttelepek efféle „gazdagodását”. Például az állami rendelkezéseknek merőben ellentétes árucsomagolás, a hanyag szállítás és tárolás. Bőven vannak utasítások, rendeletek a minőség óvására. Nem is ezekből kellene több, hanem a tisztességes munkából, hogy ne folyjon ki a kiszakadt, rosszul ragasztott zacskóból a cukor, a liszt vagy akár a rizs, amiből most úgyis kevesebb van, mint máskor a megyei kiskereskedelmi vállalat jelentése szerint. Jobban élünk, mint bármikor. Ezért tartjuk talán ,.bagatellnek” az ilyen dolgokat, gyömöszöljük be a kukákba az igy-úgy még felhasználásra alkalmassá tehető holmik száz és százmillió forint értékűre rúgó mennyiségét? Lassan már fel sem ötlik bennünk a gondolat, hogy a megunt, vagy kilyukadt holmit, amit oly könnyedén a szeméttelepekre juttatunk, nemrégen kemény munkával állították elő, s az abban fölhasznált emberi energia, anyag, a megkopó gép nem, szabad, hogy végleg elpusztuljon. Tudatosan kell segíteni inkább, hogy átalakulván továbbra is hasznunkra legyen, más fogyasztási cikké válhasson. Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy ezt elfelejthessük! — V — Közlekedési játszóparkot építettek Eleken A közelmúltban széles körű társadalmi munkával közlekedési játszóparkot alakítottak ki és adtak át Eleken a gyermeknevelő intézetben. Az átadási ünnepségen ott volt Csávás József, a Közlekedésbiztonsági Tanács megyei titkára, aki rövid beszéd kíséretében adta át az új létesítményt fi tmumesst 1976. DECEMBER i. Kerekes Gábornénak, az intézet igazgatónőjének. A KRESZ- park túlnyomórészt társadalmi munkával épült és értéke megközelíti a 120 ezer forintot. A tervet Szeverényi András, az Állami Biztosító munkatársa készítette el, a lökösházi termelőszövetkezet sóderral, az eleki termelőszövetkezet, valamint a Gyulai Sütőipari Vállalat gépjárművel segítette az építést, az isaszegi ipari szövetkezet készítette a jelzőtáblákat. Nagy segítséget nyújtottak a határőrség és a honvédség tagjai is. Az átadási ünnepségen az intézet 80 gyermekét a megyei KBT megajándékozta két kisautóval, kerékpárral és várják, hopr a község gazdálkodó szervei is hozzájáruljanak a gyermekek közlekedési ismereteinek bővítéséhez, újabb kisautókkal, kerékpárokkal. Gyula KBT elnöksége nevében Re- meczki János gratulált az új közlekedési játszóparkhoz, aki maga is társadalmi munkában oktatta a nevelőnőket a KRESZ ismereteire.
