Békés Megyei Népújság, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-24 / 304. szám
Kis nyomda, nagy termelés öt évvel ezelőtt készült az első nyomtatvány Orosházán, a lakatos és gépjavító ktsz nyomdájában. Azóta két új csehszlovák nyomógéppel szerelték fel a kis üzemet, és ebben az évben 5 millió forint termelési értéket teljesítettek. Képünkön Kulcsár István gépmester a nyomólapokat ellenőrzi (Fotó: Veress Erzsi) Legjobb rakodó: az ÁGROKER, a konzervgyár és a tégla- és cserépipari vállalat Értékelték az őszi szállítási versenyt A MÁV minden évben az őszi i szállítás időszakában rakodási versenyt hirdet a nagy fuvaroztató vállalatok között. Ez a ver- ^ seny elsősorban a hétvégi és ünnepnapi rakodási készséget kívánja fokozni, hatékonyabbá tenni a szállítást. Azoknak a| vállalatoknak, amelyek az őszi szállítás idején a rendelkezésűkre bocsátott vagonok 80 százalékát az ötórás rakodási időn belül ürítik ki, vagy rakják meg, a jövő év első három hónapjában kedvezményes rakodási időt biztosít a! MÁV, ami öt óra helyett 12 óra. Békéscsaba valamennyi 'nagy szállítója részt vetít a verseny- j ben. amelyet december 20-án értékeltek. Közülük három vállalat1 teljesítette a szerződés pontiad. • A konzervgyár december 20-ig összesen 4200 vagont rakott ki, vagy indított útjára, s mindösz- sze 361 óra kocsiállást fizetett. A tégla- és cserépipai i vállalat a megyeszékhelyen 8500 vasúti kocsit indított, vagy fogadott és 2639 óra kocsiállást fizetett. Legjobb eredményt az AGROKER érte el. teljesítményükre méltán lehetnek büszkék: a háromezer áruval rakott vagonra egész évben 134 óra kocsiállás jut. E három vállalat munkájával, gyors rakodásával jól segítette az őszi szállítást. Sajnos továbbra is a legrosz- szabbak közé tartozik a hűtőház ■— novemberben 214 ezer forint kocsiállás-büntetést fizetett és a TÜZÉP-vállalat — amely raktárnak tekinti a vasúti kocsikat. — Sz — í j eljárás a kőolaj kitermelésére Tűz nyomja fel a fekete aranyat Különleges technológiával — e , föld alatti égetés módszerével — hozzák a felszínre a kőolajat az i Eger melletti Demjénben a most ‘ megkezdődött üzemi kísérletekben. A Kőolaj- és Földgázbányá szati Ipari Kutató Laboratóri- j umban kidolgozott eljárás gya- 1 korlati próbája sikerrel indult, két és fél napi előmelegítés után begyulladt a földalatti tárolóban az olaj. A földalatti égetés módszerének lényege, hogy a föld mélvén húzódó olaj egy részét elégetik, s az így felszabaduló energia ereje nyomja a felszínre az olajat. Az eljárást főként azoknál a lelőhelyeknél alkalmazzák, ahol a kevésbé hatékonv módszerek már nem alkalmazhatók, s kimerülőben vannak a kutak. Ilyen a demjéni kőolajmező is, itit már a soványan termelő kutak lezárását tervezték, de az új módszer alkalmazásával — ha beválik — hosszú évekig bányászhatnak még innen folyékony fekete nyersanyagot. Az üzemi kísérleteket évekig tartó tudományos munka, technológiai előkészítés előzte meg. Ennek során a laboratórium munkatársai olyan újfajta égésnövelő adalékanyagot állítottak össze, amely meggyorsítja az égés megindulását. Ennek gyakorlati alkalmazásával sikerült a 300 méter mélyen fekvő olaj- réteget speciális szovjet elektromos gyújtószerkezettel meggyüj- tani — méghozzá rekoridő. két és fél nap alatt. Ez a művelet egyébként hetekig tartana. Jelenleg a, földalatti tüzet kompresszorral továbbított friss levegővel tartják életben, s a technológiai folyamatnak megfelelően a tüzet tovább terjesztik, ennek nyomén néhány hét múlva megindulhat az olajtermelés. Honnan vegyük ami nincs? Matematikailag nem igazol-1 ható az á'lítás, miszerint Magyarországon teljes — azaz: | százszázalékos arányú — foglal- j koztatottság valósult meg. Ám | a matematika igazsága ez esetben sovány, vagy éppenséggel semmilyen vigaszt sem je.ént. Igaz ugyan, hogy az elmúlt öt évben a munkaképes korú nők 66 százaléka vett részt a társadalmilag szervezett munkában, ám sokkal többen, még ha akarnánk sem állhatnának munka- viszonyba, többek között azért sem, mert például lakóhelyük környékén nincs munkahely .. j A munkaképes korú férfiak esetében is csak 84 százalékos a foglalkoztatási arány, de ez is megfelel a demográfiailag lehetséges maximumnak, mert a munkaképes korúak egy része még tanul, vagy például rokkantság miatt nem vállalhat munkát. Mozgás az iparban, a mezőgazdaságban A matematikailag kimutatható „tartalék” tehát voltaképpen nem tartalék, legalábbis a jelenlegi körülmények között nem az... Ilyen helyzetben kezdődött a jelenlegi tervidőszak és tevődik fel a nagy kérdés: honnan vegyük, ami nincs, a szükséges számú és képzettségű munkaerőt? A népgazdasági terv számítások szerint az összes munka- erőforrás 1976, és 1980. között kerülbelúl 40 ezerrel csökken, elsősorban a fővárosban, Észak. Magyarországon, a Dél-Alföldön és a Dél-Dunántúlon. Kisebb — majdhogynem jelentéktelen — mértékű növekedésse! lehet számolni az Észak-Dunán. tülon és az Észak-Alföldön. (Viszont: e tartalék hasznosítása — elsősorban azért, mert nőkről van szó — inkább csak a helyi munkalehetőségek bővítésével oldható meg.) A terv ugyanakkor a foglalkoztatottak számának körülbelül hatvanezres növekedésével számol a következő öt évben, oly módon, hogy feltételezi a munkaképes korú népességből újabb tízezrek munkába állítását. Ezen belül a terv azzal is számol, hogy ugyanebben az időszakban körülbelül 130 ezerrel csökken a mezőgazdaságban dolgozók száma (igaz: ennek realitását az agrár szakemberek közül jó néhánvan megkérdőjelezik .. .). valamint, hogv az ipari létszám nem emelkedik tovább. Hol és mi a tartalék? így fest vázlatosan a követ- [ kező öt év országos munkaerő-| mérlege, s most nézzük — ugyancsak , vázlatosan — mivel számolnak a vállalatok, az ága- j zatok? A gépiparban elsősorban a ! kiemelt nagyvállalatok jelezték létszámnövelési szándékukat. Ha más gépipari . vállalatoknál sikerül az igényeket alaposan visszaszorítani, akkor ez a szándék részben rpegvalósítható.. A I nehézipari vállalatok jóval szerényebbek voltak. A Nehézipari Minisztérium számításai és jel- j zései szerint, a tárca vállalatainál további munkaerő-tartalékok mozgósíthatók; mindent egybevetve a nehézipar létszámigénye 1-2 százalékkal lehet alacsonyabb, mint amire a népgazdasági tervkészítők számítottak. A könnyűiparral kapcsolat-, ban olvashatjuk a legváltozatosabb számokat; jelentős az eltérés a népgazdasági terv, a j minisztériumi és a vállalati ; számítások között, s az igazi gond ott kezdődik, hogy a könnyűipar a legmértektartóbb tervezéssel sem mondhat le a létszám bizonyos arányú növeléséről (különösen nem a nyomda, és a ruházati ipar). Kedvezőbb a helyzet az építőiparban ahol eleve kisebb létszámnövekedést terveztek, mint amivel a népgazdasági terv számol: Növekvő termelési íeladalaikat a termelékenység tervezettnél gyorsabb ütemű emelésével akarják megvalósítani. Ez reális törekvés, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az építőiparban alkalmazott bér- és személyi jövedelem- szabályozás a vállalatokat nem ösztönzi a jelentősebb létszám- bővítésre. A kereskedelem által jelzett munkaerőigények lényegében azonosak a népgazdasági terv számításaival, de az már most is nyilvánvaló, hogy további munkaerőhiány várható a városi élelmiszer-kereskedelemben, a vendéglátóiparban és az üdülőkörzetek kereskedelmi és vendéglátó egységeinél. Az úgynevezett nem anyagi ágazatok munkaerőigényének kielégítése végső sorban két tényezőtől függ: egyrészt a felsőfokú végzettséggel rendelkezők | pályázatok útján való elhelyezésének következetes végrehajtásától, másrészt a meglevő létszám stabilizálásától. (A munkaerőigény több mint hatvan százaléka egyébként az egészségügyben és az oktatásban jelentkezik.) Ellentmondások — feloldásra várva A számok egyértelműen jelzik: az igények sok esetben meghaladják a lehetőségeket és a számok mögött az is felfedezhető, hogy sokan — még ma sem és még mindig — egyszerűen nem veszik tudomásul a megmásíthatatlan tényt, hogy tudniillik: nincs és egyelőre nem is lesz — a szó valamikori, ha úgy tetszik klasszikus értelmében vett — szabad munkaerő. Igaz: a népgazdasági tervezők is számolnak a munka- erőforrások bővítésének lehetőségével, de ez ma már egészen mást jelent, mint akár csak tíz évvel ezelőtt. Elsősorban minőségi változásokkal lehet számolni, ha ezt a termelőszférában, a gyakorlati életben is komolyan veszik. Változtatni kell az oktatás, a szakképzés szerkezetén, ami — enyhén szólva is —nem minden téren igazodik a népgazdaság szükségleteihez. Alighanem gyökeres reformokkal kellene hatékonyabbá tenni a pályaválasztási munkát és nem volna szabad sajnálni a fáradságot semmitől, aminek segítségével elérhető lenne, hogy a nyugállományba készülő, de sok esetben még bőven munkaképes korúak egyre nagyobb hányada tartsa érdemesnek a további munkát. Elodázhatatlan feladat a csaknem félmillió csökkent munkaképességű dolgozó gyors, okos. humánus re- ; habiiitációja. lehetőség szerinti foglalkoztatása. És mindezek mellett: a szakmai továbbképzés, s ez ügyben érdemesnek lát. I szik néhány mondat erejéig elidőzni. i A televízió műsora sokoldar | lúan elemezte az ország munka, i erőgondjait. A Szerszámgépipari Művek egyik gyárának veze- i lője kereken és könnyedén ki- \ jelentette, hogy az ő gyáruk- ! ban betanított munkásokból rit- ' kán lesznek szakmunkások, j mert — úgymond — „erre nincs, i igény, az emberek nem hajlandók tanulni . . .” Szabad legyen megkérdezni: mennyiben hajlandóság kérdése ez? Persze, olyan. esetben — mint ezt j ugyanebben a tv-műsorban, a | Magyar Posztó egyik munkás- 1 nőjétől hallhattuk —, ha a kor- | szerű gépeken, a magasabb szaktudást követelő munkával ( lényegesen kevesebbet keresnek I a munkások, akkor aligha vál- j lalják a szakmai továbbtanulás i kétségtelen terheit. No. de hogy I fordulhat elő ilyesmi és egyál- | talán: micsoda anakronizmus, . semmivel sem magyarázható el. lentmondás az, hogy /aki tanul, esetenként hátrányosabb helyzetbe kerül annál, aki nem tanul. aki az egyik évet a másik után ugyanannál a gépnél, ugyanannál a munkafolyamatnál „húzza le”. Nincs rá hely, de könnyűszerrel bebizonyítható: a legnagyobb létszámtartalékok éppen a szakmai továbbképzéssel mozgósíthatók, s ennek beláttatásához még különösebb határozatok, rendeletek sem kellenének, csuoán a valósággal komolyan törődő gondolkodás, főként a vállalatoknál. Megtorpant lépések S amíg az efféle gondolkodás, módnak a vállalatok jó részénél szinte nyomát sem látni, addig a munkaerő-gazdálkodással és -politikával foglalkozó irányítószervek kénytelenek a vállalatok helyett gondolkodni és esetenként cselekedni. Pedig ezeknek az intézményeknek végtére is nem a napi munkaerőgondok már-már tűzoltó módszerekkel vaíó megoldása, vagy legalább enyhítése lenne a feladatuk (s ezt éppen a szóban forgó intézményekben tudják a legjobban), hanem a nagyobb távlatokban való gondolkodás és cselekvés. Hogy csak egyetlen példát említsek : már évekkel ezelőtt meg kellett volna teremteni annak elvi és gyakorlati feltételeit, módozatait, hogy a rendelkezésre álló munkaerőt esetenként a népgazdaság igényeinek megfelelően átcsoportosíthassák. Ez nem valósulhatott meg, egyrészt mert mind a' mai napig nem sikerült megnyugtatóan tisztázni, hogv honnan, hogyan és hová irányítsunk bizonyos számú munkaerőt, vagyis hiányoznak a munkaerő tervszerűen irányított vagy befolyásolt mobilitásának elemei — és viszonylag obje'ktív — kritériumai. De nem- sikerült megoldani e feladatot azért sem. mert ehhez a szakemberek széles csoportjának hosszabb ideig való, rendkívül sokoldalú és alapos együttműködése szükséges. S e szakemberek jó része sajnos egészén más . gondokkal, bajokkal kénytelen nap mint nap megbirkózni. A munkaerőhelyzet normalizálásához azonban egyéb szempontokat is figyelembe kell venni. Mindenekelőtt a teljesítmény és termelékenységi tartalékok jobb kihasználását (egyáltalán: kihasználását!), ami jó. részt a normamunka korszerűsítésétől, az anyag, az alkatrész, a szerszámellátás zavarainak lehetőség szerinti kiküszöbölésétől, a nagy értékű állóeszközök folyamatos működtetésétől, a szigorúbb kooperációs fegyelemtől függ, a technológiai és általános munkafegyelemről nem is beszélve. Annyit azonban ez utóbbival kapcsolatban is meg kell jegyezni, hogy a laza munkafegyelem nemcsak — és talán nem is elsősorban — az úgynevezett „lógások” megszüntetésével szigorítható. hanem minden olyan tevékenység megszüntetésével (értelmetlen értekezletek, semmire sem vezető tanácskozások, munkaidőkedvezmények stb.), amelyek jelentősen csökkentik az amúgy is szűkös munkaidőalapot. illusztrációként —; és' különösebb kommentár helyett — legyen szabad még egy adatot idéznem: ’az évi munkaidőalapból, a fél- egyórás úgynevezett törtnapi hiányzások miatt országosan annyi munkaidő vész kárba, amely kereken 50 ezer ember egv évi munkaidejével egyenlő. Emlékeztetőként: a következő öt évben, ötvenezerrel akarja növelni a foglalkoztatottak számát a gépipar. "Vértes Csaba 3 1976. DECEMBER U.
