Békés Megyei Népújság, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-24 / 304. szám
ünnepek előtti töprengés KI MIT KÉR KARÁCSONYRA? A kérdés elhangzik és hirtelenjében nem tudjuk, mit válaszoljunk. A szokások, a vágyak, a lehetőségek különbözőek. A legfontosabb mégis csak az, hogy valami olyasmit kapjunk, ami hasznos és örömet is szerez. Mit mondanak tehát az emberek az ajándékozásról 1976. de-, cemberében, Békéscsabán? Babakocsi és holdautó A kisgyerek nem sokat törődik a pénztárcával. Szabadjára ereszti fantáziáját. Csak győzze I valaki teljesíteni azokat a kíván- j ságokat, amelyeket a Luther ut- j cai óvodások végnélkül sorolnak, j Az öt-hat évas kisfiúk, kislányok J keze a magasba lendül és Veress/. Gyuláné óvónő egyenként szó-j htja őket. Szász Veronika j — Én babakocsit szeretnék, benne egy szép babával — mondja a kis Szász Veronika és máris átadja a szót a mellette ülő Jenéi Zolinak, aki asztalifocit kér. Kiss Norbert patronos puskáról álmodozik, amilyén az igazi vadászoknak van. i~ Szarvasra,, őzikére lőnek vele a gyulai erdőben —• magyarázza nagy szakértelemmel. Remzsö Imike, akinek az édesanyja a pamutszövőben, az édesapja a 8-as számú Volánnál dolgozik. kijelenti: — Tudod, nekem olyan vonat kell. í amelyik elemmel működik és váltója is van. Aztán kérek egy-, nagy kutyát is, olyan ügyeset, amilyen a Kántor volt a tévében. Végül felbomlik a rend. Kö- rém csoportosulnak és ilyen sza- i vakat hallok: — Mentőkocsi, indián felszerelés, holdautó, rakéta. Kraszkó Gyöngyi a fülembe súgja: — Megbeszéltük apuval, az ötödik osztályos testvéremnek könyvet veszünk karácsonyra. — Milyen könyvet? — Az titok — mondja sejtelmesen és elszalad a. terem végébe, nehogy tovább kérdezősködjek. A nagy szőnyeg Sok lány és asszony dolgozik a Körösvidéki Cipész Szövetkezet papucs készítő műhelyében. Nézem a fürge, ügyes kezeket, amint gyakorlott mozdulattal ráillesztik a fehér talpbélést a csinos lábbelikre. Ruzsinszki Istvánná 35 éves. de már 20 éve cipőfelsőrész-készítő. 4 BáísMccm^ 1916. DECEMBER 24. Ruzsinszki Istvánné — Sokáig az Endrődi Cipész Szövetkezeiben dolgoztam — kezdi a fiatalasszony. — Három évvel ezelőtt költöztünk a városba. Nem szívesen hagytam ott a régi munkahelyemet, de muszáj volt, mert a.férjem a csabai téglagyárban gépkocsivezető. Egyébként jól érzem itt magam. Megkeresem átlagosan a 3 ezer forintot havonta. Persze, hogy nem könnyű, gyorsan, pontosan kell dolgozni. Ezek a papucsok mind NSZK-exportra készülnek. Nálunk a minőségi munka követelmény,1 | — Otthon, a férjével is ilyen i szigorú? j Elneveti magát. Belemartja az i ecsetet a mézszínű ragasztóba és ! ezeket mondja: — Megértjük egymást. Nincs szükség szigorúságra. Ajándékozás? Szép dolognajk tartom, csak éppen költséges mulatság. Nekem a vágyam egy nagy kő- ! zépszőnyeg. De nem lehet mindent egyszerre megvenni, be kell osztani a keresetei. Ezüstvasárnap 1000 forintot költöttünk rám. nemrégen cseréltük ki a tévét. Éppen ezért úgy gondolom, a szőnyeggel még várnom kell egy ideig. Azért a férjemet meglepem egy ingpulóverrel — teszi j hozzá, s figyelme ismét a papucs j felé fordul. Borosfycmt-, kendőf tessék A hosszú, szőke hajú, 19 éves lány mindig mosolyog. Nem véletlenül, hiszen eladó az Univer- zál Kiskereskedelmi Vállalat 54- es számú ajándékboltjában Olasz Agnes — Olasz Ágnes vagyok — mutatkozik be —, s már ajánlja is a szebbnél szebb ajándéktárgyakat. Az ötvös, bőrdíszmű, porcelán, bizsu és egyéb divatárukat. — Szereti a munkáját? — kérdezem. — Szeretem — vágja rá határozottan. — Öl éve. hogy a pult mögött állok. A nővérem is kereskedő az 53-as számú illatszerboltban. Látja, nálunk most van a legnagyobb forgalom. Van áru bőségesen, lehet, válogatni. Hogy én mii szeretnék kapni? Nagyon tetszetős borostyán gyűrűk érkeztek. Remélem az udvarlóm is tudja, hogy ez a vágyam. — S ő mit kap cserébe? — Na, jó, magának elárulom: egv divatos pulóvert. Üjabb vevő érkezik, s Agnes .már a színes kendők között válogat. A legszebbet keresi... Békében éljünk — Mi jut eszébe a karácsonyról? Krnács János 42 éves, mezőgazdasági gépszerelő a Szabadság Tsz gépműhelyében nekidő! az MTZ-traktornak és elgondolkodik. Krnács János — Az, hogy az emberek mindenfélével meglepik egymást. Nálunk ez nem divat. Legalábbis az asszony és én közöttem. A fiam 13, a lányom 11 éves. ök minden évben kapnak valamit. Az idén a kislánynak íátékvar- rógépet, a fiúnak színes villanyégőket veszünk a karácsonyfára. Beszéd közben a csillogó villáskulcsot simogatja. — Három évvel ezelőtt fejeztük be a házépítést. Most már van egy príma kétszobás, fürdőszobás lakásunk. Sokat kellett gürcölni, míg idáig eljutottunk. A feleségemmel ketten három és fél ezret keresünk havonta. Ügy igazán csak most kezdünk rendbejönni. — Mit szeretne még? — Nézze, én parasztcsaládból származom — válaszolja, miközben megtörli a homlokát, — Először traktoros voltam, majd kitanultam ezt a mesterséget. Most a hegesztővizsgát szeretném letenni. De hogy én is kívánjak valamit, nagyon elkelne egy oszlopos fúrógép a barkácsmű- helyembe. Búcsúzáskor odalép hozzám és arról beszél, hogy ezenkívül volna még egy nagy óhaja: az, hogy soha ne legyen háború, s nyugodtan, békében élhessünk. Seres Sándor Foto: Koeziszky László Mindennapi parlamentek M int, amikor felnyílnak a zsilipek s az addig feltartóztatott víztömeg szabálytalan buggyanatokban, önmagát is akadályozva, váratlan kitérőkkel, tajtékot vetve tü- remlik át a hirtelen támadt résen, hogy megtalálja az elébe tárt, távolba futó meder biztonságot adó, akadálytalanabb előrehaladást ígérő partjait. Lehet a hasonlat túl költői, így kell fogalmaznom mégis, mert ott ültem hallgatóként, krónikásként két évvel ezelőtt a legelső ifjúsági parlamenteken is. Azokon, amelyeken a fiatalok többsége még csak e felnyíló zsilipkapukat látta, de nem látott —- talán, gyakorlat híján, nem is láthatott —mesz- szebb, a kapukon túlra. Parttatlanul s az esetek többségében ceapongva, célt tévesztve özönlöttek a szavak. Nem nehéz még emlékezni, hogy az, 1974-es ifjúsági parlamentek felszólalói — eltekintve a szerény kivételtől '— alapvetően jogos vagy legalábbis jogosnak vélt követelésekkel lépett elő: lakást, magasabb fizetést, vezető beosztást kértek. A hullámok azután mederbe simultak, a panaszok elcsitultak s amint az élet újból felvette a hétköznapi hömpölvgés ütemét, egyre világosabbá vált: lehetett volna a lehetőséggel jobban is élni, A „panasznapokat” követő értékelések során értették meg a dolgozói kollektívák 30 éven aluli munkásai és vezetői is, hogy ez az új fórum a kölcsönösség, a párbeszéd fóruma. Tisztázódott az is. hogy nem a fiatalok, nem a KISZ, nem a párt, nem a szakszervezet s nem is a vállalat felelős külön- külön az ifjúság közérzetéért, arculatának alakulásáért, hanem abban és azért, kinek-ki- nek eleget kell tennie a rászabottaknak. Ahány munkahely — annyi parlament és tíz felszólalónál szinte sehol sem akadt kevesebb, a megyei parlamentek többségén pedig esetenként legalább húszán kértek és kaptak szót. Lakásról, fizetésről — az első parlamentek tanulsága miatt? — legtöbbször csak az Ifjúsági Törvény helyi végrehajtásáról szóló igazgatói beszámolókban hallhattunk. A tanácsi ipar ezer ifjúmunkását képviselő félszáz küldött az előbbieknél előbbre valónak tartotta, hogy a fiatalok összefogásában, mozgósításában fejtsen ki hatékonyabb munkát a KISZ. mert az ötödik ötéves terv' időszakára előirányzott 173 százalékos termelésnövelés nagyon sokban függ ettől. Ugyanígy jut meghatározó szerep az ipari szövetkezetek ifjúságának, hiszen a 36 szövetkezetben bsz- szesen nyolcezer fiatal dolgozik. A szakma jó elsajátítása, a zökkenőmentes munkábailleszke- dés, a fiatalok lendületének megfelelő hasznosítása egyik feltétele annak, hogy a szövetkezeti ipar elérje az 1977-re tervezett 14 százalékos növekedést. Mindez csak a szaktudás, a felkészültség állandó növelésével képzelhető el. ahogy erről a szakmunkástanulók vagy a megye közigazgatásában dolgozó fiatalok — részarányuk meghaladja a 35 százalékot — képviselői mondották el fórumaikon. Csak ez és a jól végzett munka teremt ahhoz alapot — a 13 és fél ezer Békés megyei diák nevében tanácskozó 140 tanuló véleménye szerint —, hogy az ifjúsági parlamenteket „mindennapi parlamentek” kövessék. Vagyis, hogy tanar es diák, törzsgárdata* és egy-két éve dolgozó ifjúmunkás kedvező légkörben nap mint nap megbeszéljék közös teendőiket, közös akarattal döntsenek.'közős sorsukról. A mezőgazdaságban dolgozó fiatalok megyei parlamentje ugyanezt a gondolatkört bővítette. Itt az ifjúsági szocialista brigádok, a KISZ-védnökségok termelést segítő szerepéről, feladatáról vitatkoztak a fiatalok, mint ahogy a Békéscsabai Kötöttárugyárban az újítások bevezetésének gyorsítását kérték a felszólalók. Mindebből jutott arra a következtetésre a gyár ifjúsági parlamentjén részt vevő Huszár István miniszterelnök- helyettes, hogy a fiatalok társadalmi és munkahelyi beilleszkedését, személyiségének fomá- lódását. alkotó készségének kibontakozását társadalmunk igényéi és érdekei szerint az ifjúsági parlamentek évről évre magasabb szinten szolgálják. Ehhez pedig legfeljebb anv- nyit tehetünk még hozzá, hogy ezek az ifjúsági parlamentek sem önmagukban töltik be a nekik szánt szerepet, hanem csak az előbb már említett „mindennapi parlamentekkel” együtt. Ez pedig azt jelenti, hogy az igazi munka most. a vállalat vezetőinek és fiatal dolgozóinak hivatalos találkozója után kezdődik — a parlamenti javaslatok és határozatok lehetőség szerinti valóra váltásával. Mert igazi medrükbe csak így terelhetők tennivalóink ki- apaszthatatlan folyamai. Kőváry E. Péter V Ötször több bébibútor Sikerrel zárja az 1976-os évet' j a hazai bútoripar, mintegy 9 százalékkal többet termelt az előző évinél. Gyáraiban az idén összesen mintegy 120 ezer két- j szobás lakás berendezéséhez ele- j gendö bútor készült. Jövőre elsősorban szekrényfalakkal és ülő-, fekvőbútorok- kai bővítik a hazai ellátást, de gondolnak a kisebb kiegészítő '' tárgyak — ágyneműtartók, könyvszekrények, íróasztalok stb. — kielégítő kínálatára is. | A választékosabb hazai ellá- j tás mellett az idén mind szó- | cialista. mind tőkés piacokon több bútor kelt el, mint a múlt esztendőben. Nyugaton különösen jó piaca volt a borovi fenyőből készülő, népies hatású kárpitozott garnitúráknak. Ezekből a svéd IKEA-cóg 1977-re máris 22 millió svéd korona értékűt rendelt. A hazai gyárakban készülő „svéd” bútorok 5— 10 százalékával a belkereskedelem választéka bővül. Az exportajánlatokban szerepelnek az őszi BNV-n bemutatott, doboz-elven alapuló ifjúsági bútorok is. Tervezik a BNV-n látott másik sikeres termék, a rögzített, de otthon is szétszedhető ég a lakáshoz igazítható egy-, két-, háromüléses fotelek, kanapék szériagyártását. A kárpitozott bútorok gyártásában további újdonság is várható, levehető, zippzáras párná- zés, hogy a kárpithuzat köny- nyen tisztítható legyen. Mind a belföldi ellátással, mind pedig az exportbővítéssel szorosan összefüggnek a bútoriparban jövőre kezdődő további fejlesztések. 1977-ben a Car- do 67 millió, a Kanizsa Bútorgyár pedig 78 millió forintos beruházáshoz kezd. A Budapesti Faipari Vállalatot bébibú- torgyártó bázissá fejlesztik, ami lehetővé teszi, hogy a jelenlegi 20 ezer helyett megközelítőleg 100 ezer bébibútort — pólyázó- asztalt, gyermekágyat, ülőkét, etetőpadot, játékpolcot stb. — állíthassanak elő évente.
