Békés Megyei Népújság, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-30 / 283. szám

Azonos nézetek A Pravda vezércikke A Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének bukaresti ülése ismételten bebi­zonyította, hogy a szocializmus és a béke elválaszthatatlanok egymástól — állapítja meg a Pravda hétfői számának vezér­cikke. Nagy jelentőséget tulajdonít a vezércikk annak a felhívásnak, amelyet a politikai tanácskozó' testület ülésének részvevői intéz­tek az európai biztonsági érte­kezlet záróokmányát aláíró ál­lamokhoz, javasolva, hogy nem­zetközi szerződésben mondjanak le a nukleáris fegyverek egymás ellen elsőként történő alkalma­zásáról. A Bukarestben folytatott esz­mecsere bebizonyította, hogy a Varsói Szerződés tagállamai azo- I nos nézeteket vallanak a világ- politika alapvető kérdéseiben, j Azonos az a szándékuk is,'hogy az európai és általános béke meg-; szilárdítása érdekében folytas-! sák, és szélesítsék együttműkö- ' désüket. ■ Az együttműködés mechanizmusának tökéletesítését szolgálja az. hogy a politikai ta- 1 nácskozó testület szerveiként lét- ( rehozták a külügyminiszterek1 bizottságát és'az egyesített tit­kárságot. Ezzel párhuzamosan tovább mélyülnek a szocialista közösség népeinek kapcsolatai, i Az élet minden területén fejlő­dik a két- és sokoldalú együtt­működés, szilárdul az egyenjo­gú együttműködés és barátság ! azokkal a szocialista országok­kal. amelyek nem tagjai a Var­sói Szerződésnek. (MTI) Közös Piac csúcs-értekezlet' Hétfőn kezdődött meg Hágá­ban a Közös Piac kilenc tagálla­mának idei utolsó csúcsértekez­lete. Az Európai Közösségek Ta­nácsának kormányfői szintű ér­tekezletén részt vett Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök, Schmidt bonni kancellár, Callaghan angol miniszterelnök, s a többi tagállam kormányfője. A kétnapos értekezlet napi­rendjén mindenekelőtt a gazda­sági közösség nehézségei szere­pelnek: a munkanélküliség, az infláció, a termelés igen lassú növekedése, a pénzügyi válság. Megvitatják a kőolajárak várha­tó felemelésének kihatásait, a nyersanyagtermelő fejlődő or­szágokkal folytatott tárgyalások alakulását, az EGK új ajánlatait a párizsi „Észak—Dél” konfe­rencián. Szó lesz a Közös Piac és Japán, illetve az Egyesült Álla­mok gazdasági kapcsolatainak alakulásáról, az EGK gyorsan növekvő kereskedelmi deficitjé­ről is. Tárgyalnak a kormányfők a közös halászati övezet kialakítá­sának problémáiról és a gazda­sági közösség végrehajtó szerve, az európai közösségek bizottsága új személyi összetételéről. A po­litikai unió fejlesztésének terve — amivel eredetileg a hágai tanácskozásnak mélyrehatóan kellett volna foglalkoznia — az égető gazdasági gondok miatt előreláthatólag csak másodlagos kérdés lesz a holland főváros­ban. A kormányfői értekezlet egy­úttal külpolitikai jellegű esz­mecserét is jelent. Ennek során a csúcstalálkozó részvevői tár­gyalnak a Rhodesia és Dél-Afri- ka kérdéseiről, a Közel-Kelet problémáiról és az európai hely­zetről is. Izrael hajlandó tárgyalni Rabin izraeli miniszterelnök úgy véli: országa most két év előnyben van a fegyverkezésben Egyiptommal és Szíriával szem­ben. Rabin „propagandának” ‘minősítette Szadat egyiptomi el­nök amerikai szenátorok előtt tett legutóbbi kijelentéseit Izra­ellel való békekötési szándéká­ról. Hangoztatta, Izrael hajlandó a hadiállapot megszüntetéséről tárgyalni arab szomszédaival és cserében „megszállt területek ré­szeit” visszaadni. A Washington Post tegnap kö­zölte munkatársának beszámo­lóját Rabinnal Tel Avivban folytatott beszélgetéséről. Az in­terjúból világosan kitűnik: Izra­el igen kedvezőnek tartja a ma­ga számára a jelenlegi (jórészt az amerikai manipulációnak kö­szönhető) helyzetet. Véleménye szerint a libanoni feileménvek következtében gyengült a „radi­kális” arab erők helyzete a tér­ségben. Libanon — jelentette ki Rabin — annyira leköti a szír erőket, együtt Genfben tárgyalni — de változatlanul elutasította a PFSZ részvételét. A palesztinok, mon- j dotta (összhangban Kissinger j amerikai külügyminiszter koráb­bi elképzelésével) valamely arab 1 küldöttség tagjaként tárgyalhat- j nának. Rabin szerint az arab ve­zetők „még nem állnak készen ’ a teljes közel-keleti rendezésre, ezért a hadiállapot megszünteté­séről lehet csak szó. A kormányzó izraeli munkás­párt februári konferenciáján a j kormány felhatalmazást fog kér- ! ni, hogy (a hadiállapot megszün- j tetése fejében) megszállt terüle-| teket adjon vissza, ezúttal a Jordán folyó nyugati partján. Az izraeli miniszterelnök kije­lentéseiből világos: a cél válto­zatlanul a közel-keleti tartós I rendezés késleltetése, a palesztin kérdés megoldása pedig fel sem merül. Tel Aviv, további részenged­ményekkel — újra időt akar nyerni. Magyar kiállítás Párizsban Újságírók népesítették be hét­főn délután a híres Petit Palais termeit Párizsban, a századelő magyar művészetét bemutató kiállítás sajtótájékoztatóján. A Kulturális Kapcsolatok Intézeté­nek rendezésében, a francia— i magyar kulturális egyezmény j keretében kedden megnyíló ki- ! állítás színes és gazdag képet! kínál a francia főváros közön- i ségének a kilencszázas évek j elejének különféle magyar' stílustörekvéseiről, elsősorban a szecesszió jegyében fogant alko­tásairól. Mintegy ötszáz műtárgy — kép, szobor, bútor, kerámia, gra­fika, ex libris stb, — sorakozik a rangos kiállítópalota termei­ben. Szovjet—amerikai egvíitlmükíidés Hétfőn a szovjet fővárosba érkezett az amerikai ipari nagy- vállalatok és nagybankok 250 vezető képviselője, hogy részt vegyen az amerikai—szovjet gazdasági és kereskedelmi ta­nács kedden kezdődő negyedik ülésén,* A tanácsot, amelynek az a fő feladata, hogy előmozdítsa a kereskedelmi és gazdasági együttműködést a Szovjetunió és az EgySült Államok között, három évvel ezelőtt alapították, és mintegy 350 szovjet, illetve amerikai nagyvállalat, bank és más szervezet tartozik sorába. A szovjet szállítások növelé­sét akadályozza, hogy az ame­rikai kongresszus olyan keres­kedelmi törvényt fogadott el, amely megkülönböztető kiegé­szítéseket tartalmaz a Szovjet­unióval szemben. Próbacsapások Libanon területére Hétfőn az izraeli erők nem- csák nagyarányú csapatösszevo­násokat hajtottak végre a ha­tár mentén, hanem nehéztüzér­ségük a stratégiai pontokról „próbacsapásokat” mért libano­ni területre, ahová a kairói egyezmény és az arab csúcsér­tekezlet határozata nyomán a palesztin főerők vonulnának. Eliasz Szárkisz vasárnap és hét­főn több ízben is érintkezésbe lépett George Lane amerikai ügyvivővel és kifejtette: az arab rendfenntartó erők nem tudják feladatukat ellátni Izrael fe­nyegetései miatt. Hétfő délutáni bejrúti rádiójelentések szerint a békefenntartó erők néhány egy­sége a feltételezett „vörös vo­naltól” délre foglalta el pozí­cióit. Az arab békeerőkhöz kö­zelálló körök szerint az elkövet­kezendő napokban ezer főre egészítik ki a Litani folyó és az izraeli határ közötti területeken állomásozó arab erőket, ezek­ben azonban . szíriai egységek nem lesznek. Megkülönböztetett figyelmet szentelt a dél-libanoni helyzet­nek a palesztin ellenállási moz­galom vezetőinek kétnapos meg­beszélése is, amely hétfőn fe­jeződött be. Békéménél, bombarobbanások hoay azok immár nem veszélyez- te+IieMk Izraelt. Rabin utóbbi kijelentése meg­kérdőjelezi saiát kormányának a napokban f okúét ott katonai nianővemtt, diplomáciai offen zí- váiát: Tel Aviv ugyanis válság- hangulatot szít, azt. állítva, hosv a Libanon déli részibe bevonuló szír csatiatok Izraelt fenvesetik. A korm-mvfő meaisnuHelt“ a korábbi á’^aiános izraeli szóla­mokat arról, hogv kószáig bár­mely arab országgal külön, vagy 1976. NOVEMBER 30. I Húszezren vettek részt Lon­donban a hét végén azon az első békemeneten, amelyet az észak­ír helyzet békés rendezésének támogatására rendeztek. A tün­tető nagygyűlés részvevői a Hyde Parkból indultak el, majd a Trafalgar téren tartottak nagy­gyűlést. amelyen jelen volt ' az anglikán, a római katolikus és az úgynevezett szabad egyház szá­mos vezetője, több ismert társa­dalmi személyiség. Ellentünte­tők zajos csoportja igyekezett za­vart kelténi, a rendőrség több személyt őrizetbe veit. Észak-írországban a hét végén újabb bombarobbanások voltak. Az áldozatok között van egy 17 éves kislány, aki — mint az IRA közölte — nem neki szánt bom­barobbanás következtében vesz­tette életét. 18 éves barátja fel­tehetőleg életre szólóan megva­kult. Londonderry Bogside kerü­letében pedig idő előtti bomba­robbanás következtében vesztet­te életét Frank McConellogue, egy helyi társadalmi szervezet vezetője, aki riasztás után akart körülnézni. Tíz árvát hagyott maga után. GENF „Fekete Thieu" kerestetik M úlnak a hetek és a Rho- désia, azaz Zimbabwe jö­vőjéről tárgyaló genfi ér­tekezleten gyakorlatilag semmi érdemleges nem történik. lan Smith, a rhodésiai fehér telepes kormány miniszterelnöke csu­pán két- plenáris ülésen vett részt, azután hazarepült Salis- burybe, hogy saját kezével kon­gassa meg az ünnepi harangot, amely immár tizenegyedszer — de lehet, hogy utoljára — nyit­ja meg a Nagy-Britanniától va­ló elszakadás egyoldalú kikiál­tásának évfordulóján az ünnep­ségeket. Ezt a harangot a rhodésiai fehér telepesek fajüldöző rend­szerét támogató amerikai szer­vezet ajándékozta Salisbury vá­rosnak. Mint ahogy amerikai az a terv is — Kissinger kül­ügyminiszter készítette —, amelynek alapján a hatalmat bitorló telepesek és az ősla­kosság politikai szervezeteit tö­mörítő Afrikai Nemzeti Tanács képviselői Genfben összeültek. A terv csakis a telepes kor­mány igényeit elégíti ki, hiszen úgy tenné lehetővé a többségi uralom bevezetését, hogy annak időpontját, formáit és főleg tar­talmát — nyugati ízlés szerint — Smithék határozhassák meg. .Smith otthagyta Genfben Van der Byl külügyminisztert azzal a felhatalmazással, hogy semmi másba ne egyezzen bele, csak a Kissinger-terv betű szerinti elfogadásába. Olyan tervről van szó, amely két év múlva, fehér miniszterelnökkel, s az összes erőszakszervezet élén fehér tisz­tekkel. illetve politikusokkal kezdené meg az ország „demok­ratizálását”, ha az afrikaiak — most azonnal megszüntetik a fegyveres ellenállást. Nyil­vánvaló, hogy a terv az afrikai­ak számára elfogadhatatlan. Mi­ért ültek mégis a tárgyalóasz­talhoz? Azért, mert — Kissinger ter­vétől függetlenül — az afrikai őslakosság demokratikus erői kötelességüknek érzik keresni a hatalomátvétel békés lehetősé­gét, amellyel szemben csak egyetlen alternatíva van: hosz- szű. véres, sok áldozatot köve­telő háború. A feketék szeret­nék elkerülni a vérontást. A Nyugat szeretne elkerülni egy újabb Angolát, de szerafné megőrizni politikai, gazdasági és nem utolsósorban stratégiai po­zícióit. Ezért eszkábálta össze a genfi tárgyalóasztalt, hogy lassú politikai harcban kiszo­rítsa a porondról a rhodésiai ős­lakosság haladó képviselőit és megtalálja magának azokat az embereket, akik — akárcsak an­nak idején Thieu Vietnamban telte — képvisel je ay, érdekei­ket, s a nekik megfelelő rend­szert hozza létre. A többhetes huzavona akö­rül, hogy 1977^ szeptember 30., december 1., vagy pedig — az angol kompromisszumos ja­vaslat szerint — 1978. március 1. legyen a függetlenség ki­kiáltásának napja, végered­ményben azt a célt szolgálja, hogy megossza az afrikaiakat. A Nyugat jelenlevő képviselői, Ivor Richardson brit ENSZ- nagykövet, mint elnök, William Schaufele, afrikai ügyekkel fog­lalkozó amerikai külügyi állam­titkár, mint megfigyelő és ta­nácsadó. arra játszanak, hogy az Afrikai Nemzeti Tanács két összetevője, a ZANU és a ZAPU között felélesszék az esztendők óta sikeresen eltemetett nézet- különbségeket. A mézesmadzag: a hatalom. A Nyugat láthatóan a ZANU volt személyiségeire játszik, a két lelkészre, Muzo- rewára és Sithole tiszteletesre. Belemegy abba, hogy amíg a ZAPU vezetői, a börtönt járt Joshua Nkomo és a partizánve­zér Robert Mugabe erőit leköti a tárgyalóasztal, addig Sithole visszautazzék Afrikába és a kormánylista összeállítását mi­nősítse a legnagyobb gondnak. Látszanak tehát a régi ellen­tétek hajszálrepedései az afri­kaiak frontján, , bár ezek még korántsem szélesedtek szaka­dékká. Még nagyon korai lenne arról beszélni, megtalálta-e a Nyugat Rhodesiában a maga „Thieu-jál”. Nagyon fontos sze­repet tölt be az ügyben az a diplomácia, amelynek nem Genf, hanem a Rhodésiával szomszédos afrikai államok fő­városai adnak otthont. Itt pár­huzamosan folynak a tárgyalá­sok Tanzánia, Mozambik, An­gola. Zambia és Botswana ve­zetői között. Közben a Smith- endszer fegyveresei újabb és újabb terrortámadásokat intéz­nek Mozambik ellen, azzal a* ürüggyel, ho;*jr partizántáboro- kat keresnek. Békés lakosok százai esnek a támadások áldo­zatául. Smithék az afrikaiak megfélemlítésével próbálnak nyomást gyakorolni a genfi partnerekre. Ezzel azonban éppen az ellen­kező hatást érik el: ők maguk szorítják a környező nemzeti államokat affelé, hogy fokoz­zák a rhodésiai gerilláknak nyújtott támogatást a Smith- rendszcr felszámolására. Az afrikaiak célja annak megaka­dályozása. hogy a vietnamihoz hasonló véres háború feltételei alakuljanak ki a térségben, „fe­kete Thieuval”, vagy anélkül. Szabó L. István Párikczi találkozókat javasol a Portugál KP A Portugál Kommunista Párt Központi Bizottsága levelet kül­dött a Portugál Szocialista Párt Országos Tanácsának (Központi Bizottságának) és mielőbb meg­tartandó tárgyalásokat javasolt a politikai helyzetről és a két párt viszonyáról. A november 24-i keltezésű levél tartalmát hétfőn reggel hozták nyilvánosságra. A KP KB súlyos aggodalmá­nak ad hangot amiatt, hogy a szocialista párti kormány nem lép fel kellően a terjedő fasisz­ta propagandával és a nagytő­kés köröknek arra irányuló tö­rekvésével szemben. A PKP KB szerint a helyha­tósági választások küszöbén alapvetően fontos a baloldali I erők egyetértése és egysége. Ja­vasolja a PSZP-nek, hogy párt­közi találkozón vizsgálják meg a munkásosztály és általában a dolgozók súlyosbodó életkörül­ményeit. Mario Soares, a PSZP főtitká­ra, aki részt vett a szocialista in- ternacionálé genfi kongresszu­sán, hétfőre virradóra visszaér­kezett Lisszabonba. A KP leve­léről kijelentette: nem tartja megvalósíthatónak a kommunis­ták javasolta baloldali többség alternatíváját. Azt mondta, ko­rábban szóban már közölték a kommunistákkal, hogy nem tart­ják alkalmasnak az időpontot egy hivatalos pái'tközi tárgyalás­ra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom