Békés Megyei Népújság, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-21 / 276. szám
KÖRÖSTAJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Kiállításról kiállításra Ruzicskay György gyűjteményes kiállítása Harmincezer látogató Az 1966-os Emst múze- umbeli nagyobb szabású bemutatkozása után, mo6t másodszor jelentkezett ösz- szegyűjtött anyagával a közönség előtt Ruzicskay György. A Munkácsy-díjas érdemes művész egész eddigi mnkásságáról — közel négyszáz kiállított művel — próbál teljes áttekintést adni mostani kiállítása. Öt és fél évtized munkássága: munkástanulmányok, illusztrációk, rajzsorozatok, lírai pasztellek, monumentális freskótervek és bio- koüázsok — ez Ruzicskay György életműve. Illetve mégsem egyszerűen eny- nyi. hiszen művészete rendkívül sokrétűen burjánzó, mégis egészében céltudatos és teremtő. A szarvasi parasztvilágból indult, s máig is olyan erős kötelék fűzi szűkebb hazájához, amely életművében döntő: e hely inspirálta az 1920-as években készült munkástanulmányok, a harmincas évekbeli „Ember és gép” rajzsorozat és a bio-képek megalkotására. Életének másik jellemzője a szenvedélyes utazás, a modern világ, az ember és társadalom kap- csalatának megismerésére való törekvés, mely műveiben is tükröződik. Mozgalmas, lázadó, sziszifuszi hősöket ábrázoló olaj- képei és nagyszabású, erőteljes freskótervei után alkotta meg „A szerelemkereső” című rajzsorozatát. A 108 lapból álló művét — amely az alkotó egész addigi életének élményeit magában foglalja —, 1935-ben bemutatták Nagyváradon diaporáma feldolgozásban. (A mostani kiállítás érdekessége. hogy a filmet a Galéria újból elkészíttette és naponta vetíti). A szerelemkereső lapjain többféle stílus jegyeit felfedezhetjük, mégis így, egymásnak felelgetve adja az egész szimbolikus kompozíciót. Ugyanilyen haladó, szocialista szellemű társadalomkritika az 1936-os „Világosság felé” című sorozata, amely a háború fenyegető pusztításainak is előrevetítése, figyelmeztető megjóslása hatásos művészi eszközökkel. Az alkotó egészen más arculatát fedezhetjük fel az 1950-es években készült „Fantasztikus utazás a történelemben” című ceruza- rajz-sorozatában. Ezeket a játékos, vágybeli művészi utazásokat váltják fel a későbbiekben a lírai hangvételű pasztell városképek, amelyeket külföldi tanulmányútjain — Franciaországban, Olaszországban, Észak-Amerikában — készített. Igen gazdagon mutatja be a kiállítás az utóbbi évek Ruzicskay-képeit is. Ezek — a gyűjteményes tárlat talán legérdekesebb és legkiemelkedőbb művei — a bio-képek, bio-kollázsok (bio-élet). Ezeken a képein, kollázsain, illusztrációin a természet A napokban nyílt meg Békéscsabán a Képcsarnok Vállalat kiállítótermében Erdős Péter fiatal, hódmezővásárhelyi festőművész kiállítása. Az első jelző viszonylag rövid, de tartalmas életpályát jelent: A szegedi tanárképzőben, majd a Képzőművészeti Főiskolán folytatott tanulmányok, rendszeres szereplés országos kiállításokon (szegedi nyári tárlat, vásárhelyi őszi tárlát, stb.). valamint több egyéni kiállítás jelentik az út főbb állomásait. Erdős Péter nem teljesen ismeretlen azonban a Békés megyei, békéscsabai tárlatlátogatók számára sem, hiszen műveivel szerepelt az alföldi tárlatokon és volt itt már egyéni kiállítása is. — ember által — megbontott egyensúlyának veszélyeire figyelmeztet (A Nap halála, Darwin: Küzdelem a létért, Bartók: Cantata profana). Ruzicskay György bio-képei egyáltalán nem játékos applikációk, bár tanújelét adják a művész vállalkozó, folyton újító kedvének, szellemi frisseségének. A Magyar Nemzeti Galériában rendezett nagyméretű gyűjteményes, összegező jellegű kiállítása is meggyőzően érzékelteti, hogy Ruzicskay György művészete milyen sokrétű: a maga elé célként kitűzött alkotói problémák megoldása után tovább soha nem ismételte elért eredményeit, mindig új meg új mondanivaló közlésére törekedett, szünetlen keresve a formai megújhodást, felfrissülést. Ez a dinamizmus hatja át lírai pasztell- jeit, drámai erejű grafikáit, monumentális freskóterveit és egész haladó szellemű életművét. Varga Villő Hódmezővásárhely pedig nemcsak a szülővárost és lakóhelyet jelent Erdős Péter számára, hanem a művészeti irodalom által vásárhelyi iskolaként számon tartott képzőművészeti műhelyhez való tartozást is. Egész munkásságával vállalja a nagy elődök, az alföldi realisták hagyományát, mind etikai és művészeti magatartásbeli, mind pedig a megjelenítési módban. Érvényes ez mindenekelőtt lájszeretetére, humanizmusára, realista látás- és fesiésmód.iára. Nem közömbös számára a környezet, a táj, amelyben él és mely naponta jelent élményt részére. Ezt kívánja megosztani művei útján azok címzettjeivel — közérthetően. Festői világához hozzátartozik a tájban élő ember is, elsősorban népművészete útján. Egy-egy gondolkozószék, citera, ízes kerámia megmozdítja festőecsetjét. Az alföldi realisták számunkra mindenekelőtt az epikus hevületet (Tornyai), a piros-kék-fehér izzást (Koszta) jelentik. Erőt, szenvedélyt, drámát tehát, és gyakran feledkezünk meg e festőiskola halkabb, lírai vonulatáról, jelesül a vásárhelyi Endre Béláról és a szegedi Károlyiról, Nyilasiról. Erdős Péter festői világa, hangvétele Endre Bélával rokon. A nagy elődhöz hasonlóan vonzódik a részletekhez, a művesség is erényei közé sorolható. Színei általában visszafogottak, szolidak, harmóniát hordozók. Mindez bensőségessé, meleg atmoszférájává avatja művei túlnyomó részét. Az az emberi közelség érződik munkáiban, melyet Radnóti zseniális költeményének „...tudom, merre mennek, kik mennek az úton” sora olyan mély humánummal, melegséggel fejez ki. Csendéletei a tárgyak iránti sze- retetét és az otthon bensősé- gességét fejezik ki. Mindezt jól szolgálja a világos, áttekinthető, az egyes tárgyak önálló létét, formai szépségét, sajátosságát is érvényesítő képépítés. A kiállított festmények túlnyomó többsége természetelvű, hangulati és atmoszférikus hatású. Néhány műbén azonban tovább lépett ennél Erdős Péter a jelképiség Irányába, így a Törött szekér a használaton kívülivé vált, elrongálódott és elhagyott pusztabeli magányos eszköz által egy életforma megszűnéséről is szól. Nem nosztalgikusan azonban, hanem szinte objektív tárgyiassággal és tárgyilagossággal. A Bontás előtt tömör egyszerűségű kemencéjéhez már közelebbi érzelmek fűzik. Életérzését; világhoz való viszonyát művei vallomása szerint kiegyensúlyozottság, a környezetében és a hétköznapokban megtalált harmónia, belső öröm jellemzi. Kiállított művei így baráti kézfogások egy mindennapi környezetünkben teendő ismerkedő sétára. Dömötör János Társadalmunk minden rétegére vonatkozóan érvényes az, hogy a műveltség szintjének emelkedésével arányosan egyre több időt tölt a különböző közművelődési intézményekben, köztük a múzeumokban is. Az országosan állandósult és sokak életében folyamatossá vált kapcsolatteremtés a múzeumok irányában mégis minden esztendőben októberben kulminál. amikor — bár nem kampányjellegűén — sok rangos rendezvényre kerül sor országszerte, s a tömegkommunikáció is jobban kommentálja figyelmét e közművelődési intézmények tudományos és népművelő munkájára. Természetesen vonatkozik mindez Békés megyére is, ahol a megyei múzeumi szervezet rendezvényeiről ugyancsak sok híradással találhozhattunk. Most annak az ideje érkezett el, hogy számvetést készítsünk és tanulságokat vonjunk le az eseményekből. Óhatatlan, hogy e számvetésnél ne említsünk adatokat, előre bocsátva, hogy a számok az értékelésnek csupán egy oldalát jelenthetik. A megye múzeumai összesen 20 kiállítást rendeztek ebben az időszakban. Közülük a legtöbb — tizenegy — képzőművészeti jellegű volt, amit az indokol, hogy a múzeumi és műemléki hónap rendezvényei szorosan kapcsolódtak a képzőművészeti világhét esemény- sorozatához. Néprajzi, történeti és természetvédelmi kiállításokat láthatott még a közönség, s elmondhatjuk, hogy a kiállítások iránti érdeklődésben nem volt hiány. Á megye múzeumait októberben 292 csoport kereste fel, összesen 9556 látogató, örvendetes, hogy a csoportok között sok volt a szocialista brigád, s köztük is több olyan, mely rendszeresen jár kiállításokat nézni. Az egyéni látogatók száma 9184 volt. A vándorkiállítások vidéki közönsége (Medgyes- egyháza. Füzesgyarmat, Szabadkígyós) 6098 volt. A legtöbb látogatót az idén is a Munkácsy Mihály Múzeum és a gyulai vár kiállításai vonzották, de emelkedett a vendégek száma az elmúlt, év hasonló szakaszához képest az orosházi és a békési múzeumban, valamint a békéscsabai szlovák tájházban is. A hónap folyamán 70 tárlatvezetést tartottak a múzeumokban. Ügy hisszük, a fokozódó érdeklődésre kiállításaink rászolgáltak. A múzeumi munka terén, és az egyes tudományszakokban elért legújabb eredmények közzétételét és népszerűsítését szolgálták a különböző helyeken tartott előadások. Valamennyi múzeumi szakág — régészet, néprajz, történelem, művészettörténet, természettudomány — témaköreiből hangzott el előadás, összesen 21. Ezek többségére vidéken; Füzesgyarmat, Szeghalom, Med- gyesbodzás, Zsadány stb. került sor. Sajnálatos, hogy három előadást nem sikerült megtartani. Egyet a rendező partner mulasztása miatt, kettőt az érdektelenség miatt. Ezek tanulságai azt diktálják, hogy alaposabb előkészítő együttműködésre van szükség az intézmények között, másfelől körültekintőbben kell megválasztani az időpontokat, hiszen — különösen városban — számolni kell az egyéb rendezvények elszívó hatásával is. Mindezek mellett — mások tapasztalatai is azt mutatják —, célszerű egy-egy zárt közösség (szakkör, klub, szakosztály) számára is előadásokat tervezni. Volt-e valami új vonás, megyénkben az idei múzeumi és műemléki hónapnak? Volt/ Elsősorban az, hogy a hagyományos múzeumi ismeretterjesztő formákon túl újakkal is jelentkezett a múzeumi szervezet, melyeket — nem új találmányként, de megyénkben először alkalmazott. Gondolunk itt műemléki sétákra, filmvetítésekre, múzeumban tartott tanítási órákra. Ha a múzeumi szervezet objektív lehetőségei javulnak, ezek a foglalkozási formák minden bizonnyal népszerűvé válhatnak, sok érdeklődőt vonzanak a múzeumok köré. Kiemelkedő eseményei is voltak a programnak. Igazságtalanok lennénk, ha egyes művészek kiállításai *- önkényesen kiemelném hisz valamennyiüknek hálás közönsége volt. Külön meg kell azonban említeni a csabaiak számára régi ízeket idéző Új Aurora-es- tet, melyet az antológia szerkesztősége a Munkácsy Mihály Múzeum nagytermében rendezett, mely ezúttal kicsinek bizonyult. A múzeumi szervezet életében pedig a felújított szarvasi műemléki múzeumépület átadása volt a legnagyobb esemény. Itt egyidejűleg négy kiállítás nyílott, hogy várja közönségét. így áttekintve a gazdagnak mondható programot — számításba véve a sikereket és sikertelenségeket —, azt mondhatjuk összegzésként, hogy az idei rendezvények széles körű közönséget vonzottak és mozgósítottak megyeszer- te. Ezt nemcsak az „összesen” nagy számadata mutatja csupán, hanem az a tény is, hogy a Múzeumbaráti Kör taglétszáma ez idő alatt mintegy 45-tel növekedett. S ha a múzeumi tevékenység egyre több állandó érdeklődőt vonz, akkor bizonyára nem hiábavaló munka egy ilyen program megszervezése. Beck Zoltán múzeumi osztályvezető Erdős Péter Mártély Metszéspontok Vájnál László ELSO METSZÉSPONT Mikor ifjúságunk fekete párduca a rezervátumba tévedt, Futottunk volna, de álltunk moccanatlan, s egy makulányi diadalt sem tudtunk felfedezni önmagunkban. MÁSODIK METSZÉSPONT Egy és nulla között, az üldöző, s az üldözött, a mérhetetlen túlerő; Metszéspontok sokasága nő. UTOLSÓ METSZÉSPONT Azóta, hogy egymást választottuk, közös a mozdulatunk, közös u gondolatunk, ételünk, italunk, ágyunk, párnánk, s közös mind ami vár ránk, és közös a végső pohár üröm. — Csak a koporsóban fekszünk külön-külön. Erdős Péter képei Békéscsabán
