Békés Megyei Népújság, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-21 / 276. szám

A 100 éves évforduló küszöbén Barangolás Ady Endre nyomában, Váradon Fehér Dezső lapjához. Eb­ben az időben történt az el­ső találkozó Lédával, aki Párizsból tért haza rokoni látogatásra. A volt Kőfara­gó, aztán a Körös utca, ahol az utolsó albérleti lakása volt A Fő utcai Brüll-ház, közelében az egykori Európa Szálló, ahol vendég volt a későbbiek során, ha Léda is Váradon tartózkodott. És is­mét az EMKE, amelynek egyik különtermében szüle­tett meg a ma is gyakran emlegetett „Holnap”. És a temetők. A RuR- kovszky, ahol az első sír ama dzsidás kapitányé, aki 49-ben a szabadságharcot leverő cári csapat tisztje­ként érkezett, de átállt a szabadságharchoz. Itt ítélték halálra és itt végezték ki. Vele egy földben pihen Laszki Ármin, Ady első szerkesztőségi főnöke és Fe­hér Dezső, az utolsó. Ernőd Tamás, a leghűségesebb ta­nítvány és Tabéry Géza, akinek Ady kettőt köszön­het. És az olaszi temető, ahol Szüts Dezső alussza örök álmát, Ady „mefisztó- ja”. Élete alkonyán sokszor emlegette: „sokat köszönhet nekem a magyar irodalom”. Így van. S hogy mennyire így, azzal még egy kicsit adós az Ady-kutatás. o Áz évforduló méltó meg­ünneplésére készül a romá­niai irodalom, ennek kere­tében és elsősorban az otta­ni magyar literatúra. Érte­sülésünk szerint olyan nívós irodalmi lapok, mint a Ko­lozsváron megjelenő Ko­runk, az Írószövetség lapja, az Utunk, aztán a marosvá­sárhelyi Igaz Szó és más ki­adványok is antológiákat, író-olvasó találkozókat szer­veznek. rendeznek. A köz­ponti ünnepséget természe­tesen Adyfalva-Érdmind- szentre tervezik, a szülőfa­luba. Az ünnepségsorozat lé­nyegében már az idén el­kezdődött. Varga Vilmos, a nagyváradi Állami Színház magyar tagozata művészé­nek a nyáron jelent meg nagylemeze, amely keret­metszetet ad mintegy más­fél órát felölelő előadásában a költő életéről, legszebb verseiből. Jellemző, hogy már eddig húsz-huszonöt, ezer személyt meghaladó be­fogadóképességű művelődé­si házban telt ház előtt hangzott el Varga Vilmos műsora, ami magával vonta a lemez szinte hihetetlen mértékű vásárlását. Külön örvendetes, hogy a fiatalság nagy lelki szomjúsággal fo­gadja a nagy költő üzenetét, igazolva egyik legszebb ver­sét: Ifjú szívekben élek... Iván László A nyitást várjuk a váradi Ady Múzeum teraszán. Van még néhány perc. rögzítsük a képet és az érzéseket. Azt a szelíd döbbenetét, ami megszáll mindenkit, aki el­zarándokol ide Romániából, Magyarországról, Bulgáriá­ból, sőt a Nyugatról is. szin­te mindenünnét a világ tá­jairól, átutazóban a tenger felé — az emlékkönyv tanú­sága szerint. ...Ez volt hát a századfor­dulón a híres „Mülleráj”, Müller Salamon cukrászda­kioszkja. Ide jártak a . túl­oldali megyeházáról délelöt- tönként konyakozni és sö­rözni a megyei urak. Itt a börtön is, falai között töl­tötte háromnapos bünteté­sét a fiatal Ady Endre a Kanonoksorról írt ,.Egy kis stta’’ című cikkéért. Itt. ezen a szabálytalan téren a másik oldalon volt a tör­vényszék, ahol az ítéletei meghozták. Távolabb a Ti­szák volt városi háza, előt­te, a tér keskeny edó részér magas szobortalapzat. Ezer állt valamikor a „generális’1 Tisza Kálmán szobra. Ezt a szobrot elmosta a történe­lem. Most kővázát tart, ta­vasztól őszig színes virágok­kal körü'.futtatva. De pon­tosan vele szemben, a mú­zeum előtt áll egy gránit­szobor,, a költőé. Ez már as örökkévalóságé. Ebbe a cukrászdába jár­tak Várad szépasszonyai hogy bemutassák Párizsból Becsből, Londonból rendel' divatkreációikat és ide jár­tak a századforduló láza: városépítő korszakának ko­vászai: fiatal írók, költők újságírók, entel'ektüelek Ady, Biró Lajos, Nagy End­re. Halász Lajos, Szüts De­zső. A terasz kél sarkán két két vadgesztenyefa áll őrt. Akkor voltak csemeték. Mát hallották nyári éjszakákon a hajnalig tartó vitákat iroda­lomról, szerelemről, politi­káról és arról, hogy 1900 ugyan már a huszadik szá­zadhoz tartozik-e? Es eze’s a csemeték tanúi voltak egy Tisza Kálmán—Ady találko­zónak is, amiről így énekelt a Holnap-os tanítványkor- társ, Ernőd Tamás: Erdős Péter Csendélet Vásárhelyi tanya Olajfestmény: Ady társasá­gával az EMKE-kávéház te­raszán. Ez alatt a festmény alatt halt meg 1958. január 5-én, vasárnap délután írás közben Tabéry Géza, a ki­váló író és kortárs, a mú­zeum alapításának lelkes harcosa, létrehozója és első igazgatója. Halála előtt né­hány nappal mondotta ne­künk az akkor már erősen tiltott csendes poharazgatás közben: „Ady kettőt köszön­het nekem. Csinszkát és a múzeumot”. Innét kísértük ki Tabéry Gézát utolsó útjára, a Ruli- kovszky temetőbe és temet­tük el édesapja, Tabéry Ár­min, a Sebes-Körös Ármen- tesitő Társulat egykori fő­mérnökének sírja mellett. A múzeumban a költőre vonatkozó személyi tárgyak gyűjteménye nem a leggaz­dagabb, de azért néhány jelentőssel találkozhatunk. Ilyen többek között a széles, barna íróasztal, amelyről kortársak: idős újságírók, egykori kiadóhivatali tiszt­viselők teljes hitelességgel igazolták, valóban ennél az asztalnál írta a Nagyváradi Naplóban megjelent cikke­it Ady Endre. Az íróasztal ott áll ma már ereklyeként az egyik sarokban. Elindultunk mi is az író­asztal nyomában. Benkő Olga a posta hírlaposztá­lyán dolgozott, ó hívta fel , az akkori múzeumigazgató , figyelmét a barna íróasztal- ; ra. — 1928-tól 1937-ig dol- ; goztam a Nagyváradi Napló­nál. Fehér Dezső főszerkesz- ' tő sokszor mondogatta, hí- : rés emberé volt az az író­asztal. Akkor ő ült mellet­te. Amikor a Naplót átvet­te a „Nagyvárad”, az író- . asztal is oda vándorolt, ott . volt a második világháború • befejezéséig. Aztán külön- t böző szerkesztőségekbe ke­■ rült, majd a lapterjesztőhöz. ■ Amikor a terjesztést a pos- I ta vette át, oda vitték, in­■ r.ét a múzeum lett a végál- : lomás. Benkő Olga hivatko- ’ zott Diószilágyi Ibolya dr. . Kis Eleknére is. Felkeres- t tűk. ■ _ — Én is dolgoztam Ady íróasztalánál 1923-tól 1944­................. .......... . Most a n yári terraszon, üres déli órán, merőn ül szemben a geszti nagyúrral: egy pillanat csak és a távozó úr tálcán hagyott négy fillérkéje mellé leteszi csendben egyetlen, utolsó tizkoronás aranyát. — Még a gesztust látom, amint a patkóforma bukszát szeméhez tartja furcsa-rövidlátón, hogy az arany pénzt kikotorja mondván: A tenyérnyi tér akkor Széchenyi nevét viselte, ma Ady-park... ...Közben felhúzták a be­járat zöld rolóját. íme, a múzeum. Középütt nagyobb, két végén egy-egy kisebb szoba, egymásba kapcsoló­dóan. Az üvegtárlók, falak, könyvállványok tele kézira­tokkal, újságcikkekkel, fényképekkel, államférfiak levelével. Gróza Péter kéz­zel írt levele Ady költésze­téről tartott előadásáról, az akkori minisztertanács ren­deleté a költő 80-ik szüle­tésnapjának megünneplésé­ről, . a szülőfalu: Érdmind- szent Adyfalvára való elne­vezéséről és szobrának fel­állításáról. Nagyméretű mellszobor: a fiatal Ady, QffArirúl i i\K'S. Tibor A1 lvötííScl. íg a Naplónál, illetve a Nagyváradnál. A híres asz­tal mindig „velem jött”. A háború után megjárta az Üj Élet, aztán a Fáklya szerkesztőségét, míg végül a posta lapterjesztő osztályá­ra került. Itt ismerte fel Benkő Olga. Az íróasztal múltját igazolta Jákó-Jako- bovics Elemér, Ötvös Béla régi újságírók és Horváth Mária is, aki ugyancsak a húszas évektől kísérte. De van más, igen jelen­tős Ady-vonatkozású felfe­dezés is, amiről barangolá­sunk idején még csak keve­sen tudtak. A régi törvény­széki irattár rendezésekor előkerült a Kanonok-sorral kapcsolatos Ady-per aktája, amely igen érdekes adatokat tartalmaz az akkori leggaz­idgdUU iitctgj' dl s káptalan politikai súlyá­éi. A védő, dr. Dési Géza őszerkesztő, későbbi ország- iyűlési képviselő kérésére idy keveset beszélt a tör- ényszéki tárgyaláson, de ^jelentette: „Egy intéz­nényről akartam nagyon eoretikusan véleményt ír- ii. Megírtam becsületes hit­el és impresszióval. Ezt az mpressziót pedig a Kano- iok-sor, s a nyomorult Kül­városok rettenetes kont- asztja szülte bennem”. Az télét 3 napi fogház fő- és 0 korona pénz, mellékbün- etés volt. A Kanonok-sor impozáns (pülete ma is áll, akkori ormájában, de erősen meg­lopottam Az emeletes ka- íonokházak most családok izázainak nyújtanak ott- íont. A román állam közis- nerten sokat költ a műem- ékek renoválására, íelúji- ására. Eldöntött, hogy a 3arokk palotához hasonlóan lamarosan hozzákezdenek a nűemléképület felújításához s. Ma már a múzeum tulaj- lona Deák Ferenc nyugdí- as váradi tisztviselő „Nyu- ?at”-sorozata. Ez a ritka gyűjtemény tartalmazza mindazokat a példányokat, amelyekben Adytól bármi­lyen írás megjelent, de vár­iák Ady festőművész ba­rátjának, Pop Aurél szatmá­ri hozzátartozói tulajdoná­ban levő mintegy negyven darabból álló levélgyüjte- ményét, Ady édesanyjától és az elhunyt festőnek az Ady- családra vonatkozó érdekes és hiteles feljegyzéseit. Milyen különös a mai sé­ta, majdnem hét évtized után Váradon, Ady nyomá­ban. Szinte döbbenve áll meg az ember lépten-nyo- mon, hiszen nincs egy talp­alatnyi terület, amit ne ta­posott volna a világhódító útjára tagadhatatlanul innét elindult költő. A volt Bémer tér. Az egy­kori EMKE kávéházzal, amely újabban ismét hason­ló célokat szolgál. Falán az egyik ablak két oldalán márványtáblával, magyar szövegű az egyik, román a másik. „Itt szokott írni, pi­henni, barátaival beszélget­ni a nagy magyar forradal­már költő, Ady Endre”. A régi Sas utcai ház, ud­varán a volt „Szabadság” szerkesztőségével. Most la­kás. Vajon a lakók tudják-e, mi minden történt ezekben a helyiségekben, amikor Bí­ró Lajos szerkesztette itt a Tiszák lapját Adyval, Nagy Endrével? Az utca másik ol­dalán, pontosan szemben, a „Nagyváradi Friss Üjság” hajdani szerkesztősége. Eb­ben a lapban jelent meg az „Égy kis séta”, amikor a katonai gyakorlatra bevo­nult Halász Lajos helyett Ady szerkesztette a krajcá- ros lapot. Aztán a régi Pokol, ma Breiner Béla utcai kis föld­szintes ház a 11. szám alatt. Itt készült egykor a Napló, amikor Ady a Tiszák Sza­badságától átjött a szaba­dabb levegőjű, de bizonyta­lanabb jövedelmű újsághoz,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom