Békés Megyei Népújság, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-08 / 238. szám
Ben Jonson: Volpone Ma este évadnyitó bemutató a színházban A pénz komédiáját látja ma ente a bemutató közönsége, Ben Johnson: Volpone című alkotását. A reneszánsz vígjáték harsogó jókedvvel, kegyetlen szatírával gúnyolja ki a pénzért minden aljasságra képes polgárokat. Az előadás rendezője Udvaros Béla, a díszleteket Csi- nády István Jászai-dijas, a jelmezeket Fekete Mária tervezte. Az álarcokat készítette és tervezte Lenkefi Konrád és felesége. Címszerepben Áts Gyula, a főbb szerepekben ifj. Tatár Endrét, Gyurcsek Sándort, Fodor Zsókát, Bajka Beát, Körösz- tös Istvánt, Lukács Józsefet, Székely Tamást és Pintér Gyulát látjuk. A művet átdolgozta Stefan Zweig, az ő változatából fordította és egészítette ki Ily- lvés Gyula a bemutatásra kerülő komédiát. ' Az évad első műsorfüzetét nézegetve szembetűnő, hogy kellemes meglepetéssel szolgál * közönségnek. Ezentúl minden alkalommal egy Békés megyében élő-alkotó költő versével ismertet meg bennünket. Rendszeresen hírt olvashatunk majd a színház művészeinek közművelődési tevékenységéről, részt- vételükröl klubokban, vitákon, művész-közönség találkozókon. A színházban bemutatott műről, az íróról, a korról szóló részekben pedig a szocialista brigádok közművelődési vetélkedőjéhez igazodva ismerünk meg érdekes, lényeges tudnivalókat. 900 ágyas szálló épül Földváron Ötvenezer fiatal nyaralt a balatoni EXPRESSZ- tá borokban Egyre hűvösebbek a reggelek, | a Meteorológiai Intézet elórejel- i zéseiben mind többször szerepel: | hűvös idő várható. Hazánk idegenforgalmi központjain is hétről hétre csökken a forgalom. Az Idei nyaralási szezon immár visszavonhatatlanul a végéhez közeledik. Nincs ez másképp a Balaton partján sem. A magyar tenger idei nyári idegenforgalmi évadjáról még nem készült el a hivatalos statisztika, Fabulya Balázs, az EXPRESSZ Ifjúsági és Diákuta- I zási Iroda balatoni igazgatója1 azonban a napokban készséggel vállalkozott egy rövid összegzésre. — A kiliántelepi kirendeltségünk szeptember 30-án zárta kapuit, a földvári nemzetközi, tábor pedig e hónap 15-ig tart nyitva. Pontos adatokkal még ! valóban nem szolgálhatok, de annyit már elmondhatok, hogy ezen a nváron mintegy ötvenezer hafcai és szocialista országból érkezett vendégünk volt. Mindjárt hozzáteszem, hogy nagyon sok Békés megyei fiatal is felkereste táborainkat, az iskolásoktól kezdve üzemi KISZ-fiatalokig. A napokban éppen a Békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium 590 diákja töltött itt két-két csoportban 3—3 napot tanulmányi kirándulással. Kétségtelenül érződött a látogatottságon az idei szeszélyes nyár, a kánikulai hőséget többször esős, hideg idő váltotta fel, úgy gondolom azonban lehetőségeinkhez képest igyekeztünk kellemessé tenni vendégeink nyaralását olyankor is, ha a Balaton nem csábított fürdésre, az időjárás pedig kirándulásra. A sokféle szolgáltatásra gondolok, melyek közt újdonság volt az idegennyelvű balatoni ismertető, melyet a TIT- tel közösen szerveztünk. A szezon befejeztével most hosszú szünet következik. az EXPRESSZ-táborok ugyanis télen nem üzemelnek. Az igazgató természetesen nem pihen, mert már a jövő évre gondol munkatársaival. — Tgen, ilyenkor hozzákezdünk a szokásos mérleg elkészítéséhez, és lényegében már azon dolgozunk, hogy jövőre is szívesen keressék fel a fiatalok a balatoni EXPRESSZ-táborokat Reméljük, mihamarább elkészül a földvári strand közelében, közgém kisebb, mint az országban másutt A negyedik ötéves tervben például évenként 130 ezer (!) ember lépett ki a szövetkezetekből, 80 ezren jöttek vissza, rendszerint városi munkahelyekről, és 30 ezren léptek be helyben, az iskolát elvégző fiatalok. Ebből az is kiderül, hogy évi 30 ezer fő volt a veszteség. Az ötödik ötéves terv további létszámcsökkenéssel számol. Márpedig aki politikával egyáltalán nem foglalkozik ebben az országban, az is tudja, hogy a mezőgazdasági termelés nem veszített népgazdasági jelentőségéből. Tudja, mert észrevette a piacon, hogy például nem mindig lehet bizonyos zöldségféléket kapni vagy nagyon megdrágult a gyümölcs. Pedig az állam mindent elkövet, hogy ezeket a tüneteket ellensúlyozza. Ismert, hogy nálunk nagyon nagy a mezőgazdasági export jelentősége. Ebből vásárolunk meg sok olyan cikket, amire a fogyasztási cikkek választékának, vagy az ipar nyersanyag- szükségletének biztosításához szükség van. Külföldre, visszük például almatermésünk 44, kenyérgabona-termésünk 23 és az értékesítésre kerülő vágómarha 28 százalékát. Tehetjük, mert 'gabonatermesztésünk jól gépesített, marhahúst mi idehaza keveset fogyasztunk, almáskertünk pedig annyi van, hogy a teljes termést képtelenek lennénk elfogyasztani. Ezzel szemben azonban 1971-ben még 12 ezer tonna paradicsomot exportáltunk. 1975-ben már kevesebb mint háromezer tonnát. A pap- rikaexport 1971-ben 22 ezer tonna volt, 1975-ben már csak ötezer. Zöldbabot 1975-ben már csak 209 tonnát exportáltunk. Viszont behozunk jelentős mennyiségű román vagy bolgár zöldségkonzervet. Vagyis az állam igyekszik terven felüli kiadások árán is biztosítani az itthoni ellátást. Importra azonban népünk élelmezését nem alapozhatjuk. Továbbra is szükség van a szövetkezeti kertészkedésre, és tejtermelésre, szőlőre és körtére stb. Csakhogy ezek nagyon nehezen gépesíthető munkafolyamatok. Ide sok kézi munka kell, vagyis sok ember. Ám új helyzet állott elő, aki ott akarja hagyni a mezőgazdaságot, az ott is hagyja, leszámítva persze az asszonyok nagy részét és az öregeket. Ha nem akarjuk, hogy ott hagyja, akkor megfelelő munkakörülményeket kell teremteni és megfelelő jövedelmet kell biztosítani. Sajnos ez az, ami mostani, ötödik éves tervünk adathalmazában egy kicsit kérdőjeles. A téeszek elkészítették a számvetéseiket és kiderült: a mai bevételekkel és kiadásokkal számolva, a várható jövedelmük miatt általában nem tudnak versenyképesek maradni a munkaerőpiacon. A zöldség, a cukorrépa, a tej pedig kell. Bíznunk kell abban, hogy amint az elmúlt időszakban is sikerült elűzni a fenyegető felhőket, úgy most is sikerül majd úrrá lenni a gondokon. A mezőgazdaság pedig csökkenő nép- gazdasági arányai ellenére is elegendő munkáskézzel rendelkezik ahhoz, hogy megfelelhessen a nem csökkenő igényeknek. Iüldcáki Béla vétlenül a tó mellett épülő új szállodánk. A 180 millió forintos beruházással épülő létesítmény pótágyakkal együtt egyszerre 900 vendéget fogad majd. Az egyik fele 1980-ra készül el, két évvel később pedig reméljük, már mind a két, egyenként kilenc- emeletes szárny készen áll. Befejezésül még annyit, jövőre is nagy szeretettel várjuk a Békés megyei fiatalokat, csupán egyet kérünk, lehetőleg már a téli, de legkésőbb a tavaszi hónapokban keressék igazgatóságunkat, vagy a békéscsabai megyei kirendeltséget, hogy valamennyi igénylőt ki tudjuk elégíteni — fejezte be tájékoztatóját Fabulya Balázs. F. I. Békési harmóniák A zenekar hangolni kezd. A törékeny Amatira beldeg- ződött pontossággal hajol a vonó, a húr megrezeg, s a hang felszáll a levegőbe, mint a fuvallat, hogy körülcirógasson mindenkit, akivel éppen találkozója van. Jeladás ez résztvevőnek és hallgatónak egyaránt. A várakozás együtt vibrál a hangszerekkel. Még jelen vagyunk. Még nem kezdődött el a varázslat, csak a pálca emelkedett föl, a karok helyezkedtek el, hogy adott intésre kimozduljanak fegyelmezett nyugalmukból, s útjára indulhasson egy hömpölygő folyamat, a zene. Egy darab kenyér, egy pohár víz az élő szervezet fennmaradásának legelemibb feltétele. Belső értékeink szellemi táplálékáról önmagunknak kell gondoskodnunk. Ezt teszi a szövőnő, amikor könyvet vesz a kezébe, a gépgyári lakatos, ha színházba megy, és ezt tesszük mindannyian, ha hosszabban időzünk egy festmény előtt vagy jóleső nyugtalansággal készülünk egy hangversenyre., Nem mondjuk ki, de hitünkben szeretnénk ilyenkor megerősödni. Biztosan akarjuk tudni, hogy éppen erre van szükségünk, erre a szépre, a most megszólalóra, a művész által kimondott igazságra. Hinni szeretnénk a művészet erejében, hogy segítőtársunk legyen hétköznapjainkban. »*• A XVII. század messze esik a ma emberétől. Milyen titkos fonalon tud üzenni mégis ennek a nyugtalan világnak? Milyen láthatatlan szálakkal kötődik hozzánk? Zenével, képpel. írásos emlékkel? Ezek kézzelfogható dolgok. Ám a belőlük áradó drámai izzás, a hűen festett korrajz megannyi apró morse- jel a ma élőknek. Monteverdi, Torguato Tasso, Rubens nemcsak saját korának alkotott, mint ahogy nemcsak századunkat ajándékozta meg műveivel Bartók, Brecht vagy Picasso sem. Érzéseket akartak felkavarni bennünk, figyelmeztetni és elgondolkoztatni mindannyiunkat. Hindemith szavaival élve valódi érzéseink emlékképeit kívánták föltámasztani, s teszik ezt ma is, újra meg újra. nap mint nap. Csak látni vagy hallani kell őket, figyelni műveiket, átadni magunkat a gondtalan élvezetnek. *** A fuvola hangja ékszerként csillog, az imént még gyászzene szólt. Üröm vagy fájdalom? Mi bújkál a megszólaló akkordok mögött? Ki-ki döntse el maga. A cselló testéből lelszakad egy dallam, kavarog, örvénylik, hogy aztán nyugtató harmóniák karjaiba érve végleg megpihenjen. Muzsikusok. Lelkes, fiatal embereik. Mi hajtja őket, hogy napi munkájuk után, éjszakába nyúló próbákon kitartó türelemmel készülnek fel egy-egy zenemű előadására, hogy vállalják a művészélet minden kockázatát? Hivatásszeretet? Érdek? Élményszerzés vágya? Vagy szenvedély? Talán mind együttvéve. Az eseményt várják, melyre készültek. Sötét öltönyük alatt fehér ing feszül, s míg mi levetjük gondjainkat, ők észrevétlenül ünnepet varázsolnak koránk, itt, a kisvárosban, az ódon falak között. »»« A hallgatóság. Ismerősök és ismeretlenek, egészen fiatalok és meglettkorúak, nyolcszáznál is többen a földszint és a karzat padsoraiban. Itt gyárigazga- tó ül, mellette kosárfonó, ott óvónő, gyógyszerész, emitt pártoktató. Családok, tágra nyílt szemű apróságok, összebújó szerelmesek és nyugdíjasok. A hangszer varázsa vagy a bruggesi Bach-orgonaverseny világgyőztesének neve vonzotta ide őket, nem lehet tudni. Eljöttek mindannyian és hallgatókká váltak. Egy város mutatja most meg magát, kitárulkozva a zene előtt. Suhannak a percek, újra langyos ősz borzolja a fákat, körülöttünk autók zaja, hazafelé igyekvő emberek. Egy másik világból érkeztünk, s az élménytől nem tudunk elszakadni. Még bennünk él az orgona hangja, a g-moll fantázia és fúga mélységeket feltáró harmóniavilágd, az a csodálatos hatás, melyet egy fiatalember tehetségének és odaadó játékának köszönhetünk. Koncert után a művész lelkesen beszél az orgonáról, erről — az országban szinte egyedülálló rendszerű és korú — monumentális hangszerről, melyet gondozni kellene, s melynek felújítása érdekében ő is örömmel vállalna hangversenyeket. Késő estébe nyúlik a beszélgetés, a környék elnéptelenedik. A szemközti lakásokban elalszanak a fények, holnap új hét kezdődik. *** A zenei világnap alkalmából 1976. október 3-án este 6 órakor Ella István orgonaművész és a Békéscsabai kamarazenekar adott emlékezetes hangversenyt a békési református templomban. Az est karmestere Fü- zeeséry Tibor volt. F. Páljy Zsuzsa \ jegyzet Mai vándorszínészet Üjjáéled a vándorszínészet, ha nem is úgy, mint líéryné korában dívott. Pajtában nincs már színielőadás, persze pa jta se igen akad. Fogadóban inkább — a budapesti Radnóti Miklós Irodalmi Színpad pedig cukrászdákban és eszpresszókban is tart rendszeres vendégjátékot. Távoli rokona az egykori vándorszínészeinek a színházak sok nemzetközi vendégjátéka. Budapesten pedig a művészeti hetek vendége volt három színház szomszédos országból. A moszkvai Taganka Színház vendégjátékát kísérte a legnagyobb érdeklődés. Modern, erős. hatásos színház ez. A mú\ észeti hetek vendége volt a prágai opera is és a pozsonyi Nemzeti Színház. De a művészeti heteken bemutatkozott Budapesten két hazai színház is, a veszprémi társulat Tamási Áron Vitéz lélek című ..példázatát” adta elő. a szegedi operatársulat pedig Vánlus Istvánnak Móra Ferenc könyvére írt művét, az Arán) koporsót. Két-két előadás ez mindössze, ízelítő inkább, semmint látoga tár.. ígéretesen indul az évad a te- kintclb.en is, hogy sok-sok mozdulatlanság oldódik majd föl. Neves művészek nyilatkoztak úgy, hogy szívesen játszanának egyszer-másszor ennek, vagy annak a társaságában, de az másik társulat tagja. Ez idén egy kitűnő színész — Garas Dezső — arra is vállalkozott, hogy „szabadúszó” legyen. Egy-egy produkcióra szerződik. Ez a módszer külföldön sokfelé divatos, s kétségtelen előnye, hogy mindén előadáshoz a szó jó értelmében sztárt szerződtetnek. Másutt meg a „stagione" a divat, a vándortársulat. Egyszer itt. másszor ott telepszik meg <* színház, hogy a városok szinház- épüleleit bejárva a színházi kultúrát sokfelé terjessze. Ilyesmit tett eddig is a Déryné Színház; az újdonság most az, hogy nagyobb városok és nagyobb színházak választanak ilyen megoldást. Például Székesfehérvár (nem először) cs Sopron szép kőszínháza más városok — közöttük Budapest — társulatait látja vendégül. Mintha állandó kamaraszínpada lenne a fehérvári. meg a soproni a Nemzetinek és több más színháznak is. Mindegyik előadását persze nem viheti a színház magával, mégis további lépés ez az ország kulturális kiég) cnsúiyozottsága fele. Budapest szellemi kivétclozctt- ségén kétségkívül a tévé ütötte az első csorbái. Kulturális események, színházi előadások, koncertek, tárlatok, operabemutatók ma már nemcsak akkor élvezhetők „vidékieknek”, ha odautaznak, hanem akkor is, ha bekapcsolják a készüléket. Szó sincs arról, mintha ez pótolná a személyes élményt, ellenkezőleg. sokakban bizonyára fölkelti az igényt rá. Az odautazásra is. Kulcskérdése a lövőnek, hogy mennyire gazdagodhat az ország kulturális élete, s így mindenki kultúrája is. Kulcskérdése, hogy a közlekedés javulásával valóban csökken-e a távolság — legalábbis időben — Budapest és más városok, tájak között. Remélhetően mind többen lesznek, akik nem csak bevásárolni látogatnak, a fővárosba, hanem kulturális élményekre is. És remélhető, hogy a színházi vendégeskedések ugyancsak megszaporodnak. Egyelőre tétova még a próbálkozás. hogy hosszabb-rövi- debb időre egymáshoz látogassanak színházak, de talán a most kezdődő évad tapasztalatai serkentően hatnak majd. Nem az a cél, persze, hogy minden város minden színháza a soproni és a, székesfehérvári módjára egész'* évadát vendégjátékokból állítsa össze, de cél lehel, hogy minden színház minden évadának megfe. lelő szakasza legyen vendéglátók. Modern és sokat ígérő újjászületéséként a vándorszinészet- nck. Zay László
