Békés Megyei Népújság, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-24 / 252. szám
f Kiállításról kiállításra Békés ’76 tárlat a város múzeumában Amikor egy esztendővel ezelőtt írtunk a béKési festők „Békés 75” című kiállításról, elismeréssel szólhattunk arról a múvészetsze- retetről, mely ebben a városban él, és egyre gyönyör- ködtetőbb virágba szökken. De nemcsak az által, hogy a képzőművészet művelői sokasodnak, hanem úgy is, hogy figyelmes érdeklődést, okos támogatást kapnak azoktól, akik akár hivatásból, akár kötelességből, akár pedig mindössze belső indítékból, önzetlen művé- szettiszteletböl teszik azt. Beszámoltunk a művelődési ház alkotók klubjáról, melynek erőteljesen bontakozó szekciója a képzőművészek társasága. A tavalyi kiállítás óta egyetlen szűk esztendő telt el, a kiállítók változása-fej- lődese mégis szembetűnő. Már a nyári alkotótábor után bemutatott képek is a „meglepetések tárlatává.” emelték az augusztusi kiállítást, az év összegzése pedig, a „Békés ’76” még ha tározottabb vonallal húzza aló: a békési festők alkotásairól mór az is sugárzik, hogy ebben a városban és a hozzá vonzódó kornvéSuttogás Katona Judit Most már tudom, hogy kék a ítész, a bánat barna, a csend fehér. Magányom szűk medrét kivájtad, s a lapátolt magány torkig ér. Cserben hagytak a tárgyak is. Ágakon dértől cinke fagy. Holdmellem őriz, nem tudod s arcom mögül már kél a nap. Tíz ujjam rácsát rázhatom: bámulnak süket ablakok. Mint aki járni most tanul fogódznék hol, miben tudok. Most már tudom, hogy kék a nesz, vörös a láz, a csend üveg s mint könny törik, mert megvakult fák cinek bennem — nélküled. ken alakulóban van a festők közösségi élete; hogy az alkotók klubja több már, mint egyszerű találkozó- hely és műhellyé formálódik. I A képek előtt szemlélődve már csak az következik a gondolatsorban, hogy ahol ennyire érzik és tudják, miért és hogyan kell segíteni a művészeti életet, a tehetségeket ahhoz, hogy kibontakozhassanak, hogy megleljék igaz önmagukat, ott minden másban is a legszebb és legigazabb emberi eszmények érvényesülnek. A kiállítás magán hordozza azt, hogy kiállítói nemcsak azzal foglalkoznak, hogy festők. A változás elsősorban azok számára je!enL tős, akik ismerik a tavalyi tárlatot, és egyenként az •alkotók eddigi munkásságát, tehetségük bontakozá- sát. Nyolc festő képei sorakoznak a falakon, képeiken változatos világ tárul elénk. De vajon nem, ugyanígy változó, sokarcif-e világunk, amelyben élünk, amely hajnallal, reggeli fényekkel. munkával, hús alko- nvattal fogad bennünket és vesz körül; amely meghozza számunkra a mindennapok ünnepi örömeit, de meghozza — mert törvény- szérű —, a küzdelmeket és a szomorúságot is. így kerek a világ, így teljes az emberi élet. Ezt érzik-látják a békési festők, mind a nyolcán. Bartóki József mind derűsebb, pompázatosabb kedvű tájait nagyon megszerettük. Szép példája ennek az „Erdélyi ház”, a sokat mondó hallgatásnak pedig a „Hallgatóság” öregasszony-koszorúja. Csuta György rejtelmes látomásait festi meg képein, „Bu- sótánc"-a jelentős továbblépés. Görgényi Tamás/termékeny évet zárt, moßt is több képpel szerepel. „Keszthelyi részlet”-e színritmusával, „Mozaik-terv”-e pedig kicsattanó vidámságával, kék-piros kavargásával tűnik ki. Hevesi Ferenc újból a kísérletezés korát éli, régi kifejezési eszközeit megtartva igyekszik gazdagítani azokat; kukorica- morzsolója, a „Nyári konyha előtt” című képen hangulatos alkotás. Kutyik Gergely, a békési táj. a békési valóság évtizedek óta ihletett, figyelmes festője, most sem tagadta meg önmagát. „Füstös konyha” című olaképe és a „Száraz ősz” sokat megsejlet abból, ami a festő szívében él. Párzsa János kemény lendületű, érzékletesen kifejező „Gábor bácsi”-ja, oszlo- postornácos „Békési ház '-a, a „Vihar” suhogó, hajladozó fái, a „Körös-part” melankolikus őszi látomása* mind örömünkre szolgál. Takács István festészetében is kétségbevonhatatlan változások munkálnak. „Híd” című képe és a „Ház” a leegyszerűsödött, éppen ezért sokatmondó szűkszavúság erejével hatnak a nézőre. Végül Várkonyi Janos az olaszos temperamentumú „Toscana-i táj”-jal, a meséket életre keltő „Lőcsei le- gendá'-val és az erdélyi . ítégölők”-kel együtt állította ki a „Békési ház”-at, melynek fényeiből a szülőföld félreérthetetlen szerető te árad. Emlékezetes kiállítás a „Békés ’76”, s újra azt reprezentálja, hogy a művelődési ház alkotók klubja jó úton halad, és számos, ismeretterjesztő jellegű, falusi, üzemi kiállításukon túl a város múzeumának termeit is a művészet élményeivel képesek megtölteni. Sass Ervin Hidak, csillagok Fazekas Lajos Sj. A levegő tiszta és hideg, rt fénynek most nincsen udvara. Hidak, csillagok nézik a vizet; sötét házak. Ballagok haza. ■A túlsó parton neon-lámpasor, ■ reklám villog — fények özöne. Egy dalt dúdolok, szerelemről szól; pár sor maradt csupán s a zene. A vízben fémek fény-hidja remeg, — fény-pillérek hegtjén fény-hidak, — « nyugalmat tartják; — a reggelek súlya alatt összeomlanak. Bartóki József Birs—csendélet Évek mozdulása Tomka Mihály Ma menni kell, de oly nyugodt vagyok, hallgatom a kék-vörös Chopint, hó lesz, látszólag béke van — ki ontaná ki véremet?! I Kata siet a rozsdaverle parkban, szívszorongatóan szép e kép, visszanéz a ritkuló sövény közt, megvillantja ámuló szemét. E mozdulat sok el nem táncolt tánc emléke egy pillanat alatt, mondhatatlan szó feszíti torkom, ahogy nevetve elhalad. Ha mondanám, ki hinné el nekem: évek mozdulnak egy perc alatt! ma menni kell, de oly nyugodt vagvok.. hó lesz, látszólag béke ve" Várkonyi János Lőcsei legenda Takács István Hid
