Békés Megyei Népújság, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-08 / 212. szám
As általános iskolások igazi nyári üdülője lehetne a békéscsabai napközis tábor Sok érdeklődő tekintette meg a Békéscsaba fejlődését, bemutató reprezentatív kiállítást a Jókai Színház előcsarnokában. Vélemények és javaslatok is eljutottak jócskán a tanácshoz a korábbi felhívás nyomán. Ebből és a látogatók több ezres számából is következtetni lehet arra. hogy a megyeszékhely lakói nem közömbösek a város fejlődése iránt. S hogy tenni is akarnak érte. azt bizonyítja a nemrég indított iskolaépítési akció, melynek máris pénzben kifejezhető visszhangja van. Hogyan függ össze ezzel a címben szereplő napközis tábor? Ügy. hogy az is a város- fejlesztéshez tartozik és létrehozása egy nagy összefogás eredménye. Annak idején százan és százan —r KISZ-esek, fiatalok, szocialista brigádok, szülők és diákok dolgoztak azért, hogv létrehozzák a KlSZ-tábort, s benne az általános iskolások napközijét. Felépültek az alpesi házak, később a sátrak helyébe j íaházak kerültek, bővült a id- I szerelés. Mindez társadalmi I úton. Sokat írtunk is erről a szép összefogásról, mely elsősorban gyermekeinkért történt. ! A napközis tábor azóta minden nyáron több száz diáknak nyújt kellemes pihenést, szórakozást, kikapcsolódást. Vitatni sem lehet, hogy jó kezdeményezés volt, nem szólva arról, hogy országosan is példaként emlegették. Azóta kialakultak bizonyos kapcsolatok: dunaújvárosi, miskolci, sőt szovjet, cseh, német gyerekek ismerhették meg a oseretáborozás során a Körös-part szépségét, megyeszékhelyünk nevezetességeit. Nyirkos padló, íoszladozó matracok Miért írtam mégis feltételes módon a címben, hogy igazi üdülő lehetne? Mert ma még nem az. A fejlődés nem áll meg. Ami jó volt öt—tíz évvel ezelőtt, az ma már elavult, nemcsak képletesen, hanem a szó igaz értelmében is. Erről egy vizsgálat ad tanúbizonyságot: Még június végén a városi tanács vb, az egészségügyi osztály és a városi KÖJÁL, képviselői vizsgálatot tartottak, s ennek során több hiányosságra derült fény. Volt olyan, ami azonnali és volt, ami távlati intézkedést tett szükségessé. Ezek közül néhányat: a szeméttárolót azonnal ki kellett cserélni, mert szétesőben volt, a plédeket kitisztíttatni, fertőtleníteni. Nem volt melegvíz-szolgáltatás a 340 gyerek zuhanyozásához. Az udvar szemetes, rendezetlen volt. Ki kellett cseréltetni a zuhanyozók gumi lábrácsait, mert balesetveszélyesek voltak. Ezenkívül az ágyak matracai szakadozottajr, a sodronyok rozsdásak. Ezek lecserélése már a távlati intézkedéshez tartozik. A hálótermek nyirkosak, melegpadlóval való burkolásuk szükséges. És sorolhatnánk a hiányosságokat, tovább. De csak még néhányat: Irtunk már egyszer arról, hogy nincs nyomógombos ivókút, pedig 3—400 gyermek vízellátásához ez elengedhetetlen. A jegyzőkönyvben szerepel olyan pont is, hogy a hálókban megfelelő ruhásszekrények kellenek, a tálalóban pedig háromfázisú mosogatóberendezés. Ezek a legfontosabbak, melyek nélkül ennyi gyermekkel üzemeltetni napközis tábort nem lehet. Megnyilhat-e « »m rr jovore r A válasz egyértelmű, lehet: megnyílhat és meg is kell nyílsz« a napközis tábornak, hiszen amit már egyszer elértünk, | amit a szülők és gyerekek meg- : szerettek, azt nem szabad megszüntetni. Igény van rá, hasz- | nos, társadalmunk, városunk komoly vívmánya. Csakhogy az 1977, évi működésnek feltételei vannak. A KÖJÁL jegyzőkönyvében ez olvasható: a távlati intézkedések végrehajtásához ; nagyobb anyagi beruházások szükségesek, azonban az 1977- ben beinduló napközi* tábor csak a távlati intézkedések végrehajtásával üzemelhet.’* A hangsúly a „nagyobb anyagi beruházáson” van. Mert igaz, hogy az ember mindig szebbet, jobbat akar. de ha a pénztárcája lapos, akkor le kell mondania arról, amit éppen kíván. Így van ez egy város fejlesztésénél is. Mindent egyszerre nem lehet megvalósítani. A tanács művelődésügyi osztályán, ahová a napközis tábori beruházások is tartoznak, kevés a pénz. Iskolákat kell felújítani, újat építeni és számos más helye van a beruházási összegnek. Azonban erre is kell, hogy jusson. Tervezik hát a tábor felújítását. Az ágyak, matracok kicserélését, a legfontosabb és legsürgősebb munkák elvégzését. A részletes tervet most az őszi hónapokban készítik el, hogy a télen amit lehet megcsináltassanak. Csakhogy mindenre még így sem jut. Ne hiányozzon a segítő kéz Mivel az anyagi fedezet kevés, szükség lenne újabb segítő kezekre, mint ahogyan azt számtalan példa bizonyította. Milyen segítségre gondolunk? Már a tavasszal, ahogyan az idő engedi, meg lehetne kezdeni az épületek csinosítását. A berendezések felújítását, festését, a környék, a park, az erdő, a játszótér rendbehozását. Esetleg újabb játszótér kialakítását. A KISZ-alapszervezetek, szocialista brigádok, üzemi kollektívák, szülői munkaközösségek sokat tudnának segíteni. A tanács számít is ezekre a segítő kezekre. Mert az előbb felsoroltakhoz nem kell úgynevezett nagyobb anyagi beruházás, csupán jó hozzáállás, szervezés és főleg gyermekszeretet. Ez a néhány sor is azért íródott, hogy időben szóljunk, és jövőre valóban sikerüljön a békéscsabai napközis tábort megfelelően rendbehozni. Közös összefogással sok mindent el lehet érni. Ebben az esetben is. Ha most tehát lapos is az a bizonyos pénztárca, azért nem kell lemondani arról a szép elképzelésről, hogy a békéscsabai napközis tábor jövőre még jobban betöltse szerepét és igazi üdülőtáborrá lépjen elő. Kasnyik Judit Tartalmas élet legkülön bő- pillanatok **“ *- ' w»“vu > vamaiiuan számottevően lerövidül majd Budapest és Moszkva között a vasúti utazás időtartama. Amint arról Alekszander Golovatij vasútügyi miniszterhelyettes moszkvai sajtótájékoztatóján beszámolt, Lvovtól Csapig nagyszabású építkezések kezdődtek már az elmúlt években, s a munkák legkésőbb 1980-ra befejeződnek. A nagy beruházási program: a második vágánypár megépítése az ukrajnai várostól a Szovjetunió nyugati határáig. A feladat nem egyszerű, hiszen a Kárpátok hegyvonula-» tain és völgyein keresztül vezet majd a vasútvonal. Szakemberek a nehézségek érzékeltetésére nem egyszer a Baikal—Amur vasútvonalhoz hasonlítják ezt a beruházást. A tervek szerint az elkészült szakaszt azonnal villamosítják, hogy megterem lőd- jenek a feltételek a l,eg- korszerűbb villanymozdonyok munkábaállításához. Egyidejűleg bővítik a határállomásokat is, hogy a megnövekedett forgalomnak maradéktalanul eleget tudjanak tenni. Alekszander Golovatij beszámolt arról is, hogy a Szovjetunióban sikeresen folynak az új. nagy teljesítményű villanymozdonyok kísérletei. A próba, pályán az új mozdony óránként 211 kilométeres sebességgel futott, ami több mint a tervezők elképzelése volt. Elkészültek az expresszsebességhez szükséges személyvagonok is, s a próbajáratok rövidesen ezekkel folytatódnak. Az ú.i vonat, amely már a jövő század igényeit is kielégíti, első útját feltehetően a Moszkva—Leningrad szakaszon teszi majd meg. Faragó András ’ Tériké, aki mindig mosolyog. Nem szentimentális túlzás, valóban mindig mosolyog, mindig vidám, és mindig készséges. Feltehető: ha gondja van elrejti, nem beszél róla. Az olvasókat nem érdekli, bántja- e valami a ' könyvtárost, hacsak nincsenek közelebbi, jobb isme- rettségben; de Tériké, Bondár Imrené a béké- § si könyvtárban | — mindig mosolyog. A könyvi ár t állományát tökéletesen ismeri, i zőbb kérdésekre alatt vagy válaszol, vagy hozza az éppen megfelelő kézikönyvet, kikeresi a helyes tájékoztatást, perceken belül . előteremti a kért regényt, verses kötetet, bármit, ha nincs olvasónál. Ez a helyzet sem ritka, sőt mi több: egyre sűrűbb, mert a békési könyvtkr forgalma sem mindennapi. Bővültek is, új és már régóta áhított raktárt, irodát szerkesztettek a régi helyiséghez, közben az olvasók jártak a legjobban, bővúlt az olvasótér, ami nem megvetendő dolog náluk. Szóval Tériké, a békési könyvtár olvasószolgálatosa mindig mosolyog, és azt mondja elégedett. Nem azért, mért tizenhét évi könyvtároskodás után augusztus 20-án először kapott kitüntetést, a „Szocialista Kultúráért” birtokosa lett, hanem azért is, mert „jó munkahelyi légkörben kitünően lehet dolgozni, és összpontosítani arra, hogy az olvasás, az irodalom, a tudományok megszerettetése napról napra sikeresebb legyen.” Arról a bizonyos tizenhét évről is beszélgetünk közben, átlói függetlenül, hogy nem volt könnyű tizenhét év. „Sarkadon kezdtem 1959. február IS-án. Az akkori járási könyvtárban. Hét évig voltam ott. amikor pedig megszűnt a sarkadi járás, Békésre kértem jnagam, és hét esztendeig utaztam napi 100 kilométert havi 1400-ért, és az olvasókért, a munkámért, amit mindig hivatásomnak tekintettem. Aztái} végre lal;ást kaptam Békésen, és átköt-f főztünk ide. Sarkadról. Az életem alapvetően megváltozott. Még több idő jutott á könyvtárra, de több a családra is, ami szintén nem kis dolog... Évekig\ szervező voltam, hozzám tartozott Kamut, Kétsoprony, Mező megger, Tarhos könyvtára, aztán három éve álltam a könyvtárosi pult mögé.” Nemcsak ő mondja, a munkatársai is, hogy mi mindent esi-1 nálnak azért, hogy a békési könyvtár alakuló jó híre tovább; erősödjön. Olyasmiket, amiben Tériké is ott van, vagy éppen a munka legjavát vállalja. Készül a szocialista brigádok számára összeállított ajánlójegyzék, rövid tartalmi kivonatokkal, fi-1 gyelemkeltő tájékoztatókkal. Ugyanezt elkészítik a szakmunkástanulóknak, figyelembe véve életkori sajátosságaikat, és a tananyagot, amelyet az intéze-j tekben kell elsajátítaniuk. Jó a kapcsolatuk a gépgyárral, abban is az egyik szocialista brigáddal, és közreműködésükkel készül el majd a kis ajánlójegyzék. Tériké, mint mondja, annak is örül, hogy egyre több munkásolvasó jár a könyvtárba. „Nem azért mondopi, mert mostanában sokat beszélünk a munkásművelődésről. Ez nálunk pontosan kimutatható. Hozzam az olvasójegyeket?” ,Üj tervük, hogy a régebben annyira divatos és sikeres „könyvtári hétfőket” felelevenítik. Legközelebbi íróvendégként Galgóczy Erzsébetet várják. Tartalmas, igaz könyvtárosi élet a Terikéé. Munkatársai, olvasói gratulációit joggal fogadhatta. Sass Ervin Gyönyörű Lengyelország I. az a nagy só? 4 i’nemssci 1876. SZEFTEMBER S. Mivel évezredes hagyományai vannak a magyar—lengyel kap. csőlátóknak, aligha véletlen, hogy a hazánkból -Lengyelországba vezető utak — vasúton, közúton, s persze Csehszlovákián át — elsőként Krakkóba irányulnak. Autósoknak, motorosoknak írjuk, hogy az ősi várost legkönnyebben a Trstená— Chyzne, Sucha Hóra—Chocho- lów, illetve a Javorina—Lysa Polana (Zakopane) határátkelőhelyek érintésével érhetik el. Krakkót, az egykori lengyel fővárost a XIII. század közepétől igen erős szálak fűzték elsősorban a felső-magyarországi városokhoz. Krakkótól csupán 12 km-re délkeletre fekszik a középkorban Magnus Sal (Nagy Só) néven ismert Wieliczka. Kezdetben vízzel oldoMák ki a sótartalmú kőzetekből ezt az igen fontos ételízesítőt, majd amikor Szemérmes Boleszláv 1239-ben feleségül vette IV. Béla király lányát, Kunigundát, aki Kinga néven nagv tiszteletnek örvendett a lengyelek körében, Magyarországról hívtak meg bányászokat Wieliczkába dolgozni. Az erdélyi sóbányákból Lengyelhonba származott mesteremberek magukkal vitték korszerű termelési tapasztalataikat: ékekkel, csákányokkal metszették henger alakú tömbökké, bálványokká a sót. s kezdetleges fölvonóval juttattak a felszínre. Kiváltság kereskedőknek Tajos magyar és Kázmér lengyel király már 1354-ben egyezményt kötött Budán, hogy »ka dálytglanul szállíthassák a sót Sárosba és Liptóba. Évszázadokig a kereskedelem éltette Krakkót; rajta keresztül vezetett Prágától a Krímig a Tatár út, a Balti-tengertől Léváig haladó római kori Borostyánkő út, a Posztó út, majd pedig a Só út. A wieliczkai sóbánya napjainkban elsősorban idegenforgalmi és bányatörténeti nevezetesség, egyúttal bányaszanatórium. Naponta ezrek szállnak alá kris. tálvterrneibe, múzeumába, s ha a többi között Goethe, Balzac A Pieaktna Skala-i var <r. A. INTERPRfcSS—Kg {elv.) Budapest — Moszkva Meggyorsul a vonaiközlekedés — Moszkvai telexjelentés —
