Békés Megyei Népújság, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-01 / 206. szám
As idegen nyelvek és a felnőttoktatás A szeptember nemcsak a diákoknak, hanem a tanulni, művelődni vágyó felnőtteknek is az oktatási év kezdetét jelenti. Megyénkben évente több százan iratkoznak be a TIT által szervezett nyelvtanfolyamokra, azonban bizonyos idő eltelte után sokan lemorzsolódnak. Szép számmal akadnak közöttük olyanok, akik szánják-bán- ,iák tettüket; sajnálják az ablakon kidobott pénzt, az elfecsérelt időt és energiát. Számukra a választott idegen nyelv elsajátítása továbbra is puszta illúzió marad, Kik tanulják a nyelveket? A tanulási szándék önmagában kevés. Mielőtt valaki befizetné a tanfolyamdíjat, alaposan fontolja meg, és tisztázza magában a következő kérdéseket: Tud-e időt szakítani mindennapi munkája mellett a rendszeres óralátogatásra és az otthoni tanulásra? Lesz-e olyan akaratereje és kitartása, hogy leküzdhesse a tanulás egyes szakaszaiban jelentkező nehézségeket? Nem támad-e föl benne a szégyenérzet olyankor például, ha nálánál jóval fiatalabb hallgatók gyorsabban és jobban tudják megoldani a feladatokat? Képes lesz-e arra, hogy az esetleges kudarcok okát ne a tanár, tan, hanem önmagában keresse? (Ezzel természetesen nem azt akarjuk mondani, hogy a tanár egyénisége, rátermettsége nem játszik szerepet a kedvcsinálásban, a nyelv megszerettetésében és az eredmények elérésében.) Melyiket válasszuk? Kétségtelen, azok járnak jól, akik olyan nyelvet választanak, amelyet már korábban általános vagy középiskolában tanultak. Még ha ismereteik hiányosak is, mégis könnyebben tudnak rájuk építeni. A lényeg az, hogy bármelyik idegen nyelv tanulását tűzzük ki célul, bizonyos nyelvtani ismereteket el kell sajátítanunk. Elsősorban anyanyelvűnk rendszerével legyünk tisztában azért, hogy jobban megértsük az idegen nyelv törvényszerűségeit, különbséget tehessünk az egyes mondatrészek és szófajok között; tudjunk ragozni és gyakorlatban alkalmazni a legfontosabb nyelvtani szabályokat. Egyszóval: hiú ábránd alapvető grammatikai ismeretek nélkül idegen nyelvet tánulni és jól elsajátítani! Az otthoni felkészülésről Akár kezdő, akár haladó, akár intenzív nyelvtanfolyamra irat. kozik be valaki, számolnia kell az otthoni tanulással is. A foglalkozásokra ugyan jelentős ismeretanyag birtokába juthatunk, és jó alkalom kínálkozik a beszélgetésre, a gyakorlásra, de az otthoni felkészülést, az állandó ismétlést és a feladat- megoldást nem szabad elhanyagolni. Az írás- és olvasási készségünket tanári segítség nélkül is tudjuk fejleszteni. A megértési és a beszédkészség fejlesztésére inkább a tanórák bizonyulnak alkalmasnak. A tapasztalatok szerint azok érnek el jobb eredményt, akik rendszeresen valamennyi foglalkozásra felkészülnek, és — leküzdve gátlásaikat — igyekszenek minél aktívabban bekapcsolódni az órák menetébe. A már elsajátított lexikai anyagot megpróbálják mondatokba, beszédszituációkba építve alkalmazni, gyakorolni. A gyors felejtés ellenszere az állandó ismétlés. A tananyag alapos bevésése es ..aktivizálása” elengedhetetlen feltétele a sike. rés előrehaladásnak. Az ismeretek bővítése A korszerű oktatási eszközökről, módszerekről és még sok egyéb tényezőről nem szóltunk. Mindössze azt szerettük volna hangsúlyozni, hogy az idegen nyelv tanulását ne tekintsük olyan folyamatnak, amelyet bármikor el lehet kezdeni és bármikor abba lehet hagyni. Ha valaki egyszer már beiratkozott és befizette a gyakran nem csekély összeget a tanfolyamra, végezze el és a későbbiekben is igyekezzen még jobban elmé; lyíteni és megszilárdítani a fáradsággal megszerzett tudást. Erre többek között kitűnő alka. lom az idegen nyelvű sajtótermékek, könyvek állandó olvasása, a rádióhallgatás, a külföldi utazás és a levelezés. Egv- egy idegen nyelv elsajátítása fölött érzett örömünk — sok egyéb előny mellett — bőségesen kárpótol bennünket a lemondásért, az „elvesztegetett” időért és azokért az erőfeszítésekért, amelyeket e nagyszerű cél érdekében kifejtettünk. Bukovinszky István Eredményes volt a főszezon a Balatonon Véget ért a főszezon a Balatonon. Az eredményekről gyors, merleget készített az Országos Idegenforgalmi Tanács, amely szerint eredményes volt a nyár a magyar tenger partján. Az évek óta növekvő idegenforgalomban nem volt az idén megtorpanás. 4M ezer hazai és külföldi vendég összesen 3,2 millió éjszakát töltött a Balaton partján, ami 7,7 százalékkal több a tavalyi év hasonló időszakánál. örvendetes, hogy a hazai turisták száma 14.5 százalékkal emelkedett. Jó volt az ellátás is: csak a,z aszály éreztette hatását zöldségben, gyümölcsben. Egyébként’ tejben, tejtermékben, de még sörben sem voltak ellá. tási problémák, s ivóvizet a legnagyobb aszály idején is sikerült biztosítani. A fizetővendégszolgálat 3500-zal több turistát fogadott a kempingforgalom pe. dig elsősorban a hazai turistákkal gyarapodott. Szarvasi nyugdíjasok kirándulása A MEDOSZ szarvasi városi szervezete a nyugdíjas tagok ré. szére egész napos kirándulást szervezett a napokban. Az idős emberek megnézték a síküveg4 mumm 1976, SZEPTEMBER 1. gyártást, jártak a vas-, mű- anyagipari ktsz-ben, ahol különböző termelési eljárásokat szemléltek meg. A nap hátralevő óráit Gyopárosfürdőn töltőt, ték. A szarvasi öregek ezúton mondanak köszönetét Barta Imre orosházi városi tanácselnökhelyettesnek, aki készséggel kalauzolta őket a dinamikusan fejlődő városban és Gyopároson. Korszerű, vonzó könyvtípusok A közművelődési határozatban megjelölt feladatok tervszerű, jól átgondolt végrehajtása jellemzi az ismeretterjesztő könyvkiadást. A szakemberek — az Országos Kiadói Tanács — véleménye szerint a társadalmi igények gondos felmérésével és gyors kielégítésének szándékával bátor kezdeményezések sora valósul meg, s az általános ismeretterjesztő művek mellett jelentős szerepet kapott a történelmi, a művelődéstörténeti, s művészeti, valamint a természettudományos ismeretterjesz. tés is. A kiadók alapvető feladatuknak tekintik a könnyen kezelhető, jó áttekintést adó, korszerű és vonzó könyvtípusok, sorozatok kialakítását. A természet, és társadalomtudományos ismeretek szintetizálására a korábban kezdett sorozatok (Univerzum könyvtár, Gondolat zsebkönyvek) mellett mind több hívet számlál a Gyorsuló idő című sorozat. Különösen termékeny és sokrétű a történelmi ismerettel^ jesztő kiadás: két jelentős új sorozat válik mind népszerűbbé: a Gondolat Kiadó Magyar história és, az Akadémiai Kiadó Sorsdöntő történelmi napok könyvfüzére. A művészeti ismeretterjesztő kiadás az irodalom gazdag választékát kínálja. Elég utalni olyan könyvekre, mint a Miért szép?, az Izmusok újabb darabjai, vagy az alkotókat bemutató (Nagy magyar írók, Írók világa, Arcok és vallomások, Kortársaink) című monográfiasorozatokra. Egyre nagyobb figyelmet kap a zenei ismeretterjesztés: talán valamennyi művészeti ágazat közül zenei életünk fejlődésének bemutatása a legárnyaltabb. A természettudományos ismeret- terjesztésben szinte valamennyi területen javult a művek tudományos értéke. Jobb választékot nyugtázhatnak az olvasók a néprajzi ismeretterjesztő könyvekből is, és bőven jut olvasnivaló a kézikönyvek, lexikonok és kisenciklopédiák kedvelőinek is. „Gyopár^-programok A békéscsabai Gyopár Ifjúsági Klub szeptemberi programját a társklubokkal szervezett asztalitenisz-verseny nyitja, majd megbeszéléseket tartanak a szocialista brigádvezetökkel. Érdekesnek ígérkezik a szeptember 16-i MENCS-előadás, melyet a Tizek Klubjának tagjaival együtt hallgatnak meg és Lukács József színművész örkény-estje szeptember 21-én este. Ezenkívül lesz még földrajzvetélkedő és két házikiállítás is szeptemberben. Felavatták a történelmi emlékhelyet a mohácsi csatatéren Mohácson kegyelettel emlékeztek azokra a magyar hősökre, akik 450 esztendővel ezelőtt — 1526. augusztus 29-én — a török túlerő ellen .vívott tragikus végű ütközetben életüket áldozták a hazáért. Az emlékhely avatásakor dr. Ádam Antal, a Hazafias Népfront Baranya megyei elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd -dr. Ortutay Gyula akadémikus, az Elnöki Tanács - tagja, a népfront alelnöke mondott beszédet. A 75 ezer négyzetméteres emlékpark az 1960- ban feltárt tömegsírokat öleli magába, amelyekben ezernél több magyar katona alussza örök álmát. A hajdani temetőhelyen Vadász György Ybl-díjas építész tervei alapjan alakították ki az emlékhelyet. Az emlékhely díszkapuja (MTI Fotó — Bajkor József felv. — KS) Á gazdaságfejlesztés kulcsproblémája I. Munkaerőbőség után munkaerűfnség Tartok tőle, hogy az újságolvasó — ahogy mondani szokták — mióta csak az eszét tudja, mást sem hall és olvas, mint hogy nincs elegendő munkaerő, elfogytak a tartalékok, s hogy a helyzet ebből a szempontból csak súlyosbodik. S az újságolvasó — valószínűleg — időnként elmorfondírozgat magában: há egyszer nincs elegendő munkáskéz, akkor vajon kik végzik az egyre sokasodó munkát? Kik és miként teljesítik az évről évre magasabb tervszámokat, kikkel dolgoznak az új üzemrészek és a vadonatúj gyáróriások, egyáltalán: hogy van ez az egész munkaerőhelyzet? A kép, első pillantásra, valóban meglehetősen ellentmondásosnak látszik, érdemes hát kis. sé közelebbről is megismerkedni mindazzal, ami nemcsak a szakembereket, de az ország közvéleményét is egyre élénkebben foglalkoztatja. Való igaz: egyszer s mindenkorra lezárult az a körülbelül két évtizeddel ezelőtti korszak, amikor az évi gazdasági növekedés egyhatoda a foglalkoztatottak számának növeléséből származott. (Hozzátehetem: sajnos, hogy lezárult ez a korszak; a közhit szerint ugyanis nálunk példátlan gyorsasággal és ütemben emelkedett a foglal, koztatottak száma, ám a nemzetközi statisztikák szerint ez nem egyedülálló jelenség. Másutt is hasonló volt a helyzet, bizonyságául annak, hogy a gazdasági növekedéshez azért a foglalkoztatottak számának növekedése is hozzájárul... Nem is kis mércékben!) A munkaerőínséges esztendők — sokak szerint — a hetvenes évek elején kezdődtek, s mert addig nem volt különösebb baj (s mert ez a baj, úgymond, „hirtelen szakadt ránk”), így az iparvezetők meglepetése, tanácstalansága, hitetlenkedése és mindebből következő tagadhatatlan kapkodása voltaképpen nem váratlan és nem elítélendő. Végtére is: nem volt idejük fölkészülni az általános munkaerő, hiányra. A statisztika is mintha ezeket a véleményeket igazolná: Az 1960 és 1974 közötti időszakban a foglalkoztatottak száma még körülbelül 380 ezerrel emelkedett. Ebből csaknem negyedmil- lióan, az 1965—1970 közötti években álltak munkába, a jelek szerint tehát, alig fél évtizede még szép számú tartaléksereggel számolhattunk. S ez a tény mintha kissé eltájolta volna az ipar vezetőit Nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget annak, hogy a következő években az újonnan foglalkoztathatók szama rohamosan csökkent: 1970—71 között 30 ezres, 1973—74 között már csak 12 ezres létszámnövekedés volt az egész népgazdaságban. (S ez már — ugye — elég hangos fi gyelmeztetés?) De nézzünk más tényeket, nyúljunk vissza korábbra is. Az ötvenes években jelentős — elsősorban női — munkaerőtartalékokkal számolhattunk, mégis, már'l950-ben elhangzottak a munkaerőhiánnyal kapcsolatos első panaszok. Az építőipar, s általában az iparszak- és segédmunkásigénye már akkor nagyobb volt, mint a foglal, koztatottak számának lehetséges emelkedése. 1953-ban már a könnyűipar is munkáshiányról panaszkodott, 1957-ben pedig az ipari centrumokban általánossá vált a munkaerőhiány. A következő 10—15 esztendőben csak
