Békés Megyei Népújság, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-26 / 228. szám
Sülé István Vác Könyvjelző: Juríj Triíonov: Válságban Magánéletünk problémái, történelmi tanulságokkal A „Válságban” című kisregény „irkafirkász” műfordítója feleségétől, fiától önkéntes kiszállásba menekül. A „Cserében” egy „észszerű” lakáscsere hozza felszínre a mérnökben házassága ellentmondásait. A ^Hosszú búcsűzás” színésznőjének a „nagy kiugrása” végzi el könyörtelenül az emberi, művészi értékeivel való szembesítést. Egy-egy főalak1 életének ezernyi szövevénye, „mikrovilága” hálózza be a történeteket, s ez egyén tudata, mely mindezt átfogja, meghatározó szerepet kap, rendező elvvé válik. A műfordító, aki robotmunkássá válik, hogy felesége, fia divat- d'ktálta nívóját biztosítani tudja, s mikor családja cinikusan szemébe vágja ezt, elmenekül, de „irkafirkászi lelkiismeretlenséggel” visz- sza-visszaidézi, mert • meg akarja tudni, mit vétett el ő maga, s mit felesége, fia A „mindenkoron nyugalmat akaró” mérnök visszas?ám- lálja önmagában házasságuk napjait. A „kedvessége” fejlesztésével pgyre feljebb dédelgetett színésznő szeretője árulásakor megsejti, milyen csúcsra jutott eL Az önvizsgálatot, a számvetést egy-egy megmagyarázhatatlannak tűnő aljas telt indítja el. Az aljas tett összes erpberi aspektusát „elénk tárják a „sértett” főalakok, minden lehetséges „mentőkörülményt” felhoznak. Miért? Mert bevallottan, vagy be nem vallottan érzik, hogy az aljas tetthez vezető útban jócskán benne vannak, s eltemetett, vágy ki nem bontott ^egyéniségükre keresnek gyógyírt. Mindezzel kettős művészi bravúrt ér el az író. Egyrészt az aljasság igazolására szerkesztett ideológia önmagát leplezi ’ le, másrészt kártékonysága megsokszorozódik, túlnő elkövetése „értékhatárán”. Mindebből következik, hogy a főalakok válsága nem egyértelműen negatív állapot, hanem a kis közösségük hamis törekvései érdedében háttérbe szorított egyéniségük, „anatómiájuk” ébredezése, hőssé válásuk. Ezek a „családi történetek” — szülőkkel, nagyszülőkkel — valójában a szovjet társadalom bonyolult, ökonomikus rajzai. A hőseiket körülvevő, életüket, „ideológiájukat” meghatározó környezet (városrész, színház) velük együtt, napról napra, láthatóán változik, s így a magánügy a közüggyel elválaszthatatlan egységben, kölcsönhatásban jelenik meg. A kötet gyengébb írása a. „Válságban” eimű kisregény. . Véleményünk szerint Ju- rij Trifonov az alakok belső rajzával, „pszichológiájával” korszerűt alkotott, mely biztos útjelző a gyorsan változó „technikák” kuszaságában. Az általános és különös, az egyén és társadalom kapcsolatának kísérletével olyanra vállalkozott, amelyre Balzac óta, a Kommunista Kiáltvány óta polgári író nem vállalkozhat. Jurij Trifonov a „Hoászú búcsú”-val, a „Cserével” a szocialista irodalom egyetemes értékű alkotói sorába emelkedett. Gorkij és Bábel, Solohov és Ajmatov mellé. Faál Tamás Megjelent „A gyorsuló időben” című pedagógiai kiadványsorozat kilencedik száma A Békés megyei Tanács művelődésügyi osztálya, a Békés megyei pedagógus továbbképző intézet és _ a Magyar Pedagógiai Társaság Békés megyei tagozata kiadásában jelenik meg a „A gyorsuló időben” című kiadványsorozat, melyben a megye pedagógusai teszik közzé oktátó-nevelő tevékenységük 'tapasztalatait. A napokban megjelent kilencedik számban kilenc tanulmány látott napvilágot. Sándor Lajos, a battonyai gimnázium és szakközépiskola tanára „A világnézeti nevelés lehetőségei és eredményei tanítási gyakorlatomban” címmel írt színvonalas tanulmányt.. Kifejti, hogy az általános világnézeti nevelés központi kategóriája a szocialista humanizmusra való nevelés. Ez a metodikai alapállás pedig mindenképpen a szocialista humánum elmélyítését kívánja meg az iskolai élet valamennyi területén. .Csausz Vilmos, a íarkadi gimnázium és szakközépiskola igazealóia a vegyes életkorú KTSZ-alan- -vezeti munka és a nevelők, szülők kapcsolatát, együttműködését elemzi írásában, abból kiindulva, hogy az ifjúsági mozgalom egész története tükrözi és bizonyítja, hogy a felnőttekkel való kapcsolata meghatározta fejlődését. Érdekes tanulmányt írt a kiadvány kilencedik számában Bőke Gyula, a Békés megyei pályaválasztási intézet igazgatóhelyettese „Pályák. érdeklődések, pálya- érdeklődési körök” címmel, valamint Selmeczi László, a Békés megyei pályaválasztási intézet munkatársa a középiskolások pályaválasztási elképzeléseinek megvalósulásáról. Figyelmet keltó Jámbor Ernőné vésztői tanítónő cikke, melyben tapasztalatait tárja az olvasók elé a nehezen nevelhetőség különböző eseteiről; Ga- ramvölgyi Istvánná füzesgyarmati tanítónő írása „Hogyan segítem elő a tanulók biztonságos közlekedését?” címmel. Változatosan elemzi tárgyát Szabó Margit, az Orosházi írsz. Általános Iskola tanára, amikor a differenciált egyéni és csoportos foglalkoztatás lehetőségeit összegzi az általános iskolai kémia tanításában. Sokoldalúan tartalmas \ árkonyi Zoltán, a sarkadi gimnázium és szakközépiskola tanárénak dolgozata, melyben egy mezőgazdasági géptanóra .tapasztalatait írja meg, valamint Kovács Márton, a békéscsabai' 611. számú Szakmunkásképző Intézet tanárának írása az intenzív tanítás-tanulás lehetőségeiről és eredményeiről a szakmunkásképzésben. A kiadványsorozat újabb kötete is értékes hozzájárulás oktató-nevelő munkánk gazdagodásához, az ismeretek bővítéséhez. A kötetet Tóth Lajos, a Békés megyei pedagógus továbbképző intézet munkatársa szerkesztette. Mitykó János intézeti vezető közreműködésével. A „Gyorsuló időben” sorozatot nem lehet elégszer dicsérni, jelentőségét hangsúlyozni. Az, hogy pedagógusaink tapasztalatait, tudományos kutatómunkájuk eredményeit elérhetővé teszi, jelentőségét és hasznát kitünően példázza. A - kérdés: mennyire áramlanak át a pedagógiai gyakorlatba, a mindennani életbe? Reméljük, megfelelő mértékben. S. E. Ar egyik legígéretesebb nyári szombaton éjfél előtt kellett ennek a cilibulinak bekövetkeznie. Záróra előtt, amikor a főpincérek még nem seperték be az átlag kétszeres* számlát, a zenészek nem kunyerálták ösz- sze a jattot, az elhálásra igyekvők nem lelték meg a nászhelyet s nem kezdődött meg a vízben a ruha nélküli nagyestély. A lámpák hirtelen elvesztették fényüket, de mielőtt az izzók teljesen kialudtak volna, lassan kékes fény gyulladt fel bennük, és ezzel egyidöben a tó közepére sárgás izzással egy nagy csillag ereszkedett le. A vízre érve, semmiféle sistergés nem hallatszott, csak a tó is hamar kékeszöld színűre fényesedet!. A to melletti nagy üdülőváros valamennyi extra és közepes szórakozóhelyének a kijáratát váratlanul világoskék ruhás, gumi kezeslábasba bújt férfiak állták el, akiknek arcát is eltakarta az öltözet, csupán szemük villogott. Egyikük határozott, nyugodt hangon rendelkezett. — A Balatonra idegen égitestről érkezett űrhajó szállt le 23 óra 45 perckor. Kiléptek az űrhajóból. Az esetleges fertőzés elkerülése érdekében elhárító szolgálatunk önöket azonnal elszállítja. Őrizzék még nyugalmukat. Feltétlen engedelmességet kívánok. Aki ellenáll, háromnapos mélyhűtéssel büntetem... Az erélyes, de nem ellenséges hang, a szokatlan büntetéstől való félelem gyors, pontos engedelmességre késztette a több tucat — nemzetek feletti, osztály fölötti, első- és másodosztályú — vendéglátóipari hely kissé beszeszelt vendégeit. Érdekes módon a külföldiek is nyomban megértették az utasilást vagy mert odahaza hozzászoktak az ilyesmihez, vagy anyanyelvűkén is — mikrohullámon — elhangzott a szöveg. A termek villámgyorsan kiürültek. Páran látták, az ablakon kilesvén, hogy villanymotoros hatalmas buszok hangtalanul robogtak tova a kékes félhomályban viliódzó éjszakában... Akadt kivétel is az elszállításban. A vendégek között eloszlott egyenruhás férfiak mindenkit szemügyre vettek. Egyesekre rámutattak. nem tudni, minő indokból, és ezeket leültették. Jóformán meg se tudtak nyikkanni, csak lerogytak valami erő hatására. Termenként két-két őr ügyelt rájuk. Holtsápadtan ültek, magyarázatot nem mertek kérni. A Splendid hotel híres étterméből olyan húsz-harminc főnyi csoportot állítottak össze. Köztük volt két. egymás kezét fogó nö is. Ahogy sorakoztak, a Splendid prímása magához akarta venni hegedűjét. A hangszerért nyúló jobbját azonban váratlanul erős, bénító áramütés érte. Rémülten, iejhangon sikított fel. Nyomban hagyta, hogy a többivel a hotel egyik, eddig előtte is ismeretlen rendeltetésű, gumírozott falú, ablaktalan szobájába vigyék. Itt körkörös elhelyezésben székek vártak rájuk. Engedelmesen leültek. Az egyetlen, velük maradt őr középre telepedett ' egy forgatható, támla nélküli székre. Két kezét térdére tette, s ekkor a szék las- súdadan forogni kezdett vele. Később vették csupán észre, a férfi bal kezében apró készülék lapul. — Mondtam én ...Ezek az űrhajóról valók... — suttogta az egyik nő a másiknak, aki bénultan meredt maga elé. — Hazugságmérő készülófc ran nátuk™ X felderítést végzik... Akinek valami bibi van a lelkében, azt halásszák ki... Azok mindjárt paríroznak nekik... — Nekem nincs bibim — sziszegte vissza a másik nő. — Én egyszerűen nem értem rá szervezni az üdülést... Egy ekkora trösztnél?!... És ezek most utánam jöttek... Tudom én, kik ezek, ne féljen... A szakszervezeti bizalmiak országos szakosztályának felderítői... Le akarnak számolni a szakszervezeti üdültetési felelősökkel... Mintha azoknak nem lenne joguk üdülni... Mintha csak rajtunk múlna, mikor, ki mehet üdülni..? Mert ők felmérték... Hogy kevés volt a fizikai melós a balatoni üdülőkben... Az őr ekkor mereven ránézett az ideges asszonyra. annak széke lassan hátátlílottunk egy nagy kazánt, központi fűtésre... Aztán eladtuk egy másik létesítménynek, ahogy szokás... Megtakarítás, prémium, tetszik tudni... De oda vettünk ugyanannyi etázskályhát... Hogy ezeket is eladtuk? fellett máshová... Most pedig kokszkályhával fűtenek? Ja, meg, hogy a... szekrénybe raktuk be a kályhákat?... Hát inkább örülnének, hogy potom bérért kapták ezeket a lakásokat!... Miért engem birizgálnak folyton? Kis pont vagyok én, kérem... Nekem is mondják, hogy— A lassúdad körforgás hirtelen megállt, az őr mere, ven bámult egy összebújt emberpárra, akik a sarokba húzódva, alvást tetettek. A nő nem bírta sokáig. — Jó, jó, bevallom,., én üldöztem el a barátnőmet a városból... Mert neki sikeredett férfije... Legalább* F ANTI Varga Imre novellája ra ereszkedett, ő maga meg nyomban elaludt. — Jaj, meghalt! — sikított fel a bénult karú prímás. — Én is zsibbadok...- Pedig én csak megrázogat- tam a .vendégek vállát... Ha még nem adott jattot... Adjon, apám, mert itt potya zene nincs... Hát honnan tudjam én azt, hogy az a csávó..., aki mindünknek ötszázast ragasztott a homlokunkra... hogy az nem egy gróf Cseaonics, hanem... kérem tisztelettel, egy körözött betörő... Rá van az írva a stexre?! Hát csak a muzsikus maradjon csóró, kérem alásan, amikor itt... mindenki tartja a markát?! Hát kérem, ma délután a sofőr is előre kialkudta a borravalót, különben be sem hozott volna... Bevallók én, kérem tisztelettel, mindent, csak ne zsibbadjak tovább... Amidőn horkolva hátradőlt, a társaság már moccanás nélkül meredt a félelmetes őrre. Az meg csak forgott némán, Lassan körbe. körbe, körbe, és tüzes tekintete mindenkire rásü- lött. Az egyik torzonborz fiatalember remegni kezdett, aztán egyszerre hadonászni. — Mit bámul?!... Még nem látott tévé-operatőrt?... Hogy megettünk egy láda befőttet a konzervgyárban... Olyan vészes ügy az? Ha egy stáb felvonul, kérem, ...ahhoz képest a török szpáhik bevonulása Budára jámbor hittérítő apácák körmenete... Ja, ott volt talán maga is a zene- .akadémiai koncerten?... Amikor zenélés közben kivonultunk?... És a sok ürge megbotránkozott?... Hát értünk van a koncert vagy mi vagyunk a koncertért?... Más botlásom nekem nincs... Igaz. kicsikét menő fejnek tartom magam. ...De mért hagyják az embert?! Jó pár kört elforgott már az őr, amikor az egyik sötét ruhás,, nyakkendős, sötét szemüveges, kiismerhetetlen úriember is váratlanul zokogni kezdett. — Nem a magam hasznára tettem, kérem, .higy- gye el... Igen, igen, arról beszélek... A tizenhat lakásos házról... Előbb beis úgy látszott.. Felőlem lehetett a hármas iskolában a legjobb tanerő... tanítványaiból lehettek ,díjas művészek is... Az irigység, tudja... Mert én aggleány maradtam... És most hiába kísérleteztem, itt, a nyaralás kedvcsináló lehetőségei közt... Ezt az embert fogtam ki„. ezt a... tehetetlent... A férfi váratlan rikácsolásából lehetett észrevenni, milyen vénségesen vén. Különben elegáns volt, konzervált bőrű. — Mért kell ezt, kérem?!... Azt hittem, értelmes nő... Egy iskolaigazgató... Jújj, micsoda áramütés ez?!... Igen, igen, a lényegről beszélek... ' Tavaly huszonkétezer-ötszázkilencven Ft-ot vettem fel kilométerpénzként, és... jó, azt is... nyolcezer-ötszázhuszon- hét forintot átalányként... Közben, igen, mindig a vállalati gépkocsit használtam, igen kérem, a kesztyűgyár gépkocsiját... Mért ne, tisztelettel, ha lehetett... És így ment ez órákon át. Az őr nem unta. Csak forgott, forgott körbe. Előbb-utóbb mindenkinek akadt valami mondanivalója... Ki tudja, meddig ment volna ez a gyehennás játék, ha a legváratlanabb, csüggedéssel telibb pillanatban fel nem tépik az ajtót, és be nem ordít egy csöppet sem udvarias férfi: — Kikap! Lebont! És kész... Küldjétek őket a francba!... Öcsikém, marha frankón sikerült... ez a spontán forgatás... Többet bevallottal!, mint a népi ellenőröknek! egy hónap alatt... Jó, hogy magnóra vettük... Egyenesen fán- tásztikus! Mondhatnám Kuczka Péter szavaival... fanti!... Aztán a keddi lapokban kis hír jelent meg, miszerint szombaton éjjel, megtartották az első magyar monstre űrvédelmi gyakorlatot a Balatonon, a lakosság és a vendégsereg páratlan fegyelmű asszisztá- lásával. Közben sikeresen forgatták a „Fanti” című, szintén első, teljesen magyar fantasztikus filmet is.
