Békés Megyei Népújság, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-26 / 228. szám

Sülé István Vác Könyvjelző: Juríj Triíonov: Válságban Magánéletünk problémái, történelmi tanulságokkal A „Válságban” című kis­regény „irkafirkász” mű­fordítója feleségétől, fiától önkéntes kiszállásba mene­kül. A „Cserében” egy „ész­szerű” lakáscsere hozza fel­színre a mérnökben házas­sága ellentmondásait. A ^Hosszú búcsűzás” színész­nőjének a „nagy kiugrása” végzi el könyörtelenül az emberi, művészi értékeivel való szembesítést. Egy-egy főalak1 életének ezernyi szövevénye, „mikro­világa” hálózza be a törté­neteket, s ez egyén tudata, mely mindezt átfogja, meg­határozó szerepet kap, ren­dező elvvé válik. A műfor­dító, aki robotmunkássá vá­lik, hogy felesége, fia divat- d'ktálta nívóját biztosítani tudja, s mikor családja ci­nikusan szemébe vágja ezt, elmenekül, de „irkafirkászi lelkiismeretlenséggel” visz- sza-visszaidézi, mert • meg akarja tudni, mit vétett el ő maga, s mit felesége, fia A „mindenkoron nyugalmat akaró” mérnök visszas?ám- lálja önmagában házasságuk napjait. A „kedvessége” fej­lesztésével pgyre feljebb dé­delgetett színésznő szerető­je árulásakor megsejti, mi­lyen csúcsra jutott eL Az önvizsgálatot, a szám­vetést egy-egy megmagya­rázhatatlannak tűnő aljas telt indítja el. Az aljas tett összes erpberi aspektusát „elénk tárják a „sértett” fő­alakok, minden lehetséges „mentőkörülményt” felhoz­nak. Miért? Mert bevallot­tan, vagy be nem vallottan érzik, hogy az aljas tetthez vezető útban jócskán ben­ne vannak, s eltemetett, vágy ki nem bontott ^egyé­niségükre keresnek gyógy­írt. Mindezzel kettős művé­szi bravúrt ér el az író. Egy­részt az aljasság igazolásá­ra szerkesztett ideológia ön­magát leplezi ’ le, másrészt kártékonysága megsokszoro­zódik, túlnő elkövetése „ér­tékhatárán”. Mindebből kö­vetkezik, hogy a főalakok válsága nem egyértelműen negatív állapot, hanem a kis közösségük hamis törekvései érdedében háttérbe szorí­tott egyéniségük, „anatómi­ájuk” ébredezése, hőssé vá­lásuk. Ezek a „családi történe­tek” — szülőkkel, nagyszü­lőkkel — valójában a szov­jet társadalom bonyolult, ökonomikus rajzai. A hősei­ket körülvevő, életüket, „ideológiájukat” meghatáro­zó környezet (városrész, színház) velük együtt, nap­ról napra, láthatóán válto­zik, s így a magánügy a köz­üggyel elválaszthatatlan egységben, kölcsönhatásban jelenik meg. A kötet gyen­gébb írása a. „Válságban” eimű kisregény. . Véleményünk szerint Ju- rij Trifonov az alakok bel­ső rajzával, „pszichológiájá­val” korszerűt alkotott, mely biztos útjelző a gyor­san változó „technikák” ku­szaságában. Az általános és különös, az egyén és társa­dalom kapcsolatának kísér­letével olyanra vállalkozott, amelyre Balzac óta, a Kom­munista Kiáltvány óta pol­gári író nem vállalkozhat. Jurij Trifonov a „Hoászú búcsú”-val, a „Cserével” a szocialista irodalom egyete­mes értékű alkotói sorába emelkedett. Gorkij és Bá­bel, Solohov és Ajmatov mellé. Faál Tamás Megjelent „A gyorsuló időben” című pedagógiai kiadványsorozat kilencedik száma A Békés megyei Tanács művelődésügyi osztálya, a Békés megyei pedagógus továbbképző intézet és _ a Magyar Pedagógiai Társa­ság Békés megyei tagozata kiadásában jelenik meg a „A gyorsuló időben” című kiadványsorozat, melyben a megye pedagógusai teszik közzé oktátó-nevelő tevé­kenységük 'tapasztalatait. A napokban megjelent kilen­cedik számban kilenc tanul­mány látott napvilágot. Sándor Lajos, a battonyai gimnázium és szakközépis­kola tanára „A világnézeti nevelés lehetőségei és ered­ményei tanítási gyakorla­tomban” címmel írt színvo­nalas tanulmányt.. Kifejti, hogy az általános világnéze­ti nevelés központi kategó­riája a szocialista humaniz­musra való nevelés. Ez a metodikai alap­állás pedig mindenképpen a szocialista humánum el­mélyítését kívánja meg az iskolai élet valamennyi te­rületén. .Csausz Vilmos, a íarkadi gimnázium és szak­középiskola igazealóia a vegyes életkorú KTSZ-alan- -vezeti munka és a ne­velők, szülők kapcsolatát, együttműködését elemzi írásában, abból kiindulva, hogy az ifjúsági mozgalom egész története tükrözi és bizonyítja, hogy a felnőttek­kel való kapcsolata megha­tározta fejlődését. Érdekes tanulmányt írt a kiadvány kilencedik számá­ban Bőke Gyula, a Békés megyei pályaválasztási inté­zet igazgatóhelyettese „Pá­lyák. érdeklődések, pálya- érdeklődési körök” címmel, valamint Selmeczi László, a Békés megyei pályaválasz­tási intézet munkatársa a középiskolások pályaválasz­tási elképzeléseinek megva­lósulásáról. Figyelmet keltó Jámbor Ernőné vésztői ta­nítónő cikke, melyben ta­pasztalatait tárja az olvasók elé a nehezen nevelhetőség különböző eseteiről; Ga- ramvölgyi Istvánná füzes­gyarmati tanítónő írása „Hogyan segítem elő a ta­nulók biztonságos közleke­dését?” címmel. Változato­san elemzi tárgyát Szabó Margit, az Orosházi írsz. Ál­talános Iskola tanára, ami­kor a differenciált egyéni és csoportos foglalkoztatás le­hetőségeit összegzi az ál­talános iskolai kémia taní­tásában. Sokoldalúan tartalmas \ árkonyi Zoltán, a sarkadi gimnázium és szakközépis­kola tanárénak dolgozata, melyben egy mezőgazdasági géptanóra .tapasztalatait ír­ja meg, valamint Kovács Márton, a békéscsabai' 611. számú Szakmunkásképző Intézet tanárának írása az intenzív tanítás-tanulás le­hetőségeiről és eredményei­ről a szakmunkásképzésben. A kiadványsorozat újabb kötete is értékes hozzájáru­lás oktató-nevelő munkánk gazdagodásához, az ismere­tek bővítéséhez. A kötetet Tóth Lajos, a Békés megyei pedagógus továbbképző in­tézet munkatársa szerkesz­tette. Mitykó János intézeti vezető közreműködésével. A „Gyorsuló időben” so­rozatot nem lehet elégszer dicsérni, jelentőségét hang­súlyozni. Az, hogy pedagó­gusaink tapasztalatait, tudo­mányos kutatómunkájuk eredményeit elérhetővé te­szi, jelentőségét és hasznát kitünően példázza. A - kér­dés: mennyire áramlanak át a pedagógiai gyakorlatba, a mindennani életbe? Remél­jük, megfelelő mértékben. S. E. Ar egyik legígéretesebb nyári szombaton éjfél előtt kellett ennek a cilibulinak bekövetkeznie. Záróra előtt, amikor a főpincérek még nem seperték be az átlag kétszeres* számlát, a zené­szek nem kunyerálták ösz- sze a jattot, az elhálásra igyekvők nem lelték meg a nászhelyet s nem kez­dődött meg a vízben a ruha nélküli nagyestély. A lámpák hirtelen elvesztet­ték fényüket, de mielőtt az izzók teljesen kialudtak volna, lassan kékes fény gyulladt fel bennük, és ez­zel egyidöben a tó közepé­re sárgás izzással egy nagy csillag ereszkedett le. A vízre érve, semmiféle sis­tergés nem hallatszott, csak a tó is hamar kékes­zöld színűre fényesedet!. A to melletti nagy üdü­lőváros valamennyi extra és közepes szórakozóhelyé­nek a kijáratát váratlanul világoskék ruhás, gumi ke­zeslábasba bújt férfiak áll­ták el, akiknek arcát is el­takarta az öltözet, csupán szemük villogott. Egyikük határozott, nyugodt hangon rendelkezett. — A Balatonra idegen égitestről érkezett űrhajó szállt le 23 óra 45 perckor. Kiléptek az űrhajóból. Az esetleges fertőzés elkerülése érdekében elhárító szolgála­tunk önöket azonnal elszál­lítja. Őrizzék még nyugal­mukat. Feltétlen engedel­mességet kívánok. Aki el­lenáll, háromnapos mély­hűtéssel büntetem... Az erélyes, de nem el­lenséges hang, a szokatlan büntetéstől való félelem gyors, pontos engedelmes­ségre késztette a több tu­cat — nemzetek feletti, osztály fölötti, első- és má­sodosztályú — vendéglátó­ipari hely kissé beszeszelt vendégeit. Érdekes módon a külföldiek is nyomban megértették az utasilást vagy mert odahaza hozzá­szoktak az ilyesmihez, vagy anyanyelvűkén is — mikrohullámon — elhang­zott a szöveg. A termek villámgyorsan kiürültek. Páran látták, az ablakon kilesvén, hogy vil­lanymotoros hatalmas bu­szok hangtalanul robogtak tova a kékes félhomályban viliódzó éjszakában... Akadt kivétel is az elszállítás­ban. A vendégek között eloszlott egyenruhás fér­fiak mindenkit szemügyre vettek. Egyesekre rámutat­tak. nem tudni, minő in­dokból, és ezeket leültet­ték. Jóformán meg se tud­tak nyikkanni, csak lerogy­tak valami erő hatására. Termenként két-két őr ügyelt rájuk. Holtsápadtan ültek, magyarázatot nem mertek kérni. A Splendid hotel híres étterméből olyan húsz-har­minc főnyi csoportot állí­tottak össze. Köztük volt két. egymás kezét fogó nö is. Ahogy sorakoztak, a Splendid prímása magához akarta venni hegedűjét. A hangszerért nyúló jobbját azonban váratlanul erős, bénító áramütés érte. Ré­mülten, iejhangon sikított fel. Nyomban hagyta, hogy a többivel a hotel egyik, eddig előtte is ismeretlen rendeltetésű, gumírozott fa­lú, ablaktalan szobájába vigyék. Itt körkörös elhe­lyezésben székek vártak rá­juk. Engedelmesen leültek. Az egyetlen, velük maradt őr középre telepedett ' egy forgatható, támla nélküli székre. Két kezét térdére tette, s ekkor a szék las- súdadan forogni kezdett ve­le. Később vették csupán észre, a férfi bal kezében apró készülék lapul. — Mondtam én ...Ezek az űrhajóról valók... — suttog­ta az egyik nő a másiknak, aki bénultan meredt maga elé. — Hazugságmérő ké­szülófc ran nátuk™ X fel­derítést végzik... Akinek valami bibi van a lelkében, azt halásszák ki... Azok mindjárt paríroznak ne­kik... — Nekem nincs bibim — sziszegte vissza a másik nő. — Én egyszerűen nem értem rá szervezni az üdü­lést... Egy ekkora tröszt­nél?!... És ezek most utá­nam jöttek... Tudom én, kik ezek, ne féljen... A szakszervezeti bizalmiak országos szakosztályának felderítői... Le akarnak szá­molni a szakszervezeti üdültetési felelősökkel... Mintha azoknak nem lenne joguk üdülni... Mintha csak rajtunk múlna, mikor, ki mehet üdülni..? Mert ők felmérték... Hogy kevés volt a fizikai melós a ba­latoni üdülőkben... Az őr ekkor mereven ránézett az ideges asszony­ra. annak széke lassan hát­átlílottunk egy nagy ka­zánt, központi fűtésre... Az­tán eladtuk egy másik lé­tesítménynek, ahogy szo­kás... Megtakarítás, pré­mium, tetszik tudni... De oda vettünk ugyanannyi etázskályhát... Hogy ezeket is eladtuk? fellett más­hová... Most pedig koksz­kályhával fűtenek? Ja, meg, hogy a... szekrénybe raktuk be a kályhákat?... Hát inkább örülnének, hogy potom bérért kapták ezeket a lakásokat!... Miért engem birizgálnak folyton? Kis pont vagyok én, kérem... Nekem is mondják, hogy— A lassúdad körforgás hir­telen megállt, az őr mere, ven bámult egy összebújt emberpárra, akik a sarok­ba húzódva, alvást tetettek. A nő nem bírta sokáig. — Jó, jó, bevallom,., én üldöztem el a barátnőmet a városból... Mert neki si­keredett férfije... Legalább* F ANTI Varga Imre novellája ra ereszkedett, ő maga meg nyomban elaludt. — Jaj, meghalt! — sikí­tott fel a bénult karú prí­más. — Én is zsibbadok...- Pedig én csak megrázogat- tam a .vendégek vállát... Ha még nem adott jattot... Adjon, apám, mert itt po­tya zene nincs... Hát hon­nan tudjam én azt, hogy az a csávó..., aki mindünk­nek ötszázast ragasztott a homlokunkra... hogy az nem egy gróf Cseaonics, hanem... kérem tisztelettel, egy körözött betörő... Rá van az írva a stexre?! Hát csak a muzsikus maradjon csó­ró, kérem alásan, amikor itt... mindenki tartja a markát?! Hát kérem, ma délután a sofőr is előre ki­alkudta a borravalót, kü­lönben be sem hozott vol­na... Bevallók én, kérem tisztelettel, mindent, csak ne zsibbadjak tovább... Amidőn horkolva hátra­dőlt, a társaság már moc­canás nélkül meredt a fé­lelmetes őrre. Az meg csak forgott némán, Lassan kör­be. körbe, körbe, és tüzes tekintete mindenkire rásü- lött. Az egyik torzonborz fiatalember remegni kez­dett, aztán egyszerre hado­nászni. — Mit bámul?!... Még nem látott tévé-operatőrt?... Hogy megettünk egy láda befőttet a konzervgyár­ban... Olyan vészes ügy az? Ha egy stáb felvonul, ké­rem, ...ahhoz képest a tö­rök szpáhik bevonulása Bu­dára jámbor hittérítő apá­cák körmenete... Ja, ott volt talán maga is a zene- .akadémiai koncerten?... Amikor zenélés közben ki­vonultunk?... És a sok ürge megbotránkozott?... Hát ér­tünk van a koncert vagy mi vagyunk a koncertért?... Más botlásom nekem nincs... Igaz. kicsikét me­nő fejnek tartom magam. ...De mért hagyják az em­bert?! Jó pár kört elforgott már az őr, amikor az egyik sö­tét ruhás,, nyakkendős, sö­tét szemüveges, kiismer­hetetlen úriember is várat­lanul zokogni kezdett. — Nem a magam hasz­nára tettem, kérem, .higy- gye el... Igen, igen, arról beszélek... A tizenhat la­kásos házról... Előbb be­is úgy látszott.. Felőlem lehetett a hármas iskolá­ban a legjobb tanerő... ta­nítványaiból lehettek ,díjas művészek is... Az irigység, tudja... Mert én aggleány maradtam... És most hiába kísérleteztem, itt, a nyara­lás kedvcsináló lehetőségei közt... Ezt az embert fog­tam ki„. ezt a... tehetet­lent... A férfi váratlan rikácso­lásából lehetett észrevenni, milyen vénségesen vén. Különben elegáns volt, konzervált bőrű. — Mért kell ezt, ké­rem?!... Azt hittem, értel­mes nő... Egy iskolaigazga­tó... Jújj, micsoda áram­ütés ez?!... Igen, igen, a lé­nyegről beszélek... ' Tavaly huszonkétezer-ötszázkilenc­ven Ft-ot vettem fel kilo­méterpénzként, és... jó, azt is... nyolcezer-ötszázhuszon- hét forintot átalányként... Közben, igen, mindig a vállalati gépkocsit használ­tam, igen kérem, a kesz­tyűgyár gépkocsiját... Mért ne, tisztelettel, ha lehe­tett... És így ment ez órákon át. Az őr nem unta. Csak forgott, forgott körbe. Előbb-utóbb mindenkinek akadt valami mondanivaló­ja... Ki tudja, meddig ment volna ez a gyehennás já­ték, ha a legváratlanabb, csüggedéssel telibb pilla­natban fel nem tépik az ajtót, és be nem ordít egy csöppet sem udvarias fér­fi: — Kikap! Lebont! És kész... Küldjétek őket a francba!... Öcsikém, marha frankón sikerült... ez a spontán forgatás... Többet bevallottal!, mint a népi el­lenőröknek! egy hónap alatt... Jó, hogy magnóra vettük... Egyenesen fán- tásztikus! Mondhatnám Kuczka Péter szavaival... fanti!... Aztán a keddi lapokban kis hír jelent meg, misze­rint szombaton éjjel, meg­tartották az első magyar monstre űrvédelmi gyakor­latot a Balatonon, a lakos­ság és a vendégsereg pá­ratlan fegyelmű asszisztá- lásával. Közben sikeresen forgatták a „Fanti” című, szintén első, teljesen ma­gyar fantasztikus filmet is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom