Békés Megyei Népújság, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-26 / 228. szám

Kihaló mesterségek Kulacskészítés Bemutatjuk Tóthfalussy Géiát, a Népművészet mesterét KEVESEN tadják, hogy a kulacs eredetileg a termosz őse. A csikóbőr burkolás megvédte a faformát az időjárás viszon­tagságaitól, és hőszigetelő tu­lajdonsága következtében meg­felelő hőfokon tudta tartani a bort Gyakran beásták a föld­be a csikósok kulacsukat hogy még tartósabb legyen a hószi­getelés. Ma már a kulacsok — bár éppúgy alkalmasak i vasra, mint régebben — gyakorlatilag dísz­tárgyak. Magyarország az egyet­len a világon, ahol kulacské­szítéssel foglalkoznak. S már itt is csak három mester dol­gozik. Egyikük a Budapesten élő Tóthfalussy Géza. aüci 14 éves kora óta foglalkozik ez­zel. Annak idején édesapjától tanulta a szakma fortélyait, s most fiának adja át tudását aki másodállásban szintén a népművészeti és háziipari szö­vetkezet részére dolgozik. Tóthfalussy Géza két éve nyugdíjas, de lankadatlan mun­kakedvvel, ötletességgel készí­ti a reprezentatív, egyedi ku­lacsokat. Egyik újítása, amely már elterjedt hogy műanyag betétet alkalmaznak a kulacs­fában. Ezáltal megakadályozzák a fa korhadását és az esetle­ges folyást Egyébként a leg­jobb alapfa diófából készül. Ha ez nincs, nyárfát is felhasz­nálnak, de előnyével (igen könnyű) szemben nagyobb a hátránya (hajlamos a repedés­re). . EZEKET a kulacsfákat nem a mesterek készítik, ők a már formára esztergályozott alap­fát kapják kézhez. Ekkor kö­vetkezik a munka java: kivágók- kal, szélcakkozókkal, lyukasz­tókkal, ollókkal, késekkel nekilát a mester a díszítésnek. Az első fázis a csikóbőr megmosása, véknyítása, kiszabása. A már megfelelően kezelt bőrt vizes állapotban felhúzzák a fára, majd megszárítják, s így töké­letes simulást, feszülést érnek el. Végül az összeállítás kö­vetkezik. Utoljára keiül sor a különböző zsinórok, csatok, sze. gecsek felszerelésére. A kulacsok legszebb és egy­ben legérdekesebb része a bőr- díszítés. Ennek egyik speciális módja, melyet Géza bácsi fej­lesztett ki, a bőrhímzés. Ügy készül, hogy a szironyt (a nyers bőrt) vékony csíkokra vágják, majd átszúrják és átfűzik egy­máson a szálakat. Ez az úgy­nevezett sallangkötés, amelyet ránézésre — tévesen — fonás- £ nak vélne bárki. A bőrcsomó­zás egyik nagy előnye, hogy nem bomlik és nagyon tartós. Hátránya, hogy aprólékos mun. kát igényel, hiszen a bőrfonal­nak mindig a színével felfelé kell fordulnia. NEM KÖZÖMBÖS a szi­rony színezése sem. Régebben több hónapos munka árán ér­ték ezt el: a nyers bőrt bevi­zezték, megsózták, majd a csi­kósok rézfokosukat ráhelyezték a bőrdarabra. A réz oxidáló- dása során fokozatosan (tavasz, tói őszig) elérték a kívánt zöld színt. Ma erre már nincs idő, ezért az alapoxidáció után fes­téket használnak, ami éppúgy tartós színt ad a bőrnek, mint a hagyományos módszerrel, a fokossal elért zöld színezés. A kulacsok általában 15—20 centiméter átmérőjűek. De ké­szítenek ettől eltérő méretűeket is: például emléktárgy miniku­lacsokat. Az eddigi legnagyobb kulacs 1 méter 36 centiméter magas és 62 kilogramm súlyú volt, melyet Géza bácsi készí­tett sógorával a két feleség segítségével. Az 1062-es helsin­ki VIT-en ezt ajándékozta a magyar kormány Kekkonen el­nöknek. Géza bácsi a különle­ges kulacs elkészítéséért el­nyerte a Népművészet mestere megtisztelő címet. Ritka tehetségét mutatja a A csikóbőrös kulacsot csak Ma­gyarországon készítik ténetében egyedül álló eset: a zsüriztető bizottság egyik gyö­nyörű munkáját háromszori li­cittel felértékelte. Ez a — vé­gül 8000 Ft-ért elkelt — ku­lacs jelenleg a HISZÖV tulaj­dona. Géza bácsi gyakran vesz részt munkáival népművészeti kiál­lításokon. Ilyenkor leginkább érdekes, egyedi darabokat ál­lít ki. ÉRDEKES ES ötletes az úgy­nevezett „csalikulacs” is. Leg­többször lakodalmakon használ­ják a vendégek ugratására. Lé­nyege egy fagyűrű, amit alig lehet észrevenni a kulacs száján és ami a vízcsap mintájára zár, illetve nyit. A kulacs hasa két, különválasztott részből áll, ami kívülről nem látszik. Az egyik felét édes borral, a másikat sa­vanyúval töltik meg. A gyanút­lan vendéggel megkóstoltatják a finom bort, majd észrevétle­nül átállítják a „csapot”. El­képzelhető a fanyar arckifeje­zés az édes íz után savanyút érez a beugratott vendég ... Esztergát Éva ÚJ KÖNYVEK A KOSSUTH KÖNYVKIADÓ újdonságai közül említést érde­mel Kállai Gyula beszédének és cikkeinek válogatása, amely A múltról a jelennek címmel látott napvilágot és elsősorban a népfrontmozgalom történelmi alakulásáról ad hiteles képet. Újabb, bővített kiadásban je­lent meg A nemzetközi kom­munista mozgalom című tanul­mánykötet, amely a kommunis­ta mozgalom stratégiáját ég tak­tikáját ismerteti. Bognár Fe­renc emigrációs évtizedeiről szóló érdekes életrajzi kötet az És vándorbotot vettem a ke­zembe... címmel jelent meg. AZ AKADÉMIAI KIADÓ­NÁL látott napvilágot a ma­gyar kommunista mozgalom s egyben műszaki tudományos életünk egyik büszkesége, a né­hány éve elhunyt Hevesi Gyula tanulmánykötete, amelyhez Bog­nár Géza akadémikus írt beve­zetőt. Fontos témával foglalko­zik A regionális elemzések módszerei című tanulmánykö­tet, szerkesztette Kulcsár Vik­tor. A magyar nyelvkutatáshoz jelent példa nélkül álló adalékot Balogh Lajos és Király Lajos kö­zös tanulmánykötete, Az állat­hangutánzó igék, hívogatok és terelők somogyi nyelvatlasza. Az Irodalomtörténeti füzetek so­rozatában adták ki a Petrőczy Kata Szidónia költészetét be­mutató tanulmányt, szerzője S. Sárdy Margit A mezőgazdaság műszaki fejlesztésének tudomá­nyos kérdései címmel néhány esztendeje indított hasznos so­rozat új kötete A járvaszecská- zó gépekben lejátszódó silóku- korioa-aprítási folyamat elem­zése, Szendrő Péter tollából. Megjelent — immár hetedik lenyomatban — a közkézen for­gó Új Magyar Lexikon 7. kö­tete, a kiadó lexikonszerkesztő­ségének gondozásában. A MEZŐGAZDASÁGI KÖNYV­KIADÓ könyvei közül említést érdemel a most újabb, javított kiadásban napvilágot látott Sző-, lőfajtáink című szakkönyv, szer­zői Csepregi Pál és Zilai János. Szintén szerzőpár — Bondor Antal és Gál János — munká­ja az Erdészeti szaporítóanyag- termelés. A vadászoknak szól elsősorban Eördögh Tibor ér­dekes könyve, a Vadászok nyel­vén. Két héttel bemutató előtt, prébaszünet a színházban Udvaros Béla rendezővel közös alkotómon ka során keltik életre a kispolgárt figurázó maró szatírát. Volpone: Ats Gyula és Mosca: Nagy feladatra rállalVozflc a Békés megyei Jókai Színház az 1976—77-es évad első bemutató­ján. Ebben a színházban évad­kezdéskor hagyománnyá neme­sítik a klasszikus művek előa­dását. Művészi' hitvallássá, mot­tója ez most is az évnek, és küz­delemre szólítja fel az embert a pénz hatalmával, a kispolgári zsugorisággal szemben. Ben Jon- son: Volpone, avagy a pénz ko­médiája című műve az évszáza­dokon végigvonuló igaz mesék közül angol tollal írott olasz re­neszánsz komédia. Az október 8-i bemutató rendezője Udvaros Béla. — Ben Jonson szerencsétlen évjáratban született a világra: Shakespeare kortársa volt. A hagy csillag mellett csak sze­(Fotó: Veress) és berít Nagy műveltségű Iro­dalmár, I. Jakab király udvari költője, de a művészi versengés­ben örökös második. Máig élő művei bizonyítják maró emberi gúnyrajzai, színpadi figurái iga­zát. — Színházi világunknál: újra felfedeztük Ben Jonsont. Sok millióan látták az elmúlt évi veszprémi tévéfesztivál díjnyer­tesét. A nagy sikerű tévéjáték emléke nem sújtja a színházi be­mutatót? — Semmiképpen. Bégen eldőlt vita már, más ááményt jelent a tévénézés, és nn*st a színházi est varázsa. Sok nézőnek van Vol- pone-elóadással kapcsolatos em­léke. bennünket pedig ríem a minden áron való újat akarás ve­zetett. A komédia alapos újra- olvasása nyomás „megfiatalítot­tuk” a Volpone együttesét. A mi előadásunkban nem öreg kéjenc furfangos kalandjait látja maid a néző, minden szereplőnk ereje teljében élő, javakorabeli férfi. Hangsúlyosabbá válik így egv- egy jellemvonás. Az örökségért feleségét is feláldozó Corviné kereskedő sokkal aljasabb, er­kölcstelenebb így, veszélytele­nebb lehetett az öreg Volpénak átengedni a jámbor lelkű fele­séget, mint a mi bemutatónk életerős figurájának. Az előadás másik érdekessége a szereplők nevében rejlik. Jellemüknek megfelelő állatok nevét viselik. Volpone-róka, Mosca-dongó, Vol- tore-keselyű, és Colomba-galamb. A bevezető játékban egy velen­cei karneválon viselik állát- álarcukat a szereplők, s a bo­nyodalmak során mindenkiről lehull a maszk, az arany körüli élet-halál táncban kivicsorog va­lódi énjük. Nagyszerű szereposztási lehe­tőségeink voltak a figurák élet- rekeltéséhez. Volpone: Áts Ovu­la, Mosca: ifj. Tatár Endre lesz. A főbb szerepekben; Székely Tamást, Gyuresek Sándort. Kö- rösztös Istvánt. Fodor Zsókát. s a most bemutatkozó Bajka Beát látják. A díszleteket Csinádv István, a jelmezeket színházunk új tagja, Fekete Mária tervez­te. Elalszanak a nézőtéri fények, vakító reflektortüzek gyulladnak. Kezdődik a játék, élettel és ha­lállal az aranvért. „Miféle gaz­fickó jár odakinn? — kiáltja megvetéssel a tétova léptek hal-, latán Volpone. Engedd be Mos­ca, elbánunk vele!” B. Zs. L Korszunyszkij: KARRIER É váratlan bejelentés hallatán főnököm úgy bámult rám, mintha leg­alábbis az ö kocsijáról lenne szó. — Egy Volgát szeret­nék majd venni — szúr­tam közbe, Áogy megtör­jem a csöndet. A pro­fesszor továbbra is olyan szemrehányóan né­zett rám, hogy szinte restelltem magam. — Talán majd sakkoz­ni fogunk — próbálkoz­tam. — Sakkozni? Az ördög vigye a sakkot! Másnap hivatott. — Átnéztem az iratait kedves Korovkin (aze­lőtt Grigorij ugyebár) és nagyon sajnálom, de el kell bocsájtanom. — Az utóbbi néhány évben maga semmi kéz­zel fogható tudományos munkát nem végzett. — De hát hogyan vé­gezhettem volna valamit is. amikor reggeltől estig magát furikáztattam? — Azt en nem tudom, hogy kit. vitt, kit nem. — jelentette ki rendre- utasítóan. Valamit le kel­lett volna tennie az asz­talra! Kérem, maga tel­jesen megfeledkezett ar­ról. hogy végül is nem sofőr, hanem tudományos munkatárs. (Boraié Rozália fordítása) Orusin nem szokott vic­celni. Vajon mivel érde­meltem ki ezt a meg­tiszteltetést? Törtein a fejem, törtem, aztán rá­jöttem: a professzor má­niákus sakkozó, no meg én is. Aha! Itt az össze­függés! Ezt a nagy le­hetőséget persze nem hagyhattam ki: elfoglal­tam az állást. — Holnap, munkába- iövei beugrasz értem? — kérdezte Grusin a kine­vezésem után. — Természetesen. És ettől kezdve fuva­rozni kezdtem a profesz- szort oda és vissza. Sőt. később így szólt hozzám: .Grigorij, (mármint én) holnap vidd ki az anyó­somat a nyaralóba. — És mi lesz a mun­kával? — kérdeztem ér­tetlenül. — Mi lenne? — für­meit rám bosszúsan. — Azzal te ne törődj. Azt hittem bedűiztem vagy valami furcsa va­rázslat játszik * velem mert miután kivittem at anyóst a nyaralóba, cisz- sza itr kellett hoznom majd rendszeresen kivin­li és visszahozni. Ezen élül elvittem a felesé­lét az üzletbe, a gyere­ket az iskolába, majd ússza. Őszintén szólva lezdtem belefáradni. Fi- úkailag és lelkileg is. Zgész nap a volánnál.., Ízért az egy kicsit mát tok. Gyakran megbírsá- loltak. Jöttem, mentem, íz intézetbe természete­ién csak a fizetésemért; Egyszer aztán végleg ciporultam. Hát mi vá­ltják én tulajdonképpen.. r of őr, vagy tudomúnyoi nunkatárs? Hogyan ma­radhatnék bent az inte­ttben? Sajnos, rengeteg nindenből kimaradtam lem tudtam lépést tarta- li a tudománnyal. Sokat ■ágódtam a dolgon, míg cégül győzött a büszke­ségem.: elhatároztam ússzatérek a tudományos ’leibe. De. hogyan tudas­sam ezt Nyikoláj Nyiko- Iá je viccnél? Ki kell mia­ttit találnom. Amikoi szokásához híven megad 'a. az útirányt, mély lé égzetet vettem, és szem­rebbenés nélkül az: mondtam; sajnos a ko :sit eladjam.-rogyik reggel, amint fíj vadonatúj Zsiguli- mon igyekeztem az intézetbe, találkoztam Nyikoláj Nyikolajevics Grushnnal, a közismert tudóssal. Odajött hoz­zám, barátságosan kezet nyújtott. Mélységesen meglepődtem, hiszen Grusin azelőtt soha esz- re sem vett. — Most vette a ko­csiját? — érdeklődött. — Igen, mostanában. ' — Mindjárt gondoltam. De mondja csak, amúgy hogy él? — Köszönöm, semmi panaszom. Jól. — És a tudományos sikerei? —- Közepesek. — Hallottam, hallot­tam. De tüdődre — kér­dezte minden átmenet nélkül lelegezve —, hogy a laboratóriumban meg­üresedett egy hely? — Azt hiszem, igen. Erről a megüresedett helyről már mindenki ré­gen tudott, hisz egy év­vel ezelőtt egy tehetsé­ges kandidátus megpá­lyázta, de sikertelenül. — Azt hiszem — foly­tatta Grusin —, te meg­felelnél erre a posztra. Felveszlek. Atyáskodna vállon veregetett és el­ment. En álltam kábán és szólni sem. tudtam. Azt hittem álmodom de csakhamar rájöttem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom