Békés Megyei Népújság, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-19 / 222. szám
Ünnepélyesen búcsúztatják a hadkötelezettség felső korhatárát elért tartalékosokat A Hazafias Népfront területi szerv«, a Békés megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokság a helyi tanácsok közreműködésével megyénkben szept. 30. és okt. 18. között ünnepélyesen búcsúztatják azokat a tartalékosokat, akik elérték a hadkötelezettség eddigi felső korhatárát, az 50. életévet. Mint ismeretes, a július 1-én életbe lépett honvédelmi törvény e korhatárt az elkövetkezendő időben 55 évben határozza meg, tehát legközelebb 5, illetve 6 év múlva kerül sor hasonló eseményekre. A búcsúztatások sora szeptember 30-án délelőtt a békéscsabai ifjúsági és úttörőházban kedődik, ahová a város és a környékbeli települések tartalékosai mennek. * A további rendezvények időpontjai és helye}: október 5-én — békési művelődési központ; október 7-én délelőtt — gyulai művelődési központ; október 7-én délután — sarkadi művelődési ház; október 8-án — mezőkovácsházi művelődési központ; október 11- én — orosházi művelődési központ; október 15-én délelőtt — szarvasi művelődési központ; október 15-én délután — gyomai művelődési . ház; október 18-án délelőtt — szeghalmi művelődési központ; október 18-án délután — vésztől művelődési ház. Minden rendezvényre a helyi és a környékbeli tartalékosokat várják, akik a búcsúztatásokra a tanácsok révén személyes értesítést kapnak. rr „Brigádhétfők a könyvtárban Figyelemre érdemes programot állított össze Tatabányán a József Attila Megyei Könyvtár a munkásolvasók táborának növelésére. Bevezették az' úgynevezett brigájdhétíőket. Ezeken a napokon „felfedező útra” hívják meg a szocialista brigádokat a könyvtárba és tájékoztatják őket azokról a rendezvényekről, új szolgáltatásokról, amelyeket a munkások részére állítottak ösz- sze. A természet, és műszaki tudományok iránt érdeklődő üzemi dolgozók részére például filmvetítéses előadást, bemutatót rendeznek. A dolgozók általános és középiskolájában tanuló műm -kasoknak matematikából, magyar nyelvből, irodalomból és történelemből szaktantárgyi konzultációs lehetőséget teremtenek a könyvtárban. Egy brigád az elsők közül A Gyulán épülő fogtechnikai laboratórium átadási határideje október 30. Ügy tűnik, hogy aligha fog sikerülni, mert még nagyon sok munka van hátra. De Buzi Károly művézető bizakodik: , — Kértem erősítést és szerencsére a Május 1. kőműves szocialista brigádot küldte a vállalat így már van remény. — Gondolja? — Ez a brigád nem okoz csalódást. Sokszor bizonyított már. Kőművesekből és segédmunkásokból áll, de valamennyien értenek más építőipari munkákhoz is, a hidegburkoláshoz, a műkőkészítéshez, a zsaluzáshoz, a vasszereléshez... — Most mi a soron következő feladat az építkezésen? — Padló- és falburkolás. Palla Józsefhez, a brigád vezetőjéhez fordulok: — Hol tanulták a többféle szakmát? — Az évek során ellestük azoktól a szakmunkásoktól, akikkel együtt dolgoztunk. Csak akarni kellett. Gyakorlatra is szert lettünk, mégpedig részben a vállalati munkákon, részben pedig akkor, amikor családi házat építettünk magunknak. — Gondolom, a szomszédok mondtak volna valamit, ha a kőművesek például burkolót hívnak... — Az tjiztos. Egyébként egyikünk sem milliomos, s az az elvünk „magad uram, ha szolgád jnincs”. Segítettünk egymásnak is. de az nem sokba került, csak 1-2 lada sör árába. Elkészül-e határidőre a fogtechnikái laboratórium? Ez' a kérdés foglalkoztat a leginkább. Emhő Mihály és Bálint János határozottan kijelenti: — Ha anyagot biztosítanak a munkához, akkor igen. S ahogy haladunk, jöhetnek utánunk a festők, az üvegezők, a villany- és a vízvezeték-szerelők. Szóval a szerelőiparosok. — Kin múlik az anyagbiztosítás? — Buzi Károly művezetőn. Buzi Károly azonban a szállításra hivatkozik. — Amilyen anyagra most szükségünk van, mind megtalálható a békéscsabai raktárban, csak el kell juttatni ide. — Név szerint kinek a feladata az? — Szeredi Jánosé, a vállalat szállítási vezetőjéé. — Most van valamilyen anyagból hiány'.' — Mész kell sürgősen, mert ami itt van, már alig tart valameddig. Nem panasznak szánja, csak megemlíti Buzi Károly, hogy amióta a Békés megyei tanácsi vállalatot összevonták a Gyulai városi Tanácsi Építőipari Vállalattal, az anyagrendeléssel több a gondja. Mindenért a központhoz kell fordulnia, mégpedig telefonon vagy telexen, ö személyesen csak ritkán jut el Békéscsabára. Elmondok neki egy példát. A Békés megyei ÁÉV (ma már nyugdíjas) főművezetője, Kere- peczki Pál olyan ember volt, aki nem tűrt meg semmilyen hanyagságot, ' fegyelmezetlenséget. Szigorúan fellépett azzál szemben, aki akadályozta a munkát. Mindenki tartott tőle. Ha például nem volt időben a munkahelyen a megrendelt anyag, alaposan megmondta a véleményét a központban dolgozóknak is. Nála nem lehetett a napot lopni, de jól is kerestek a beosztottjai, akik becsülték, tisztelték. Nagy tekintélye volt. — Valahogy úgy érdemes csinálni — javaslom Buzi Károlyinak. A Május 1, brigád 1969-ben alakult meg és az elmúlt két évben egymás után aranykoszorús jelvényt érdemelt ki. Elsősorban azért, mert azt az értéket, amit egy öt kőművesből és három segédmunkásból álló brigádtól el lehet várni, leteszi a vállalat asztalára. Sőt, annál jóval többet. Ugyanis átlagteljesítménye havonta meghaladja a 130 százalékot. Buzi Károly ezt még megtoldja valamivel: •— Amit megcsinál a brigád, az minőségileg kifogástalan. — Ami pedig a munkáért jár, a vállalat megfizeti. Ezért a keresetünkre sincs panasz — folytatja Emhő Mihály, aki egyébként az építésvezetőség szak- szervezeti főbizalmija is. A vállalat összevonásával kapcsolatban a brigád valamennyi tagjának azonos a véleménye, amit Bálint János — mint szak- szervezeti bizalmi is —így fejez ki: Az átszervezés gondokkal jár. Idő kell, amíg például az anyag- szállítás új formája is teljesen kialakulj De az bizonyos, hogy egy nagyobb vállalat jobban tudja szervezni a munkát, ésszerűbben képes a gépeket, termelő- eszközöket kihasználni. Emhő Mihály az összevonásból eredően egy másik fontos lehetőségre mutat rá: — Az új viszonyok között — ha jól dolgozunk — nagyobb nyereség képződik és több jut a fejlesztésbe is. Drágább, de korszerűbb eszközöket tud beszerezni a vállalat, ami meggyorsítja, nekünk, munkásoknak pedig megkönnyíti a termelést. Csak így tudunk lépést tartani a nagyobb vállalatokkal. Teljesen világos és érthető a két szakszervezeti bizalmi magyarázata. De megkérdezem: — Szoktak erről beszélgetni egvmással? Emhő Mihály válaszol: — Természetesen. Mi, akik már több éve itt dolgozunk, ragaszkodunk a vállalathoz, amely a megélhetésünket biztosítja. Szerintünk az összevonás után még kedvezőbb körülmények alakíthatók ki, ha mindnyájan összefogunk és még jobban, gondosabban dolgozunk. , Egy aranykoszorús szocialista brigád tagjaitól el is várható, hogy valahogy így gondolkozzanak. A vállalat, á társadalom fejlődésében keressék a saját boldogulásukat. Palla József Véleménye szerint éppen az ösztökéli vala- mennyiüket a tisztességes mun- -kára, hogy az ilyen és hasonló kérdésekben egységesen foglalnak állást. Igyekeznek alaposan megérteni, hogy mi, miért történik.. Nincs vita közöttük abban sem, hogy az kapjon elismerést, aki a legtöbbet teszi a vállalat asztalára. Amikor az évek során Emhő Mihály, Bálint János és Palla József megkapta a Kiváló Dolgozó kitüntető jelvényt, mindenki őszintén örült. S együtt határozták el, hogy legközelebb a példamutatóan szorgalmas Tőgye János kapjon kitüntetést. Nagyon óvják egymást attól, hogy valakit baleset érjen. Nem is fordult elő még ba.j a brigád megalakulása óta. A betegség is ritka, bár a hideg és a huzat miatt néha szinté elkerülhetetlen. Társadalmi vállalásuk: a gyulai gyógypedagógiai intézetben előforduló kőművesmunkával kapcsolatos kisebb javítások elvégzése és — ha hívják őket — segítenek a rendezkedésben, a környezet szépítésében. Ilyen vonatkozásban támogatást nyújtanak a Kun Béla utcai óvodának is. Mielőtt a fogtechnikai laboratórium építésének a gyors befejezéséhez irányították őket, a gyógypedagógiai intézet nyolctantermes épületének és 250 adagos konyhájának az elkészítésén dolgoztak. Dr. Papp Mihály, az intézet igazgatója így nyilatkozik róluk: — Nagyon szorgalmasak voltak. A kőművesmunkát időre befejezték. Most majd új ebédlő épül és én kérem a vállalatot, hogy ismét a Május 1. brigád jöjjön hozzánk. A munkájuk jó minőségét pedig garantálják. Ha mégis akad hiba, azonnal jönnek és kijavítják. Természetesen díjmentesen. Ezt ugyan Palla József kiegészíti még azzal, hogy eddig is vállaltak garanciát, de úgy dolgoztak, hogy még soha sem hívták vissza őket. Nem volt rá szükség. Reméli, hogy nem is lesz. Pásztor Béla Gyorsítják as érést .............. A békésszcntandrási Tessedik Ts* napraforgótábláin gyorsítják az érést azzal, hogy Regionnal permetezik a növényzetet. A vegyszert repülőgép szórja el. A zöld részek elhalnak, a mag fokozatosan beérik és máris lehet kombájnnal betakarítani (Fotó: Veress Erzsi) A szocialista gazdasági integráció eredményei A, KGST Berlinben lezajlott XXX. ülésszaka újabb összehangolt lépéseket irányzott elő a tagállamok gazdasági integrációjának továbbfejlesztésére. A közhiedelem szerint a KGST-országok gazdasági integrációja nem más, mint az abban résztvevő államok közti külkereskedelem fokozódása, a kereskedelmi kapcsolatok ki- szélesedése. Valóban, jóllehet a gazdasági integráció ennél sokkal szélesebben értendő, hiszen a gazdaságpolitika összehangolásán, a távlati tervek egyeztetésén, a közös beruházásokon túlmenően magában foglalja a termelés szakosítását, a kooperációkat, a tudományosműszaki együttműködést, az iparpolitika, árpolitika, kereskedelem- és valutapolitika egyeztetését is — végül is eredményeinek egyetlen, számszerű mérésére is alkalmas szférája a tagállamok egymás közti kereskedelmének fejlődése, 1976-ban a KGST-országok közti kereskedelemben új „időszámítás” kezdődött, az 1976— 1980-as évekre szóló ötéves megállapodások időszaka. Ezekben a hosszú lejáratú megállapodásokban már tükröződnek mindazok az eredmények, amelyek a KGST-országok gazdasági integrációjának az úgynevezett komplex programban meghirdetett elvein alapulnak. Az eddigi eredményeket ezúttal Magyarországnak három másik tagországgal megkötött megállapodásai tükrében vizsgáljuk meg. A magyar—szovjet kapcsolatokkal külön írások foglalkoztak már. A magyar—NDK viszonylatban létrejött hosszú lejáratú megállapodás az 1976—1980. évekre összesen közel 5 milliárd rubelnyi árucserét irányoz elő, melynek kereken 25 százalékát a gazdasági integráció keretében létrejött különféle egyezmények végrehajtásának tekinthetjük. Mindenekelőtt kiemelkedő jelentőségű a mezőgazdasági gépek gyártásában megvalósuló együttműködés, amely részben sokoldalú — azaz valamennyi KGST-tagállam részvételével megvalósuló — termelési szakosítás és gyártásmegosztás, másrészt pedig az érintett magyar és NDK-beli vállalatok közötti közvetlen termelési kooperáció. öt év alatt mintegy 400 millió rubel kölcsönös áruszállítás valósul meg a két ország között, amely egyrészt kész mezőgazdasági gépek és ezekhez szükséges pótalkatrészek ex- portját-importját jelenti, másrészt pedig olyan szállításokat, amelyek keretében az egyik ország bizonyos részegységeket bocsát a másik fél - rendelkezésére, amely azt a gép készre- szeíreléséhez használja fel. Kiterjedt a két ország között az autóipari gyártásszakositás és koopei'áció. Ismeretes, hogy az NDK személy- és tehergépkocsikat, Magyarország pedig autóbuszokat gyárt és exportál. 1976 —1980-ban — öt év alatt — 90 ezer darab Trabant, 63 ezer darab Wartburg személyautó és közel ötvenezer tehergépkocsi érkezik az NDK-bői, ugyanakkor nyolcezer darab autóbuszt exportálunk. Emellett gyártási együttműködésre, részegységek szakosítására is sor kerül, így többek között az JFA és az Ikarus 3500 darab' „közös” gyártmányú úgynevezett Ikarus—IFA 211 autóbuszt fog előállítani. A KGST-országok egységes számítástechnikai rendszerének kialakítása a számítástechnikai gyártmányok kölcsönös szakosítását és ezen keresztül számottevően kibővülő kereskedelmét is jelenti. Magyar—NDK viszonylatban az elkövetkező öt év alatt közel 60 millió rubelre rúg a számítástechnikai termékek kölcsönös kereskedelme. Németh Gyula, a Külkereskedelmi Minisztérium osztályvezetője
