Békés Megyei Népújság, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-19 / 222. szám
Könyvjelző Romantika és valóság — Vita Zsigmond: Jókai Erdélyben A több mint háromszáz éves nagy engedi Bethlen -collegium tudós tanára, húsz éve a ritkaságokkal teli kollégiumi könyvtár könyvtárosa, Vita Zsigmond hetvenéves. A jeles irodalomtörténész tollából nemrég jelent meg „Jókai Erdélyben” című közel háromszáz oldalas könyv. A műben a filológus aprólékosságával, gazdag jegyzet- apparátussal dolgozta fel 1849. augusztusa és 1902 októbere közötti időszakot, azaz Jókai első aradi és nagyszalontai, valamint utolsó nagyváradi, s kolozsvári utazása közötti időt. A mű értékét növeli az, hogy a korabeli sajtó részletes tudósításai, Jókai levelei, naplójegyzetei, úti beszámolói mellett a magyar és román nép körében élő hagyományokat is összegyűjtötte és közreadja. Az első fejezet „A képzelet szárnyain” címet viseli, s Vita Zsigmond keresi Jókai első találkozását a tájjal, ahol a romantikus képzelet számára otthonos váromla- dékok, templomerődök, sziklás hegyvidékek, rohanó patakok, sziklahasédok és rejtélyes barlangok találhatók, de ugyanakkor sokatmondó irodalmi és művelődési életről érkeznek hírek. Kazinczy Ferenc erdélyi leveleinek és Jósika Miklós történelmi regényeinek, a számtalan útleírásnak minden bizonnyal közvetlenül is szerepe volt abban, hogy már az ifjú Jókai képzelete elkalandozott a keleti és déli Kárpátok vidékére. Jókai a forradalom idején ismeri meg Laborfalvi Rózát, aki apai részről Erdélyből származott. Másik érzelmi szál a Pilvax-beli baráti kör: Síikéi Károly, Czakó , Zsigmond, Vasvári Pál és Petőfi, aki már ismerte Erdélyt. Az esti vitákon ismert nevek hangzanak el, az erdélyi reformozgalom kiemelkedő személyiségei, Wesselényi Miklós, Kemény Zsigmond, Mikó Imre. Ezen érzelmi és baráti szálak a romantikus szárnyalás nagyszerű lehetőségét adták, ami e tájhoz kötötte az írót. Több alkalommal tesz hosszabb utazást és a romantika világa mellett megismerhette a'valóságot is, amelyekről műveiben is tanúbizonyságot tesz. A könyv szerkezetileg is követi a romantikus ábrázolás és a valóság fényeinek szembeállítását, amely bepillantást enged az írói látásmódba; másrészt egy korstílus ragyogó szembesítését is kapjuk. A kötet egy igen érdekes része a Fatia Negra kilétét taglaló fejezet, pontosabban Jókai utazásai és a Szegény gazdagok című regény alakjaival való találkozás. Az 1860-ban megjelent könyvet két erdélyi út előzte meg. A második utat követően jelent meg a More pat- rio útirajz, majd két. elbeszélés, amelyekben az utazás során hallott rablótörténeteket meséli el. Itt hallhatta Hunyad megye főispánjáról, báró Nopcsa Lászlóról a szóbeszédet annak kettős életéről, akiben a Jókai filológia is Hátszegi báró — ha nem is egyetlen —, de legfőbb mintáját látja. A dolog annál is érdekesebb, mert Jókai több évvel a mű megjelenése után valószínű kérésre, nyilvánosan is tagadta a Fatia Négra—Nopcsa azonosítást. Az tény, hogy Nopcsától mindenki félt a környéken és a titokzatos „rablóról” még közel száz év múlva is meséltek a Hátszeg és az Érchegység lakói. Különben az is tény, hogy Nopcsa László üldözte azokat, akik a Szegény gazdagokat olvasták. A kötetet igen gazdag könyvészeti anyag, szójegyzék és magyar—román helynévmutató zárja, amely igen jól hasznosítható. Fülöp Béla Október erdejében Simái Mihály ragadozó őz közelit sugár-lépésű üldözőm • ágak táncolnak míg riadt csillagszemével célbavesz szemcsillagával eltalál verdesnek ágak míg riadt- lépésű üldözöm sugár ragadozóm továbbsuhan és mostmár üldöznöm kell öt az Elszakadt Tekintetet réten és berken és hegyen ösztöncsillagzatom szerint rámtámadt és én hajszolom alomfüves rőt réteken , ösztöncsillagzatom szerint egy mély spirálban fölfele labdarózsák robbannak és holdak s kék meteorkövek míg a széttépett összeforr s minden mi volt széttépetik KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Kiállításról kiállításra Katonaklubok,stúdiók országos kiállítása Budapesten Minden évben rendszeresen meghirdeti a Magyar Néphadsereg Központi Klubjának parancsnoksága az amatőr képzőművészek és a barkácsolók kiállítását. •Ezeken a kiállításokon évek óta — elsősorban a képzőművészeti kategóriában — valósággal meghatározó szerepet visznek a békéscsabai FEK-stúdió festői. Persze, nincs szó arról, hogy más stúdiók nem hallatnak magukról és nem vonultatnak fel tehetségeket, kiforrott alkotókat, de az a tény, hogy a csabaiak rendre ott szerepelnek a díjázottak között, rangjukból elárul valamit. Az idei kiállítást a központi klub nyári helyiségében rendezték meg, méltó körülmények között, kifogástalan berendezői koncepciót követve. A főhely ezúttal is a képzőművészeté, de nagy részt kapnak a fafaragók és a díszítőművészet sem szorul háttérbe. Mint említettem, a hangsúly a festőkön van. Idén, az országos kiállítás első díját a békéscsabai Petrovszki Pál nyerte öt festményével. Igaz, szubjektív vélemény, de azt hiszem — akik látták és ezután látják majd új képeit, igazolhatják — Petrovszki figyelemre méltó kibontakozása most már véglegesen legjobbjaink közé sorolja őt. Tudott dolog, hogy a hivatásos és amatőrfestő kategóriák értékrendje eléggé megfoghatatlan, és nem is mindig hoz reális eredményeket. Végső soron az alkotás dönt, annak művészi értéke a meghatározó, és nyék furcsa csapatával. Jó példa, hogy a ház, az ember lakóhelye mennyiféle lehetőséget kin^l a megörökítésre, valaminek elmondására. Az országos első díj, szép elismerés és megérdemelt jutalma Petrovszki kitartó alkotókedvének. A harVnadik díjat is békéscsabai festő hozta el: Varga János. „Kavicsrakók” és „Horgászok” című képei a munkát és a szabad időt idézik, talán a „Horgászok” csendes, várakozó hangulata erőteljesebb. Meg kell említeni a szegedi Ory Lajost, aki a képzőművészeti kategória második díját nyerte tusrajzaival, lapjai biztos mesterségbeli tudást árulnak el. Ott vannak azonban a kiállítás falain a többi evidékiek: Párzsa János „Vízpart” című kébe a nyárvég múló szomorúságát, fejezi ki sárguló füzessel, kék-piros csónakokkal, üres piros paddal a csillámló víztükör partján. Ez is erőteljes, szép alkotás. Ott van a falakon Jelinek Lajos több tusrajza, kezek és arcok világába vezeti a szemlélőt. „Békési parasztportré” című festménye a kiállítás legjobbjai közül való. Tehetséges tanulmány-rajzokkal szerepel a ‘ kiállításon Petrovszki Zoltán, bizonyára többször hallunk még róla. Végül — de koránt sem utolsósorban — a fafaragók között munkadíjat kapott Vágó Ferenc virág-ornamentikával díszített tükröse nagyon szép, és ott láttuk az orosházi Nagy Lajos ci- teramesterművét is. A díszítőművészetet az orosháziak képviselték Békésből, igen szép munkákkal. Sass Ervin Tomka Mihály versei: Anyegin, Tatjánának „Öh, tudtam cn, el fogsz te jönni, Zálog volt erre életem:” (Puskin: Tatjána levele) Most már mindent tudunk. Köd hull, mediterrán szobád Chopin-mazurka fátyolozza. Repülsz: álommal rontott angyallá lettel, némasággal, asszonyi gőggel fertőzött az idő! Az örök Mezőn elkerüli kastély-romom a hold, hó-fútta magányban borzonganak a farkasok — Lapozok visszafelé, és becsukom a könyvet. Éjféli pad Éjféli pad. A lombok árnya ráfeszít a mázolt, szálkátlan maganyra. Félálomban, mint a rengetegben levelek takarnak egyre hűvösebben. Kísértet-fehér, félszínű toronyban harangok köpenyén imátlan csönd roppan. Üldöztek? Magamtól jöttem? Férfibánat dörmög zavaros szívemben. Karmatlanul, az asszonyos szélben nem ölni . ragyogni piroslott a vérem. Ünnep volt. Majális, kocsma. Arcomba ömlött ütések bíbor lucska. Hervadt ingem zokogva téptem, s rámvirradt gyanakvó férfi-létem. Éjféli pad. A mindenségben hazát, nőt gondolok félig-ébren — ölelj meg RENGETEG, ölelj a rettenet s a szépség nyugtalan ölével! nem az, hogy alkotója abból él-e, hogy fest, kapott-e diplomát arról, hogy festő. Petrovszki festői fejlődése és látásmódja erőteljesen karakteres. Képei máséval jószerével össze nem té- veszthetők és ez is nagy szó1 Elsödijas kollekciójából nehéz kiemelni egyet is, valamennyi kiforrott, gondolatteli alkotás. Talán a „Békési kert” robbanásteli nyári szín-örömei; zöld, buja gyönyörűségei hordozzák leginkább a festő világlátását, az emberkéz készítette kapu pedig az ember jelenlétét a természeti tájban: de milyen - finoman, áttételesen! Szép képe a „Táj virágzó fákkal”, üde,' világos színek, halványzöldbe áttűnö sárgák és a hófehérben álló, virágzó ,menv asszony-fák harmóniája felderíti a szemlélő hangulatát, örömet okoz. Az „Udvarsarok” egy ház belső világát, nyu galmát mutatja meg, kérnéBujdosó Imre Beszélgetők
