Békés Megyei Népújság, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-01 / 206. szám

Namibia m mm ff« r ff 1 jovojerol Szovjet—vietnami együttműködési tervet írtak alá Dm- es Salaam Az úgynevezett „alkofcmányozó konferencia Namíbia jövőjéről” azt a célt szolgálja, hogy elszi­geteljék a délnyugat-afrikai né­pi szervezetet a namíbiai nép­től és megakadályozzák, hogy a SWAPO megoldja az ország problémáit — jelentette ki ked­den Sean MacBride, az ENSZ Namíbia ügyeivel foglalkozó kü- lönmegbízottja Dar es Salaam- ban. Moszkva Moszkvában kedden aláírták a Szovjetunió és a Vietnami Szo­cialista Köztársaság 1978-ra szóló I kulturális és tudományos együtt- j működési tervét. Az okmányt szovjet részről Nyikolaj Fifjubin külügyminiszter-helyettes, viet­nami részről Nguyen Huu | Khieu, a VSZK moszkvai nagy­követe írta alá. A felek a megállapodás értel­mében széles körű tájékoztató tevékenységet fejtenek ki an­nak érdekében, hogy a két nép kölcsönösen megismerje egy­másnak a kommunizmus, illetve a szocializmus építése terén el­ért eredményeit. A leszerelési bizottság nyári ülésszaka befejezéséhez közeledik MacBride azzal vádolta a pre­toriai fajüldöző rezsimet, hogy polgárháborús légkört szándé­kozik kialakítani Namíbiában, faji alapon konfliktust szít az afrikaiak között és ezzel megpró­bálja elkendőzni a fehér kisebb­ség és a bennszülött lakosság kö­zötti fő ellentéteket. Az ENSZ külön megbízottja vé­gezetül élesen elítélte a NATO- tagországok széles körű katonai együttműködését a pretoriai faj­üldöző rezsimmel. Jogászok Chiléről Genf A nemzetközi jogász bizott­ság kedden 32 oldalas jelentést tett közzé Genfben az emberi Genf A genfi leszerelési bizottság keddi hivatalos ülésén egyetlen í delegátus sem jelentkezett fel­szólalásra. ami annak a jele, hogy a nyári ülésszakra előirányo­zott munka a végéhez érkezett. A tavaszi és a nyári ülésszak te­vékenységéről a titkárság által előterjesztett írásbeli jelentést a küldöttségek — a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan a nap folyamán nem hivatalos ülésen tekintették át. Mivel a terjedel­mes jelentésnek csak egy részét öntötték végleges formába, ezért szerda délelőttre újabb nem hi­vatalos tanácskozást hívtak üsz- sze. valamint az új típusú tömegpusz­tító fegyverek tilalmáról meg­tartott szakértői üléseken ma­gyar szakemberek is részt vet­tek. Kedden délután tartotta ta­nácskozását a környezeti kon- vencióterve^ettel foglalkozó munkacsoport is, amely záróje­lentését készíti elő a leszerelési bizottság csütörtöki hivatalos ülésére, amely előreláthatólag a nyári ülésszak záróülése lesz. Oltványi Ottó Művészek jogok Chilében történő megsér­téséről. A jelentés részletesen foglalkozik a kínzásokkal, vala­mint a magyarázat nélküli „el­tüntetésekkel” és felsorolt 23 törvénytelen letartóztatást, ame­lyek ebben az évben történtek. Közli 52 olyan személy adatait is, akiket január óta tartóztat­tak le és akiknek jelenlegi hol­léte ismeretlen. A chilei hatósá­gok, tagadják, hogy bármit is tudnának róluk. A jelentés a továbbiakban vázolja a sajtó és a hírközlés feletti irányító-ellen­őrzést. A jelentés, amely a nukleáris leszerelésről, az új típusú tömeg- pusztító fegyverek tilalmáról, a vegyi fegyverek eltiltásáról szó­ló vitákat összegezte, megállapít­ja: az idén számos kérdésben előrehaladást értek el. Minde­nekelőtt a környezeti hadviselés ' eltiltásáról beterjesztett szovjet —amerikai tervezet alapján ki­dolgozott konvenciótervezet vég­leges szövegének elkészítése je­lentette a bizottság ez évi mun­kájának legnagyobb eredményét. Ezzel az okmánnyal ugyanis megelőző jellegű leszerelési meg­állapodást hoztak tető alá. A vegyi fegyverek eltiltásáról, tiltakozása Párizs Világhírű francia és olasz művészek egy csoportja kedden felhívással fordult a világköz­véleményhez a libanoni néppel való szolidaritás kifejezésére. Az értelmiségieknek a l’Huma- nité hasábjain megjelent felhí­vása alatt olyan személyiségek aláírása szerepel, mint Aragon, Vercors, Alberto Moravia, Mar-, cello Mastroianni, Cesare Zavat- tini stb. A 21 világhírű művész követeli, hogy vessenek véget a harcoknak Libanonban, szüntes­senek be minden külföldi bea­vatkozást, és elítéli az ország felosztására irányuló kísérlete­ket. Harcok Bej rútban Bejrutban valamelyest csökkentek, de nem szűntek meg a harcok. A képen: tttzclóállás egy romos szálloda előtt (Tcleíotó — AP—MTI—lvS) Szíriái—libanoni megbeszélések Damaszkusz Eliasz Szárkisz, Libanon meg­választott elnöke kedd délelőtt egy helikopter fedélzetén Da­maszkuszba, érkezett. Ütjára el­kísérte Hasszán Szabri el-Kholi, az Arab Liga libanoni külön- megbízottja is. A libanoni ven­déget a damaszkuszi repülőté­ren Kalafavi szíjai miniszter­elnök és több más hivatalos személyiség fogadta. Eliasz Szárkisz Damaszkusz­iján Hafez Asszad szíriai elnök­kel és az ország más vezető sze­mélyiségeivel a libanoni helyzet időszerű kérdéseiről tárgyalt. (AFP) Tárgyalások Libanonról Kairó Jszmail Fahmi egyiptomi kül­ügyminiszter hétfőn este Kai­róban Faruk Kaddumival, a Pa­lesztinái Felszabadítási Szervezet Politikai Bizottságának vezető­jével a libanoni helyzetről és a tervezett arao csúcsértekezlet­ről tárgyalt. Fahmi később új­ságíróknak kijelentette, az „őszinte légkörben” lezajlott megbeszéléseken megállapodtak abban, hogy a csúcsértekezlet összehívása szükségessé teszi az arab országok álláspontjának megfelelő egybehangolását. (Reu- Her) Harminchét éve kezdőit! Harminchét esztendeje tör­tént. „Lengyel” katonák — a nürnbergi perben utóbb kide­rült, hogy lengyel egyenruhába öltöztetett SS-ek — megtámad­ták a gleiwitzi német nyelvű rádióadót. Ez a provokáció ve­zette be a Hitler által már ko­rábban aláírt, Fehér Terv fedő­nevű haditerv végrehajtását Lengyelország ellen. 1939. szep­tember elsején hajnali 4 óra 45 perckor egy parányi és kopár földnyelvre, a Westérplatte len­gyel határőrállomásra a néme­tek tüzérségi össztüzet zúdítot­tak.. így kezdődött el a világtör­ténelem eddigi legpusztítóbb há­borúja, a második világháború. Huszonhá romezer-hétszázegy férfi és nő, katona és civil, cse­csemő és aggastyán pusztult el ennek a háborúnak minden nap­ján. összesen ötvenkétmillióan 2194 nap alatt. A történelem összes megelőző háborúi együtt­véve sem követeltek ennyi áldor zatot Újabb és újabb nemzedékek születtek a második világháború óta, de az emberiség mindmáig nem térhetett napirendre e szörnyű pusztítás és vérontás fe­lett. Újra és újra felteszi a kér­dést: elkerülhetetlen volt-e mindez? Igaz, a történelemtudo­mány nem kedveli a „mi lett volna, ha” meditációt. De erre a kérdésre mégis lehet válaszol­ni. Ha sikerül a második világ­háború előtt hatékony kollektív biztonsági rendszert létrehozni, ha a nyugati diplomáciai elkép­zelések éle nem a Szovjetunió ellen irányul, akkor az esemé­nyek menete, másképp alakult volna. Az emberiség szerencsét­lenségére a nyugati hatalmak váltakozó kormányai a realiz­mus rövid életű felvillanásai el­lenére csupán a szovjetellenes- ségben voltak következetesek. Ebben az értelemben 1925-től, a locarnói egyezmény évétől szinte egyenes út vezetett a tragikus 1939-es esztendőig, amikor az angol és francia fél meghiúsí­totta a moszkvai tárgyalásokat, amelyeket a szovjet, kormány azért kezdeményezett, hogy ha­tékony kölcsönös garanciákkal, álliák él Hitler útját. És ebből jthagátói adódik a másik kérdés: mit tanult az em­beriség abból a rettenetes 2194 napból? Milyen lett a béke, amely a vérözöpt követte? A háború után más lett vilá­gunk, mint előtte volt. Ha ma ezen az évfordulón optimisták lehetünk, azt a nemzetközi erő­viszonyok megváltozásának kö­szönhetjük. Hiba lenne azt gondolni, hogy az erőviszonyok változása auto­matikusan vezet enyhüléshez, kollektív biztonsághoz és tartós békéhez. Éppen a háború utáni több mint három évtized bizo­nyítja, hogy szüntelen erőfeszí­tés, tömegek békeharca, szocia­lista országaink hajlékony és előrelátó diplomáciája szükséges éhhez. Hosszú időt vett igénybe, amíg sikerült, legalábbis Euró­pában, az összes érdekelt íéllel elfogadtatni a fasizmus felett aratott győzelem eredményeként kialakult határokat és viszonyo­kat. A tárgyalások hosszú kor­szakát éltük át — és éljük ma is — meggyőződéssel vallva, hogy nincsenek a nemzetközi poron­don olyan vitás kérdések, ame­lyeket a fegyverek erejével kel­lene megoldani. A Szovjetunió, Lengyelország és Csehszlovákia tárgyalásai a nyugatnémet féllel, majd a két Németország kapcsolatfelvétele, a Berlin kérdésében született megegyezés, és végül a helsinki értekezlet tette fel a koronát azokra az erőfeszítésekre, ame­lyek eredményeként elmond­hatjuk, hogy ma már egy sokkal biztonságosabb Európában élünk, mint a XX. században valaha is. Ez azonban még ko­rántsem az út vége. A szerződé­sek rendszerét, amelyek az eny­hülést és a biztonságot politikai síkon szavatolják, ki kell egé­szíteni olyan katonai intézkedé­sekkel, arpelyek Európát végér­vényesen és visszavonhatatla­nul a béke kontinensévé teszik. És itt korántsem csak Euró­páról van szó. Hadd emlékez­tessünk rá: innen indult az el­ső világháború, s innen az a má­sodik is, 37 éve, amelynek vég­napjait már a távoli japán vá­rosok felett jelezte az atomfegy­verek gombafelhője. Ahogy a béke egy és oszthatatlan, úgy a nemzetközi biztonság ügye is az. Ázsiai biztonsági szerződésre is szükség van. és fegyvermentes övezetekre világszerte, újabb és újabb SALT-egyezményekre, újabb eredményekre a fegyver­zet- és csapatcsökkentési tár­gyalásokon, hogy elinduljon, elő­rehaladjon az általános és tel­jes leszerelés ügye, amely az eu­rópai és a világbéke legfőbb garanciája lehet. ötvenkétmillió halott emléke figyelmezteti az emberiséget, hogy ezt az utat végig kell járni. Sz. L. I. Egy megállapodás öt esztendeje Oleg Sztfoganov, az APN szovjet" sájtóügynöség politikai hírmagyarázója írja. keddi kom­mentárjában: A Nyugat-Berlinnel kapcsola­tos négyoldalú megállapodás, amelyet 1971. szeptember 3-án írt alá Berlin amerikai szektorá­ban. a Szövetségi Ellenőrző Ta­nács volt rezidenciáján a Szov­jetunió. Nagy-Británnia, az Egyesült Államok és Franciaor­szág. A négyoldalú megállapodás öt esztendő alatt bebizonyítot­ta, hogy létfontosságú mind Európa és az egész világ biz­tonsága, mind pedig az NDK és az NSZK közötti kapcsolatok rendezése szempontjából. Ma már kétségtelen — foly­tatódik a kommentár —, hogy a négyoldalú megállapodás azért vált, lehetővé, mert az 1970. augusztus 12-én Moszkvá­ban aláírt szerződés rendezte az NSZK és a Szovjetunió kapcso­latait. az 1970. december 7-én Varsóban aláírt szerződés pedig az NSZK és Lengyelország kap­csolatait. A négyoldalú megál­lapodás a maga nemében ösz­tönzőleg. hatott megfelelő szer­ződések későbbi aláírására az N"DK és az NSZK, valamint Csehszlovákia és az NSZK kö­zött, , előmozdította a diplomá­I ciai kapcsolatok megteremtését | Bonn—Szófia és Bonn—Buda­pest vonalán. De mi az, ami öt év alatt megváltozott? Mi jogosítja fel a nyugati hatalmakat, hogy is­mét megkíséreljék egyoldalúan Nyugat-Berlin bevonását a nyu­gat-európai állami és politikai integrációba — ez alkalommal az úgynevezett európai parla­mentbe történő közvetlen vá­lasztások előkészítésével? A szovjet külügyminisztérium leg­utóbbi nyilatkozatában hangoz­tatta, hogy Nyugat-Berlin köz­vetlen vagy közvetett részvétele ezekben a választásokban, a négyoldalú megállappdás durva megszegését jelentené. Hasonló a Német Demokratikus Köztár­saság álláspontja is. amint azt a Neues Deutschland 197ö. au­gusztus 7-i számában megálla­pította. Nemzetközi megfigyelők sze­rint — hangzik befejezésül a kommentár — Helmut Schmidt kancellár egyelőre józanul te­kinti a dolgokat. Kijelentette, hogy az NSZK kormánya kész folytatni és bővíteni a szerző­désekkel kapcsolatos eddigi po­litikáját. A kancellár a fonto­sabb szerződések közé sorolta a N.vugat-Berlinnel kapcsolatos négyoldalú megállapodást is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom