Békés Megyei Népújság, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-01 / 206. szám
Namibia m mm ff« r ff 1 jovojerol Szovjet—vietnami együttműködési tervet írtak alá Dm- es Salaam Az úgynevezett „alkofcmányozó konferencia Namíbia jövőjéről” azt a célt szolgálja, hogy elszigeteljék a délnyugat-afrikai népi szervezetet a namíbiai néptől és megakadályozzák, hogy a SWAPO megoldja az ország problémáit — jelentette ki kedden Sean MacBride, az ENSZ Namíbia ügyeivel foglalkozó kü- lönmegbízottja Dar es Salaam- ban. Moszkva Moszkvában kedden aláírták a Szovjetunió és a Vietnami Szocialista Köztársaság 1978-ra szóló I kulturális és tudományos együtt- j működési tervét. Az okmányt szovjet részről Nyikolaj Fifjubin külügyminiszter-helyettes, vietnami részről Nguyen Huu | Khieu, a VSZK moszkvai nagykövete írta alá. A felek a megállapodás értelmében széles körű tájékoztató tevékenységet fejtenek ki annak érdekében, hogy a két nép kölcsönösen megismerje egymásnak a kommunizmus, illetve a szocializmus építése terén elért eredményeit. A leszerelési bizottság nyári ülésszaka befejezéséhez közeledik MacBride azzal vádolta a pretoriai fajüldöző rezsimet, hogy polgárháborús légkört szándékozik kialakítani Namíbiában, faji alapon konfliktust szít az afrikaiak között és ezzel megpróbálja elkendőzni a fehér kisebbség és a bennszülött lakosság közötti fő ellentéteket. Az ENSZ külön megbízottja végezetül élesen elítélte a NATO- tagországok széles körű katonai együttműködését a pretoriai fajüldöző rezsimmel. Jogászok Chiléről Genf A nemzetközi jogász bizottság kedden 32 oldalas jelentést tett közzé Genfben az emberi Genf A genfi leszerelési bizottság keddi hivatalos ülésén egyetlen í delegátus sem jelentkezett felszólalásra. ami annak a jele, hogy a nyári ülésszakra előirányozott munka a végéhez érkezett. A tavaszi és a nyári ülésszak tevékenységéről a titkárság által előterjesztett írásbeli jelentést a küldöttségek — a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan a nap folyamán nem hivatalos ülésen tekintették át. Mivel a terjedelmes jelentésnek csak egy részét öntötték végleges formába, ezért szerda délelőttre újabb nem hivatalos tanácskozást hívtak üsz- sze. valamint az új típusú tömegpusztító fegyverek tilalmáról megtartott szakértői üléseken magyar szakemberek is részt vettek. Kedden délután tartotta tanácskozását a környezeti kon- vencióterve^ettel foglalkozó munkacsoport is, amely zárójelentését készíti elő a leszerelési bizottság csütörtöki hivatalos ülésére, amely előreláthatólag a nyári ülésszak záróülése lesz. Oltványi Ottó Művészek jogok Chilében történő megsértéséről. A jelentés részletesen foglalkozik a kínzásokkal, valamint a magyarázat nélküli „eltüntetésekkel” és felsorolt 23 törvénytelen letartóztatást, amelyek ebben az évben történtek. Közli 52 olyan személy adatait is, akiket január óta tartóztattak le és akiknek jelenlegi holléte ismeretlen. A chilei hatóságok, tagadják, hogy bármit is tudnának róluk. A jelentés a továbbiakban vázolja a sajtó és a hírközlés feletti irányító-ellenőrzést. A jelentés, amely a nukleáris leszerelésről, az új típusú tömeg- pusztító fegyverek tilalmáról, a vegyi fegyverek eltiltásáról szóló vitákat összegezte, megállapítja: az idén számos kérdésben előrehaladást értek el. Mindenekelőtt a környezeti hadviselés ' eltiltásáról beterjesztett szovjet —amerikai tervezet alapján kidolgozott konvenciótervezet végleges szövegének elkészítése jelentette a bizottság ez évi munkájának legnagyobb eredményét. Ezzel az okmánnyal ugyanis megelőző jellegű leszerelési megállapodást hoztak tető alá. A vegyi fegyverek eltiltásáról, tiltakozása Párizs Világhírű francia és olasz művészek egy csoportja kedden felhívással fordult a világközvéleményhez a libanoni néppel való szolidaritás kifejezésére. Az értelmiségieknek a l’Huma- nité hasábjain megjelent felhívása alatt olyan személyiségek aláírása szerepel, mint Aragon, Vercors, Alberto Moravia, Mar-, cello Mastroianni, Cesare Zavat- tini stb. A 21 világhírű művész követeli, hogy vessenek véget a harcoknak Libanonban, szüntessenek be minden külföldi beavatkozást, és elítéli az ország felosztására irányuló kísérleteket. Harcok Bej rútban Bejrutban valamelyest csökkentek, de nem szűntek meg a harcok. A képen: tttzclóállás egy romos szálloda előtt (Tcleíotó — AP—MTI—lvS) Szíriái—libanoni megbeszélések Damaszkusz Eliasz Szárkisz, Libanon megválasztott elnöke kedd délelőtt egy helikopter fedélzetén Damaszkuszba, érkezett. Ütjára elkísérte Hasszán Szabri el-Kholi, az Arab Liga libanoni külön- megbízottja is. A libanoni vendéget a damaszkuszi repülőtéren Kalafavi szíjai miniszterelnök és több más hivatalos személyiség fogadta. Eliasz Szárkisz Damaszkusziján Hafez Asszad szíriai elnökkel és az ország más vezető személyiségeivel a libanoni helyzet időszerű kérdéseiről tárgyalt. (AFP) Tárgyalások Libanonról Kairó Jszmail Fahmi egyiptomi külügyminiszter hétfőn este Kairóban Faruk Kaddumival, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet Politikai Bizottságának vezetőjével a libanoni helyzetről és a tervezett arao csúcsértekezletről tárgyalt. Fahmi később újságíróknak kijelentette, az „őszinte légkörben” lezajlott megbeszéléseken megállapodtak abban, hogy a csúcsértekezlet összehívása szükségessé teszi az arab országok álláspontjának megfelelő egybehangolását. (Reu- Her) Harminchét éve kezdőit! Harminchét esztendeje történt. „Lengyel” katonák — a nürnbergi perben utóbb kiderült, hogy lengyel egyenruhába öltöztetett SS-ek — megtámadták a gleiwitzi német nyelvű rádióadót. Ez a provokáció vezette be a Hitler által már korábban aláírt, Fehér Terv fedőnevű haditerv végrehajtását Lengyelország ellen. 1939. szeptember elsején hajnali 4 óra 45 perckor egy parányi és kopár földnyelvre, a Westérplatte lengyel határőrállomásra a németek tüzérségi össztüzet zúdítottak.. így kezdődött el a világtörténelem eddigi legpusztítóbb háborúja, a második világháború. Huszonhá romezer-hétszázegy férfi és nő, katona és civil, csecsemő és aggastyán pusztult el ennek a háborúnak minden napján. összesen ötvenkétmillióan 2194 nap alatt. A történelem összes megelőző háborúi együttvéve sem követeltek ennyi áldor zatot Újabb és újabb nemzedékek születtek a második világháború óta, de az emberiség mindmáig nem térhetett napirendre e szörnyű pusztítás és vérontás felett. Újra és újra felteszi a kérdést: elkerülhetetlen volt-e mindez? Igaz, a történelemtudomány nem kedveli a „mi lett volna, ha” meditációt. De erre a kérdésre mégis lehet válaszolni. Ha sikerül a második világháború előtt hatékony kollektív biztonsági rendszert létrehozni, ha a nyugati diplomáciai elképzelések éle nem a Szovjetunió ellen irányul, akkor az események menete, másképp alakult volna. Az emberiség szerencsétlenségére a nyugati hatalmak váltakozó kormányai a realizmus rövid életű felvillanásai ellenére csupán a szovjetellenes- ségben voltak következetesek. Ebben az értelemben 1925-től, a locarnói egyezmény évétől szinte egyenes út vezetett a tragikus 1939-es esztendőig, amikor az angol és francia fél meghiúsította a moszkvai tárgyalásokat, amelyeket a szovjet, kormány azért kezdeményezett, hogy hatékony kölcsönös garanciákkal, álliák él Hitler útját. És ebből jthagátói adódik a másik kérdés: mit tanult az emberiség abból a rettenetes 2194 napból? Milyen lett a béke, amely a vérözöpt követte? A háború után más lett világunk, mint előtte volt. Ha ma ezen az évfordulón optimisták lehetünk, azt a nemzetközi erőviszonyok megváltozásának köszönhetjük. Hiba lenne azt gondolni, hogy az erőviszonyok változása automatikusan vezet enyhüléshez, kollektív biztonsághoz és tartós békéhez. Éppen a háború utáni több mint három évtized bizonyítja, hogy szüntelen erőfeszítés, tömegek békeharca, szocialista országaink hajlékony és előrelátó diplomáciája szükséges éhhez. Hosszú időt vett igénybe, amíg sikerült, legalábbis Európában, az összes érdekelt íéllel elfogadtatni a fasizmus felett aratott győzelem eredményeként kialakult határokat és viszonyokat. A tárgyalások hosszú korszakát éltük át — és éljük ma is — meggyőződéssel vallva, hogy nincsenek a nemzetközi porondon olyan vitás kérdések, amelyeket a fegyverek erejével kellene megoldani. A Szovjetunió, Lengyelország és Csehszlovákia tárgyalásai a nyugatnémet féllel, majd a két Németország kapcsolatfelvétele, a Berlin kérdésében született megegyezés, és végül a helsinki értekezlet tette fel a koronát azokra az erőfeszítésekre, amelyek eredményeként elmondhatjuk, hogy ma már egy sokkal biztonságosabb Európában élünk, mint a XX. században valaha is. Ez azonban még korántsem az út vége. A szerződések rendszerét, amelyek az enyhülést és a biztonságot politikai síkon szavatolják, ki kell egészíteni olyan katonai intézkedésekkel, arpelyek Európát végérvényesen és visszavonhatatlanul a béke kontinensévé teszik. És itt korántsem csak Európáról van szó. Hadd emlékeztessünk rá: innen indult az első világháború, s innen az a második is, 37 éve, amelynek végnapjait már a távoli japán városok felett jelezte az atomfegyverek gombafelhője. Ahogy a béke egy és oszthatatlan, úgy a nemzetközi biztonság ügye is az. Ázsiai biztonsági szerződésre is szükség van. és fegyvermentes övezetekre világszerte, újabb és újabb SALT-egyezményekre, újabb eredményekre a fegyverzet- és csapatcsökkentési tárgyalásokon, hogy elinduljon, előrehaladjon az általános és teljes leszerelés ügye, amely az európai és a világbéke legfőbb garanciája lehet. ötvenkétmillió halott emléke figyelmezteti az emberiséget, hogy ezt az utat végig kell járni. Sz. L. I. Egy megállapodás öt esztendeje Oleg Sztfoganov, az APN szovjet" sájtóügynöség politikai hírmagyarázója írja. keddi kommentárjában: A Nyugat-Berlinnel kapcsolatos négyoldalú megállapodás, amelyet 1971. szeptember 3-án írt alá Berlin amerikai szektorában. a Szövetségi Ellenőrző Tanács volt rezidenciáján a Szovjetunió. Nagy-Británnia, az Egyesült Államok és Franciaország. A négyoldalú megállapodás öt esztendő alatt bebizonyította, hogy létfontosságú mind Európa és az egész világ biztonsága, mind pedig az NDK és az NSZK közötti kapcsolatok rendezése szempontjából. Ma már kétségtelen — folytatódik a kommentár —, hogy a négyoldalú megállapodás azért vált, lehetővé, mert az 1970. augusztus 12-én Moszkvában aláírt szerződés rendezte az NSZK és a Szovjetunió kapcsolatait. az 1970. december 7-én Varsóban aláírt szerződés pedig az NSZK és Lengyelország kapcsolatait. A négyoldalú megállapodás a maga nemében ösztönzőleg. hatott megfelelő szerződések későbbi aláírására az N"DK és az NSZK, valamint Csehszlovákia és az NSZK között, , előmozdította a diplomáI ciai kapcsolatok megteremtését | Bonn—Szófia és Bonn—Budapest vonalán. De mi az, ami öt év alatt megváltozott? Mi jogosítja fel a nyugati hatalmakat, hogy ismét megkíséreljék egyoldalúan Nyugat-Berlin bevonását a nyugat-európai állami és politikai integrációba — ez alkalommal az úgynevezett európai parlamentbe történő közvetlen választások előkészítésével? A szovjet külügyminisztérium legutóbbi nyilatkozatában hangoztatta, hogy Nyugat-Berlin közvetlen vagy közvetett részvétele ezekben a választásokban, a négyoldalú megállappdás durva megszegését jelentené. Hasonló a Német Demokratikus Köztársaság álláspontja is. amint azt a Neues Deutschland 197ö. augusztus 7-i számában megállapította. Nemzetközi megfigyelők szerint — hangzik befejezésül a kommentár — Helmut Schmidt kancellár egyelőre józanul tekinti a dolgokat. Kijelentette, hogy az NSZK kormánya kész folytatni és bővíteni a szerződésekkel kapcsolatos eddigi politikáját. A kancellár a fontosabb szerződések közé sorolta a N.vugat-Berlinnel kapcsolatos négyoldalú megállapodást is.
