Békés Megyei Népújság, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-19 / 196. szám

Közművelők kitüntetése Békéscsabán Csáki Emilia átveszi a János elnökhelyettestől. Tegnap délelőtt 11 órakor Bé- j késcsabán, a megyei tanács ta­nácstermében közművelődési I dolgozókat tüntették ki. Az ün- [ nepélyen részt vett dt. Knop j András, az MSZMP KB munka • , társa, Várói M ihályné, az! MSZMP Békés megyei bizottsá­gának osztályvezetője, Nagy Já- i nos, a megyei tanács elnökhe­lyettese és még sokan mások a j közélet vezetői közül. A kitün ■ tetetteket Csende Bela, a megyei tanács csoportvezetője köszön­tötte, majd Pagyoga Lajosné, a Közalkalmazottak Szakszerveze­te Békés megyei bizottságának titkára mondott beszédet. — Szép hagyománnyá vált —- mondotta —, hogy alkotmányunk ünnepén kerül sor a kiemelkedő munkát végző közművelődési dol­gozók országos és megyei kitün­tetésére, áldozatos, eredményes munkájuk elismerésére. Az utób­bi években az egész közművelő­désben jelentős változások tör­téntek. Növekedett a közműve­lődés társadalmi, politikai fela­data és felelőssége is. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy megyénk közművelődése, kulturális éle­tünk fejlődése folyamatos, a ter­vezésben és a szervező munká­ban előtérbe került a társadalom különböző osztályainak, rétegei­nek művelődési' igényéhez való differenciált alkalmazkodás, bő­vült a munkásművelődés, mely­nek meghatározó ereje egész kul­turális életünkre kiterjed Ugyanakkor meg kell említenem, hogy növekedett a közművelődé­si munka társadalmi elismerése, melyet mai ünnepi alkalmunk is bizonyít. A továbbiakban arról beszelt, hogy a közművelődés sokat kí­ván mindazoktól, akik azt hiva­tásuknak választották. Magas szintű politikai tudatosságot, fo­lyamatos önképzést, fogékonysá­got minden új, korszerű befoga­dására és nem kevés lemondást a szabad időről. Az ünnepi beszéd után Nagy János, a megyei tanács elnökhe­lyettese adta át a kitüntetéseket. „Szocialista kultúráért’’ kitünte­tést kapott: Bakos Géza könyv­tárvezető Tarhos, Berki János üzemvezető Battonya, Benkó Ka­talin TÜSZSZil-igazga tóhelyettes Békéscsaba, Bondar Imréné könyvtáros Békés, Csala János főelőadó Békéscsaba, Csáki Emí­lia táncpedagógus Szeghalom, Gulyás József művelődési köz­pont igazgatóhelyettes Gyula, Hajdú Jánosáé művelődési ház igazgató Kötegyán. Jávorcsik Béla művelődési ház igazgató Nagyszénás, Kerekes Györgyné könyvtárvezető Békésszentand- rás. Kozák Lajos zeneiskolai igazgatóhelyettes Szarvas, Ka­cséra Lajos művelődési ház igaz­gató Medgygsegyháza, dr. Libor Jánosáé tanár Gyula, Rideg La­jos zeneiskolai igazgatóhelyet­tes Gyula, Szsmenkár Mátyás TÜSZSZI-igazgató Békéscsaöa, Tóth Jolán, a KISZ MB politikai munkatársa, Tóth Gézámé könyv­táros Békéscsaba és Török Ká­roly, az MSZMP városi bizott- •áganak munkatársa Gyula. „Szocialista kultúráért” kitüntetést Nagy (Fotó: Gál Edit) öten kapták meg a „Békés me­gye közművelődéséért” emlék­plakettet: Goldberger János, a KISZÖV elnöke, Dér Lajos ta­nácselnök-helyettes Gyula, Dob- roczki Jánosné főelőadó Békés­csaba, Nagy Gyula múzeumigaz­gató Orosháza és Sebő János, az MSZMP szarvasi járási bizottsá­gának titkára. Tizenhatan része­sültek „Miniszteri dicséretben”, heten vehették át a „Kiváló dol­gozó” jelvényt és tizennégyen kapták meg Békés megye Taná­csának elnöki dicséretét. A kitüntetetteket a Békés me­gyei Tanács V. B. és a Közalkal­mazottak Szakszervezetének Bé­kés megyei bizottsága fogadáson látta vendégül. S. E. Hagymalermesztési bemutató a kaszaperi Lenin Tsz-ben A szinte mindennapos zöld­ségféleségünk, a vöröshagyma termesztéséről rendeztek taoasz- talatcserét es termesztési bemu­tatót tegnap délelőtt megyénk egyik legnagyobb hagymater­mesztő közös gazdaságában, a kaszaoeri Lenin Tsz-ben. A ta­nácskozáson részt vettek me­gyénk és a környék vöröshagy­ma-termesztő termelőszövetke­zeteinek, a felvásárló és a fel­dolgozó vállalatoknak a szak­emberei. A helyi termesztési tapaszta­latokról Jócsák István főagro- nómus számolt be. Mint mon­dotta, a makói hagymatájkör­zet 1850. táján alakult ki, ehhez a körzethez tartozik a kaszaperi tsz is. A vidék agyagos vályog­talajában megfelelő műtrágyá­zással, vegyszerezéssel és a ter­mesztés gépi technológiájának helyes kialakításával elérhető a hektáronkénti 300 mázsás át­lagtermés. A szövetkezet az idén a ter­vezett 200 hektár helyett szapo­rító anyag hiánya ' miatt 163 hektáron termesztett főzési célra vöröshagymát és 16 hek­táron dughagymát. A kaszaperi szövetkezet gépesített hagyma­termesztése teljes egészében a hazai és a szocialista országok­ban gyártott erő-, munka-, nö­vényvédő- és betakarító gép­sorokra épült. Jövőre hat társ­gazdasággal közösen bérelnek egy helikoptert, s ez jelentős segítséget nyújt a korszerű es hathatós növényvédelemben. Az ország idei hagymaszük­ségletéről és az V. ötéves terv termelési és forgalmazási fel­adatairól Tömösi Károly, a MÉK főosztályvezetője tájékoz­tatta a részvevőket. Elmondta, hogy országosan 9- ezer vagon vöröshagymára kötöttek felvá­sárlási szerződést. A kedvezőt­len időjárás miatt a várható arualap áz eddigi felmérések seerint alig haladja meg a 4000 vagont. Makó körzetéből 2000 vagon, Békés megyéből 1000— 1100 vagon, míg az ország töb­bi részéből 1000 vagon termés­re számítanak. Az idei vöröshagymatermés­ből a lakosság szükségleteire 2400 vagont készleteznek, a Bé­késcsabai Konzervgyár 100 va­gon. a Ceglédi Konzervgyár és Kalocsai Paprikafeldolgozó 50— 50 vágón nyersanyagot kap. A termés többi részét exportálják, illetve a hűtőipar tartósítja. Az V. ötéves terv időszakában egyik célkitűzés, hogy Békésben 1500 hektárra növekedjen a vö­röshagyma termőterülete. Az országbán az idén mintegy 230 mázsa feketemag termett, s ez fedezi a hazai szükségleteket. Békés és Csongrád megye 100— 100 mázsa magot kap, a többit tasakolva a kistermelőknek jut­tatják. Meglepetések Magyarbánhegyescn Megjelent az új Statisztikai évkönyv Megjelent az 1975. év legfon­tosabb országos adatait magában foglaló Statisztikai évkönyv. A Központi Statisztikai Hivatal szerkesztésében, a Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában napvilágot látott reprezentatív kiadványban a magyar statisz­tikai szolgálat átfogó képet) ad az ország fejlődéséről, gazdasági és társadalmi helyzetéről. Mér­Az alkotmány megszületésé­nek évfordulójára készülődtek. A járás politikai munkatársai várták az instruktort, aki majd elmondja, mit hangsúlyozzanak ki az ünnepi beszédekben, ho­gyan kapcsolják azt össze a helyi tennivalókra való mozgó­sítással és a többi, és a többi. Végre begördült a volt ura­dalmi épület rendezetlen park­jába a kopott, háborúból ittma. radt dzsip, mely jelenleg a megyénél teljesített szolgála­tot. A sofőr mellől jól öltözött férfi szállt ki. s mielőtt az eléje siető pártmunkásokkal kezet fo­gott, gondosan megigazította sö­tétkék ruháját, a nyakkendőjét, s hóna alá csapta új aktatás­káját. — Régen vártak már, elvtár­sak? — Hát van egy órája, hogy itt lődörgőnk a tornácon . . . — Bosszantó rosszak errefelé az utak. Esőben alig lehet ko­cogni rajtuk. Ez már igaz. A megye útjait bizony nem igen javították az utóbbi évtizedekben, a maka- dám meg olyan, ha nem tömik be a gödröket a felületén, hó­napról hónapra nagyobbak, mé­lyebbek lesznek, életveszélyes rajtuk a közlekedés. A többség már letelepedett a nyikorgó székekre. A központ instruktora még ott állt az aj­tó, meg az előadói asztal kö­zött, s informáltatta magát a helybeliekkel, amikor új ember legszerű elszámolást közöl a nemzeti jövedelem és a társa­dalmi össztermék felhasználá­sáról, bemutatja az ágazatok kö­zötti kapcsolatokat, a fejlesztés­re fordított pénzeszközök, és be­ruházások alakulását, a munka­erőhelyzetet, valamint a kérésé, tek és jövedelmek változását. Az évkönyv közreadja az egyes me­gyékre vonatkozó legfontosabb statisztikai mutatókat is. Sokan azt mondják, hogy a falu élete túlzottan egyhangú. Hogy ez mennyire nem így van, a magyarbánhegyesiek példája a bizonyíték. Az Egyetértés Tsz gazdái eddig szinte kivétel nél­kül minden évben meglepetéssel szolgáltak. Maguk sem akarták elhinni, hogy a nagyüzemi gaz­dálkodás évről évre mindig ké­pes hozni valami újat, szebbet, jobbat, többet a réginél. Tulaj­donképpen szerdán, augusztus 18-án este ezeket a gondolatokat fogták csokorba az ünnepi dísz­be öltözött községi művelődési házban. Hogyan lehetséges, hogy a fajtaborsó 39,5 mázsa hektáron­kénti hozamot adott, a vörös­hagyma miért termett 157 má­zsával szemben 207 mázsa első osztályú termést hektáronként? Miként volt lehetséges, hogy ezt a nagy mennyiséget kézzel szed­ték ki a földből és augusztus 14- ig átadták a kereskedelemnek? A kenyérgabonáról is beszélni kellene, hiszen a mezőkovácshá­zi járásban a kunágotaiak mö­gött második helyen termeltek legtöbb búzát. Az össz’es termé­sük 760 vagon, ennyi még nem volt sohasem. Horváth Lajos, az Egyetértés Tsz párttitkára a 160 ünnepelt növénytermesztőt köszöntötte, mert lényegében az ő munkájukhoz fűződnek a sikerek, a meglepetések. Megle­petések? Souvenir - anno 1952 tolta be sáros biciklijét az ud­varon. A tornác lépcsőjéhez ér­ve a falhoz támasztotta a ke­rékpárt, s úgy-ahogy lesöpörte magáról az esővizet. Széles mozdulattal vette le gyűrött sí- sapkáját, s mint a magvető penderítette le arról is a beléje ivódott augusztusi zivatar cseppjeit. Aztán belépett a te­rembe. Furcsa szerzet volt, ahogy ott egy pillanatra felte­kintett. hogy üres fogas után nézzen. Vagy hetes szakállán megcsillogo’tt a víz, elöl három árva foga erősen kiállt, sáros, lucskos volt mindene. Előbb sí­sapkáját dobta a fogasra, aztán nehezen, fáradtan lehúzta ma­gáról ázott kabátját, s ahogy azt is a fogasra akasztotta, fosz­lott bélése kifordult. / Az instruktor az egész műve­let alatt döbbenten nézte az embert, s félhangosan kérdezte a mellette levőtől: — Ez meg ki? A biciklis meghallotta a kér­dezést. s maga felelt: — Sztö.ián János vagyok. A járási bizottság munkatársa. Most jöttem Nagyszigetről. És ön kicsoda? — Én a központtól jöttem. — Örvendek. — De mondja csak . .. Szto- jan elvtúrs... Nem gondolja, hogy kissé hm . .. többet* kelle­ne adnia magára . . .? Az ember kérdően hallga­tott . .. — Hát. .. Illőbb lenne jobban felöltözködni, megborotválkozni egy ilyen járási megbeszélés­re... Sztoján lassan végignézett a központi emberen, azután csön­desen kérdezte: — Ugye maga autón jött? — De a göncei, neharagud­jon .. . Sztoján egyszerre indulatos lett. — Idehallgasson, elvtárs! — akkor már a párbeszédre fi­gyeltek a többiek is. — Ahol régebben dolgoztam, a Ganz- MÁVAG-ban, mint vasmunkás, jobban js fizettek. A párt' kül­dött ide. Csinálom amit kell, s arra sem telik az időmből, hogy havonta meglátogassam a csa­ládot. Érti? Három gyerekem tanul Pesten. Szó nélkül teszem itt azt, amivel megbíztak. Van már termelőszövetkezet is a községben, Nagyszigeten most alakult. Borbély még nincs, krajnaiban onnan indultam el, egy tanyán háltam. Ez az én körzetem, két hete vagyok kint egyfolytában. Ééji? Abbói a pénzből taníttatom a gyerekei­met, tartom el a családomat, arpit kapok. Ruhára egyelőre A kívülálló úgy látja, hogy igen. Akik a munkában einen, a hozamokat, a minden eddiginél nagyobb termést természetesnek tartják: megdolgoztak érte: a becsületes munkának más nem is lehet a végeredménye. Ugyanezt mondhatnánk el a gabonaaratásról, az SZK—6-os és a John Deere-kombájnok ver­senyéről. Tessék csak figyelni, hogy mit jelent az ember a ter­melő munkában! Legény Mihály és Sariczki Gyula a nem éppen jó oldaláról .emlegetett SZK—6- os kombájnnal 12 ezer 500 má­zsa gabonát takarított be, míg az agyondicsért John Deerável Barton Béla és Fejes Mihály 13 ezer 100 rfiázsát. A kombájno- sok brigádban dolgoztak, vala­mennyiük teljesítményét külön mérték. Ez kellemes meglepetés. A Legény és a Sariczki-páros tehát bizonyított: nem mindig a kombájnban van a hiba, lehet az néha máshol is. Ami tényleg meglepetés volt, a művelődési ház citerazenekara Szántó János vezetésével először lépett publikum elé megalaku­lása óta. A munka élenjáróit köszöntötték szép magyar nóták­kal. A lúdtollal jól bántak a fiatalok is. így az ősi hangszer Magyarbánhegyesen nem válik múzeális értékké. Üjakat is fa­ragtak, s legalább tízen húzták a talpalávalót világos virradatig. D. K < nem telik belőle. Kenyérre Igen, de kinek van ideje sorba állni, ba hetenként kétszer jön a községbe kenyér? Nézze a fo- _ gaimat. Kekszet majszolok egész nap, mert az elolvad a szám­ban, nem kell rágni. A fogai­mat is pótolni kellene, hogy bírjam még egy darabig. Érti? Hát ne vessen a szememre semmit. Azzal leült a sor közepén egy üresen hagyott székbe. A sor­ban ülők szívélyesen ütögették a hátát, amint elhaladt előttük. — Gyere János, jól megáz­tál. — Ülj le, te vasas! Jó hogy ebben a cudar zivatarban is el­jöttél ... Az instruktor azon vette ész­re magát, hogy egyedül maradt. Lehajtva fejét ült az asztal elé, kiteregette a brosúrákat, a jegyzeteit és mint akit meg­fricskáztak, nehezen fogott bele a mondókájába. — Elvtársak ... íhm . .. Khm . .. Az ünnepet méltatva abból kell kiindulnunk, hogy hazánkban minden hatalom a dolgozó népé ... Igaz — tört meg a hangja — azé a dolgozó népé, amelynek ma még a leg­alapvetőbb szükségleteiért is keményen meg kell küzdenie — itt Sztojánra nézett, s . emelt hangon folytatta: — De eljön majd az az idő, amikor . .. Varga

Next

/
Oldalképek
Tartalom