Békés Megyei Népújság, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-08 / 187. szám
.NtHNiMatMMMMiiftPvnffMMiiMiigiMiiniiiiscscmimmimctsiBisBtMffMBtMtiiin»« JAK A 91 A L O 91 MUNKÁSPORTRÉ 4. Ma már történelem, de egykor a malmok országa voltunk. A XIX. század vége felé egy- re-másra épültek a kisebb, nagyobb malmok és Magyarország az egész monarchia számára őrölte a gabonát. Ebben az időszakban épült a békéscsabai István malom is, mely több mint 120 éve ontja zúgva-do- hogva a mindennapi kenyérhez, való lisztet. Külsőleg szinte semmit sem változott az évtizedek alatt. A hatalmas, jelleg, zetes épület nélkül nem lenne igazi a megyeszékhely látképe. Ezeréves mesterség — Éz az ország második legnagyobb malma — mulat körbe büszkén Gyurkovics János, az István malom üzemvezetője. — Naponta 2600 mázsa őrleményt készítünk, s talán nem hangzik dicsekvésnek, ha elmondom, hogy termékünket a legjobbak között emlegetik. — Mi kell a jó liszthez? — Először is jó búza. Ez itt megvan, ez a környék mindig híres volt. acélos gabonájáról. Kellenek aztán jó molnárok — nincs hiba ezzel sem — és kell persze egy jó malom is. jobban feltárjuk értékes, belső tartalmát, annál jobb kenyér süthető a lisztből. Hiába vannak tehát a mienknél modernebb malmok — minőségben nem versenyezhetnek velünk. Sétál a búza Hosszú utat tesz meg a búza, míg liszt lesz belőle. A serleges felvonók többször is felviszik az ötödik emeletre, hogy onnan >, különböző munkafolyamatokon keresztül leérjen a földszintre. A malomban úgy mondják — sétál a búza. Megtesz vagy nyolc kilométert, mire lisztként a zsákokba kerül. Gyurkovics Jánossal követjük az útját. Hámozó- és tisztítógépek, sziták során megy at a búza, mielőtt a hengerszékre kerülne. Len- hart Pált. az Alkotmány Szocialista Brigád vezetőjét egy szita mellett találjuk. — Régóta dolgozom a malomban, 1949-ben jegyeztem el magam ezzel a mesterséggel. A külső szemlélő talán unalmasnak látja ezt a munkát és azt hiszi, itt mindig ugyanazt kell csinálni. Aki viszont jobban megismeri, az rájön, ennek min. den szépségére. Sajnos a mai I Babinszki Pál főmolnárhclyettes ellenőrzi az őrlés minőségét Fotó: Veress Erzsi — Nem túl öreg az István malom ahhoz, hogy jó legyen? — Nézze, itt csak az épület ilyen öreg, belül sok minden kicserélődött az évek alatt. A gőzgépet villanymotorok váltották fel, új hengerszékek álltak munkába, sokat javult az anyagmozgatás gépesítettsége. Korszerűbb lett a malom, de nem ez a legfontosabb. A mol- nárság ezeréves mesterség, évszázadok alatt alakult ki az őr. lés technológiája, az a módszer, mellyel a legjobb .liszt készíthető. Itt a gyorsaság nem ér semmit. Minél több lépcsőben őröljük meg a gabonát, annál fiatalokat nem vonzza ez a pálya, kevesen jönnek molnárnak. Szívesebben választanak olyan szakmát, ahol könnyebben lehet boldogulni. Szerencsére azért vannak kivételek. Ez a Gabi gyerek például — mutat a mellette dolgozó fiúra — úgy látom molnár lesz. Sándor Gábor 16 éves és malomipari szakmunkástanuló. .Az üzemi gyakorlatot tölti az István malomban. — Falun nőttem fel és sokszor elkísértem az édesapámat, amikor őrölni vitt valamit a malomba. S amíg vártunk a Szénen fejlődik a kukorica Nagykamaráséi Jő a termés paradicsomból és dinnyéből A nagykamarás! Ságvári Endre Tsz mintegy 1000 hektárról a vártnál jóval több kalászost takarított be, s ez a község életében rekordnál-: számít. Ennek alapján a tsz a tervezetthez képest másfél millió forint többletjövedelemre tett szert. Az 1300 hektáron vetett kukorica a hosszabb ideig tartó szárazság ellenére is szépen fejlődik és jó közepes termés mutatkozik belőle. A tavalyi 65 mázsa hektáronkénti átlagnál azonban várhatóan kevesebb lész. A tsz állatállományának a takarmányellátása biztosított. Elősegíti ezt a lő hektár másodve- tésü csalamádé, amelyből a háztáji állattartóknak is jut. Másod, vetésként 11 hektáron petrezsely. met, 14 hektáron pedig uborkát termeszt a szövetkezet a konzervgyárnak és részben lakossági ellátásra. Igen jó a termés paradicsomból, amit 63 hektáron és jó a dinnyéből, amit 30 hektáron termeszt a tsz. Nagykamarásra az ország messze vidékéről is eljárnak dinnyéért. Eredményes a háztáji kertek zöldségtermesztése is. amelyhez a medgvesegyházi ÁFÉSZ jelentős segítséget nyújt. Az esztergályos 'WtííM (Veress Erzsi felvétele) Ha zárja kapuit a Centenáriumi Szegedi Ipari Vásár lisztre, én néztem a gépeket és nagyon megkedveltem. Elhatároztam, hogy molnár leszek. Akkor egyszerűbbnek hittem ezt a munkát, nem gondoltam, hogy ennyit kell tanulni. Azért nem bántam meg. hogy ezt a pályát választottam, mert nagyon szép munka, amit a molnárok csinálnak. Kezével lát a molnár Monoton zúgás tölti be a tér. met. A padló remeg a lábunk alatt, érezni a gépekből áradó erőt. Itt dolgoznak a hengerszékek, ez Babinszki Pál íőmol- nárhelyettes birodalma. — Mit kell tudnia a molnárnak? — Együtt kell élnie a malommal. Meg kell hallania, ha más. ként zúgnak a hengerek, figyelnie kell az őrlemény színét és sokat elárul a búza illata is. A legfontosabb érzékszerve azonban a keze. A molnár a kezével lát. Kézbe veszi a darát, a lisztet, megmorzsolja és máris tudja, mit, hogyan kell állítani. Bármennyit fejlődjön is a technika, minket, molnárokat nem szorítanak ki a gépek. Egész testünkkel; lelkűnkkel érezzük az őrlést — erre a legcsodálatosabb automata sem lesz képes soha. Solc-sok év tapasztalata kell, mire igazán molnár lesz az emberből, könyvekből nem lehet megtanulni ezt a mesterséget. — Milyen liszt lesz az idei búzából ? — Kitűnő. Az idén nemcsak a termés mennyisége, hanem minősége is olyan, hogy büszkék lehetünk rá. Ilyen búzával élvezet dolgozni, ilyenkor érezzük igazán, milyen csodálatos mun. ka a miénk. A régiek úgy hívták a búzát, hogy élet és ez a szó mindent kifejez. Minden évben nagy izgalommal várjuk az első szállítmányt, figyeljük, vigyázzuk az útját a hengerek között, és csak akkor nyugszunk meg, mikor felvágjuk az első új lisztből sütött cipót. Mert ellenőrizzük mi őrlés közben sokszor a liszt minőségét, de a végső próba, munkánk igazi eredménye — a kenyér. Lányai László Ma, augusztus 8-án este 17 napi nyitva tartás után bezárja kapuit a 29. szegedi ipari vásár. A vásár a hagyományoshoz híven találkozót adott a hazai és a szomszédos Jugoszlávia iparának, kereskedelmének és a hazai fogyasztóknak. A 250 magyar kiállító között ott voltak, megyénket reprezentáló gazdasági egységek is. A 22 Békés megyei vállalat, állami gazdaság és ipari szövetkezet közül egy a vásárigazgatóság nagydíját, kettő a zsűri kü. löndíiát kapta, kilenc pedig centenáriumi vásárdíjban részesült a rangos kiállításon. Az idei szegedi ipari vásár méltó keretek között mutatta be nemcsak a Dél-Alföld, hanem a magyar ipar, mezőgazdaság eredményeit, az V. ötéves terv lehetőségeit, hiszen az ország távolabbi megyéiből is szép számmal voltak kiállítók. Az idei vásár az előző évekhez képest még nagyobb sikerrel járult hozzá az ipar, a kereskedelem üzleti kapcsolatának erősítéséhez, s a 17 nap eltelte után elmondhatják: érdemes volt részt venni a szegedi ipari vásáron. CSOÓR ISTVÁN: Ballada > a legelő emberről 5. Lesz, ami lesz. Ha már ilyen betyárul megfizette az adót, nekivág. Leereszkedett a kerítésről, és ment a széles, hosszú huzatos folyosón végig. Ott rnár temérdek ember tartózkodott. Lehettek talán kismillióan is. Szorongtak, akár üvegben a ruszlik. Sokan heverésztek a kövön is, de ezek már nem kérték a zöldcédulát, még a szűkön mért levegőt sem. Szörnyűlködött az Egyszeri Ember és a sok sípolós mellű emberek egyikétől megkérdezte: — Ledőltek pihenni? — Örökre kipilledtek... Tovább lépkedett. A csomóra rakott emberektől távolabb magánosán feküdt egy csizmás. Hat disznóölő kés nyelét számolta meg a hátában. — Nem sok ez benne? Többen is feleltek, de előbb kiköptek a kőre. — Kevés! — Nincs több? — Van, de még a többi gazembernek is tartalékolunk... — Mit vétett? — Két ínséges cédulát koldult. Magamagára. Két heti munkát a csaló... Kilenc gyereket hazudott, pedig egy sincs neki, de még asszonya sincs, csak földje... Három hold... Kataszt- rálisban... A párnázott ajtó előtt beállt a hosszú sorba. Örült, hogy eddig eljutott, és nem pilledt ki idő előtt, örült annak is, hogy mire eléri az ajtót, hosszúra nő a szakálla és a szemérmét legalább befedi... Így is történt. A térde kalácsát is betakarta, mire a Diplomás Király szeles fényben fürdő íróasztala elé került. Kereste a szavakat, amivel a szigorú ember kőkemény szívét meglágyíthatja. de a magas trónon székelő Király megelőzte: Ne tollászkodjon, hanem nyögje ki amit akar, mert dolgom van... A zöldcédulák szigorú ura előtt kifordította az Egyszeri Ember a gyomrát, és mutatta benne a nagy-nagv ürességet, Zörgött a szárazságtól', mint a keményített hólvagpaoír. / Szigorúan szólt a Király. — Örüliön neki, legalább nem kan gutaütést, és üres marad a budi... A szó belé.ie ragadt újra. Ujjait buktatta ki. Egyszerre mind a tizet, és még utána ötöt. S magának és az asszonynak is egyet-egyet. Valahogy kinyöszörögte: — Ennyi az éhes száj, Királyom. Diplomás Királyom! Nevetett a Király, jóízűen, édesden: — Minek fekszenek le korán, és minek oltják el a lámpát idő előtt ? — Meg se.gyújtjuk... — Az a baj... — Nagyságos Királyom, ez az egy öröme van a szegény embernek... Az asztalra csapott a Király. Táncolt a kalamáris, és remegett a tollszárban a pennahegy. — Ne örüljenek folyton! Néha szomorkodjanak is! Könyörgésre fogta a szót az Egyszeri Ember. — Egyetlen zöldcédulát, uram... Néhány napi munkát, uram. egy kicsike kenyérre valót, egy kicsi tejre valót, uram... Lángot vetett a Király. — Ne züttyüljön, hiszen most is tejes a szája.. Megnyalta az Egyszeri Ember a száját. Érezte a régi kicsike piros tehén teiének az ízét. és hallotta a jószívű Pásztor hangját. Még a szeme is örült, ahogy mondta: — Nagv Királyom, azt még a Pásztor adta.,! Mintha fenéken- czúrták volna a Diplomás Királyt, úgy ugrott ío1 a trónról. — Miii? Többet nem szólt, csak tapsolt. Hármát egymás után. Te- l°hps>i markos lea-'mvek léptek be Pgvszer,-e r. a »adták meg A- r\ _ 'hánvsw fKVabtw vertek meg. taposták, 'mift-a.mo+t ru»<-ie»_ tak is rattg maid b--1 ertt- *-k r oeGm-iiubot, óa a pvítptt aítép ú"v kivágták, hogy csak nyekkent.