Békés Megyei Népújság, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-28 / 177. szám
Wie. JŰLIL'S 28., SZERDA Ära 80 fillér XXXI. ÉVFOLYAM, 177. SZÁM Az ember és az aszály Ölest tartott az MSZMP megyei bizottsága Tegnap, július 27-én Nagy Jenő, a megyei pártbizottság titkárának elnökletével ülést tartott a párt megyei bizottsága. A megyei bizottság meghallgatta Frank Ferenc, az MSZMP Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára tájékoztatóját az időszerű nemzetközi kérdésekről, majd megvitatta Békés megye ötödik ötéves tervjavaslatát és az 1970. évi terv első félévi teljesítéséről szóló jelentést, amelyhez Csatári Béla, a megyei pártbizottság titkára adott szóbeli kiegészítőt. A párt megyei bizottságának kibővített ülése — melynek munkájában részt vett Vágó József, az MSZMP Központi Bizottság munkatársa — a jelentést megtárgyalta és meghatározta a teendőket. Ezt követően Gyulavári Pál, a megyei pártbizottság titkára tájékoztatta a bizottság tagjait a tagkönyvcsere végrehajtásáról szóló intézkedési terv teljesítéséről. Végül a megyei bizottság kijelölte azokat a megyében működő nagyobb vállalatokat, szövetkezeteket, amelyek szerepe meghatározó a megye gazdaságára. Nagyszénástól — Gyuláig Hal hetes aszály után 32 milllméleres csapadék 25 ezer hektárt vert a jég Hetekig szokatlanul vakító kék ég alatt éltünk, a rezzenéstelen levegőt csak az utóbbi napokban mozgatta meg a kerekedő szél, s a szemkápráztató napsütést csak most váltották fel záporokat hozó esőfelhők. Nyugat-Európából drámai hangú jelentések érkeztek a szárazság dühöngő pusztításairól. Az International Herald Tribun publicistája szerint „Minden fajta ehető vagy iható árukészletet, a marhahústól kezdve a pezsgőig, kiapasztott a ragyogó, felhőtlen napsütés”. A lapok kiszáradt folyómedrek képét közük, azt latolgatják, hogy hány százezer szarvasmarhát kell kényszervágással feláldozni a bekövetkező takarmányhiány miatt. A forróság, az aszály dühöngését — ha talán kisebb mértékben is mint néhány nyugat-európai ország — mi is kóstolgajuk, s érzékenyek a vesztségeink is. Az emberi munka egy része a természet ellenében most nálunk is veszendőbe megy, különösen zöldségfélékben, kapásnövényekben és takarmánynövényekben. De hogy nálunk se katasztrófáról, se megoldhatatlan feladatokról nincs szó, és e szavak fel se merültek, annak nem csupán az az oka, hogy később kezdődött az aszályos periódus, mint a legjobban sújtott országokban. A még fontosabb, döntő ok, hogy szocialista termelési rendszerünk kiválóan alkalmasnak bizonyult ésszerű keretek közé fogni az emberi munkát és érdekeltté tenni az embert a kollektiv erőfeszítésekben. Az aszály lényegében ugyanazt mutatta meg, amit a tudomány emberei már jó ideje erősítgetnek: a termelés és a technika mai szintjén, a világfogyasztás jelenlegi és méginkább jövőbeli nívóján, csak a tervszerűen irányított gazdaságok képesek megoldani azokat a roppant feladatokat, amelyeket a helyzet követel. S méginkább akkor, ha az átlagostól eltérő természeti viszonyok is közbeszólnak. De az ilyen — hogy úgy mondjuk „globális” — tanulságokon túl meg kell jegyeznünk magunknak valami figyelemre méltót. Ez predig a dolog emberi oldala. Nem azt akarjuk mondani, hogy nálunk az ember nem kutatja aggodalmasan és kémleli nyugtalanul az ég peremét, a bizonytalan és meddő felhőzetet. Bizony nézi azt vizsgálódva, és nehéz szívvel tekint a megrepedezett földre, az egyetlen gépkocsi vagy traktor álltai felvert átláthatatlan és sokáig lebegő por- függönyre, az apadozó kutakra. Szomjazik az ember is, akár a földeken dolgozik, akár a meleg üzemekben, a közlekedésben és máshol. Bőven ontja verejtékét úgy is, most is, hogy az aratás és betakarítás immár teljes egészében gépekre hagyatkozik, és ismeretlen már az emberszikkasztó kézi aratás és kézi munka. Azt se mondjuk, hogy nem beszél nyugtalanságáról, hiszen az aszálynak talán még nincs vége, és még nem le,hét számot vetni azzal, hogy .végsősoron mennyi lesz a kár és kit hogy fog érinteni. Mégis, szó sincs olyasféle nyugtalanságról, bénult vagy reménytelen kétségbeesésről, mint amilyeneket Magyarországon a súlyos aszályok mindig magukkal hordoztak. A mostani szárazság elleni küzdelmet egy másfajta bizako- dású, öntudatú ember vette fel, aki nagyon jól tudja, hogy egy egész ország segítségére, együttműködésére támaszkodhat. Képesek vagyunk, tudunk gépieket, anyagot, felszerelést csoportosítani oda, ahová kell, és emberi munkaerőt ott, ahol a tennivalók különlegesen összetorlódtak. Éppen ezért az eddigiekben „megúsztuk” például nagyobb erdőtüzek és tarló- tüze,k nélkül, a gazdaságok dolgozói minden elismerést megérdemlő munkát végeznek az öntözőberendezések üzemeltetésében, áttelepítésében, az aratás, bálázás, be- hordás, tárolás időre történő elvégzésében. A szónak, a buzdításnak persze, mindig van szerepe és jelentősége. De őszintén meg kell mondani, hogy az emberek anélkül is nagyon jól és lelkiismeretesen teszik a dolgukat, hogy az újságok, a hírközlő szervek teleírnák vagy teleharsognák őket felhívásokkal. A harminc-harmincöt fokos hőségek, a rendületlenül tűző nap, vagy magas páratartalmú légkör, a munkaigények megsokszorozódása ellenére, a parasztság szorgalma, lendülete, körültekintő fáradozása az egész ország tiszteletét és elismerését kivívja. Így dolgozni valóban csak azok tudnak, és akarnak, akik értelmét, hasznát látják, akik a felelősséget tettekkel értelmezik. Az aszályban állat és növény lehajtja fejét: az ember nem hajtott fejet előtte. A több hetes csapadékmentes idő után hétfő délután megyénk felett is megnyíltak az ég csatornái. Az átvonuló néhány órás zápor és zivatar nyomán megyénk szomjazó földjeire átlagosan 32 milliméter csapadék hullott, de Újkígyós és Szabadkígyós térségében 48 milliméter lehullott esőt mértek. A bőségesnek mondható csapadék sajnos jéggel érkezett, károkat okozott a kapásokban, a kertészeti és az egyéb szántóföldi növényekben. Békés megyét sávban átszelő jeges zivatar tetemes károkat okozott a szárazsággal küszködő mezőgazdaságban. Az Állami Biztosító Békés megyei Igazgatóságának tájékoztatása szerint megyénkből mintegy 25 ezer hektárt ért jégkár. Kukoricából 11 ezer hektárt, napraforgóból 5 ezer hektárt, cukorrépából 1100 hektárt, míg 3000 hektárnyi kertészeti növényt tépázott meg a néhol mogyorónyi nagyságú jégeső. A többi kár az egyéb növényféleségeknél keletkezett. Az eddigi felmérések szerint legnagyobb károkat a nagyszénási Október 6. Tsz szenvedte, mintegy 3500 hektár vetésterületen. Ebből 2740 hektár a kukorica. Lapzártakor érkezett: VÍZILABDA Magyarország—Jugoszlávia 5:5 (1:0, 0:1, 2:2, 2:2) Gyarmati Desső, aki négy éve irányítja a csapatot, boldogan nyilatkozta: — Az első mérkőzéseken ugyan a vártnál rosszabbul játszottunk — mondta —, de ezek mind a délelőtti órákban voltak és mi, sajnos, otthon nem tudtuk, hogy ilyen időpontban is kell majd játszanunk. Fontos azonban, hogy túljutottunk a nehézségeken, egyedül maradtunk veretlenek. A játékosok közül külön is kiemelném Szívóst, Faragót, Molnárt, de a többiek is megtették a magukét. o ÖKÖLVÍVÁS Gedó György a thaiföldi Pooltarat, Botos András a szovjet Szolomm ellen lépett szorítóba és mindketten pontozásos vereséget szenvedtek, így kiestek a további küzdelemből. Nagy József a kubai Aldama mérkőzésen — Papp László válogatottunk edzője a második menetben bedobta a törölközőt —, így magyar versenyzők nélkül folytatódnak a küzdelmek. CSELGÁNCS A 93 kg-os súlycsoportban vereséggel kezdett a magyar Ipacs László. 0 BIRKÓZÁS Szabadfogású birkózóink is szőnyegre léptek. Gál Henrik kétvállas, Kiinga László pontozásos győzelemmel kezdett, míg Kocsis János, Fodor Mihály és Gyulai Mihály pontozásos vereséget szenvedtek. o VÍVÁS Női törözőink Nagy-Bri- tannia ellen lépnek pástra a legjobb négy közé jutásért. A sikertelen egyéni szereplés után — a csapatversenyben sem sikerült javítani — kardozóink alulmaradtak a román együttessel szemben. , Szereplésükkel csalódást okoztak. Vízilabdában aranyérmet szerzett együttesünk. Állnak, balról: Molnár, F’aragó, Szívós dr., Csapó, Sudár, Gerendás. Elöl: Horkai, Kenéz, Cservényük, Sárosi dr., Konrád III. dr. Rózsa László