Békés Megyei Népújság, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-28 / 177. szám
összkínai lakta nya Mao Ce-luug álszocializmiisa Mao Ce-tung csoportjának nyomására a Kínai KP X. kongresszusa szentesítette a KNK bel- és külpolitikai irányvonalát. A nemzetközi politikai tevékenységben Mao Ce-tungék nyíltan arra az útra tértek, hogy Kínát elszakítsák a szocialista világközösségtől. A sajtó hivatalos anyagaiban, Mao Ce-tung és hívei beszédeiben nem található meg a kínai társadalom építésének részletes programja. E csoport gyakorlatából, Mao Ce-tungnak rengeteg propagandacikkben erősen reklámozott felszólalásaiból azonban megítélhető, milyen társadalmi eszményre törekszenek a pekingi vezetők. Gazdasági területen a kínai társadalom maoista sémájába beletartozik a katonai mintára tervezett kényszermunka,, a testi erő újratermelésének minimális szükségleteire korlátozott fogyasztás: az anyagi és műszaki eszközök összpontosítása annak a katonai erőnek a növelésére, amely a maoisták elgondolása szerint lehetővé tenné nagyhatalmi külpolitika folytatását. Társadalmi-politikai területen Mao Ce-tung terve az osztályok életkörülményeinek mesterséges kiegyenlítése, az embereknek a vezér akarata előtt meghunyászkodó „kis csavarokká” való átalakítása, katonai-politikai apparátuson nyugvó hatalmi rendszer meghonosítása. Mao Ce-tung és csoportja azonban tudja, hogy tervei megvalósításához az erőszakos intézkedéseken kívül ideológiára is szükség van, amely lehetővé tenné a kínai nép tudatának elhomályosítását, annak el- hitetését, hogy a maoisták gyakorlati politikai irányvonala elkerülhetetlen és helyes. Így alakul ki egyes elemekből a. maoizmus eszmei krédója, amelynek legfontosabb vonásai közé tartozik a lemondás idealizálása, „Mao Ce-tung eszméinek” a kínaiak egyedüli szellemi táplálékává való átalakítása, az ember anyagi és szellemi szükségleteinek elhanyagolása. Miben rejlik a pekingi „teoretikusok” eszmerendszereinek lényege? Milyen gyökerei és forrásai vannak azoknak a sémáknak, amelyeket manapság Pekingben a „marxizmus-len i- nizmus csúcsának” tüntetnek fel? Konfuciusz kínai filozófus már Mao Ce-tung előtt 2500 évvel etikai tanításának egyik fő elveként jelölte meg, az egyéni életben erkölcsi normává telte a szegénységet. A világ másik végén kétezer évvel ezelőtt megszületett a keresztény vallás, amelynek egyik legfontosabb dogmája volt a szegénységnek, mint a legfőbb jótéteménynek a hirdetése. A konfuciánus és keresztény hithirdetők igyekeztek elhitetni a kisemmizett emberekkel, hogy az anyagi javak megrontjak a lelket, s hogy az élet értelme a lelki megdicsőülés. Az ilyen morális és vallási tanítások ideológiai támaszul szolgáltak az uralkodó osztályok számára, arra kényszerítették a dolgozókat, hogy örökre megbékéljenek a szegénységgel, megfosztották őket még a jobb földi jövő vágyától is. Valami hasonlót hirdet manapság Mao Ce- tung. Ráadásul nemcsak hirdeti. hanem a gyakorlatban is igyekszik megvalósítani a szegénységnek, mint legfőbb jónak az elvét. Marx, Engels, Lenin minden utópiát elvetve rajzolta meg az új társadalom vonásait. A kommunista társadalom legtöbb alapja a „mindent az emberért, mindent az ember javára” elv, amely a szükséges — köztük az anyagi — feltételek megteremtését jelenti a személyiség mindenoldalú felvirágoztatásához, növekvő szükségleteinek kielégítéséhez. S lám, megjelenik Mao, akit szolgálatkész hívei „a legnagyobb marxistának-leninistának” neveznek, s azt állítják, hogy a szocializmus, sót még a kommunizmus is aszkétikus lemondás. Olykor találkozunk olyan állításokkal, hogy Mao Ce-tung az objektív körülmények hatására kénytelen volt gyakorlatilag meghatározatlan időre megfogalmazni az általános szegénység tézisét. A népi Kína kétségtelenül elmaradott, lerombolt gazdaságot kapót örökségül a kuomin- tangista vezetőktől. Még a forradalom győzelme sem tudott egycsapásra minden gazdasági problémát megoldani. Kína dolgozói számára rövid idő alatt megfelelő életszínvonalat teremteni. Ismeretes az is, hogy a kínai nép a forradalom győzelmét követő első esztendőkben valódi forradalmi lelkesedést és önfeláldozást tanúsított abban a hitben, hogy az élet évről évre javulni fog. Mao Ce-tung és hívei azonban másként értékelték a nép munkalendületét. Ügy döntöttek, hogy a szegénységet, mint jellemzőt állandósítják a kínaiak számára. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozandó, hogy különbséget kell tenni a forradalmat vívó nép által tudatosan vállalt önfeláldozás ideiglenes szükségessége és ama kísérletek között, hogy ezt az ön- feláldozást egy szocialista nemzet állandó vonásává tegyék. Ugyanakkor Mao Ce-tung azt állítja, hogy elmélete nemcsak Kína és a fejlődő országok számára fogadható el, hanem az egész világ számára is, s hogy e koncepció ellen csakis a „revizionisták” és a „burzsoá korcsok” harcolhatnak. Honnan származnak Maonak ezek a nézetei? A jelekből ítélvén — talán ez a legvalószínűbb — nem kis szerepet játszottak Mao Ce-tung Jananban eltöltött évei. Éveken át olt, Kína északnyugati részén, a Kuomintang és a Japán csapatok által körülzártan működött a KKP bázisa: a felszabadított körzet, amelynek lakossága a csaknem teljes blokád körülményei között dolgozott a mezőkön, kezdetleges műhelyekben és mindazt előállította, ami nélkülözhetetlen volt az élethez és a harchoz. Harminc esztendő múltán Mao Ce-tung elhatározta, hogy egész Kínát egyetlen grandiózus Jananná, a szegénység birodalmává teszi. Megkísérli visszatéríteni a kínaiakat a ja- nani életmódhoz, másként szólva: fenntartani azt az életformát, amelyben mindenki katona is, paraszt is. munkás is volt egyszerre. Ám az, ami szükséges és lehetséges volt 1949 előtt a felszabadított körzetekben, az lehetetlen és ésszerűtlen egy olyan országban, amely békés viszonyok között szocializmust épít. Az az óhaj, hogy Kínában véglegessé tegyék a szegények egyenlősdi-kommunizmu- sát — utópia, és semmi köze a szocializmushoz! Ez nem más, mint a marxizmus rossz karikatúrája, amely érveket szolgáltat a kommunizmus ellenségei számára. L. KJLZADZSJAN. a történettudományok doktora (APN — KS) (Folytatjuk) Kuba továbbra is segíti Angolát Neto és Castro beszéde Zavarosak a japán—kínai kapcsolatok Az utóbbi hónapokban a maoista propaganda különösen sokat foglalkozik az úgynevezett „szovjet—japán ellentétekkel”. A pekingi vezetés képviselői japán küldöttségekkel találkozva egyetlen alkalmat sem hagynak ! ki, hogy felszólítsák Japánt a „közös ellenség” — azaz a Szov- ! jetunió — elleni „együttes harcra”. Hasonló provokációs nyilatkozatokat tesznek a Japánba érkező kínai küldöttségek tagjai is — írja a Pravda keddi számában Igor Latisev, a lap tokiói tudósítója. Peking leplezetlen törekvése, hogy szovjetellenes hangulatot szítson Japánban és bevonja az országot egy szovjetellenes szövetségbe, nyugtalanságot kelt a szigetország politikai és társadalmi köreiben. A japán külügyminiszter a parlament külügyi bizottságának ülésén az úgynevezett japán— kínai „béke és barátsági szerződéssel” kapcsolatos tárgyalások kudarca kapcsán kijelentette: „Az utóbbi időben Kína bírálja japánt azért, mert állítólag túlságosan rózsaszínben látjuk a Szovjetunióval való kapcsolatokat, s nem a valóságnak megfelelően értéketjük a Szovjetuniót. Hajlok arra a feltételezésre, hogy elsősorban ezek a nézetek okozzák a Kínával folytatott tárgyalásaink eredménytelenségét”. A beszédre válaszként a pekingi japán nagykövetet behívatták a kínai külügyminisztériumba és sértő módon kérdőre vonták — írja a tokiói sajtó. Tokiói politikai körökben a külügyminiszter beszédét úgy értékelik, mint a Peking iránti bizalmatlanság és a maoisták veszélyes politikájával kapcsolatos, növekvő elégedetlenség egyértelmű kinyilvánítását. (MTI) T aláló és drámai erejű pillanatképet vázolt fel az európai országok kommunista és munkáspártjainak dokumentuma a földrész, a tőkés Európa helyzetéről is. Tf”nör és lényegre törő a megállapítás: az európai földrész kapitalista államaiban a munkásosztály harcával párhuzamosan fejlődik a többi monopóliumellenes erő küzdelme. A harc a monopolka., pitalista uralom alapjai ellen irányul. Az egyetértés, monopóliumellenes küzdelem céljaiban e harc együttes megvívásának jelentősége felbecsülhetetlen. A monopóliumok — mindenekelőtt a . „nemzetek felettiek”, az úgynevezett múl. tinacionális egyesülések ma na. gyobb szerepet töltenek be a tőkés világban, mint bármikor. Pierre Baghi, a Vas- és Fémipari Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének titkára mondotta el nemrégiben: a multinacionális vállalatok ma a vas- és fémipar igen nagy részét tartják kezükben, különösen Nyu- gat-Európában. E vállalatok többsége amerikai tulajdonban ran, illetve washingtoni érdeA Kuba nemzeti ünnepén, a független szocialista Kuba megteremtéséért indított fegyveres harc kirobbantásának huszonharmadik évfordulóján, hétfőn nagygyűlést rendeztek Finar del Rióban. Több mint százezer ember hallgatta végig a két szónokot. Fidel Castrot, a KKP KB első titkárát és Agostinho Neto angolai államfőt, aki hivatalos kubai látogatáson tartózkodik. Agostinho Neto mindenekelőtt arról beszélt, hogy a kubai és az angolai nép barátsága az imperializmus és a gyarmatosítás elleni közös harcból táplálkozik. Neto a továbbiakban — az ország ellen végrehajtott külső agTanaka volt miniszterelnök letartóztatása a Lockheed- botrány ügyében váratlanul érte a japán közvéleményt. Igaz, 500 millió jen tapad a kezéhez, ami még USA-dol- lárban számítva is csinos ösz- szeg, legalább 1,7 millió. A volt kormányfő lelkiismeretét terheli, hogy ezért a summáért befolyását latba vetette a Tristar típusú gépek megvásárlása érdekében. S ezek a repülők — akárcsak Itáliában a Lockheed herkulesei — a japán szakemberek tetszését azóta sem nyerték meg. Volt kormányfő békés viszonyok között ritkán kerül tömlöcbe. Gyanítható, hogy Tanaka esete, is a kivételek közé sorolható. Annál is inkább, mert a vesztegetési botrányban nem csupán az 5 neve szerepel a vádlottak között. Nakasszone, a liberális demokrata párt főtitkára ugyancsak alaposan belekeveredett a „csúszópénzek” elfogadói közé, nem is szólva Hirosi Itohról, az évi 20 milliárd dolláros forgalmat bonyolító, nyolcezer alkalmazottat foglalkoztató Marubeni Corporakeket képvisel. A nyugat-európai számítógépgyártás például több mint 85 százalékában ame. rikai multinacionális vállalatok ellenőrzése alatt áll, de igen je. lentős az ilyen vállalatok hatása a kohászatban, a gépgyártás, ban, a repülőgépiparban is. A monopóliumok semmibe veszik az államok szuverenitását, azoknak az államoknak nemzeti érdekeit, amelyekben működnek. Szinte korlátlan anyagi eszközök segítségével igyekeznek maguknak alárendelni az államgépezetet, hogy fokozhassák a kizsákmányolást, hogy a válság terheit teljes egészében a munkásosztályra és más dolgozó rétegekre háríthassák át. Ugyanakkor csökkentik a beruházásokat a sok munkást foglalkoztató hagyományos iparágakban, sőt üzemeiket folyamatosan felszámolják és áttelepítik azokba az országokba, ahol a munkaerő olcsóbb, így a profit nagyobb. a hetvenes évek nyugat-eu. rópai politikai botrány- krónikája elválaszthatatlan a mammutvállalatok tevékenységétől. Olaszországban kéz a kézben dolgoztak a nemzetek ressziót elemezve — megállapította, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya az Angolával kapcsolatos politikai téren közős platformra került az imperializmussal, amely erőit az angolai függetlenség eltiprására összpontosította. Ezután Fidel Castro emelkedett szólásra. A miniszterelnök megismételte: azokat a kubai egységeket, amelyek jelenlétére jelenleg nincs feltétlenül szükség — a korábbi bejelentésekkel összhangban — kivonják Angolából. Ugyanakkor Angolában marad az a kubai fegyverzet és állomány, amely egy esetleges külső agresszió esetén az ország megvédéséhez szükséges. (MTI) tion nevű japán vállalat egyik vezetőjéről. Ügy tűnik, a volt kormányfő ellen alkalmazott radikális lépés Miki Takeo jelenlegi miniszterelnök személyes sugallatára —■ ha nem javaslatára — történt. A hírek szerint ugyanis már hosszabb ideje valóságos ösz- szeesküvést szőttek Miki és kormányzata ellen. Az úgynevezett teaház-diplomácia két fő mozgatójának Tanakát és a kormányzó párt főtitkárát, Naka&szonét tartják. Az ©rizetibe vett egykori kormányfő annak idején mindenekelőtt hibás gazdaságpolitikája miatt kényszerült lemondásra. Ö és hívei most hasonló vádakkal illették Miki Takeót. A Lockheed-botrány kapóra jött Mikinek. Míg Olaszországban a kormányzó kereszténydemokrata párt mindent elkövetett a vesztegetés részleteinek eltussolására, addig Tokióban megiepő nyilvánosságot kapott az ügy, s a kulisszatitkok közül — minő véletlen! — éppen azokat szellőztették, amelyek Tanaka személyét érintették. (MTI) feletti trösztök és az amerikai Központi Hírszerző Hivatal: politikusokat vettek vagy buktattak meg, lapokat finanszíroztak, készenléti terveket kovácsoltak különféle — előre nem látható — „veszélyhelyzetekre”. A fegyverkezésben érdekelt nagy monopóliumok szorosan összefonódtak a hadügyminisztériumokkal, a vezérkarokkal, s azokkal a tömeg, tájékoztató eszközökkel, amelyek — nem tudván szabadulni a hidegháborús beidegződésektől — egy hamis veszélyérzet ébrentartására szakosodtak. A hadiipari monopóliumok nemcsak azzal foglalkoznak, hogy a vesztegetés és a korrupció eszközeivel (emlékezzünk a Lock- hced-botrányra!) a maguk pusztító eszközeit tukmálják rá a néha vonakodó nyugat-európai kormányokra. Többnyire a „tör. vény” keretein belül maradnak s kiharcolják, hogy a nyugateurópai fegyveres erők arzenál, ját a legkorszerűbb fegyverfajtákkal egészítsék ki. Ez különlegesen veszélyes. Olyan időszakban, amikor a fegyverkezési hajsza ..minőségi robbanást” ért el: a „körhinta” forgása valóban szédítő. Előfordul, hogy azalatt, míg egy új fegyvert vagy harci eszközt kikísérletez, nek és alkalmassá tesznek a tömeggyártásra, a szóban forgó eszköz reménytelenül elavult. A stockholmi Békeintézet legutóbbi fegyverkezési és leszerelési évkönyvében Olvashatjuk, hogy egy 1946-i amerikai vadászrepü. Antimonspoiista küzdelem- Berlin után Tanaka lakat alatt A Centropress kedd esti hírmagyarázata
