Békés Megyei Népújság, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-18 / 169. szám
Miről ír a Fáklya 14. száma? A július 23-én megjelenő 14. szám közli Konsztantyin Katusev, az SZKP KB titkárának elméleti cikkét „A szocialista országok barátságának és együttműködésének erősítéséért” címmel: A Kárpáton-túli területről, Szabolcs-Szatmár megye testvérkapcsolatáról szóló riportsorozat II. részét olvashatjuk a lap legújabb számában. A szerző Husztra, az orenburgi gázvezeték kompresszorállomásán dolgozó több mint 400 magyar építőhöz kalauzolja el az olvasót. „A magyar internacionalisták nyomában” címmel közli a Fáklya annak a nagyobb lélegzetvételű emlékiratnak I. részét, amelynek szerzője Ivan Fjődorovics Kue nyugalmazott vezérőrnagy, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság vezetőségi tagja. A szerző emlékei visz- szanyúlnak a polgárháború éve. ibe< azokról a magyarokról ír, akik a szovjethatalom mellé álltak. Kuc vezérőrnagyot a Nagy Honvédő Háború után helyezték nyugállományba — katonai pályafutása a Magyar- ország felszabadításáért vívott harcokkal ért véget. A „Várom rigai barátaimat” című írásban Orosz Adél nyilatkozik azzal kapcsolatban, hogy augusztus végén hazánkban vendégszerepei a Lett Szocialista Köztársaság Akadémiai Opera és Balettszínházának társulata. A 70 tagú rigai balettegyüttes már járt Magyarorszá. gon: 1968-ban a Szegedi Unne. pi Játékokon nagy sikerrel mu. tatkozott be a Hattyúk Tavával. Érdekes cikkek kalauzolnak •l Vilnyuszba, a műemlékként védett óvárosban folyó modern, jól lakható lakások építkezéseihez, Bakuba, a kőolajfeldolgozás központjába, ahol a környezet védelmére tesznek egy sor hasznos intézkedést. A lap közli Alökszín , „Az, ötödik sorban a harmadik” című kisregényének folytatását. Hagyományos FÁKLYA-fotó, kérésztrejtvény, orosz nyelvlecke és filmismertető zárja a lap 14, számát. Hajóskapitány a parton A gyopárod tó nem sokat vál- I főzik az idő múlásával. Lehet, j hogy nem is vesz róla tudomást, bár a környéke, a tópart egészen !más már, mint volt húsz-har- ] mine éve, vagy száz esztendeje, j amikor Orosháza főorvosa felfedezte a víz gyógyerejét. Régi levelezőlapok tanúsítják, hogy fából ácsolt kabinsorok övezték a fürdésre kiválasztott része, újságok pedig azt, hogy messze földről ezekereztek ide a gyógyulni vágyók, mert, csodatö is volt a neve, meg az „Alföld gyöngye”. Valahányszor erre járok, elgondolkozom. Leginkább azon. hogy miért nem képes Gyopá- rosfürdő úgy istenigazából kirugaszkodni az ismeretlenségből, hogy miért nem törődünk vele annyit, mint azt megérdemelné’ A gyógyítással azonban nem üzletelünk, és nem is találni olvar. embert, intézményt, vagy egyebet, amelyik pénzszerző bányának látná a tavat. Mégis tegyük hozzá: elég baj, hogy így van. Mert ha többre vinné, ha országosabb híre lenne, nem látná kárát ez a vidék. Poseidon A görög mitológiában Poseidon a tenger istene. A gyopárosi tó partján egy hajómodell orrára festették ezt a szót. A pompás kis hajó gyomrában villanymotor zümmög, és ha nekivág a víznek, rádióirányítással kormányozható. Már majdnem a túlsó part előtt manőverez, aztán szélirányba fordul, kikerül két csónakot, és nagy ívben indul vissza, a tó déli oldalához, ahol egy fürdőnadrágra vetkőzött fiatalember a kapitány. Nem elsőosztályú, nem is visel hajós egyenruhát akkor sem, ha nincs fürdőnadrágban; szőke, kék szemű, vidám, és tizenhárom éve a környék legkiválóbb re- pülőmodellezője. Akkor mit keres a vízen a Poseidon, és miéit vár a parton indításra az FSR—30 jelzésű, robbanómotoros csónak-papucs, a versenyek királya? Sort kerítünk erre is. Most azonban Poseidon érkezik, hasítja a vizet, és engedelladó országút kilométereit koptassuk. Veszélyes út. Elsősorban nem a szurdokok éles kanyarai miatt, hanem mert nagy a kísértés: nemcsak félszemmel, hanem teljes figyelemmel az örök-- ké változatos tájakat nézné legszívesebben a gépkocsivezető is. Tirgu Jiu — Górj megye székhelye — új, modern szállodával várja az ideérkezőket. Részünkről kevésbé ismert vidék ez. A város jogosan büszke szobrász fiára, Constantia Brancusira, aki néhány monumentális alkotását városénak ^ojngnyozta s.azóta a legizébb éke annak. Születésének centenáriumát az idén ünnepük. A város környékén, de a Déli-Kárpátok déli lejtőjén húzódó községek csaknem mindegyikében régi, számunkra a felfedezés izgalmát adó kolostorok, ’templomok sora húzódik. Külön-küföri, mindegyikről érdemes lenne szólni, de csak megemlíthetem a tismánai kolostort, amely 40 méter mély szakadék szóién, erdőtől övezve dacol az. idővel és őrzi az elmúlt századók. levegőjét. Zarándok- hely:. Mária napján, augusztus közepén még most is gyakran harmjncézfer ember fordul meg itt. '• Legújabbkori történelmi esemény:; is, kapcsolódik hozzá: a kolostof 'melletti barlangban rejtették el a németek elöl. a második, világháború idején, a román 'állam kincséit es Lengyel- ország három vagonnyi nemzeti értékét.. Nem is találták meg a németek. A Tirgu Jiuból Rim- nicu.íViiceaba vezető- országút menteti la látnivalók sora csábítja az utazót, Baia de 1' iei község mellett Olténia legérdekesebb természeti ritkasága a „Fehérnépek barlangja”. Gyönyörű mészkő- és cseppkőkép- zödményei teszik azzá. Innen keletre, alig 5 kilométernyire a Polovragi kolostor és hasadék, amelyen az Oltec-folyó töri át magát és köti le a figyelmet. Kiemelkedik a látnivalók sorából Horezu város előtt közvetlenül a Hurezi-apácakolostor. A Branco- veanu-korszak legjelentősebb egyházi építészeti emléke. Hosz- szan lehetne folytatni a felsorolást még. Ne higgye senki, hogy a számok nagysága itt valamiféle egyhangúságot takar. Mindegyik más es más formával, megjelenési móddal lepi meg a látogatót. Érdekességük — ami szokatlan mifelénk —, hogy itt a templomok, kolostorok nemcsak belső freskókkal, fali képekkel díszítettek, hanem ugyanez a díszítés gazdagítja kívülről ' is e régi épületeket.' Egy ilyen rövid utazás csak impressziókat ad az embernek A • tárgyi ismeretek széles köré1 úti- és egyéb könyvekből kei: összegyűjteni. A fáradságot mindenesetre megéri. Nemcsak az ismeretanyag összehordása hanem ez az általunk kevésbe járt útszakasz is, amelynek végén kiindulási helyünkre, fővárosba tértünk vissza, A szál lödák rendje, tisztasága, a tá szépsége, a látnivalók sokszínű sége akaratlanul is azt mondát ja'az emberrel: ezt az utat újra végig kell járni, mert másod szór is érdemes, újat adó. (Vége) Enyedi G Sámlii Az FSR—30-as vízre szállni kész üli. . (Fábián István felvétele) mesen fordul a part mellé. A papucs már nem olyan engedelmes. Közel másfél lóerős, apró motorja sokáig nem fogad szót, felsivít, okádja a ri- cinusolajíüstöt, de aztán győz a metilalkohol, és harsogva-üvölt- ve lódul neki a víznek, majdnem félszáz kilométeres sebességgel. A rádióirányítás pompás, merész ívben, majd szinte derékszögben fordul a csónak, megcélozza a fürdő fövenyét, ahol aki él és mozog közönséggé változik, és bámulva követi a sistergő nyíl útját. „A múltkor nekiszaladt egy kajaknak, átugrotta, és száguldott tovább” — törli gyöngyöző homlokát a kapitány, amikor ötperces észbontó rohangálás után a verseny-papucs újra a parton pihen. tucatnyi' gyerek, tíz tucátrtyx kérdés; Hol csinálják ezeket? Ki csinálja'?' Mi is' megpröbálhgt-. nánk? „Az MHSZ-klub mindenkit szívesen lát” — mondja Plenter Sándor, a kapitány, egyébként az orosházi MHSZ-szervezet előadója. Önkéntes hajóvivők is gyorsan akadnak, a Poseidont és az FSR —30-ast diadalmenetben viszik az autóhoz. Az égbolt és a víz „Ez a kettő számomra a legkedvesebb. Árpádhalmi vagyok, nem messze Gádorostól. Gyerekkoromban a pusztát jártam, legeltettem az állatokat és néztem a madarakat... Egyszer találtam egy dupla vascsövet, a belsőre pulykatoliakat szereltem, rátartottam a szélre, és csodák-csodá- ja: forogni kezdett, Ez volt életem első. légcsavarja. Aztán fából faragtam, rájöttem, hogyan a legjobb. Teletűzdeltem a földet magam körül forgó, berregő propellerekkel...” Orosházára ipari tanulónak jött, és naponta ott járt el a modellező szakkör épülete előtt Egyszer bekopogott, és megtalálta második otthonát, „Gyönyörű szórakozás! Nagyszerű időtöltés! — gondoltam az elején, aztán kiderült mennyivel több. Aki modelleket épít, megismeri az anyag tulajdonságait, a különböző fizikai törvényeket, konyítania kell a meteorológiához, és a kézügyesség, az sem utolsó.” Tizenhárom éve pontosan hogy első repülőmodellje a ma gasba emelkedett, és alig néhány napja, hogy Hajdúszoboszlón megnyerte az országos bajnoksá got. Válogatott versenyzők előtt akik évekig, mindig megelőzték Es a hajók?... Gyopáros versenyközpont lehetne „Ez a titka annak, hogy mlér kezdtünk el hajókat építeni. Gyopáros országos versenyei színhelye lehetne! A tatai to széljárta, kiszámíthatatlan. Gyo páros csendes, és a vízfelület i elegendő. Megfelel az előírások nak, mondhatnám úgy is. Szé| lenne: országos hajómodellező verseny Gyopárosfürdőn! Persze nemcsak rajtunk múlik. Mi el kezdtük. Építünk, és a repülő modellezés barátságot kötött hajómodellezéssel. Ég és a víz, A legszebb nyári szórakozás. És hogy mennyivel több ennél, be széltem már róla.” Húszán járnak az orosház klubba. Hosszabb-rövidebb tá von a modellezés szerelmesei. És ezen túl? „Rengeteg dolga van az elő adónak. Sokszor kevés rá a nap Mégis! „Zene minden mennyiségben Elsősorban könnyűzene. Szere tem a jó olvasnivalót, és a ‘év főműsorait rendszeresen megné zem. Itt, Orosházán, bejön jugoszláv is. Szerintem a magya sokkal jobb... Ezt nem azér mondom, hogy hazabeszéljek Mozi? Előfordul. Bár elég ritkán A műszaki irodalommal sem maradhat el az ember. Aztá másnap kezdődik minden elől ről.” Tervek ? „Készül egy új versenyhajóm Azzal már versenyen is induln szeretnék.” Milyen erdekes! A tó jóformán semmit sem változik az idő múlásával. az emberek, akik felkeresik. annál többet. Gyógyulnak, pihennek, szórakoznak, versenyeznek. Nyár van és Gyopáros a világ része. Megismerik még többen is...? Sass Ervin Terményszárítót építenek A gyomai Győzelem Termelő- szövetkezetben a terményszántást eddig bérmunkával oldották meg, ami jelentős kiadást okozott a szövetkezetnek. Az idén 5 BÉKÉS Mtcra NfHtJSACi 1076. JÜL1US 1* tervezik egy korszerű BI—15 típusú ikresitett terményszárító építését, melyre 11 millió 751 ezer forintot költenek. Az első ütemben megépül a termény- szárító. majd a külső olajellátást biztosító berendezés. a 30 tonnás hídmérleg, ezen kívül a bekötőút. Az építkezésre saját erőből csaknem 3 millió forintot fordítanak. n fii _ n || .1 ”A nevem Várdai Imre. Sarkadon lakom. Előbb megszereztem a villanyszerelő,' aztán a gépkocsiszerelö szakmát. Közben a hivatásos gépkocsi- vezetői vizsgát is. letettem. Azelőtt a községi tanács költ. ségvetési üzeménél dolgoztam. Másfél éve átkerültem a KPM Békéscsabai Közúti Igazgatóság sarkadi útmesterségéhez, amely akkor jött létre. Vonzott a mozgalmas munka, a sok gép, a kitűnő műhely és persze a jobb kereseti lehetőség. Már a költségvetési üzemnél is többször próbáltam valamit kitalálni, ami megkönnyítette a munkánkat. Szóval ésszerűsítettem anélkül, hogy azt nagy dobra vertem volna. Itt az útmesterségnél elősször csak ismerkedtem a dolgokkal. Az idén tavasszal ott voltam az okányi keverőtelep kialakításánál, ahol a homok és a cement keverékéből az úgyneve. zett stabilizált homokot készítik elő. A telepre és onnan az útra szállított keverékhez any- nyi víz kellett, hogy a locsolókocsi nem győzte hordani. Köz. oen a közeli homokbánya alján állt a sok víz. Gondoltam, ezt szivattyú segítségével csövön könnyen a keverőgéphez lehetne vezetni. Beszéltem Kovács János és Kovács Lajos gépkocsivezetővel. Hoztak szivattyút és gumicsövet, aztán együtt megcsináltuk a vezetéket. Nagy Gábor ütmester helyeselte a megoldást A bányavíz minősé, gét megvizsgáltatta a Hódmezővásárhelyi Közúti Építő Vállalat laboratóriumában és kiderült, hogy az megfelel a keveréshez. Aztán ő és Rostás István mű. vezető számvetést készített. Kis. sé meglepett, amikor elmondták, hogy az ötletből, helyeseb. ben az újításból egy év alatt több mint 200 ezer forint megtakarítás származik. Tudom, hogy nem valami világrengető dolog, amit csinál, tünk. Más is kitalálhatta volna, ha éppen jobban körülnéz és észreveszi a lehetőséget. Mégis nagyon örülök, hogy bevált az ötlet. Elég jelentős ősz- szeg az a 200 ezer forint, amit a megye más útjainak a javítására lehet fordítani. És talán jut belőle valamennyi nekünk, újítóknak is. Gazdag nincs közöttünk, olyan az útépítésen nem dolgozik. Jól jön tehát minden forint. Persze a megbecsülés sem akármi. Most már jobban számítanak ránk a vezetők. Egy- egy munka megszervezésénei véleményt kérnek tölünk. Nagy Gábor biztatott, hogy a jövőben is nézzek szét a portánkon és ha van valami jó elgondolásom, csak szóljak. Még messze vagyok attól, hogy törzsgárdatag legyek. Saj. nálom, hogy nem előbb kerültem az útmesterséghez. De az biztos, hogy végképp maradok. Egy magamfajta, újat kereső embernek ilyen körülmények között érdemes dolgoznia.” Lejegyezte: Pásztor Béla Gyalogtúra Póstelekre Az ifjúsági és úttörőház turista klubja vezetésével július 19-én, hétfőn vidám gyalogtúrára indulnak Békéscsaba úttörői. Délelőtt 9 órakor Találkoznak a KISZ-tábor bejáratánál, majd a Kék túra megyei útvonalán gyalogolnak PosUílekig. A célállomáson vidám, kötetlen játékot terveznek a gyerekek, közösen szalonnát sütnek, a kora délutáni órákban pedig visszaérkeznek lakóhelyükre. A kiránduláson bárki részt vehet. 17331673
