Békés Megyei Népújság, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-01 / 128. szám

Asszonyok, lányok egy brigádban

Új rádió- és tv-központ Szófiában

Amikor a Budapesti Bútor- 1 ipari Vállalat (BUBIV) gyulai gyáregységében 1962-ben meg- : alakult az Előre brigád, Fax-kas j Éva még a füzesgyarmati álta- [ lános iskola 2. osztályába járt. Nem is sejtette, hogy valaha itt, ; a furnérillesztő műhelyben fog . dolgozni. Sőt később sem, amikor nagylány lett, mert Buda- j pesten egy faipari vállalatnál j kezdte a pályafutását. A

nagyváx-osi élettel azon- j

ban nem tudott megbarátkozni és hamarosan visszajött a megyébe, hogy közelebb legyen a családi házhoz is. Munkájával, magatartásával kiérdemelte társai elismerését és 1974. ben őt választották az Előre balgád vezetőjéül.

Még azok is rá adták a szavazatukat, akik 15—20 éve a gyár dolgozol és a brigádnak megalakulása óta tagjai. Az egyik közülük Boldog Andorné, aki a döntését így indokolja:

— Független, még nem köti le « csalid, könnyebben tud értekezletekre járra. Példamutatóan dolgozik. Fontosnak tartom, hogy erélyes és határozott felfelé és lefelé... vagy pontosabban, a vele egysorban állókkal is.

— És előfordul, hogy erélyesnek kell lennie „felfelé’’? — fordulok Farkas Évához.

— Ritkán. Csak ha valamilyen anyag hiányzik vagy összekeveredik a munkafolyamat és söte a „pótíogás", más szavakkal: újra kell csinálni a furnérterítéket. A művezető ugyan igyekszik, de hát néha téved. Én sem vagyok mentes a hibák elkövetésétől.

— Olyankor mi történik?

— „Meózom” a furnérlapokat gyártás közben. Ez a feladatom, Egy kis figyelmetlenség és már. is kész a baj. A kéziműhelyben, ahol felhasználják a furnérla-1 pokat, észreveszik a hibát és jönnek... Aztán mondják a magukét. Persze csak finoman, 1 mert nálunk így szokás. Mi meg ; együtt kijavítjuk a hibát. Vita nélkül.

A furnérillesztés fizikailag nem nehéz munka. Inkább figyelem és ízlés kell hozzá. A legtöbben — bár jórészt fiatalok — már évek óta csinálják. Ha valaki szépen erezett furnért talál, „riadót” fúj, s többen köréje sereglenek egy pillanatra. Amikor pedig elkészül a bú- lor, azt is megnézik, hogy gyönyörködjenek benne.

Van tehát fantázia is a furnérillesztésben. A munka azonban elég egyhangú. Nem is min. Vdenki tartja életcéljának, hogy ebben a műhelyben maradjon. Néhányan többre vágynak s ezért továbbtanulnak. Különösen amióta Váczi Rózsikénak, a gyár szb-titkárának a példáját látják. Ú is fizikai munkás, ráadásul igen sok a társadalmi megbízatása, mégis eljutott oda, hogy hamarosan érettségizik. Mindvégig kitűnően tanult.

— Csodálom az akaraterejét — mondja Komlósi Erzsiké, a brigád legflatalabbja, aki a gimnázium levelező tagozatának 1. osztályába jár.

— Követni kell — javaslom.

— Ha ö képes, talán én is az leszek, sajnos azonban nem vagyok elég szorgalmas.

— Mit csinál majd, ha leéretl- • ségizik?

— Itt jó] érzem magam. Egyelőre arra törekszem, hogy olyan alapműveltségem legyen, amilyenre véleményem szerint néhány év múlva már általánosan .szükség lesz. Többet akarok látni, megérteni a világból.

A gimnáziumban osztálytársa Czeglédi Erzsiké és Ru«z Magdi a brigádból. Farkas Éva másodikos. S a fiatalok között vannak még, akik latolgatják mail

1976. JÚNIUS 1

gukban, hogy továbbtanulja- I

nak-e vagy sem. De a 23 tagú [ bx-igádban senki sincs már, aki az általános iskola nyolc'osztályát el ne végezte volna.

©

Ahhoz, hogy a fából, más kellékekből és segédanyagokból bútor legyen, szakértelemre, jó szervezettségre,' egy sor gépre és sok munkáskézre van szükség. A termelési folyamatban minden üzemrésznek és brigád- ! nak meghatározott szerepe van. Ha bái-melyik nem teljesíti pontosan a feladatát, az egész gyár megérzi. Mondjuk nem készül el időre a tex-vezett bútor és ké- j sík a szállítás. Nos. ilyen szempontból az Előre brigádot nem érheti szemrehányás. Tavaly havonta átlag 106 százalékig teljesítette a tervét, természetesen minőségi kifogás nélkül. ! Ráadásul 8 ezer négyzetméter furnért meg is/ takarított.

Gábor Rózsíka, a brigád egyik fiatalja úgy véli, hogy az eredmény különösen a négy alapító tagnak. Zsuzsika, a két Rózsi- ka és Kati néninek köszönhető. Asszonynéven: Boldog Ando>r - nénak és Túvó Kélmánnénak: Csak a „Kati nétit” helyesbíti Katira, mondván;

— Meg is sértődne, ha néninek nevezném. Nagyon aranyos, de a többiek is.

Farkas Éva egyetért vele:

— Először velük beszélek meg minden kérdést, főként ami a termeléssel kapcsolatos. De „magánügyekben” is bárkinek szívesen adnak tanácsot. Kellő I érlettapasztalaittal rendelkeznek. !

Hogy honnan merítették a j sok tapasztalatot, az ki is de- I fül mindjárt. Ábrahám Imréné (az egyik Rózsika néni) a párt- alapszervezet vezetőségi tagja, gazdasági és nőfelelőse. Boldog Andorné (Zsuzsika néni) szak- szervezeti bizalmi, szb-tag és a gyár nöíelelőse. sőt még a megyei nőtanács tagja is. Vele mindjárt váltok néhány szót. Először a bérezésről beszél:

— Volt idő, amikor a nők azonos munkáért alacsonyabb órabért kaptak, mint a férfiak. Ma már a gyárban ilyen különbségi étel senkinek az eszébe sem jut.

©

Nemrég — az Orosházi üveggyárban szerzett tapasztalatok alapján — sikerült elérni, hogy itt is legyen onkológiai (rákszü- rő) vizsgálat.

— Nehezen ment?

— Nem kellett sokat vitatkozni. Illich József, a gyár igazgatója a lehetőség szerint minden indokolt kérést teljesít. Megígérte például, hogy kapunk eg,y vérnyomásmérőt. Tóth Lajos- né, aki brigúdtársunk, 3 hónapos tanfolyamon megtanulta a kezelését. Most hetenként 2 órát kapott arra, hogy annak, aki szükségesnek tartja, megmérje a vérnyomását.

— Mi ennek a haszna?

— Aki tudja, hogy például magas a vérnyomása, azonnal orvoshoz fordulhat... Nagyon sok icTöt lehet megtakarítani így, tehát közvetve a termelésben mutatkozik meg az előnye.

S az idősebbek nyomdokaiba lépett már Farkas Éva is, aki szb-tag és a TT elnöke. Sőt. a legutóbbi választás óta a Szakszervezetók Békés megyei Tanácsának a tagja. Már háromszor volt SZMT-ülésen, sokat hallott, látott, tapasztalt. Kéthetes szakszervezeti tanfolyamon is részt vett. Persze azért még eltelik egy kis idő, amíg megszerzi a szükséges ismereteket. Mint ahogy a fiatal Czeg- lédi Erzsiké is. aki ugyan még csak szakszervezeti bizalmi, de valahol csak el kell kezdenie annak, akj később többre akarja vinni.

Akik pedig valamilyen tisztséget töltenek be, nem rejtik véka alá tapasztalataikat, ismereteiket. Beszélnek róla társaikkal és felkeltik bennük is a közügyek iránti érdeklődést. S aligha akad valaki is a brigádban, aki ne tudná, hogy minden jó és szép forrása a tisztességes munka, az eredményes termelés. Ez ösztönözte eddig is őket arra, hogy a szocialista munkaverseny keretében a legjobbak közé kerüljenek.

o

A brigád egyetlen férfi szakmunkás tagja, Krén József így vélekedik a furnérillesztő műhelyben dolgozó asszonyok, lányok munkájáról:

— Példamutatóan szorgalmasak, törekvők, összefognak, a társadalmi vállalásaikat is igyekeznek a legjobban teljesíteni. Ilyen légkörben mindenki jól érzi magát.

Most pénzt gyűjtenek egy négynapos nyári autobusz-kirán- durásra. Deorecen, Sárospatak, Miskolc, Aggtelek lesz a cél. A colát,. kávét egyelőre 50 fillérrel drágábban árusítják (csak egymásnak), hogy a személyenkénti ezer forint költségnek legalább egy részét előteremtsék. Mert egyszerre nehéz lenne kifizetni ennyit. Nem nagy keresetűek és minden fillérért alaposan megdolgoznak.

Igaz, nemrég egy nagyszerű esemény történt, amire Szabó Sándorné így emlékszik vissza:

— Jött a hír: elnyertük a Vállalat Kiváló Brigádja címet. El sem tudom mondani, hogy mennyire megörültünk. Azelőtt többször kaptunk arany koszorús jelvényt. Ilyen kitüntetésre alig mertünk számiunk A gyár Élüzem lett, s az ünnepségen mindnyájunknak 1501)—151)0 forintot adtak át.

Huszonhármán részesültek ilyen összegű pénzjutalomban. Köztük az a hét gyermekgondozáson levő fiatalasszony, is, aki ugyan nem, vagy csak részben járult hozzá a brigád tavalyi eredményéhez, de így tartották méltányosnak. Visszavárják Őket és velük együtt igyekeznek majd újabb sikereket elérni.

Ahhoz pedig, hogy a gyulai gyár elnyerte az Élüzem címet, nem kis mértékben járult, hozzá az Előre brigád kiváló munkája, példás magatartása.

Pásztor Béla I

Bulgáriában új rádió, és televízióközpont alapkövét rakták le. A központ vasbeton épületei a Vitosa-hegység alján, az új szófiai lakónegyed, a Mladoszt — Ifjúság — közvetlen tőszomszédságában nőnek ki a földből. A műszaki terveket szovjet szakemberek készítették, de részt vettek a munkában Bulgária és a Német Demokratikus Köztársaság specialistái is.

A színes televíziózás technikai berendezéseít ugyancsak a

Szovjetunió szállítja majd. Négy stúdió készül, amelyek heti 22 órában sugározzák a-- műsort, s egyben lehetőséget nyújtanak arra i6. hogy az élő adások mellett jelentős módon növekedjék a tv-filmek gyártása.

Az ugyanott készülő rádió- központ alkalmas les-/, arra. hogy az állomások adásideje napi 56 órára növeljék.

(BUDA PRESS-^SOFT APRESS)

Úszódon* Szíriáitok

A Magyar Hajó és Darugyár angyalföldi gyáregységében sorozatban gyártják külföldi megrendelők részére az úszódarukat. Most készült el az első 32 tonna teherbírású daru. amely Szíriában dolgozik majd. Befejezés előtt áll a szovjet megrendelésre készített ?5 tonnás is

(MTI Fotó — Bara István — KS)

Petya az űrből

A KISZ kongresszusán részt vett Komszomol-küldötlség tagjaként érkezett hazunkba Pjotr Klimuk űrhajós ezredes, a Szovjetunió kétszeres hőse, akiből egyszerűen csak Petya lett. Közben kiderült, kollégák vagyunk. Petya is újságíró! Jómagam a földi dolgok szerény krónikása, ő pedig igazi hős, aki a messzi kozmoszból, a Szojuz. 4. fedélzetéről küldte tudósításait. Pontosan hetvenszer jelentkezett a keringés 63 napja alatt, s éppen ezért! kapta meg a szovjet újságíró szövetség riporteri díját. — Gratulálok, kolléga! — mondom, mert valahogy mégis el kell kezdeni a beszélgetést.

A tolmács fordít, a kolléga, a Szovjetunió legfiatalabb kétszeres hőse, egy űrhajó és egy űrállomás parancsnoka pedig nevetve válaszol:

— Köszönöm, kolléga. Bár nem tudom, szólíthatom-e így? A riporteri díj ugyan igaz — és büszke is vagyok rá —, de én csak amolyan másodállásban vagyok újságíró.

— Hogyan lesz egy űrhajói-, ból újságíró, és milyen körülmények között születtek azok a bizonyos riportok? — teszem tel a szakmai kíváncsiság kérdéseit.

— Nem könnyen, az bizonyos. Ügy látszik, az újságíróképzésnek is sokfajta útja, formája van. Most kiderült, hogy nemcsak egy lapnál vagy tv-stúdíó- ban, hanem az űrben is el lehet tölteni azt a bizonyos gyakornoki időt. Én legalábbis ott töltöttem. Eddig már kétszer jártam az űrben. Legutóbb 1975. május 24-én startoltunk1 a Szojuz 18. űrhajóval, másnap hajnalban már megközelítettük a Szaljut 4. orbitális állomást. Este megkezdtük az űrrandevú előkészítését. Másodpercenként 13 kilométeres sebességgel száguldottunk a kozmoszban űrhajós társammal, Vitalij Sze- vasztyjanovval, amikor bekapcsoltuk az automatikus közelítő szerkezetet, majd nehány perc múlva megláttuk az állomást, amely akkor már 2375-ször kerülte meg a Földet. Már egészen közel voltunk, amikor engedélyt kaptam, hogy az automatától átvegyem az irányítást. Vaksölét volt, hiszen a randevúra, illetve az összekapcsolásra a kozmikus naplemente után került sor, s nehezítette helyzetüket az is, hogy ezekben a pillanatokban űrhajónk kívül- esett a földi állomások rádióövezetén. Egyszóval, nem volt kapcsolatunk a Földdel.

De ^zért itt vagyok, vagyis sikerült. Átszálltunk, kicsomagoltuk a műszereket, berendezéseket, beállítottuk a tv-ka- merákat, s elkezdtük a munkát. így kezdődött az én újságírói pályám.

Elmondva milyen egyszerű! Petya úgy beszél az űrrande- vűról, a dokkolásról, az átszállásról, mint mi, amikor felszóllunk a budapesti gyorsra, s így említi azokat a bizonyos riportokat is.

— Az volt a legfontosabb, hogy gyorsan és aktuálisan reagáljak mindarra, amit látok, amit érzek és tapasztalok. Tehát az élményeket, a friss élményeket kellett közvetítenem.

— A.Z űrből nézve hogyan látszik e Föld?

— Amikor 350 kilométer magasságba™ repülünk, és mondjuk balra' nézek, akkor Afrikát látom, ha jobbra, Skandináviát. Amerika felett például egyszerre látható mind a két óceán, amely e hatalmas földrész partjait mossa. Fentröl bizony kicsi a Föld! Ha egyik tenyeremet ráteszem az ablakra, eltakarom vele egész Európát. Kicsi a Föld, de azért minden jól kivehető rajta. Még a Balatont is észrevesszük, ha fölötte repülünk. Odafönt ugyanis van egy földgömbhöz hasonló mozgó műszerünk, amely pontosan jel, zf, hol járunk.

— Nehéz elszakadni a Földtől?

— Inkább megszokni nehéz- Tréning kell hozzá.

— Vannak egy űrhajósnak nehéz percei?

■— Azt hiszem, csak nehéz percei vannak. Nekem például egyszerre két hajóm volt. A Szojuz 18., amelyen utaztunk és a Szaljut 4. űrállomás, amelyre átszálltunk.

— Mi a dolga fent egy parancsnoknak?

— Olyasmi mint idelent. Teljes egészében ö felel a program