Békés Megyei Népújság, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-04 / 131. szám
A gyigyfW I ÓVODA AZ ISKOLÁBAN narzcmviz Évente 235 000 szív. és légzőszerv! betegségben szenvedő embert gyógyítanak a grúziai Kiszlovodszkban, a Kaukázus hegyei között. A város narzán- víz — kaukázusi ásványvíz — forrásairól vált híressé. A kilencedik ötéves terv alatt 1600-zal nőtt a szanatóriumi és szállodai férőhelyek száma. Fokozódott a gyógyvízfogyasztás is. Üjabb csővezetéket kellett építeni a hegyi forrásoktól a várasba. Elkészült Kiszlovodszk további fejlesztési terve, amely szerint újabb szanatóriumok, turistabázisok és szállodák épülnek. Kiszlovodszkban hamarosan 8300 ember üdülhet egy időben. Több ezer vendéghellyel bővül az éttermi hálózat. Felújítják. rendezik a szépségükről eddig is méltán híres kiszlo- vodszki parkokat. (BUDAPRESS —APN) Előkészítés az első osztályra Furcsaságok önkiszolgálás ürügyén A Magyar Nyelv Érlelii.ezö Szótárában az önki- szolgáló címszó alatt a következő olvasható: „olyan — áruház, kereskedés — amelyben az árut a vevők elárusító közvetítése nélkül maguk választják ki és veszik magukhoz, az ellenértékét pedig a pénztárba fizetik be.’’ A kereskedelem fejlődése, a munkaerőhiány és a korszerűsítés magával hozta az ilyen újításokat. Így született meg az önkiszolgálás. Ma már megszoktuk, szeretjük. . Az azonban nem mindegy hogyan „vesszük magunkhoz” azt a bizonyos árut. Mert e téren bizony vannak furcsaságok. Ha például sokat válogat az ember, akkor már gyanússá válik. Árgus szemek kísérik, s ha véletlenül a vásárló észreveszi ezt, még bizonytalanabba lesz. Szóval éppen úgy tesz, hogy az már tényleg gyanús. Nemrég ez történt egy békéscsabai vásárlóval, aki tejfölt vett. Figyelték. Amikor pedig a pénztárhoz ért, kellemetlen meglepetés érté. Nagyon tapintatlanul felszólította u pénztáros, hogy adja elő azt az árul is, amiért nem fizetett. Mindez a várakozó vevők előtt történt. Amikor pedig kiderült ártatlansága, még- csak elnézést sent kértek a tévedésért. Hat nem furcsa? Más; Maradjunk az elel- miszerboltoknál. Ü.ütésként bevezették egyes helyeken, hogy a kenyeret előre lemérve, csomagolva rakják ki a polcra, mondván: ezzel meggyorsítják a forgalmat. Igen am, ha meglenne a megfelelő bizalom a vásárlók részéről. A papír ugyanis sok mindent eltakar. Eltakarja a kenyér szívét és frisseségét. Így mit tehet a vevő, ha nem akar zsákbamacskát venni? Végigtapogatja az egészet, esetleg ki is csomagolja szőke-e vagy fekete a cipó? Hát nem furcsa? De akkor miért találták ki'? Ismét más: Felállítottak korszerű kifli- és péksütemény-tárolót. Igazán higiénikus. Üveglap óvja meg attól, hogy fogdossák. a polcon ott vannak a különböző tasakok is, igy önkiszolgálás ürügyén magunk rakhatjuk be a friss, ropogós kiflit, zsemlét. Apropót Friss, ropogós? Ezzel némi baj van. Soha nincs ropogós kifli. Vajon miért? Hát nem furcsa? Kasnyik Judit A sikeres tanulásnak feltételei vannak minden fokon. Legnagyobb jelentősége mégis a legelsőnek — a legalapvetőbbnek—, az általános iskolainak van. Ez rendszerint a család és az óvoda dolga. De óvodába nem minden gyerek jár. Ezért 1970 óta — akkor jelent meg a rendelet — egyes iskolákban iskola-előkészítés folyik Erről beszélgettünk Ángyai Imre nevel, a Békéscsabai 9. sz. Általános Iskola tanítónőjével, aki 12 eve első és második osztályosokat tanít és ezenkívül most iskola-elökészilést tart. — A hatéves gyerekek minden ősszel iskolába kerülnek. Mit kell tudni ahhoz egy gyereknek, hogy megállja a helyét az első osztályban? — Inkább azt mondanám a tu. dás helyett, hogy iskolaérettnek kell lennie, ami alatt a kellő tes- i ti és szellemi fejlettséget értjük. ! A testi érettséget orvosi vizsgá- j laton állapítják meg. Hogy szellemileg iskolaérett-e valaki a tankötelesek közül, az az óvoda utolsó évében dől el. Akik viszont óvodába nem jártak, azok ! részére alkalom nyílt a miniszteri rendelet megjelenése óta is- j kola-előkészítésen részt venni. — Ez azt jelenti, hogy nem kötelező a részvétel? — Igen. Egyelőre még önkén- 1 tes. A szülők megértését mutat- J ja azonban, hogy élnek az alkalommal. Így szerencsénkre az iskolánkhoz tartozó minden egyes óvodát nem járt gyerek részt vesz iskola-előkészítésben. Tizenheten itt nálunk, ugyancsak tizenheten pedig a tanyai iskolában. — Kivétel nélkül tanyai gyerekekről van szó, akik a távolság miatt nem járhattak óvodába: Mi lesz velük, ha megkezdődik a tanítás? — Három kivételével tanyaiak, különböző távolságokról, van olyan gyerek is, akinek a buszmegállótól még 6—8 kilométert kell gyalog megtennie. Ide a szülők hozzák be őket az először heti három és most már a heti két foglalkozásra. Ez viszont ősszel teljesen megváltozik, mert mind kollégisták lesznek Békéscsabán. — Tanyán éltek eddig, óvodába nem jártak. Ez kétszeres nehézség, amit az előkészítés igyekszik leküzdeni. De iniböl is tevődnek össze ezek a hátrányok? — Az iskolába kerülőknek bizonyos álapvető készségekkel kell rendelkezniük, hogy eredményesen részt vehessenek az oktatásban. Ilyenek az értelmi képességek, beszédkészség, az érzékszerveik és mozgás készség ük megfelelő fejlettségé. Ide sorolható még a természetről és társadalomról való legelemibb ismeretek, de a helyes magatartás, sőt egyes egészségügvi szokások kialakítása is. Ezeket ma már a gyerekek döntő többsége otthon, a családban és az óvodában elsajátítja. Az előkészítősöknek viszont 24 foglalkozáson kell ezekből a legfontosabbakat megtanulniuk. — A család után az óvoda jelentőségét nem lehet eléggé \ “hangsúlyozni. Jó lenne, ha min- \ den gyerek járhatna óvodába, ia \ ez még ma nem lehetséges. Ilyen esetben a család, az édesanya I mit tehet, hogy pótolja a gyermeke hátrányát? — Ha az óvoda nyújtotta Ismereteket teljességgel nem is lehet pótolni, mégis rengeteget nyújthatnak a szülők. Például a beszédkészség fejlesztése és a fogalmak kialakításában. Nem mindegy énn ezért, hogy a gve- rekkel sokat vagy keveset beszélgetnek, magyaráznak-e neki vagy elhessegetik, sok mesét hall-e vagy keveset. esetleg egyet sem. A környező világból mit mutatnak meg, mire hívják fel a figyelmét. Játsszanak-e vele vagy sem. Megtanítják-e a nekivaló szerszámokkal bánni, még az ollóval is, hogy a keze ügyesedjen. Adnak-e alkalmat és hagyják-e rajzolni, ami a kézügyességen kívül a' fantáziát is fejleszti. Szoktatják-^a munkára? Mert mindezeket meg kellene tenni. — Azzal kezdte, hogy többel beszéljenek a szülők a gyermekükkel. A beszédkészség, a szóban való megfogalmazás ezek szerint kulcsfontosságú. Ügy érthetjük ezt. hogy a mindenkori sikeres tanulás döntő meghatározója? — Igen. Elsősorban azért mert az anyanyelv használata — a beszéd — magát a gondolkodást is formálja. Aki a korának megfelelő szókinccsel nem rendelkezik. más tantárgyak megértésében is korlátozva van. Hogy nél- dát mondjak, megemlítem a matematikát, hiszen már az első osztályban ezt tanítunk. Ehhez, hogy ne maradjon le egy gyerek a többitől, ismernie kell ilyen fogalmakat: keskeny—széles keskenyebb—szélesebb, legkeskenyebb—legszélesebb; több— kevesebb, egyenlő és ehhez hasonlókat. Itt az előkészítőn mindezzel játékos formában foglalkozunk és szemléltetően. — Beszélgetésünk során elmondta. hogy ezek a gyerekek megítélése szerint jó képességűek. Vagy legalábbis átlagosak. Mégis amikor elkezdődött a foglalkozás, alig lehetett szóra bírni őket. s ha válaszoltak is, csak egy-egy szóval. Az itt szerzett anyanyelvi ismeretek eredménye. hogy mór jóval többet és bátrabban beszélnek, felelnek? — Részben. A mesék, versek, mondókák, a vetítések közös megbeszélése, a báoozás mind nagyban hozzájárult. De ehhez először az kellett, hogy a gyerekek feloldódjanak, megszokják, beilleszkedjenek ebbe a számukra új — közösségi — életbe. A kifejezéseiket bővítette még a környezetismereti foglalkozás, amikor az otthon, a család, a berendezések, a ruházkodások, a saját testük részei, egészségügyi szokások, növények, gyümölcsök, lakóhelyük és környéke, a közlekedés stb. kerültek szóba. És minden ügy, hogy szemmel érzékelhető legyen, mert így kóny- nyebb az új megismerése és rögzítése. — A nyelvi, matematikai, környezeti ismeretekhez még hozzájön a testnevelés — egy kis játékos torna formájában -— sok rajzolás és egy kis kézimunka is. Ügy tűnik, rengeteg új ismeretei kell elsajátítani a gyerekeknek aránylag rövid idő alatt. És ezzel párhuzamosan még egy csomó új szokást. Nem veszi mindez túlságosan igénybe őket? Képesek mindezek eredményes befogadására? — Feltétlenül. S hogy ez mennyire igy van, azt az elért fejlődésen kívül az mutatja, hogy milyen szívesen és örömmel jönnek ide. Vonzó az egyes foglalkozások játékos formája, mert leköti és érdekli a gyerekeket. Felkelti kíváncsiságukat és élvezik a sikert. Itt egy „óra’’ 30 percig tart, utána játékkal, mozgással, énekkel és persze uzsonnával is lazítunk. S mindezek közben szinte észrevétlenül még hozzá is szoknak az iskolához és megszeretik az itteni életet. — Ezek szerint minden remény megvan arra, hogy a hátrányok nagy részétől megszabadulva léphessenek az első osztályba. ahol majd eleget túrinak tenni a követelményeknek? — Igen. Előreláthatólag. De azért továbbra is — végig a nyolc év alatt — tokozott figyelmet és támogatást kell nyújtani az iskolának számukra. Ebben nagy segítőtársunk lesz a kollégiumi környezet a maga kultu ráltságával. Vus Márta Jegyzet Körös, de nem expressz Premierje utáni második napon volt alkalmam utazni az új vasúti kreáción, a Körös ex- presszen. A dolog felettébb jól kezdődött. A gyorsvonat! jegy mellé — előírás szerint — 6 forintos helyjegyet is vásároltam. Kicsire nem nézünk, gondoltam, mi az a 6 forint, ha végre ex- presszvonaton utazhatok? Emlékszem, gyermekkoromban a gyorsvonat tartozott a vasúti csodák és bámulni való gyönyörűségek kategóriájába, az expressz pedig, mint természetfeletti erőkkel felruházott, vágtató, száguldó, sistergő acélkígyó élt a fantáziámban, mert igazit egyszer sem láttam. Most már azonban minden másképpen van. Expresszvona- ton utazhatunk Budapest és Be késcsaba. Gyula között. Az egyik a Körös, a másik a Csaba expressz. Nekem a Körös jutott elsőnek. Ránézésre a régi, megszokott fél nyolcas gyors volt, de nem ám a Keleti külső I-es vágányán, hanem a csarnok Hl-ason állt. Ez jó jel. állapítottam meg. rangosabb helyről rangosabb vonat indul. Szolnokig haladtunk is. tűrhetően. 8 óra 49 perckor landoltunk az új pályaudvaron, innen azon- ban Szajolig — alig néhány kilométer — közel 25 percig tartott az út. Mezőtúrra érkezésünk 9.40 órakor következett be. az tán 9.54 Gyoma. 10.21 Mezőbe rény (menetrend szerint 9.57). végül 10 óra 45 perckor — a menetrendben előirt 10 óra 15 p. helyett —, tehát félórás késéssel futottunk be Békéscsabára. Csak azt nem értem, mitől expressz ez a Körös? Ha meg évek óta tele van a pálya „lassú jellel” (javítják), nem furcsa-e az „expressz" felirat, a helyjeggyel együtt?! Az egyik a gyorsabb, a másik a kényelmesebb utazást lenne hivatott biztosítani. Gyorsaság nincs és a kényelemből is megárt a sok. Főleg, ha az ember időn túl is kénytelen élvezni. —ser— 5 ílrujsui 197«. JÚNIUS 4. A községi pártvezetpr ség meghívásának eleget téve, május 31én Bucsára látogatott Vadász renc József Attila-dijas iró. újságíró, a Népszabadság levelezési rovatának vezetője. Útjára elkísérte , Pintér István, a Népszabadság Kiadó munkatársa, Le- hóczky Mihály, a Békés megyei Lapkiadó Vállalat igazgatója, valamint Nagy Lajos, a lapkiadó munkatársa. A baráti eszmecsere a községi tanácsnál .kezdődött, ahol elsőnek Nyilas Péter tanácselnök adott rövid tájékoztatást a község településtörténetéről, fejlődéséről. Többek között elmondotta, hogy 1571 óta „jegyzik” a település létét, amikor 10 ház és egy templom volt található a községben. Tömegesebb letelepülés az 1900-as évek 'elején kezdődik, amikor az ország különböző. részeiből idevándorló nincstelenek gyalogmunkára szegődnek el a község határában elterülő uradalomban. A község telexszáma 1950-ben érte el a maximumot (3850 fővel), azóta — lassan, de fokozatosan — évről évre csökken. Jelenleg a község alsó fokú, részleges ellátási központ, vonzási körzet nélkül, ami meghatározza további fejlődését. Az eltelt harminc év azonban szép eredményeket hozott. Befejeződött a község teljes villamosítása és járdásítása, nyolc tantermes új általános iskola, művelődési ház, orvoslakás, postahivatal és törpevízmű épült — s a közeli tervek megvalósításában szerepel egy száz gyermeket befogadó óvoda megépítése. A legnagyobb gond azonban a lakosság foglalkoztatásának megoldása. Bár van a községben szőnyegszövő, kosárfonó és férfifeNépszabadság-ankét Bucsán hérnemű-varró részleg, így is csaknem 600 ember arra kény szerül, hogy az ország különböző részein vállaljon munkát. (Az összlakosság 20ű.0-a!) Az elnöki tájékoztató után, Sári Béla főagronómus az új Barázda Mgtsz múltjáról és jelenéről szólt. Hangsúlyozta, hogy nagy utat tett meg a közös gazdaság az 1966-os egyesülés óta, amikor 3 termelőszövetkezet fuzionált. Azóta a tsz vagyona megháromszorozódott, a tagok éves jövedelme pedig közel háromszor annyira emelkedett, mint az egyesülés előtt volt. A főagronómus tájékoztatója után a község vezetői, valamint Kata Imréné, a szeghalmi járási pártbizottság munkatársa üzem- látogatásra indultak a tsz majorjába, ahol munka közben tekintették meg a Sirokkó típusú szárítót, az olasz kemencét, mely ezerfokos üzemi hőmérsékletet biztosít, valamint az a négy, egyenként 75 vagonos tárolót, amit Kecskeméten készítenek. Az üzemlátogatás után Jelen János községi párttitkár tájékoztatta a Népszabadság munkatársát a község munkásmozgalmi múltjáról és jelenéről. Többek között elmondta, hogy a KMP megalakulása idején 690 tagot számlált a bucsai szervezet. Jelenleg három alapszervezetben 113 párttag él a községben, s a három alapszerv közül, mind mennyiségileg, mind minőségileg az Üj Barázda Mgtsz pártalap- szervezete a legjobb. Az elhangzott tájékoztatókra Vadász Ferenc reagált, elismerően szólva arról a szembetűnő fejlődésről, mely az eltelt évtizedek alatt végbement egy olyan községben. ahol a nulláról kellett mindent kezdeni, s teremteni. Lenyűgöző volt számára — mondta — az üzemlátogatás, mely arról győzte meg, hogy fejtett gépi termelésre berendezkedett közös gazdaságban járt, mely előtt az igazi lehetőségek csak most kezdenek majd kibontakozni. A program befejezéseként a községi könyvtárban író-olvasó találkozóra került sor, ahol Vadász Ferenc arról a látszólagos kettősségről beszélt, mely könyveiben a munkásmozgalmi múlt emlékeit jelenti, írásaiban pedig a jelenkor társadalmi érdeklődésének fókuszában álló kérdések megvilágítását célozza. Ez a kettősség azonban csak a felületes szemlélő számára az, aki dialektikus egységben kiséri a történelmi folyamatokat, az nagyon is összefüggő, egymást kölcsönösen kiegészítő harmóniát lát az író, és az újságíró munkájában. A gondolatokat ébresztő vitaindítót, a jelenlevők aktív eszmecseréje követte azokról a közéleti problémákról, művészeti feladatokról, melyek ma a legjobban foglalkoztatják azokat az embereket, akik tisztán és töretlenül hisznek a szocializmus, majdan a kommunizmus teljes diadalában, s fenntartásaik csupán apróságokban, a lokális végrehajtás, megvalósítás esetenkénti gyakorlatában vannak. A késő esti órákba nyúló eszmecsere ió alkalom volt arra, hogy tisztábban láthassunk „holnap’’, s erőteljesebben lássunk ahhoz, ami közös ügyünk. Szilárd Adam
