Békés Megyei Népújság, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-20 / 145. szám
Sarkadi nóták, békési táneok Páva-körrel Arad megyében A sarkadi fon« és lakodalmas nyitó jelenete FARMER A nadrágról van szó. Statisztika készült nemrég ennek a ruhadarabnak üstökösszerű pályafutásáról. Állítólag 125 év alatt egymilliárd darabot adtak el belőle, legalábbis a Levis-ből. Azért számítanak éppen ennyi időt, mert akkor vándorolt ki a nadrág alkotója Bajorországból Amerikába, és 100 évig a derék aranyásóknak és a marhapásztoroknak, (másszóval a cow- boyoknak) adogatta el. A második világháború után azonban a nyugati fiatalság — mégpedig a jómódú családok gyermekeiből alakult csoportok — hirtelen felkapták. Ezzel akartak tiltakozni a szülők pénzhajhászó, üresen csillogó életmódja ellen. És elkezdték viselni ezt az egyszerű ni unkaöltözetet Mert az volt. Mi farmernek nevezzük, de születése helyén, Amerikában jeans a neve, ami onnan származik, hogy- nemcsak a cowboyok, hanem a guenai tengerészek is viseltek ilyen vitorlavászon nadrágot, és az angolosított geanes szóból alakult ki a jeans. Ma már azonban igen csekély a tengerészek és a cowboyok százalékaránya a farmernadrágot viselők tömegében. És a társadalmi tiltakozás jellege is megszűnt. Igaz, ma is jórészt fiatalok hordják, az említett statisztika szerint jobbára a 15 és a 39 év közöttiek vásárolják a „kék csodát”, amely gyártóinak valóban csoda sokat hoz. Ügy tűnik, hogy a piac lassan- lassan telítődik, de a farmer- nadrág gyártói még látnak új lehetőségeket; a 39 éven felüliek között is elterjedhet. És terjed is. Miért ne! Talán nincsenek öreg farmerek? Nálunk egy- időben jobbára csak öreg farmerek, azaz téesz-tagok voltak egyes szövetkezetekben. Igen ám, de ha a fiatalok meglátják, hogy a farmernadrág elterjedt az idősebb korosztályok körében, megsértődnek, méltatlannak tartják majd, hogy ők is ugyanazt viseljék. És egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy valami más foglalkozási ág nadrágját választják ki maguknak, mondjuk a vadászét vagy a hentesét, vagy a balett- táncosét. Eljön az idő. hogy amikor az idősebbek téglával lesúrolt farmernadrágban végig parádéznak a Váci utcán, a fiatalok lebiggyesztett ajakkal fordulnak utánuk, és azt mondják: cikis. Tatár Imre A Weisz- mindig mondta, papa, menjen már haza, nem az ilyen tinédzsernek való ez a szöveg. Addig jött hozzánk, míg .most elment, a háborúban egyszer már megjárta a másvilágot. Végül mégis odaköltözött. A srácnak most senkije a világon, mi maradtunk a család. A klub nevében intézkedem a temetésről. A Bánicki, mint rangidős és jómagam úgy döntöttünk, hogy azonnal felmegyünk a Weiszhez, az óreggel a kapuban találkoztunk, éppen vitték. A srác ül egy széken, feje lóg, belépünk, de meg se fordul. Később a Ma- zura vacsorát hoz.neki. 500 forint a klub vagyona, borítékba rakom, teszek hozzá még egy ötvenest, a Bánicki egy százast. Önálló kereső. Enni kell. A vacsorát a Mazura néni főzte, az öreglány zöldborsót csinált fa- sírttal. Magam írom a nekrológot, a Weisz bácsi nincs többé, magával vitte a klub címerét, saját halott. Gyászoljuk őt magunkban és ott a parkban, valamennyi aláírás. A Mezei fekete tust hozott, fehér lapon a keret a padtámlához szegezem. Másra nincs idő, a halál gyorsabb mindennél, ha megérint. Ilyenkor persze ez olyan közérthető, mint a krónikus éhezés a fejlődő világban. Ülünk a pádon és körben a füvön, lapozunk emlékeinkben. Tapogatjuk a jövő homályát. Szöveg nincs, fülelünk a csendben. Küszöbön a következő ezredév. Hallgatunk. Gondolatainkat a jelen váA fodrász vendége volt Csizmadia Lajosné a múlt héten. Ami Erzsi néninél nem mindennapos dolog és igencsak ünnepnek számít („A fene se ér rá egész délelőtt ott ülni, ha nem kell.”) Ünnepnek számított a sarkadi Röpülj páva kör valamennyi tagjának ez a hétvége. Nyolcvannál is többször bemutatták már műsorukat, de a határon túl mo6t léptek fel először. Két hónapig készültek az alkalomra, hogy Arad megyébe is elvigyék a békési táj gazdag folklórját. • • * A határon az Arad megyei újság június 10-i számát mutatják a vendéglátók; „A szomszédos Békés megye legjelentősebb Röpülj páva köre Sarkadon működik. Az Arad és Békés megye közötti kulturális kapcsolatok újabb megnyilatkozásaként szombaton Dorobáncon, vasárnap Satu-Nouban vendégszerepeinek. Köszöntjük őket mint a magyar népi művészet, s a román és a magyar nép barátságának követeit. Meggyőződésünk. hogy Vass Gábor művészeti vezetésével az együttes műsorszámai — a Békés megyei népdalcsokor, a sarkadi fonó és lakodalmas — elnyerik a közönség tetszését” — írja a Vörös Lobogóban Kocsik József, a Magyar Nemzetiségi Dolgozók lasztja ki. Egyszer megírom a XX. század történetét. Ahogy én lálom. A temetésen mindenki ott van, a rokonság', és mi is fiúk, talpig feketében. Egyenes derékkal megy a koporsó után a Weisz, most latjuk, hogy menynyire férfiak vagyunk. . Az utóbbi héten jó jelek mutatkoznak a suliban, de elbizakodottságra semmi ok. Mindenki javított valamiből, legalábbis mi ügy hisszük. Pedig’ maga a suli már olyan fárasztó, mint a pihenést szolgáló intézményekről összehordott írások. Számolok emberrel, milyen sors vár ránk. Néhány vonással felrajzolnám az emberiség fejlődésével foglalkozó jóslatom. Tartok a kínos következményektől. Az idő rövid, ettől most eltekintek. Csak nem ettem meszet! Kor- társaim közül, a pillanatnyi statisztika alapján 740 millióan nem tudnak olvasni. Írni még kevesebben. Mi lesz, ha ez így halad? Jobb, ha nem foglalkozom a jövőnkkel. Pedig már belőtték a XXI. századot. Saját tömegemet arrafelé cipelem, ha bírom cérnával. Ha nem, az se baj. Számomra, ugyanis nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel. Ha most meg is hűzr nak, nem a hintaszékben fogok ringatózni, hanem elmegyek segédmunkásnak nyáron, egy télikertbe. Majdcsak kihúzom valahogy. (Folytatjuk) megyei tanácsának elnöke, aki r végig gondoskodó kísérője volt a közel száztagú csoportnak. Délben a megyei népművelési és kulturális bizottság vezetőinek vendégei vagyunk. Medgye- si Pál, a községi tanács vb-tit- kára ad rövid tájékoztatót Sarkad múltjáról, jelenéről és mindjárt invitálja is az aradiakat, hogy személyesen is ismerkedjenek meg a gyulai járás nagyközségével. Még egy rövid séta a városban, a kellemes Maros-parton, aztán indulás Kisiratosra, az első fellépés színhelyére. Kisiratoson jó szóval és uzsonnával várnak. Az iskolások rózsával kedveskednek, a helyi fúvószenekar pattogó indulókat játszik. Az együttes rövid próbát tart. Ott függ már a hatalmas, népi hímzés a színpadon. Nyolc óra után néhány perccel egy tűt sem lehet leejteni a teremben. (...Csak nehogy szégyenben maradjunk” — mondja Fekete Péter bácsi az öltözőben, miközben lajbiját gombolja.) * * * Először Békés megyei gyűjtésű népdalokat énekelnek a sar- kadiak. ötszáznál is többet tudnak, ezek közül most a legszebbeket mutatják be: „A békési vásártéren ihajla, de csuhajla / Leányvásár lesz a héten, rip-rop ropogott a gerenda / Száz forintért adnak egyet, ihajla. de csuhajla / Milyen drága, mégis vesznek, ihajla, de csuhajla /”. A ci- terazenekar következik. Jenei Károly bácsi közel már a nyolcvanhoz. mégis úgy pengeti a regi idők kedvenc hangszerét, hogy egyhamar forró lesz a hangulat. Most csattan fel először a taps. Aztán benépesül a színpad, dramatizált betyártörténet következik. Megismerkedünk Fehér Lászlóval és kedvesével, aki kiszabadította a gyulai börtönből a Fekete-közön lovat lopó betyárt, feláldozva jegykendőjét is. Drámai erejű az énekelt játék, óriási a siker, és még fokozódik. A második rész fonóval kezdődő lakodalmi históriát mutat be. Előkerül a kerekes mega gyalogrokka. A legények kisszé- ken tengerit morzsolnak, a lányok stafírungot hímeznek. Rövidesen nem is a nézőtéren, hanem Virág Erzsi és Váci Gábor lakodalmán vagyunk már, a pántlikát lobogtató vőfély, a kalácsot, bort kínáló násznép között. A menyasszonyt megszemélyesítő Fekete Ibolya énekszólója talán az előadás legszebb jelenete, de tegyük hozzá gyorsan, kollektív művészi munka ez a javából. Akik játsszák, mindennapi életüket hozzák közénk, a derűset, a vidámat. Nagy lelkesedéssel, kedvességgel és sok báj. jal táncolnak, énekelnek. A színpad már virágerdő, nem akar szűnni a taps. Jólesik a sokfogásos vacsora, ahol újra előkerülnek a citerák, hozzá a liba tollak; „A békési vá. sártéren ...” (Visszafelé nem hiába mondja szomszédjának az autóbuszon Veres Berci bácsi: „Te Imre! Megnézted, hozzuk a rokkát?”) • * • Vasárnap délután Satu-Nouban (Simonyifalván) a helyi futball rangadó közönsége is az utcára tódul érkeztünkre. A kul- tűrház udvarán, szénaboglyák tövében harapjuk a szendvicset. Gyorsan fogy a tálcáról, jobban esik, mint a legpuccosabb fogadáson. A moziban a Colomból vetítik, a kultúrház mégis zsúfolt, hátul, a kakasülő is tele van. Ez a műsor egy picivel halványabbra sikerül, ami persze nem jelenti, hogy nem arat sikert. Az utazás fáradalmai jelentkeznek itt-ott, nem csoda, sokan a hatvan fölött járnak már az együttesből. Szívük és lelkesedésük azonban fiatalos és ez mindennél fontosabb. Berzovan Liviunak, az Arad megyei Szocialista Népművelés és Kulturális Bizottság elnökének szavai jutnak eszembe: „Akik eddig nálunk jártak Békésből, valamennyien sikerrel énekeltek, táncoltak itt.” Hajnalban érkeztünk haza. Szép kirándulás volt. Kép. szöveg: Fábián István \ jegyzet Autóbuszmenetrend helyett... Az idén május végén megint borsóclzott a hátam. Mint köztudott, iycnkor jelennek meg a MÁV-, illetve Volán-menetrendek, A hátborsódzás oka a menetrenddel mint tárggyal, mint köztulajdonnal kapcsolatos ... A városi autóbusz-közlekedésben néhány évtized óta szokás, hogy a megállókban az utazóközönség tájékoztatására részletes menetrendet helyeznek cl. Az idén május vegén, Békéscsaba valamennyi megállójában szépen, írógéppel írva cl is helyezték — általában vastag és koszos üveglapok és egy-egy fehérre mázolt plébdarab közé — az új, a hírek szerint egy kemény éven át érvényben maradó menetrendjegyzékeket. De, kedves olvasó, ne keresse e fehér papírdarabokat! Felesleges! Már a változást követő napon legalább a fele hiányzott. Azóta szinte valanicny- nyi. Mert gyűjtő szenvedélyű társaink „begyűjtötték” ezeket. S amelyiket valami okból nem lehet? Azokat majd a nyári hónapokban olvashatatlanná fakitja a nap, felismerhctetlenné áztatja a szivárgó esőié. És ami a legbosz- szantóbb: ez így van évek óta! Tenni kellene és lehetne! Esztergomban például vegyi eljárással (az úgynevezett eloxálással) vastag aluminium lemezre másolják és úgy szerelik fel a menetrendet. Nem ázik el, nem lehet ellopni (pardon: begyűjteni ...). De ne menjünk mcsz. szire! Megyénk más városaiban is találtak alkalmasabb megoldást a gépelésnél! Gyulán olajzománccal festik! Egyet nem értek! A Volán megyei vállalata miért éppen központjának városával, Békéscsabával kivételezik? Mi az olcsóbb, a gazdaságosabb: állandóan gépeltetni (legalább, ba ezt tennék!...), vagy egyszerre valamivel több pénzt kiadva egy évre maradandó menetrendet kifüggeszteni. Elvégre az utazó- közönségért van a vállalat akkor is, ha ezt az apróságot megteszi ... N. L. A TIT elnökségi ülése Két témával foglalkozik legközelebbi, június 25-én, Békési csabán sorra kerülő ülésén a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Békés megyei elnöksége. A testület megvitatja az 1976— 77-es ismeretterjesztési évad témajavaslatait és elemzi a szeghalmi járás természettudományi és műszaki ismeretterjesztésének helyzetét. KR ESZ-őrsvezető- képzőtábor Gyomon és Gyűlő- Városerdőn A megyei tanács és a megyei közlekedésbiztonsági tanács szervezésében KRESZ-őrsvezető- képző tábor kezdődött Gyomán. Az ötven felső tagozatos leány a június 25-ig tartó táborozáson megismerkedik a közlekedési szabályokkal, de emellett úszás- oktatáson is részt vesznek. Hasonló céllal rendeznek kéthetes táborozásokat Gyula-Városerdőn is. Itt négy turnusban háromszázhűszan táboroznak a megyei tanács üdülőjében. Ebben a táborban az úszásoktatásra kerül a hangsúly, a gyerekek naponta bejárnak Gyulára, a Várfürdőbe úszni. Emellett készülnek a következő úttörőév feladataira és megismerkednek a közlekedési szabályokkal is. Maparmm»m■ ■«b-■ ma9«s-h• aai■ aa laasaataai§■■»■•■■ ■■■■«■ f*ssíssi*i!ti*M«i«*■*• «***«*■■•■*
