Békés Megyei Népújság, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-20 / 145. szám

Bizony csak... Szente Béla bizony csak meglátlak bizony megölellek ígéreteimből csak a versre tellett őszi szélnek bokra odaül a fákra ott lesz vézna ágak melengető sálra ' ott leszel fölöttem elaltató sátor ágbogas szívemre fölvonuló fátyol bizony jó ha látlak s jobb ha megölellek ágbogas szívemből csak a versre tellett Váradi Kornél Csendélet Temetőben Hegyest János Készen van hát a síremlék, — hej, szívesen alámennék: Rá van vésve saját nevem s itt nyugszik már két hű nejem. Könnyek között olvasgatom, míg kedvesem síratgatom: Fáj egyedül öregedni, mikor nincsen kit szeretni. Jobb lett volna ifjúkorban, sort fogni a hullasorban Míg az embert még nem unják, — igaz könnyel megsiratják. No de majd csak eljön az is, ide jutok én magam is: Elkísér majd pár sóhajtás, s megemleget néhány pajtás. És síromon, — mert úgy illik, — egy nyáron tán virág nyílik. Majd ráhull az ősz avarja s múló idő betakarja. ' KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Békés -Tarh oson — 30 esztendővel ezelőtt — 1946. szeptember 1-i hatállyal a magyar vallás- és közokta­tásügyi miniszter országos ének és zenei szakirányú líceumot és tanítóképző in­tézetet, s vele kapcsolatban ének és zenei gyakorló ál­talános iskolát, továbbá ta­nulóotthont szervezett. Az igen hosszú nevet kapott intézet megálmodója, terve­zője és kivitelezője Gulyás György, a debreceni Dóczi Tanítóképző Intézet ének­zenetanára volt, aki me­gyénkben, Köröstarcsán •született. Gulyás György a 40-es években Békés me­gyében tevékenykedett is­kolai kórusaival, nagysza­bású hangversenyek ren­dezésével hívta fel magára a figyelmet. Különösen Bé­késen eltöltött tanítói évei váltak emlékezetessé és maradandóvá. Gulyás énekiskolai terve a békési táj, és az emberek adta élményanyagból táp­lálkozott és a kisemmizett szegény parasztemberek gyermekeinek zenei nevelé­sét kívánta korszerű szín­vonalon megvalósítani, amihez az ország felszaba­dítása, a népi demokrati­kus rendszer létrejötte adta meg a lehetőséget. Az Alföld csendjében a békés-tarhosi volt gróf Wenckheim-féle kastélyban és parkban létrejött és Bé­kés község által példamu­tatóan támogatott énekis­kolát hosszú ideig a közvé­lemény nem tudta behe­lyezni az akkor kialakult iskolarendszerbe, de még az irányító szervek sem. Nem is csoda, hiszen Békés-Tar- hoson született meg az or­szág első állami énekisko­lája, amely énekes alapon — a zenei gyermekkor visszaállításával — tanított, nevelt a zenére. A zenepe­dagógiában ma már világ­szerte ismert Kodály-mód- szer, Kodály zenei nevelés- elmélete a gyakorlatban a világon először Békés-Tar- hoson, a Gulyás által veze­tett intézetben valósult meg. A Békés megyei or­szágos zenei intézmény az első években főleg a kör­nyék zeneileg tehetséges parasztgyermekeinek adott otthont. Később a Tiszán­túl és Észak-Magyarország munkás- és parasztfiataljai­nak biztosította zenei kép­zését. A tarhosi intézmény 8 esztendős fennállása alatt igen sok nehézséggel és problémával küzdött. A nagyobb településektől tá­vol eső iskolát, elzártságát, újszerűségét voltak akik nem jó szemmel nézték, mivel úgy vélték, hogy ott félrenevelik a gyermekeket. Aki Tarhoson megfordult és megfigyelte az oktató­nevelő munkát, ennek az ellenkezőjéről igen gyorsan meggyőződhetett. Az ének­iskola emlékkönyvének be­jegyzései is ezt bizonyít­ják:... „Népi kultúránk fel­tárása, művelése és tanítá­sa népi rendszerünk egyik igen fontos feladata. Erre nevel lelkes munkásokat Gulyás György a közös együttélés egészséges és fej­lett módszereivel. Csillogó szemek, vidám arcok, ele­venség, állandó munkakész­ség, az építés eredményei, versenydíjak. A legbeszé­desebb bizonyítékai a jó munkának.” ...„Felszaba­dult, saját életformáját megtalált ifjúság otthona, gyerekek, ifjak összeforrt Emlékezés a békés-tarhosi énekiskolára Kodály Zoltán az iskola egyik szolfézsversenyének döntőjén. Mellette Járdányi Pál és Gulyás György közössége a „szocializmus iskolája.” ... „Eddig azt hittem, tökéletes közösség­ről csak Makarenko köny­vében olvashatok. S itt Tarhoson úgy éreztem, cso­dálatos időgép a jövőbe vitt, s a szocializmus isko­lája tárult elém.” Tovább lehetne idézni az elismerő bejegyzésekből, ugyanakkor azt is meg kell állapítanunk, hogy a fel- szabadulás után az ország népe az újjáépítésben, majd az első 5 éves tervben nagy áldozatokat vállalt a szocialista társadalom alap­jainak lerakásában és nem a tarhosi intézmény felújí­tása, új épületek felépítése volt az elsődleges feladat.' Az intézmény későbbi igen pozitív eredményei viszont már megkövetelték volna — a zenepavilon mellett — más fontosabb létesítmé­nyek kivitelezését, amire fájó, hogy nem került sor az 1954. évi megszüntetés miatt. Békés-Tarhos intézmé­nyének kórusát az egész or­szágban jól ismerték, több­ször felvételt készített mű­sorukból a Magyar Rádió, országos és nemzetközi ver­senyeken vettek részt és kiemelkedő eredményeket értek el. De nemcsak a kó­rus vállalt sokirányú kul­turális feladatot, különösen a Magyar Kommunista Párt, később a Magyar Dol­gozók Pártja Békés me­gyei bizottsága agitációs és propaganda munkájában, hanem más műkedvelő mű­vészeti csoportok, a népi táncosok és a színjátszók is. A tarhosi ak szoros kapcso­lata a közművelődési tevé­kenységgel szinte egész éle­tükre kihatott, s a kultúra szeretetére és terjesztésére inspirált, hiszen a Tarho­son végzettek százai névte­lenül is szocialista kultú­ránk mind teljesebb kibon­takoztatásán fáradoznak, nevelnek, tanítanak, külön­böző közművelődési tevé­kenységeket irányítanak, vezetnek. Közművelődési tevékenységet végeznek azok is, akiket szinte már a világ ismer: Szokolay Sándor, Mező László és mások. Békés-Tarhos jelen­tette az alapot az ének-ze­nei általános iskolák szá­mára is, a zeneiskolák és zenei szakiskolák is jócs­kán merítettek az intéz­mény gazdag tapasztalatai­ból. eredményeiből. Kodály Zoltán igen nagy jövőt jó­solt az intézménynek, mivel a zenei nevelés érdekében kifejtett elveinek gyakorla­ti megvalósulását látta Tarhoson, mégpedig nem akárhogyan, hanem a lehe­tő legmagasabb szinten, s a legszeb eredményeket fel­mutatva Az újszerű ered­ményekről maga a mester győződöt meg többszöri lá­togatáséi, különböző vizsgá­latai, felmérései és kísérle­tezése alapján. Az iskola alapításának 30. évfordulójára emlékez­ve köszöntjük a volt tar­hosi tanárokat és diákokat és a 60 esztendős Gulyás Györgyöt, jó egészséget és sikert kívánva mindannyi- uknak szocialista kultúránk további példamutató építé­sében. A Békés megyei Ta­nács VB művelődésügyi osztálya, Békés város pe­dig a békés-tarhosi intéz­mény hagyományainak ápolásával, a zenei nevelés felkarolásával és tudatos végzésével kíván a kétéven­ként megrendezésre kerülő békés-tarhosi zenei napok­kal (BÉTAZEN) is az or­szág első állami zeneisko­lája példamutató emléké­nek adózni. Csende Béla Néném Fazekas Lajos A teste törpe lett, kicsiny és véges. Ölemben bírnám, mint a gyermeket. Meggyűrödött, mint munkában köténye; az üvegnél is már törékenyebb. A karja, mellyel földobálta testem, tárgyakért nyúl, de semmit el nem ér, hozzá viszem megőrzött emlékeit, s bezáródik a mélyülő tenyér. Életemé nem lehet egészen, — ébredéseit félve figyelem, ezerszer jobban, mint ő óvta régen árvaságom, ifjan, szerelmesen. Hüs tenyered homlokomon Lázár Tibor örök zuhanásom nem csillagé, csak ember vagyok s a Föld felé húz a törvény, hogy egy vagyok Veled, s összenőtt koponya — varratok jelzik: élni nem lehet ha naponta nem teszed hüs tenyered homlokomra, nehogy elégjen védőpajzs nélküli életem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom