Békés Megyei Népújság, 1976. május (31. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-09 / 109. szám

Akik mögöttem állnak Szndy Géza Ott állnak halványan, gyűrötten,, Ott, láthatatlanul, mögöttem. Előttem jártak, s lemaradtak Kezük ölben, ők már arattak, Ki többet, ki meg kevesebbet. Nem látszanak, de egyre szebbek. Ott állnak sorban mind mögöttem, Távolodóban s egyre többen. Napjuk lement, feljött as éjük. Majd beállók én is közéjük. Apróhirdetés Jelige: „És ha mégis óriások,V Kovács György Felnőtt szélmalmot keresek, azt, ami van, kinőttem. Nem tud már megforgatni sem: leroskadt előttem. Szédülni szeretnék újra erős szélmalom-szárnyon: ha kinek több is van ilyen, ajánlatát várom. Méltó szélmalmot keresek, a régit már meguntam. Ha kell, áldozok is érte — ne hagyjatok kútban. Nagy hó esett Mucsi József Most a mozdonyok is fáradtabbak, szuszogásuk is jóval szaporább, nagy hó fedi az utcát, háztetőt, délre szállnak a zengő vadlibák. Néma a béka, fázik a veréb, páncél borítja a Puskaporost; én vagyok csak friss, én izgek-mozgok, pusztítom vígan a jó papirost. Megőrző vers Varsa Zoltán Holtomiglan. Holtodiglan. Elbitangolt sorsunk surran, Földidereg innen-onnan Holdas-hátú udvarunkban. Höltodiglan, holtomiglan? Emlék macskaszeme villan. Lapul szerelem-csalitban Vért szagolva álmainkban. Szárnyszegetten, elvadultam Állunk szerelem-fakultan, Csönd gazosul udvarunkban — Holtomiglan. Holtodiglan. A „Szakadék” diadalútja Erdélyben I A Nagyváradi Állami Színház magyar ta­gozata nagy sikerrel mutatta be Darvas József: Szakadék című drámáját. A kitűnő alkotásnak, Szabó József rendező irányításá­val jól kidolgozott, nagy­szerű előadásnak nemcsak a megyeszékhelyen volt megérdemelt sikere, ha­nem Erdély-szerte komoly érdeklődés nyilvánult meg az előadás iránt. Éppen ezért választotta a színház igazgatósága márciusi or­szágos turnéja bemutató­jául a Darvas-művet. A március 4 és 22 között lebonyolított országjárás Nagyszebenben kezdődött. A második állomás Foga- ras volt, amelyet egykor Mikszáth Kálmán képvi­selt az akkori országgyű­lésben, a támogatásával létesített gimnáziumban meg Babits Mihály oktat­ta a magyar irodalmat. Itt fejezte be a Gólyakalifát és itt írta .legnagyobb re­gényét, a Halálfiai-t. Fogarast Brassó követte, majd Hétfalu, Kovászna, Kézdivásárhely. Sepszi- szentgyörgy, Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Szé­kelyudvarhely, Zetelaka, Székelykeresztúr, Korond, Szováta, Parajd, Erdő- szentgyörgy, Kibéd, Régen, végül Marosvásárhely kö­zönsége töltötte meg a szín­házakat és a művelődési házak széksorait. Volt olyan helység, ahol — mint például Kibéden — elő­ször szerepelt a váradi együttes. Csíkszeredán há­rom, Marosvásárhelyen két alkalommal játszották a Szakadék-ot, összesen 25 alkalommal léptek a Dar­vas-alkotással a közönség elé, és minden alkalommal szűknek bizonyult a terem. Kereken tízezer néző tap­solt a drámának és kitűnő szereplőinek. A köröndi előadást kö­vetően írta a kitűnő heti­lap, a „Hét” Fórum rova­tának helyi tudósítója: „A Szakadék köröndi előadá­sán telt ház volt, az aty- haiaknak már csak a kar­zaton jutott hely. De azért hálásak voltak. És hálá­sak vagyunk mindannyian, korondiak, atyhaiak, fenyő- kutiak, pálpatakiak. Csak ne feledkezzenek meg ez­után se rólunk. Bölöni Do­mokos." A nagyváradi színház rendező-művésze, Gábor József elmondotta, hogy a Szakadékot mindenütt, ahol bemutatták, nagy öröm­mel, szeretettel, lelkese­déssel fogadták a nézők. A Darvas-műnek diadalút­ja volt ez Erdélyben. Iván László (Felvételünk a második felvonás záró,jelenetéről ké­szült. Klári szerepét Gábor Kati, a tanítót Czikéli Lász. ló játszotta.) Kenyérillatot hozott a szél Hangyási Lajos Búzamezők nyári eső utáni langy leheletét érzem arcomba csapódni az áprilisi szélben. Hallom a terhes kalászok kaszaváró zúgó énekét, ringó szalmaszálak várják a dübörgő gépzenét, aratólányok pöttyös kendője höben, mint sók virág, hajlanak, cséplőgép zokog a szérűn, malomkerekek csikorganak. Friss szél fúj, esőt hozó, permetezőt, aranyat érőt. i libeg a tulipán a szélben, szívom a gőzt, a kenyérerőt. V1 Tudom, honnan jön, szinte látom, friss, barnáspiros és ropogós, bélé fehér, lyukacsos, ízes, kínálja magát. Tudom, honnan jön, hallom, hogy csattog a lapát, surran a kefe rajta, a szomszéd pék fényezi barna haját. Rád vártam Bonus István Felhőt, virágot, zöld levelet Hozott nekem minden kikelet. Hozzám simult a hízelgő szél. Szeretlek — mondta —, enyém legyél! Körmével megfogott a rózsa Ügy kérlelt, hogy szakítsak róla. Tücsökhangú, csillagos esték Fény-bűbájjal szemem keresték, De én bújtam sötétbe, árnyba, Csúf börtönbe, kínzó magányba, Mert tudtam; Te jössz értem egyszer: Vártalak tiszta szerelemmel!... Demény Ottó emlékére Major János Tudom, bennem él örökkön. Nem temethetem el soha. Keserves kínra öröm jön — valami köznapi csoda. Közel az eszményi rendhez, tisztasághoz; törvényt-tevő indulata természetes, verseiben ott a jövő. bezáratása. megaláztatása körül is. Teljesen világos, hogy mi történt Melindá­val. A meráni Izidora Bánknak s Gertrudisnak vallomást tesz arról, hogy a királynő altatót, Melinda i pedig hevítőt — e válto­zat szerint „elmebontó báj­italt” — kapott. Az őrüle­tet kiváltó „atyaátok egy anyáért” egy mérgezési folyamat közben hangzik tehát el, ez az izgalom (stressz) okozza Melinda tragédiáját. A Czimer Jó­zsef által kifogásolt — az első szakaszt záró monológ — ezúttal itt, a III. sza­kaszban — mikor minden bűn már ismert — hang­zik el s így jóval súlyo­sabb a fogadalom: „Két fátyolt szakasztok el / Ha­zámról és becsületemről.” Itt jegyzem meg, hogy az Üj Írásban sajnos, két ér­telemzavaró sajtóhiba is előfordul. Az egyik Bánk és Izidóra. a másik Bánk és Melinda párbeszédénél. Az a fontos szöveg, me­lyet Bánk a gvilkosság esz­méjének első feltüntekor mond: „Mely gondolat lesz aevvelőmben első / zsen­géjekor már elhatározás?” — Melinda szövegének tű­nik. Van aáonban tudatos szövegátadás is. ■ A Békét- lenek jelenetében Bánk egy szövege Petúré lett. Ezzel jelleme, az érzelmi, ösztönlény sajátosságain túlnőve az érvelő politikus vonásaival gazdagodott. írásom célja: a figyelem­keltés e nagy, már színhá­zi s talán drámatörténeti esemény iránt. Terjedelmi korlátok sem engedik, s nem is az én feladatom e nagy munka értékelése, elemzése. Az apróbb vál­toztatásokról tehát pusztán példát idéznék. Katona irásművészetének sajátossága, hogy a szerep­lőket már akció közben ismerjük meg. Ottó lelken­dezve fut elénk. Bánk a „bánki sértődés” bekövet­kezte után úgy vallatja Melindát, hogy mi már párbeszédük közepébe ér­kezünk. „Hazudsz!” Mind­ez változatlan. Itt betűzött azonban Illyés * Gyula egy szót, mely mélyen sértő, s ez is sietteti a Nagyúr asz- szonvának összeomlását. „Becsre semmi asszony­nak” nevezi Bánk a hitve­sét. Nem tagadható, hogy a Bánk bán nyelvi zenéje benne van a fülünkben. így néha hiányzik a megszokott kifejezés. Gertrudis példá­ul másfél évszázada „Dicső kinézéseim!” kiáltással méri fel a veszélyt, mely Ottó „esztelenkedései” mi­att reá leselkedik. Ma így olvassuk: „Dicső nagy ter­veim!”. Kérdés azonban, hogy Melinda „együgyű” volta miért nem vált ár­tatlansággá, tapasztalatlan­sággá, holott ez a szó ma már olyannyira más jelen­tést hordoz, hogy csupán mint régies példát idézi ér­telmező szótárunk a Bánk bán vonatkozó részletét. Valószínű, hogy erre az a magyarázat; Illyés Gyula fokozott éberséggel őrkö­dött a nyelvi szépségek fe­lett. Már előzőleg voltak olyan Bánk bán kiadások, amelyek vétettek a régi nyelv ellen. Teként — te­kint lett, esmérni, ismerni- vé vált. Az új változat őrzi Katona szóösszetételeit, szóképzési eredményeit. In- gadozhatatlan. gazemberes s más szavai saját erejük­kel hatnak. Katona jellemei több kö­töttséggel terhesek. Konf­liktusuk többirányúak. Ily- íyés Gyula átigazításában ’ tisztábban bontakozik ki a főkonfliktus. Az oldal­ágakat megnyesegette. Bánk és Izidora jelene­tében már elesik Izidora Ottó iránti szerelmének vonala. Melindáról sem be­szél szerelmi vetélytársnő gúnyos hangján. Bánk pe­dig már csak mint Gert­rudis körének tagját, me- ránit látja, a királyné kri­tikában kiszolgálóját te­kinti benne. Álláspontja igazolást is nyer az ötödik szakaszban. Ez a rész vál­tozott meg leginkább. Nem kell irodalomtörténésznek vagy színházi szakember­nek lenni ahhoz, hogy az ember megérezze, ez szo­rult rá leginkább arra, hogy átigazítsák. Katona József kifulladt, mire ide­ért. Az átigazított változat­ban Bánk nem úgy áll előttünk, mint akire csupán záporoznak az események s pusztán annyi a lehető­sége. hogy ezeket lereagál­ja. Itt cselekvő hős. Az a Bánk áll a néző előtt, kit Katona így jellemzett: „Te­nyerére koronák tétettek le”. Árpád és Bor leszár­mazottai állnak szemben. „Bíró köztük csak Magyar- ország lehet.” A király és Bánk. Két hatalmasság és két asszonyát vesztett fér­fi. Bánk királynégyilkos, de nádorként áll, bár a merániak ezúttal mindent megtesznek, hogy nagyasz- szonyukat tisztára mossák. II. Endre, ki a dráma sze­rint sokkal nagyobb ki­rály, mint életében volt, az erőviszonyokat mérlegelve így foglalja össze a történ­teket: „Előbb mintsem magyar hazánk — / előbb esett el eként a királyné” (Katona szövege szerint „előbb esett el méltán”). A fentebb említett több­irányú kötöttség több síkb­an megrajzolt, bonyolult jellemeket tételez fel. Ily- lyés Gyula ebben is hű maradt Katonához. Bibe- rach okos, nem is, Bánk indulatos, de mivel ezt tudja önmagáról, visszafoj­tott és fegyelmezett, Me­linda együgyű, de 1213-ban olyan társadalmi igazságo­kat vág a királynő fejé­hez, hogy Arany Jánosnak nem is tetszett. Az új vál­tozat ugyanígy állítja a szereplőket elénk s csonkí- tatlanul kapjuk azokat a szövegeket is, amelyeket Katona más művekből emel át. Ilyen például Ti­borc panaszának néhány legismertebb sora, de mi­lyen kár lett volna kicsi­nyes okok miatt elveszíte­ni, mikor igazi szépségé­ben épp a Bánk bánban fénylik fel? Egy mű elindult. 1815. július 30-án lépett a Bánk bán irodalmi életünkbe. 161 éve ennek és csaknem azóta küzd irodalomtörté­netünk, színművészetünk teljes megértéséért, meg­értetéséért. Pándi Pál idézett cikké­ben azt kívánta: a várt változat legyen a színháza­ké. Illyés Gyula drama­turgján kívül nagy Bánk bán alakítást nyújtó színé­szekkel is tanácskozott (Bessenyei. Sinkovits), épí­tő viták tüzében alakította ki ezt a változatot, melyet az irodalmi fórumok asz­talára is letett. Ezt a munkát kíséreltem meg ismertetni, s Illyéssel szólván: „Vele nem sérte­ni, . hanem szolgálni akar­tam. Ha nem sikerült, ma­gam tépem el.” Szabad Olga )

Next

/
Oldalképek
Tartalom