Békés Megyei Népújság, 1976. május (31. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-09 / 109. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET A gépész % korábban kelt, mint szokott. Kiment a gépházba és az öreg gépek között végigsétált a gumipadlón. A satupad mellett megállt. Megszokott mozdulattal nyúlt a zsebbe és a súlyos Doxát felakasztotta a kam- pósszegre. Gondolatát magának mondott szó követte. — Utoljára... A fűtő is korábban kelt, mint szokott. Halkan nyitotta ki az ajtót és a simlis sapkáját a szemére húzta. Mindketten egykorúak voltak. Együtt öregedtek a gépekkel. Együtt kaptak munkaruhát, gumicsizmát és viharkabátot. Együtt nyűtt az ember és a gúnya a géppel... Köszönt a fűtő, megállt a satupad mellett, nézte az öreg órát, a súlyos láncot és a kampósszeget. amit a mindennapos mozdulat szinte fényesre koptatott. Arra gondolt, amire a gépész, de mást mondott. — Megjöttek? — Meg... — Hányán? — Négyen... Az éjszaka deret hozott, csípős hideget. Vékony réteggel húzta be az új gépház paláját és a vaskeretű ablakok keskeny párkányát. Azt nézték. A kicsike épületet, a ládákból kicsomagolt gépeket. Fiai lehetnének ezeknek, mégis sokkal több vizet nyomnak ót a töltésen. A négylábú villanyoszlopok is deret fogtak és hasat eresztett vastag drót is. A sor elejét még látták, de a végét elnyelte az erdő, a Nagylapos hajlata, ahol esős időben annyi a víz, mint a tengerben. A gépész szólalt meg. — Egy kart kell lehúzni, és megy a masina... Fafogantyút, gumikesztyűvel... A fűtő nem szólt semmit. Hallgatott. Hiszen tudták ezt mór tegnap is, de eddig még nem szóltak róla semmit. — Talicska szén sem kell neki... — A drótban van az üzemanyag.— A kicsi Jegyőzte a nagyot... A fiatal az öreget... rődött át onnan a gépházba is. A fűtő arra nézett Nem látott semmit, csak a nyitott ajtón átsuhanó hangokat hallotta. Nagyon halkan csak annyit mondott. — Most... Gyufa sercent, pukkant a hegesztőpiszoly lángja és a felerősödött hangja úgy szólt, mint a mérgesített kígyóé. A fűtő újra ismételte a szavakat. — Most... Szúrt a szúróláng, belemart a kazánba, átvágta a falát, lassú kúszással ment körbe-körbe és az idő múlásával szépen guruló karikákra vágja a ka-, zánt. Teherautóra rakják és irány a kemence. — Naponta húsz mázsa szenet evett... De szívesen etettem, szívesen itattam, olajos ronggyal törölget- tem, a vízmutatóüveget lehelgettem... Mennyi vízkövet vertem le róla, kicsi kalapáccsal, hogy ne fájjon... Hányszor mostam ki slaggal, ha iszap rakódott a gyomrába! De hányszor! Jó voltam hozzá, ő is hozzám... Csend. Csak a szúróláng süvít és mind erősebben. Kegyetlenül hangos és kegyetlenül vág a szúróláng... A krákogásra eszméltek. Nem fordultak vissza, háttal fogadták a szerelőt, aki úgy látta, mintha két cö- veket vertek volna le a földbe és nincs, aki elmozdítsa onnan. Űjból kráko- gott és rekedt hanggal közelített az emberekhez. — Jól kipukkadt legn'ap az MTK...! Három dugót beszedni! Még egy ilyen és mehet a csapat tengerit kapálni— Papírt húzott ki a zsebéből és nyújtotta a gépész felé. — A sikta, szakikám, véssétek be majd a könyvbe... Még ha igazi dugók lettek volna, de mind potya volt, állati potya... Az ilyen gólokat még nagyanyám, az öreglány is fogja... Szemből szembe nézett. Letette a siktát és fordult vissza. Magába ejtette el szavait. — Hát igen... A gépész mozdult előbb. Felvette a papírt, lassan kihajtogatta és nyújtotta a fűtőnek. — Diktálhatnád... Fiberlapot helyezett a satupadra, rá a siktaköny- vet és a tentaceruza hegyét lapos reszelőn hegyesre csiszolta. A kazánházból még erősebb hanggal szólt a hegesztő. A fűtő diktált, a gépész írt. — Balogh Lajos, Kuná- gota, 1938... A gépész ismételte, s utána mást mondott. — Akkor esett a franciakulcs az aknába... Bufli Hajdú lebukott érte... A klottgatyában citerált az ina... Nem használt sem a rum, sem a forró tea... Két éjjel az ágyba pisilt— Tovább! — Fekécs Gergely, End- rőd, 1941... Irta a nevet és emlékében felbukkant a régi idő. — Márciusban volt a nagy bélvíz... Nem győzte a két öreg gép, másik öt motoros szivattyú is besegített... A budiig jött a víz, a disznóólát elöntötte... Tovább! — Ökrös Ignác, Vésztő 1936... Ez az esztendő is visz- szahozta az elmúlt perceket. — Soós Pista ebben az évben fagyott meg... A ki- loméferkövön elaludt... A hóban megágyalt, azt hitte, hogy valódi ágy... Reggelre úgy tört, mint a száraz kolbász... Tovább! — Hoffman András. Me- zőberény, 1920— A ceruza megállt a kezében. Felnézett a fiber- lapról, ki az ablakon és a nyújtózkodó határ messzi páráiban megpihent. Halkan szólt. — Együtt megyünk nyugdíjba Hofmannal nyolc év múlva, ha... Mondjad tovább. — Nincs több... írtak volna még tovább is. Esetleg délig, estig, holnapig. De örök időkig nem maradhatnak a satupad mellett. Lépni kelL.. Végig a gépházon, onnan a kazánházba, egészen a szúrószálig, a hangig. A lemetszett karikáig, az udvarig, ahol a kazán darabjai fekszenek egymás he- gyén-hátán, és ahol a levésett csavarok tövében mutatja magát a minium vörösen, mint a megszáradt emberi vér... Onnan is tovább, tovább... A hegesztőpisztoly szólt át hozzájuk. S utána a krákogás és a karbidszaggal együtt bevágódott megint a szerelő. Könyvet tett le a satupadra és vele együtt a szavát. — Átpasszolom ezt a zsebkönyvet— Benne van minden, minden drót, minden csavar, kis frekvencia, nagy frekvencia, istennyila és egyéb marhaságok... Böngésszétek és esténként majd konzultálunk— Mutatta a nyakát és a nyakán kidülledt ütőeret — Ide a rozsdás bökőt, ha nem vizsgáztok le két hónap múlva ötösre... Fordult és ment. Ütköz- ben fütyült. A két ember nézett utána és lassan mosolyt hozott a siető pillanat. Mert úgy érezték, hogy a szerelőnek a fütyülése is rekedtes— Szúróláng Csoór István novellája Battonyai délszláv népdalok Megyen Jána Tprökbecse felől... Megyen Jána Törökbecse felől, Véle szemben három drótoslegény. Szól az első: — Arany nyakéked kell’ Második szól: — Gyűrűd kell dijadról! A harmadik: — A csókod kell, Jána! Szavuk Jána eképp viszonozza: — Inkább leszek hal a Tisza mélyén. Hogy sem három drótos szerelője! Emígyen szól, és a vízbe siklik — Azt üzenem Gyúró fivéremnek, Ne kaszáljon a Tiszának partján, Mert levágja fekete hajamat! Üzenem még kedves testvéremnek, Nehogy igyék Tiszának vizéből, Mert kiissza kéklő szemeimet! Be jó dolog... Be jó dolog korán felserkenni, Hajnal előtt, csalogány ha szólal. Csalogány szól: — Menj a vízre Milka, A vízre menj, avagy a zöld rétre. Rét közepén hideg vizű kút áll, Kút káváján árkus fehér papír, A papíron betűk feketéllnek, Sötét betűk, be nagyon gyászosak: Lányt szeretni, bizony súlyos bűn as, Lányt szeretni, azután elhagyni, Nagyon súlyos az elhagyott átka, ( Leányátok az egekig hallik, Sírásától egész világ görnyed, Ha felsóhajt, levél, fű elhervad! Édesanyám szőnyegei sző... Édesanyám szőnyeget sző, Hiszi, kerül számára vő. Fenyő zöld ága, Tenger kék árja. Anyám, ne sződd a szőnyeget, Nem tartjuk meg mennyegzőmet! Fenyő zöld ága, Tenger kék árja. Ha meg eljő az igazi, Régi szőnyeg is megteszi! Fenyő zöld ága, Tenger kék árja. Hegyek között ékes násznép nyargal Hegyek között ékes násznép nyargal, Hegyek között nyargal énekelve. Hegy szólal meg levélsusogással: — Ékes násznép, mire nyargalásztok? Lovaitok miért fárasztjátok? Kit vinnétek, a lány nem él többéi Grin Igor fordításai Egyetlenünk a maga nemében Elhallgatott. A szó megállt benne és lehet, hogy a gondolat egyfelé vitte őket. Ki az állomásra, ahol majd' lapátolják a vagonból a szenet, vagy mennek a központba portásnak, bicikliőrzőnek, targoncásnak a raktárba, vagy a köztisztasághoz kukát üríteni... Mindketten messzire néztek, olyan messzire, ahová csak a gondolatnak van járható útja. Onnan szólt vissza a gépész. — A régi vasat beolvasztják, új vasat, új gépeket öntenek belőle, a régi emberből nem lehet új embert önteni... Keserűnek érezte a szája ízét, borultnak látta áz időt, felhősnek, mintha csak használt géptörlő rongyok csüngnének alá. A fűtő rázta vissza. — Milyen ember a pesti? — A szerelő? Civilben futballbíró... Rekedt hangú. sűrűn köszörüli a torkát... Senki nem lát bele... Kintről zaj szűrődött át hozzájuk. Nyílt a szomszéd kazánház ajtaja és pillanatok múlva karbidszaggal telt meg a kazánház és szűA címben foglalt szép jelzőt 1840-ben Erdélyi János alkalmazta a Bánk bánra. Drámatörténészeink szerint ez a megállapítás csaknem máig érvényes, sokak szerint csak a Tragédia mérhető hozzá. Emellett szól az is, hogy csupán e két drámánk indított szállóigét útjára. „Nincs a teremtésben vesztes csak én!”, „Ember: küzdj és bízva bízzál!” Sokszor elhangzik: könyvtárnyi irodalma vap. Ez a Bánk bánról szólva százszor is igaz. A XIX. század nagy neveit sorolhatjuk. Maga Katona elemezte művét, de előadás alapján kritikát írt arról Vörösmarty, értekezett róla Széchenyi, tanulmányozta Gyulai Pál, Arany János. Kortársaink hasonlóképp boncolgatják. A legismertebb kutatói: Orosz László. Pándi ^>ál, Sőtér István, Waldapfel József. Sokan kísérelték meg, hogy behatoljanak az ellentmondásos mű belső törvényeibe, titkaiba. Izgalmas feladat ez, mert Katona igazi drámaírói útján első és utolsó állomásként álló Bánk bán olyan remekmű, amely nem eléggé színszerű s ez rendkívül nehéz feladatot ró színpadi megjelenítőire. Sőtér István mégis azt követeli: „minden kor fedezze fel a maga számára”. 1976 nagy lépést tett előre ezen az úton. A Pécsi Nemzeti Színház új kaput nyitott a Bánk bán előtt. Illyés Gyula átigazí- tásában játsszák. E változat az Üj Írás 1976/4. számában olvasható. Terjedelme lényegesen csökkent. A nagy költő alázattal közelíti meg a Legelsőnk-nek nevezett drámát, melyet Czi- mer József, a Pécsi Nemzeti Színház dramaturgja iavaslatai, valamint az Üj írás 1975/11. számában is közölt tanulmánya nyomán igazított át. Nem volt ez meglepetés. Az újságolvasó ember már 1974 novembere óta vár erre. Ekkor jelent meg a Népszabadság vasárnapi mellékletében Pándi Pál „Jegyzetek a Bánk bánról” című eszmefuttatása. Több javaslata volt a dráma korában érthető, de ma már zavaró homályának eloszlatására, többrétű fogalmazása egyértelművé tételére, a dramaturgiai hibák kigyomlálására. Ehhez járultak még a Czimer József drámaelemzéséből eredő kívánalmak. Felvetették például (idézzük zanzásítva): Az első szakasz végén Bánk több olyan szituációt elemez, amelyet még nem ismerhet. Azt a benyomást kelti — ironizál Czimer József —, hogy/ „olvasta a darabot”. A Bánkot alakító színész számára ez a szakasz rendkívül nehéz, akcióképtelen feladatot ad. Számos információt oly helyzetben kap, mely néma reagálásnál többet nem engedélyez számára. A második szakasz is egy, a cselekményt megelőző utalást tartalmaz. Itt esik szó a sokszor idézett, de e részben még be nem következett „bánki sértődésről”. Már Arany János úgy vélte, hogy itt Bánk helyett Katona beszél. S így megy ez tovább. Hibaként említi Pándi Pál, s kihagyásra javasolja Melinda fivéreinek Spanyol- országgal, Bojóthtal kapcsolatos párbeszédét, ezt azonban Orosz László fontosnak tartja. Czimer József a fenti Tiborc-szöveg- ben jóízű iróniát érez, ellenben felsorolja, hogy a negyedik szakasz, mely Melinda szobájában játszódik, hihetetlenül sok szereplőt vonultat fel. Vajon, hogyan jutottak a Nagyúr hitvesének szobájába; elemzi továbbá, hogy azért oly nehéz Bánk alakítói számára az ötödik szakaszt végigjátszani, mivel ott minden mintegy velük, de nélkülük történik. Illyés Gyula átigazított Bánk bánja arra tanú, hogy a költő maga is több ponton egyetért a fent írtakkal. Átigazítása azonban nem érint minden részletet. Nem akart ugyanis másik darabot adni a magyar közönségnek, hanem az átigazított Bánk bánt nyújtotta át. Tiszteletben tartja a versmértéket, a nyelvezetet, a mű cselekményét Katona vonalvezetésével bontakoztatja ki. A szereplők névsora (nem említve Endre néma szereplőként jelenlevő gyermekeit) változatlan. Egyes jelenetek azonban, az összevonások, kihagyások által más helyre kerültek, alakultak. Például. Az eredeti műben az ötödik, Illyés Gyulánál a negyedik szakaszban olvassák fel Ponto di Gruce pártütésre figyelmeztető sorait. így érthetővé válik Gertrudis királyné gőgös, a jelzést cinikusan visszautasító kitörése: „Csak szúnyogok — csak szőtt hálót” (Katonánál „szőnyeget” nekik). Eloszlott a homály Izidora udvarhölgy
