Békés Megyei Népújság, 1976. május (31. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-27 / 124. szám
A falusi értelmiség életmódja Ebben a rövidre szabott írásban a falusi értelmiség életmódját — és általában az életmódot — meghatározó összetevők végtelen sokaságából csak néhányat emelek ki. Azokat, amelyek különösen jelentős szerepet töltenek be az életmód alakulásában. Ilyenek mindenekelőtt a települési és lakás- viszonyok, ideértve bizonyos ellátottsági viszonyokat; az életmód „tartalmát”, „típusát” jelentős mértékben kifejező fogyasztási struktúra; végül a szabadidő-tevékenységek. Ismert tény, hogy a hazai településszerkezeten belül az egyes településformák közötti aránytalanságok számottevőek. Ez a történelmileg kialakult differenciálódás napjainkban is erősen érződik a városi és falusi népesség munkajellegcsoportok szerinti összetételében és életmódjában. Ezt bizonyítják az 1970-es népszámlálási adatok, miszerint az összes aktív kere- 1 sők között Budapesten 10,0; a vidéki városokban 6,9; a falvakban pedig 2,5 százalék volt az értelmiségiek aránya. Amennyiben a falusi településeknek az életet megkönnyítő civilizációs vívmányokkal való ellátottságát vizsgáljuk, megállapítható, hogy — az elmúlt évek viszonylag gyorsabb ütemű fejlődése ellenére — még mindig jelentős hátránnyal kell számolni. A lakásviszonyok A lakás a mindennapi életvitel közvetlen környezeti feltételei között elsőrendű szerepet játszik. A lakás ad teret, lehetőséget és feltételeket az alapvető élettevékenységekhez. Az emberi elet újratermelésének és fenntartásának — evés, pihenés, alvás — adja a közvetlen keretét, az egyén fejlődését segítheti, nehezítheti vagy lehetetlenné teheti. Vizsgálati adatainkból megállapítható, hogy az értelmiségi dolgozók lakásviszonyai falun kedvezőbbek, mint a többi társadalmi rétegé, Amennyiben például a lakásnagyságot nézzük, azt találjuk, hogy a falusi értelmiség 16,6 százaléka egyszobás, 56,1 százaléka kétszobás és 24,3 százaléka három- vagy többszobás lakásban él. .A lakáshelyzet azonban nem ilyen kedvező, ha a komfortosságot is vizsgáljuk. Bár számottevő eltéréseket találunk a különböző települések között, mégis megállapíthatjuk, hogy a falusi értelmiség lakáshelyzete lényegesen kedvezőbb más helyi társadalmi rétegekkel szemben. Ugyanakkor az adatok azt is bizonyítják, hogy a Jakások komfortosságát tekintve hátrányosabb helyzetben vannak, mint a városban élő pályatársaik; hiszen komfortos lakásban csupán 28,6 százalék él. Feltételezhetően ez az arány javult az utóbbi időben. A kedvezőbb helyzet ellenére, azt találjuk, hogy a felvétel időszakában a falusi értelmiségi lakások több mint 30 százalékában nem volt fürdőszoba és löbb mint 50 százalékában WC. Az életmódról sok mindent elárul a háztartások gépesítése is. E kérdés figyelembevétele meglehetősen nagy jelentőségű, miután az össznépesség házimunkára csaknem annyi időt fordít, mint a kereső tevékenységre. A rendkívül időigényes és fárasztó házimunka mellett nagyon nehéz a ..szellemiek” bővített újratermelése, ami pedig minden értelmiségi szakterületen egyre növekvő követelmény. A falusi értelmiség háztartásának gépesítési színvonala magasabb az országos átlagnál, viszont alacsonyabb mint a városi értelmiségé. A magasabb iskolai végzettség, egyéb más tényezőkkel együtt úgynevezett urbánusabb (városiasabb) életforma kialakulását eredményezi: a hagyományosan falusi háztartások átalakultak. Abban •t esetben azonban, amikor az adott feltételek nem teszik lehetővé a hagyományos falusi életforma meghaladását, úgy az iskolai végzettség önmagában nem gyakorol döntő hatást a háztartásokra. Ezt a feltételezést erősíti a termelőszövetkezeti elnökök helyzetével foglal- közó szociológiai vizsgálat is. A termelőszövetkezeti elnökök 12,1 százalékának volt a háztartásában hűtőszekrény, ami messze az országos átlag alatt marad; pedig az elnökök iskolázottsági szintben jelentősen meghaladják az országos átlagot. Feltehető, hogy ebben a kérdésben legnagyobb . hatása a hagyományos falusi életformának van. A falusi háztartások húsellátását a baromfiudvar és a házi sertésvágás biztosítja, mivel a falvakban kereskedelmi forgalomba csak kevés hús kerül. Friss zöldséggel, gyümölccsel, állati termékkel többnyire a háztáji gazdaságok látják el a falusi háztartásokat. A fogyasztási szerkezet alakulása sokat elárul az adott társadalom fejlettségi színvonaláról, a rétegek és csoportok életmódjáról és a közöttük levő eltérésekről. E kérdés vizsgálatánál egyrészt figyelembe kell venni, hogy a társadalom í különböző rétegeiben történél- j mileg kialakult fogyasztási szokások élnek. Ezeknek a változá- \ sa mindig lassú; másrészt, a változás ütemét mindenkor az adott társadalmi feltételek határozzák meg. Ez azt jelenti, hogy a hagyományos falusi fogyasztási szokások — amelyek persze a falu különböző rétegeiben mást és mást jelentettek — a hagyományos falusi struktúrából következtek, és az átalakulás is olyan ütemben megy végbe, amilyen mértékben megteremtődnek egy fejlettebb, igényeset^) fogyasztásnak a feltételei. A fogyasztási szokásokról figyelemre méltó információt kapunk, ha megvizsgáljuk a kiadás szerkezetét. A falusi értelmiség személyes célokra fordított kiadása a következő: élelmiszerre 34. élvezeti cikkekre 7. fogyasztási iparcikkekre 35, szolgáltatásokra 13, azaz személyes fogyasztásra összesen 88 százalékot fordít, építkezésre, ingatlanra és egyéb célokra pedig 12 százalékot. Amint azt láthatjuk, a kiadások között még mindig túlságosan magas arányt foglal el az élelmezés, annak ellenére. hogy a vizsgált réteg kevesebbet költ élelemre mint az országos átlag, viszont többet, mint a szellemi foglalkozásúak általában. Jelentős eltérés található az építkezési kiadásokban, hiszen többet költ átlagban építkezésre a falusi értelmiség, mint a szellemi foglalkozásúak átlaga. A szabad idő Ma nálunk az élettani szükségletek ellátása után fennmaradó mintegy 12 órából 8—10 órát leköt a kötelező pénzkereső munka. Végeredményben az élettani, illetve a társadalmi kötelezettségnek nem alávetett idő, azaz az úgynevezett szabad idő napi 2-3 órára korlátozódik. Már most a kérdés az, hogy a falusi értelmiség mire használja a rendelkezésre álló szabad időt. Az értelmiségi férfiak falun körülbelül 1 órával többet töltenek a kereső és termelő tevékenységgel mint a budapestiek. utazásra viszont majdnem ugyanannyival kevesebbet, így a fennmaradó idő nagyjából kiegyenlítődik. A nőknél fordított tendencia érvényesül, a kereső és termelő tevékenységre fordított időarányok másfél órával csökkennek Budapesttől a falu felé haladva. A megmaradó másfél órát azonban a falusi értelmiségi nők házimunkája emészti föl, bizonyítva, hogy falun egyrészt a szogláltatások hiánya, másrészt a hagyományos étkezési szokások, valamint az urbanizációs elmaradottság megnöveli a második műszakot. Ennek hatása a művelődési tevékenységben is mérhető, hiszen a falusi értelmiségi férfiak több időt fordítanak olvasásra, tanulásra, mint a budapestiek, a nőknél viszont fordított a helyzet, ugyanis átlagban napi fél órával kevesebb időt töltenek olvasással, tanulással, mint a budapesti értelmiségi nők. Külön megvizsgáltuk azt, hogy a falusi értelmiség közül milyen arányban végeznek paraszti munkát. A következő eredményeket kaptuk: a férfiak közül több mint 50 százalék hétköznap és 30 százalék körül a hét vegén rendszeresen végez paraszti munkát, a nőknél pedig hét közben 40 százalék és hét végén 5 százalék. Időfelhasználás szempontjából az azt jelenti, hogy az értelmiségi férfiak falun mindennap — vasárnap is — átlag másfél, a nők körülbelül egy órát töltenek kisüzemi gazdaságukban, tehát szabad . idejüknek mintegy felét. Ezek az adatok azt mutatják, hogy, úgy a férfiaknak, mint a nőknek rendkívül kevés a tényleges szabad ideje és azt a kevés szabad időt is olyan elfoglaltságok kötik le — amelyről nehéz megállapítani, hogy mennyi a kedvtelés, hobbitevékenység, és mennyi a jövedelem-kiegészítést és falusi ellátottság hiányainak pótlását szolgáló munka. Éppen azért sokkal óvatosabban kell bánni az olyan kijelentésekkel, ami gyakran elhangzik az igénytelen életmódot folytató úgynevezett sertéshizlaló falusi tanítóról. a baromfit nevelő falusi orvosról stb. Hiszen gyakori az az eset, hogy tulajdonképpen a falusi körülmények között a választás lehetősége szűkös. Vagyis, ha friss húst akar enni, jószágot kell nevelnie, ha friss zöldséget, gyümölcsöt akar, akkor kénytelen kertészkedni, függetlenül attól, hogy tetszik az neki vagy sem. Mindezeknek és ezenkívül még számtalan tényezőnek az együttese alakítja a falusi értelmiség életmódját, amelyről persze meg lehet állapítani, hogy még távol áll a kívánatostól, sőt sok esetben a városi pályatársakétól is. de ehhez mindjárt hozzá kell tenni, hogy a körülmények is, amelyek határt szabnak és keretet biztosítanak az életmód ilyen vagy olyan irányú fejlődésének. A körülmények folyamatos és összehangolt változása és változtatása pedig politikánk állandó feladata. Móra László MSZMP KB Társadalomtudományi Intézet Másodszor nyert Kiváló Társulás címet a mezőkovácsházi építőipari TÖYÁLL a ««Viállata rmin ka versenv- sée. emelkedett a dolgozók szak A szocialista munkaversenyben második alkalommal nyerte el a Kiváló Szövetkezeti Társulás címet a Mezőkováesházi járás Termelőszövetkezeteinek önálló Közös Építési Vállalkozása. A napokban rendezték meg az avatóünnepséget Mezőkovács- házán, melyen részt vett Púja Frigyes, az MSZMP KB tagja, hazánk külügyminisztere, Nagy Jenő, az MSZMP Békés megyei bizottságának titkára, Grestyák Gizella, a párt mezőkovácsházi járási bizottságának titkára, Horváth Pál, a Dél-Békés megyei Tsz-ek Területi Szövetségének titkára, valamint Mezőlco- vácsháza és a mezőkovácsházi járás intézményeinek több vezetője. A közös vállalkozás dolgozóit és a meghívott vendégeket Ko- csor Sándor, az igazgató tanács elnöke köszöntötte. Az ünnepi beszédet Hupuczi Ferenc, a közös vállalkozás*igaz- gatója mondta, összegezte dolgozótársai 1971—75 között végzett munkáját. hangsúlyozta, hogy 1975 a' közös vállalkozás életében a legeredményesebb esztendőnek számít. Az alapító tőke megsokszorozódott, ma már 35—36 millió forintos közös vagyonnal rendelkeznek. Sokat tettek a szocialista brigádmozgalom erősítéséért is. Öt évvel ezelőtt négy szocialista brigád versenyzett a megtisztelő címért, 1975-ben már 11 munkáskollektíva dolgozott a hármas célkitűzés valóra váltásáért. Javultak a mun'-akörülmények, a szociális ellátás, a műszaki színvonal, a technikai felkészültség, emelkedett a dolgozók szaktudása és általános műveltsége. Az egykori négy-öt elemis segédmunkások közül már 48-an fejezték be tanulmányaikat a középiskolában. Még nyolcán tanulnak, készülnek az érettségire, 12-en pedig az általános iskolai tanulmányaikat fejezik be. A sok elfoglaltság mellett jutott ideje a közös vállalkozás munkáskollektívájának társadalmi munkára. Beneveztek az „Egy nap Vietnamért” mozgalomba, részt vettek a battonyai Béke-park telepítésében, néhány óvoda felújításában. Medgyes- egyházán egy veterán kommunista házát újították fel társadalmi munkában. A Kiváló Szövetkezeti Társulás cím tehát jó helyre került — állapította meg Nagy Jenő, amikor Hupuczi Ferencnek átadta a jól végzett munkáért járó TOT-, illetve MÉM miniszteri aláírással ellátott oklevelet. Horváth Pál a tsz-szövetség serlegét adta át, majd Oszlár X>ajos, Fülöp Mária és Almási István a Mező- gazdaság Kiváló Dolgozója jelvényt, Lippai István pedig a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter Dicsérő Oklevelét vette át a megyei bizottság titkárától. öten Kiváló Dolgozó jelvényt kaptak, majd Ilin György, a Béke Szocialista Brigád vezetője a szocialista brigádok megbízásából bejelentette, hogy az V. ötéves terv célkitűzéseinek megvalósításáért csatlakoznak az orosházi Űj Élet Tsz munkaver- seny-felhívásához. D. K. HANGSZÓRÓ Lenin klasszikussá vált megállapítása szerint „a lét határozza meg a tudatot”. A mindennapi szóhasználatban ezt úgy is mondhatjuk, hogy az életkörülményektől függ az életmódunk, az anyagi javak mennyiségétől a szellemi kincsek összességé. Természetesen az anyagi és a szellemi javak egymásra dialektikus kölcsönhatással vannak, s időnként megbomlik az egyensúly a két oldal között. A szocializmus építésének jelenlegi szakaszában azt tapasztaljuk, hogy a tudat fejlődése alaposan lemaradt az anyagi haladás mögött. Városi lakótelepeinken nehezen alakulnak ki a szocialista emberekhez méltó közösségek. A termelésben a legszorosabb együttműködésre van szükség, az egyéni életekben viszont egyre inkább bezárkózottabbak, önmagukért valók lesznek az emberek. A magyar falu is csak Szövetkezetünk felvételre keres hegesztő, lakatos, öntő -1 szakmunkásokat. Betanított dolgozókat öntöde és lakatos . Segédmunkásokat térüzembe és műhelybe. Férfi és női takarító dolgozókat. Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet: Gyula. Dobozi út, Vasipari Szövetkezet. Regale külső képében kezd hasonlítani a szocialista normákhoz, az erkölcsök, a szokások, az életmód még messze elmaradnak a mai kor követelményeitől. A megváltozott világban levő felemás helyzet bőségesen termi a drámai konfliktusokat. Mesterházi Lajos legújabb hangjátéka is abba a mai magyar faluba kalauzol, ahol szépen sorjáznak a sátortetős házak, a garázsban autó pöffeszkedik, de az emberi szokásokat hétökrös szekérrel se lehet kimozdítani az évszázados kátyúból. A Rádiószínház legutóbbi bemutatóján a tisztesség és a jóság mai normáit kutatta Mesterházi Lajos hangjátéka. A regale. a királyi jövedelem legújabb eltorzulása, az a tisztességtelen haszon, amelyet a különböző hivatali hatalmakkal visszaélők elkövetnek. Persze a tisztesség is relatívnak látszik, hiszen a hangjáték Simon Emilje is szentül hiszi, hogy mindenkinek jót cselekszik akkor, amikor elfogadja a borravalókat, a megvendégeléseket. A mai valóság eleven gondjait tükrözi Mesterházi Lajos hang játéka. Hétköznapjaink feszültsége sűrűsödik a drámai mondatok mélyén, a mindennapi élet, a közélet konfliktusa bontakozik ki a hallgatók előtt. Lelkünk mélyén érezzük, hogy nincs igaza annak a mérnöknek, aki a tanácsi munkát egyfajta szolgáltatásnak tekinti. Olyan tevékenységnek, amelyért borravalót is el lehet fogadni (hiszen — szerinte1 — még a fizetését is úgy kalkulálják, hogy ahhoz a hálapénzeket is hozzá kell számolni). Tudjuk, nem lehet igazuk az efféle szerencse lo vagokn ak, mégis fáj. hogy milyen okosan, a valóságot hűen idézve tudnak érvelni. És a hallgatásban kialakuló döbbenet azt jelzi, hogy a hangjáték elérte művészi célját: az író hősei helyett mi magunk próbálunk változtatni életünkön, gondolkodásunkon. (Andódy)
