Békés Megyei Népújság, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-11 / 60. szám

A kunagotai agrármérnök házaspár Fiatalok a mezőgazdaságban — Károlyi Lászlót keresem — szólítom meg a kunágotai Ber­csényi Tsz központjában az egyik idős tsz-tagot. Néhány pillanatig gondolkodik, majd így szól: — Ja, a szakállast? Az imént még itt láttam a folyosón. Talán bent van valamelyik irodában. A Károlyi házaspár négy éve Gödöllőn, az agrártudományi egyetemen szerzett általános mezőgazdasági mérnöki diplo­mát. Két esztendőt szülőváro­sukban, Orosházán, az állami gazdaságban dolgoztak. Bizonyítani akartak... A kunágotai Bercsényi Tsz évek óta szakemberhiánnyal küszködött. Hívták őket, s rö­vid habozás után jöttek. Hogy mi vonzotta őket. A pénz? A bizonyítási vágy? Erről be­szélgettünk Károlyi Lászlóval és feleségével. — A „bizonyítás lehetőségét kerestem — szólal meg a fiatal­ember. — Itt nagyobb a terünk szak­mánk gyakorlására, lakást kap­tunk és anyagilag sem jártunk rosszabbul — folytatja Károlyi- né, vagy ahogy a szövetkezetben nevezik: Katinka. A termelőszövetkezet tavaly a háztájival együtt 2500 hektáron termesztett cukorrépát, a KITE- rendszerben. E terület szakmai irányítását Károlyi Lászlóra bíz­ta a szövetkezet Vezetősége. — A feladat megtisztelő volt, a gondok viszont hamar jelent­keztek. Az emberek előtt, az életben kellett vizsgáznom, s ez nehezebb volt bármely állam­vizsgánál. — Én kedvezőbb helyzetben voltam — szól a fiatalasszony. — A baromfitenyésztésben dol­gozó 37 lánnyal, asszonnyal ha­mar közös nevezőre jutottunk. Az első hetekben mégis 37 kí­váncsi szempár figyelte titokban minden mozdulatomat. A termelőszövetkezet hektá­ronkénti kukoricatermése az el­múlt években átlagosan 57-58 ; mázsa volt. Tavaly viszont 70,8 I mázsás termést takarítottak be. I A baromfiágazat is eredménye-1 sen gazdálkodott, tavaly 110 szá­zalékra teljesítette bevételi ter­vét. Merészen, szakszerűen — Mi a siker titka? — fordu­lok a fiatalemberhez. — A fajtakísérletek alapján a legmegfelelőbb kukoricavető­magot választottuk ki. A ter­mesztési technológiát átszervez­tük, a gépi technikát fejlesztet­tük. Növeltük a kukorica tőszá­mát, javult a vetés minősége. A korábbi évekhez képest több vegyszert és műtrágyát használ­tunk fel, s tavaly első ízben re­pülőgépes levéltrágyázást vé­geztünk. A betakarítást pedig a szárítók kapacitásához progra­moztuk — sorolja. — Az érdem a növénytermesztőké és a trak­torosoké. A gépműhelyben szétszedett erő- és munkagépek, szorgalmas szerelők. Közöttük dolgozik Pó- csik Gergely, aki 15 éve tagja a szövetkezetnek. — Mint szakember megállja a helyét — vélekedik az agronó- musról. — Fiatalos lendületének, szaktudásának és merészségének sokban köszönhető á jó termés­átlag. — Iparkodó ember, a munká­ban lelkiismeretes — jellemzi Sallai József traktoros. — Mint főnök elég annyi, amit közöt­tünk van, nekünk ne udvaroljon, intézze, szervezze a munkák menetét, ez a feladata. A fiatalasszonyé a szó: — Az állattenyésztésünkben a baromfiágazat rendelkezik a legmegfelelőbb feltételekkel, s ezt kihasználtuk. Az egy tojásra jutó önköltséget csökkentettük, az árubaromfit célszerűbben ta- karmányoztuk, így mintegy 162 ezer pecsenyecsirkét értékesítet­tünk. Sajnos, még mindig ma­gas, 26,70 forint egy kilogramm baromfihús előállítása. Ami je­lentős: a korábbi 7.7 százalékos elhullást 3,1 százalékra csökken­tettük. — Állandó az elfoglaltságom, hiszen három telep munkáját irányítom. Mire valamennyit körbejárom, 20—22 kilométert kocsikázom. És ezt az utat Tánccsizmák az úttörőknek A Megyei Művelődési Köz-1 pont, a békéscsabai 11. sz. isko­la és a BOV kultúrotthona már- | cius 14-én, vasárnap este hét órakor folklór-estet rendez a ba- ! romfiipari vállalat kultúr'názá- ban. A közös rendezvényen a ki­váló címmel négyszeresen ki- í tüntetett Balassi néptánc együt­tes ad műsort. Az előadás bevé­telét a művelődési központ er- zsébethelyi, 11. sz. iskolában működő úttörő-tánccsoportjának segítésére forditiálj: csizmákat vásárolnak, bővítik a ruhatárat. mindennap, minden műszaknál legalább egyszer megteszem. Ha a Barnevál szállít, éjszaka is kint vagyok. Könrtyebbséget csupán az jelent, hogy az ál­lattenyésztésben dolgozók egy helyen vannak — mondja Ká­rolyi László. Révbe jutottunk A sártenger ' közepén épült négy baromfiház egyikében 5200 törzsbaromfit gondoz An­tal Jánosné, Sipos Jánosné és Zsámboki Julianna. Tojásválo­gatás közben beszélgetünk. — Az első időszakban nehe­zen barátkoztunk, nem ismer­tük. Később oldódott a hangu­lat. Emberséges, de ugyanak­kor megköveteli a munkát, fe­gyelmet — mondja Antalné. — Gyökeret eresztettek? — kérdezem most már a kétszo­bás, összkomfortos lakásban. — Révbe jutottunk — sum­mázza az asszony. Zengő Zoltán a tsz párttitká­ra a következőket mondja: — Gazdaságunk alapoz a fiatalokra. Munkájukhoz, he­lyes elképzeléseik megvalósítá­sához teret adunk. A lehetősé­gekkel helyesen élnek, ezt gaz­dasági eredmények is igazol­ják. A gépesítés, a szakosodás, az iparszerű termelés a korszerű mezőgazdaság feltétele. Az idő­sebbek még földcentrikusak voltak, a fiatalok a technika felé fordulnak. A jobbat, a korszerűbbet nemcsak elfogad­ják, hanem igénylik is. És per­sze a bizonyítás lehetőségét, a feladatot is. Szekeres András 1 tárgyalóteremből Víkendházakat fosztogattak A közelmúltban hozott ítéle­tet a Gyulai Járásbíróság a bé- késszentandrási vikendházak fosztogatóinak ügyében. A vád­lottak padjára került három fiatalkorú és egy felnötlkorű, a 27 éves Mrna Balázs. Vala­mennyien békésszentandrási lakosok. Közülük a 19 éves Sinka Imre ellen már korábban lopás vétsége miatt folyt eljá­rás. Fiatat korára való tekin­tettel figyelmeztetésben része­sítették. Az „enyhe büntetés­nek” azonban nem volt vissza­tartó hatása. A múlt év októberében és novemberében társaival a bé­késszentandrási víkendtelepen garázdálkodott. Egymás után törték fel a víkendházakat, a horgásztanyákat, s értékes hor­gászfelszereléseket tulajdoní­tottak el. A bíróság a tárgyalás során arra is magyarázatot ke­resett, hogy mi késztette a négy fiatalt a bűnözésre. A környezettanulmány szerint a fiatalok rendezett anyagi kö­rülmények között éltek. Vala­mennyiüknek állandó munka­helye volt. Szüleik becsületes, tisztességes emberek. Gyerme-, keik ellenőrzését viszont elha­nyagolták. Így kerülhetett ar­ra sor, hogy esténként lemara­doztak, együtt csavarogtak, s értelmesebb elfoglaltság híján bűncselekményt követtek el. A járásbíróság többrendbeli, társtettesként jogtalan behato­lás útján elkövetett lopás miatt halmazati büntetésként Sinka Imrét öt hónap. Fábián Zoltánt Öt hónap, Lászlófi Bélát pedig hat hónap szabadságvesztésre ítélte, amit a fiatalkorúak fog­házában kell letölteniük. A büntetés végrehajtását egy évi próbaidőre felfüggesztette a bí­róság. Mrna Balázst tíz száza­lékos bércsökkentés mellett hét hónap javitónevelő mun­kára ítélte. Az ítélef jogerős. — dl í-Italában nem te- hinthető erény­nek, ha va- lakviek a gépkocsi­ja benzinhiány miatt „fekszik le” az úton. A benzinkutak ma már nincsenek olyan messze egymástól, hegy ne lehetne idő­ben feltölteni a tar­tályt. De van olyan hely is, ahol a ben­zinkutas éppen szüne­tet tart akkor, amikor kellene az üzem­anyag. így történt, hogy X. Vésztőn megunva a várakozást. elindult Békésre Talán eljut odáig — gondolta. Té­vedett, Az országúton, még jóval a város előtt elfogyott a ben­zin, s a gépkocsi, mint a makrancos ló, to­vább egy tapodtat sem tett. Mit lehet olyankor csinálni, ha sem a pálca, sem a. sarkan­tyú mm használ? Nemsokára gépkocsi közeledett, amelyet X. megállított és a veze­tőtől — hivatkozva a rossz „szemmér féké­re” — egy liter ben­zint kért. Ném kapott. A bennülőknek sietős volt az útja. A mdso- áilc kísérlet sem sike­rült. A harmadik már igen. Az AT 16—55 rendszámú mikrobusz vezetője minden te­ketória nélkül azon­nal segített. X. megkérdezte: — Mennyit fizetek? — Semmit kérem — hangzott a válasz. — No. dehát... — akarta folytatni X., aki szorult helyzeté­ben akár ötszörös árat is szívesen fize­tett volna, de a mik­robusz vezetője köz­beszólt: — Erről kérem ne is beszéljünk. Mi. au­tósok sokszor kerül­hetünk ilyen, vagy még rosszabb helyzet­be. Nemcsak köteles­ségünk, hanem érde­künk is, hogy segít­sünk egymáson. Ter­mészetesen fizetség nélkül Csak így tisz­tességes a dolog. — or Fizeit ség nélkül TÁNCHÁZ I! Ez a vasárnap délutáni kép merőben más, mint a szokásos. Nyoma sincs a dobhártyaszagga­tó fém-zenének a békéscsabai if­júsági ház nagytermében. Táncház van. Először a me­gyében. Farmernadrágos fiatalok alkotnak kört, legalább nyolcva. nan vannak. Középen Mlinár. Pál, a Balassi együttes asszisz­tense magyaráz: „Három kis futást csinálunk mindenki saját szájíze szerint, szabadon. Aztán összefűzzük a motívumokat.” Ez az ugrós tánc lényege. Aztán a sarokban rázendít a Regős együt­tes. Szól a nóta, jár a láb. Min­denki járja, a legfiatalabb Born Gergely, még nincs tíz eszten­dős. A legidősebb? Ilyen nincs. Szünet, majd filmvetítés kö­vetkezik. Kalárisos sárközi me­nyecskék táncolnak a vásznon. — Így kell ezt valahogy — jegy­zi meg egy hang a sötétben. Vadasi Tibor, a Népművelési Intézet előadója minden táncház bölcsőjénél jelen van, ő mondja, j — A néptánc nem csupán szín­padművészet, hjinem közhaszná­latú szórakozási forrna. Iskolán kívüli népművelés, nemzeti tánc- kultúránk ápolása. A táncház mindenütt táncegyüttesre épül, innen nőheti ki magát és lehet népszerű azok körében, akik ed- j dig soha sem táncoltak, teszem j azt sárközi ugróst. Most mindenki a zenekar kö-! ré húzza székét, daltanulás kö­vetkezik (felső képünk). Előbb í csak néhányan énekelnek a ze­nészekkel, majd mind többen kapcsolódnak be: „Mikor jötteija a. megyébe, nem volt nekem senkim / A hátamon volt egy bugyor, abba se volt semmi / Dehát most már jól megy dol­gom, nem parancsol senki / Mi­kor mondják Jankó mars ki, né­kem ld kell menni.” Újra tánctanulás. A széki tánc­renddel ismerkednek a húszon inneniek és. húszon túliak. Min­denki jól érzi magát. Lám, nem­csak disc-jockey-program léte­zik, nemcsak egyedül ez üdvö­zítő ... Sebő Ferenc, az ismert nép­zenész így vélekedik a táncház­ról: — Jó szórakozási forma, de nem varázsszó. Akkor lehet csi­nálni, ha megvannak a feltéte­lei. Az első a zene, nagyon fon­tos. Másodszor a tánc, az is na­gyon fontos. Harmadszor szerve­ző. Rettenetesen fontos! Ügy hisszük, Békéscsabán is adott mindhárom „kellék”. A megyei művelődési központ ha­vonta egyszer rendez táncházat, ahol a Regős zenekar játszik (már verbuválódik a helyi együt­tes is), szerdánként pedig pró­banapot tartanak. Későbbre ter­vezik a népi énekesek és más előadók meghívását, itteni ere­detű táncok tanítását. Ennyit, kedvcsinálónak. (fábián) A sárközi ugrós, az első leláttál. (Bodis Miklós (elvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom