Békés Megyei Népújság, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-03 / 53. szám

Magyar—szovjet mezőgépipari együttműködés A magyar mezőgazdaságban alkalmazott gépek, berendezések több mint fele importból szár­mazik, közöttük meghatározó szerepe van a szovjet típusok­nak. A két ország mezőgépipari együttműködésének 27 éves múltja van. A Szovjetunió már a 40-es évek végén több gépter­vet és gyártási dokumentációt adott át Magyarországnak, egye­bek között a DT—413 lánctal­pas traktorét, amely ugyanolyan „alapgép” lett hazánkban, mint például a szovjet dokumentáció alapján gyártott SZJS—1,8 von­tatott szecskázó. A nagyüzemek gépesítésénél azóta is felmérhetetlen segítsé­get jelentenek a szovjet gépek. A több mint 14 ezres kombájn­park döntőhányada SZK típusú gép, s a traktorállomány két­harmada származik a baráti or­szágból. A kapcsolatok gyors ütemű fejlődésére jellemző, hogy az 1950—58 közötti idő­szakban évente átlagosan szállí­tott 1700 mezőgazdasági géppel és 150 traktorral szemben, 1959 —73 között már évente 6000 gép és több mint 4000 traktor érkezett. I960 és 1973 között összesen 62 ezer erőgépet és 92 ezer mezőgazdasági munkagépet hozott be a magyar külkereske­Kendelcí a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági szövetkezetek szakember-ellátásának támogatásáról A Magyar Közlöny 14. számá­ban megjelent a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter ren­deleté a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági szövetkezetek szakember-ellátásának támoga­tásáról. A rendelet az ilyen tsz- ek fejlesztésére hozott korábbi kormányhatározatnak megfele­lően támogatást biztosít azok­nak a közös gazdaságoknak, amelyek termelési és gazdálko­dási színvonaluk javítása érde­kében üzemfejlesztési terv ké­szítését vállalják. Ennek a fej­lesztési tervnek végrehajtásához szükséges szakemberek munká­ba állításához, letelepedéséhez pénzügyi és egyéb támogatást biztosít a rendelet. A fejlesztési terv végrehajtását vállaló szak­emberek — a támogatás révén — megfelelő személyi jövedel­met érhetnek el a kedvezőtlen adottságú tsz-ekben is. További segítség számukra, hogy támo­gatják lakáshoz jutásukat és egyéb kedvezményekben is ré­szesülnek (továbbtanulás, gép- k9csivásárlás stb.) A rendelettől azt várják, hogy elősegíti olyan üzemfejlesztési tervek kidolgozását és végrehaj­tását, amelyek — főként az op­timális üzemi szerkezet kiala­kításával — jövedelmezővé te­szik a kedvezőtlen adottságú tsz-ek gazdálkodását. (MTI) delem a Szovjetunióból. 1974- ben és 1975-ben a szovjet gép­import tovább nőtt, csak kom­bájnból 1600—1800-at hoztunk be. A kapcsolatok magasabb szintjét alapozta meg az 1971- ben megkötött egyezmény, amely szerint a szovjet partner a különféle traktorok, gabona- és rizskombájnok, szántóföldi és kertészeti gépek, valamint a magtisztító berendezések gyár­tására szakosodott, a magyar üzemek pedig magcsávázókat, továbbá traktor légfékberende­zéseket, kompresszorokat és sze­relvényeket szállítanak a baráti országba. Az egyezmény kereté­ben a magyar üzemek jelentős ipari vállalkozásokat valósítot­tak meg. Nagy sorozatban gyártják a korszerű kukoricabe­takarító adaptert, amelyet a szovjet kombájnokra szerelnek fel. A két ország szakemberei az igényeket messzemenően kielé­gítő speciális kukoricabetakarító kombájn kialakításán is fára­doznak és a gyártásnál együtt­működést terveznek. A kétol­dalú kapcsolatok egyik magyar célgépe, a Budapesti Mezőgaz­dasági Gépgyárban előállított Mobitox-Szuper a Szovjetunió­ban lett alapgépe a termelés­nek. Az V. ötéves terv időszakában tovább bővül az együttműkö­dés: a Szovjetunió több mint 40-féle traktor, illetve mezőgép- ipari termék, a magyar mező­gépipar pedig 15—16-féle gép és berendezés szakosított gyár­tását vállalta. (MTI) „Talajjavítással többet, jobban, a mezőgazdaságért" „Amikor 1767-ben erre a vidékre kerültem ... itt végeztem első talajjavitá- si kísérleteimet; a „székes” földet homokos márgával kevertem.” A fenti idézet Tessedik Sá­mueltől származik. Magyaror­szágon több mint 200 évvel ez­előtt kezdődött az ő munkás­sága nyomán a savanyú szikes és homokos talajok javítása. Ezeket a munkálatokat hosszú ideig kézzel csinálták. A nagy­arányú gépesítés azonban lehe­tővé tette, hogy hazánkban évente 50—60 ezer hektár rossz talajt javítsanak meg. Ebben nem kis szerep jut a Szarvason székelő 'Tiszántúli Talajjavító és Talajvédelmi Vállalatnak, amely hét megyében folytat meliorációs munkát. Eredmények és gondok Kíváncsiak voltunk: a Kiváló Vállalat megtisztelő címet négy­szer elnyert kollektívának ho­gyan sikerül nap mint nap helytállni becsülettel a munká­ban? Milyen erőfeszítéseket tesz a vállalat vezetősége azért hogy a 60—80 munkahelyen — gyakran igen kedvezőtlen kö­rülmények között — dolgozók ne érezzék magukat elszigetel­ve. Kétségtelen, a tervteljesítés kritériumai közé tartozik a ma­gasfokú gépesítés és> a szakis­meret. A szubjektív feltételek megteremtése szintén kihat a Az idén végez a négyezredik Magyar ösztöndíjasok a Szovjetunió egyetemein Az 1976—77-es tanévre 250 szovjetunióbeli ösztöndíjat hir­detett meg az Oktatási Minisz­térium: a januári szakmai fel­vételi vizsgákon kétszer annyi­an szerepeltek eredményesen. Az elkövetkező hetekben értesí­ti a minisztérium a sikeresen vizsgázott fiatalokat a második, áprilisi felvételi beszélgetések pontos idejéről. Április 5—14 között tehát eldől, hogy ki ta­nulhat tovább szeptembertől a Szovjetunió egyetemein, főisko­láin, ilietve, hogy ki nyer elő­felvételi a következő tanévre. Örvendetes, hogy az utóbbi években a megfeleltek mintegy 40 százaléka fizikai dolgozók gyermeke volt, a januári szak­mai vizsgák alapján várható, hogy ez az arány az idén né­mileg tovább emelkedik. A külföldi egyetemi ösztöndí­jaknak hazánkban több mint két és fél évtizedes hagyomá­nyai vannak. Az első, még csu­pán 25 ösztöndíjas 1948-ban kezdte meg tanulmányait a Szovjetunióban. Évente az eu­rópai szocialista országokban ta­nuló ösztöndíjasoknak mintegy kétharmada a két ország közötti kulturális egyezmény alapján a Szovjetunióban folytatja tanul­Gépipari tudományos egyesületi tagok kitüntetése A napokban tartotta Buda­pesten az Építők Dózsa György úti székházában küldöttközgyű­lését a Gépipari Tudományos Egyesület. Megyénkből tizenkét jogi tagvállalat ^cépviselői, és hat egyesület küldötte vett részt a kétnapos tanácskozáson. Az értekezleten felszólalt Bakó Ig­nác és Benkő Pál békéscsabai küldött, A tisztújító közgyűlés befejeztével kiváló társadalmi aktíváknak adtak át kitünteté­seket. Megyénk GTE-tagjai kö­zül Gyulavári Pál, a GTE me­gyei volt elnöke, Baki Imre, a szervezési bizottság elnöke, va­lamint Benkő Pál, az üzemfenn­tartási szakosztály titkára egye­sületi érmet vett át. Miklya László, a technológiai szakosztály elnöke, a Gépipar Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta, Szabó Mihály, az üzem- fenntartási szakosztály vezetője a KGM miniszter elismerő ok­levelét. Az elismerések bizo­nyítják, hogy a GTE megyei szervezetének tevékenysége nagyban hozzájárul a tudomá­nyos munka terjesztéséhez, fej­lesztéséhez. mányait. Az idén szerzi meg a négy ezredik magyar fiatal ma­gás fokú szakképzettségét a Szovj etünióban. Kevés olyan középiskola van az országban, amelynek volt nö­vendékei ne tanulnának szovjet egyetemen, vagy ne szereztek volna ott diplomát. A Szovjet­unióban végzett szakemberek társadalmi és kulturális életünk jelesei, nagyüzemeink, tudomá­nyos kutató- és tervezőintézete­ink legjobbjai kö2ött vannak, mintegy negyedrészük magas vezető beosztásban gyümölcsöz- teti tudását. Az Oktatási Mi­nisztérium felmérése szerint ma mintegy 25 százalékuk a doktori cím, vagy más tudományos fo­kozat birtokosa. Jelenleg a Szovjetunió 14 vá­rosában összesen 58 felsőoktatá­si intézményben, 131 különböző szakon több mint 1100 magyar ösztöndíjas tanul, ezen belül mintegy félezer fiatal 27 moszk­vai egyetem hallgatója. Több száz magyar hallgatója van a leningrádi és a kijevi egyete­meknek, de tanul magyar ösz­töndíjas Asztrahányban, Baku­ban, Harkovban, Kalinyingrád- ban, Krasznodarbah, Lvovban, Minszkben és Ogyesszában is. A legtöbben különböző speciális műszaki, valamint mérnök-köz­gazdász stúdiumokat hallgatnak. Számos olyan szakmát sajátíta­nak el fiataljaink a Szovjetuni­óban. amelyekben a viszonylag mérsékelt hazai szakemberszük­séglet miatt egyetemeinken nem folyik képzés. Polgári légiköz­lekedési szakembereink például Kijevben, higiénikus orvosaink Leningrádban végeznek, de a Szovjetunióban sajátítják el szakismereteiket a gépi adatfel­dolgozás, az erőművek — az épülő paksi atomerőmű —, a speciális orvosi műszergyártás, a textil- és bőripar, valamint egyes ioarágak komplex gépesí­tési-automatizálási szakemberei. A Szovjetunióban szerzett pél­dául diplomát — öt évvel ez­előtt — az első magyar fotoké- mikus. (MTI) \ dolgozók jó közérzetére és ezen keresztül munkájukra. Nem le­het közömbös, milyen a szem­lélet a városoktól, falvaktól tá­voleső, „isten háta mögötti” munkahelyeken. Vegyük sorra, mik azok a ked­vezőtlen tényezők, amelyek nem kis gondot okoznak a vállalat vezetőségének és a szabadban dolgozó munkásoknak. Mező- gazdaságról lévén szó, első he­lyen szerepel a rossz időjárás; az ár- és a belvíz. Súlyosbítja a helyzetet az alkatrészhiány, a beruházások korlátozása, a hi­telcsökkentés és nem utolsósor­ban az anyag- és energiahordo­zók árának emelkedése. E prob­lémák áthidalására a vállalat szakemberei munkaszervezési programot dolgoztak ki. Opera­tív intézkedésekkel sikerült el­érni, hogy a meliorációs mun­kákat időben és jó minőségben fejezzék be. A munka- és üzem- szervezés, a 600—700 üzemmel létesített széles körű partneri kapcsolat kialakítása révén- je­lentős termelési értéknöveke­dést ért el a vállalat. A negye­dik ötéves tervben előirányzott egy dolgozóra jutó évi termelési érték 142 ezer 976 forintról 188 ezer 551 forintra nőtt. örvende­tes, hogy a fentebb felsorolt problémák ellenére is stabil ala­pokon áll a vállalat pénzügyi helyzete. Az anyagi és erkölcsi megbe­csülést kollektív szerződés biz­tosítja. Az átlagbér-növekedést 17 százalékban határozták meg. a tényleges csaknem 28 százalék volt. Még jelentősebb a növe­kedés a személyi jövedelmek alakulását illetően: a tervezett 18 százalék helyett 33,5 száza­lékra emelkedett. A vállalat ed­dig minden évben progresszív nyereségrészesedést fizetett. , Szociális és kulturális helyzet A dolgozók szociális, kulturá­lis és munkásellátási helyzeté­nek javítására 8,7 millió forin­tot fordítottak. A munkások je­lentős támogatást kapnak lakás- építkezéshez. A nagycsaládosok­nak és az árvízkárosultaknak a Vállalat vissza nem térítendő pénzt ad. A fiatalok ís részesed­nek a lakásépítési kölcsönből. A vállalat saját autóbuszaival vi­szi rendszeres kirándulásokra és országjáró túrákra dolgozóit Kül- és belföldi üdüléseken 150- en vettek részt. Növelték a gyermekintézmények számát é» bővítettek a meglévőket. Pályázatok, versenyek Egy közhelyszerű megállapí­tást kell tennünk: a pénz még nem minden. A vállalat nagy erőfeszítéseket tesz a szociális- kulturális helyzet javítására. Az üzemórák növekedésével pár­huzamosan csökkent a túlórák száma, A szabad idő kulturált eltöltésére rádiókat, televíziós készülékeket, könyvet biztosíta- tanak a szétszórt munkahelye­ken dolgozóknak. Korszerűsítet­tek 24 lakókocsit, teljesen fel­újítottak 49-et. Korszerű étel­hordó edények, vízszállító ko­csik mellett, 17 áramfejlesztő berendezés áll rendelkezésre. Következetesen végrehajtják a nőpolitikái határozatot és az Ifjúsági Törvény előírásait. Há­rom ifjúsági klubot létesítettek. A rendszeres szakmai tovább­képzések mellett — ez éven­ként 50—60 dolgozót érint — brigádvetélkedőket is rendez­nek. A legjobbak elnyerik a Kiváló Ifjú Mérnök—Technikus —Közgazdász—Munkás és Szak­munkás címet. Az Alkotó Ifjú­ság pályázaton legeredménye­sebben szereplő fiatalok között 6000 forint jutalmat osztottak szét. Ebben az évben indult a Dol­gozz hibátlanul munkarend­szer. Újítást 43 dolgozó nyújtott be. A Kiváló Dolgozó kitünte­tést 532-en kapták meg. A szocialista brigádok azonkí­vül, hogy részt vesznek szinte valamennyi politikai és társa­dalmi rendezvényen, szellemi vetélkedőket, író-olvasó találko­zókat szerveznek. Sikeresnek ígérkezik az Egy brigád — két könyv akció. A felajánlott 5610 óra helyett 6500 óra társadalmi munkát teljesítettek a vállalat dolgozói. Ezen felül 1030 órát meghaladó kommunista szombatot szervez­tek, • melynek bevételét egy vi­etnami szakmunkásképző inté­zet javára ajánlották fel. Eddig tizennégy brigád kapta meg a Társadalmi munkáért plakett aranyfokozatát. A felsorolás korántsem teljes. Nem is ez volt a célunk, csupán érzékeltetni szeretnénk — ép­pen á vállalások túlteljesítése alapján, megvan a reális alapja annak, hogy a vállalat dolgozói ötödszörre is megpályázzák a Kiváló Vállalat címet és elnyer­jék az MT—SZOT Vörös ván­dorzászló kitüntetést. Bukovinszky István Kocsiron^álók A MÁV Békéscsabai Vontatá­si Főnökségének műszaki kocsi- szolgálatánál Mogyorósi Mihály és Gendrovits Ferenc művezető el sem tudja sorolni, hogy meny­nyi kárt okoznak egyes felelőt­len, garázda személyek a vasúti kocsikban. Például előfordul, hogy letépik a lámpaíoglalato- kat, elviszik a lámpatesteket, ki­törik az ablaküvegeket. Az sem ritka, hogy a WC- vagy a mos­dókagylót törik össze és gyak­ran szétvagdossak a műbőr ülést. A kár évente — csak amit Bé­késcsabán mutatnak ki — sok tízezer forint. Felvetődik a kérdés: vajon mit csinálnának a rongálok, ha mondjuk valaki otthon, a laká­sukban összetördelne, tönkreten- -ne egyet, s mást? Biztosan nem néznék tétlenül. Foggal, köröm- mel védenék a sajátjukat. És miért nem kímélik, óvják a vas­úti kocsikat? Talán nem tartják a magukénak? Hiszen ha azok a társadalom tulajdonát is képe­zik, közpénzből készülnek és a köz használatában állnak. Gya­korlatilag tehát nem különböz­nek attól, amit általában saját­nak tekintenek az emberek. Ám a rongálok a kárt igye­keznek másokra hárítani. Mert ha nincs „tettes”, akkor tulaj­donképpen „mindenki” fizet. A műszaki kocsiszolgálat — a MÁV számlájára — pótolja a hiányokat, de azok költségét máshonnan kell elvonni. Egye­bek közt a vasút fejlesztésétől is, pedig egyre nő az igény a kulturáltabb, a gyorsabb, a biz­tonságosabb közlekedés, utazás iránt. Sajnos a tettenérés elég ritka. A kalauzok, akik általában 3—4 kocsiban tartanak szolgálatot, egyszerre nem lehetnek minde­nütt jelen. De az utasoknak módjuk van árrá, hogy megfé­kezzék a vandál pusztítókat, vagy legalább bejelentést tegye­nek a kalauznak. Mindenkinek az érdeke, hogy a kárt az fizes- sé, aki okozza. Sőt meg is bűn­hődjön, hogy elmenjen a kedve a közvagyon rongálásától. *r

Next

/
Oldalképek
Tartalom