Békés Megyei Népújság, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-08 / 33. szám

MM Ente FeMás LmndaMI IlTSlf november fl-én. «mi­kor kikiáltották az Angolai Né­pi Köztársaságot, a külföldi küldöttségek nem Tehettek részt az ünnepségen. A repülőgépek landolása elmaradt, mert a lu­ftodat repülőtér a szakadár szer­vesetek csapatainak tüzében ál­lott. A reakciós pértütők és kül­földi támogatóik úgy időzítet­ték ezt a támadást, hogy végső rohamok * független aég meg­valósításának napjaiban vezes­sen eredményre. Az amerikai pénzen, kínai kiképzőkkel, dél- afrikai hátvéddel és Idegen zsol­dosokkal feltöltött seregek alig húsz kilométernyire harcoltak a főváros kapujától. Nem egészen három hónap­pal később — e hét elején — nyolcvan ország és nemzetközi szervezet delegációinak részvé­telével nagyszabású nemzetközi szolidaritási konferenciát tar­tottak Luandában. Szerdán haj­nalban a volt gyarmati kor- mánvzósógl palotából kelt szárnyra a felhívás, amely a cselekvő együttérzés fokozására szólított az angolai nép küzdel­mével. Alapvető változások következ­tek be a délnyugat-afrikai or­szágban a két nevezetes idő­pont között. A FAPLA, a né­pi felszabadító hadsereg, a szo­cialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió és Kuba, valamint a haladó afrikai államok tá­mogatásával visszaverte az el­lenséges offenzívát s értékes ka­tonai győzelmeket aratott. Az ország területének csaknem két­harmada felszabadult, nuszon- négy nagyobb települése közül huszonegy a népi erők ellenőr­zése alatt áll. Az ország északi részén átszorítótták Zairé-ba az FNLA vert hadait, köztük 600 zsoldost, s a főerőket most dél felé fordíthatják, ahol az UNI- TA szakadárait a dél-afrikaiak erősítik. Időközben a diplomácia frontján is áttörés következett be. Kamerunnal együtt immár huszonöt afrikai ország ismerte el az MPLA kormányát, s mi­után a negyvenhat tagot szám­láló Afrikai Egységszervezetben az egyszerű többség is elegendő a felvételhez, elhárultak az ed­digi akadályok. A legtöbbet azonban az a hír árulta el, hogy Mobutu elnök megtiltotta Zairé-ban, az idegen zsoldosok Angolába irányuló „átmenő for­galmát”, Washington azonban nehezen tud visszavonulót fújni Ango­lában, s az amerikai nyilatko­zatok tömkelegé aggódott e hé­ten is az afrikai országban ki­robbant krízis kancsán — a bé­kés egymás mellett élésért. A különös állásfoglalások háttere, hogy az Egyesült Államokban úgy állítják be az angolai nép harcának segítését, mintha az ellentétben állna a Szovjetunió által vállalt nemzetközi kötele­zettségekkel. Természetesen tu­datos félreértelmezésről van szó: a SZU változatlanul irány­adónak tekinti Helsinki betűjét és szellemét, csakhogy ezzel nem állhat ellentétben a nem­zeti felszabadító mozgalmak fel­karolása. Angola mellett a héten ala­posan megszaporodtak az afri­kai hírek — három helyi válság kapcsán. Két esetben Francia­9 BÉKÉS HfMl^ 1S16, FEBRUÁR 8. oi-seág a negatív hő*. A Fran­cia afar és issza területen (egy­kori nevén: Francia Szomáli- part) fokozódott a feszültség, s a lakosság tömeges kényszer­áttelepítésére válaszul — egy terrorista csoport tömeges gyer­mekrablást hajtott végre. Ami­lyen mélységesen eHtéli min­den józanul gondolkodó ember az iskolabusz eltérítését, any- nyira fel kell figyelni a robba­nás igazi okára: a gyarmatosító politikára és a szomszédos Szo­mália elleni provokációkra. I Birti»$*giTante$ a Ma­dagaszkártól nem messze fekvő Comore-szigetek panaszát tár­gyalja. E fűszerszigeteken, ahon­nan a híres francia parfümipar a legjobb alapanyagokat kapja, Párizs közreműködött ahban, hogy Mayotte szigetén szepara­tista, különválási mozgalom bontakozzék ki. Továbbra is viharfelhők gyü­lekeznek Nyugat-Szahara felett; a volt spanyol gyarmaton több ízben megütköztek egymással marokkói és algériai csapategy­ségek. Nagyarányú diplomáciai közvetítő tevékenység bontako­zott ki; főként Egyiptom, kívü­le Szíria, Líbia és Tunézia is békéltetéssel próbálkozik. Ugyanakkor vannak olyan han­gok, hogy a kairói lépések első­sorban Egyiptom szerepének fel- értékelését szolgálják, amire bi­zony szükség is van a Sínai- megéllapodást követő elszige­teltségében. Folytatódnak , katonai enyhülést célzó tárgyalások: Genfben SALT-ülést tartottak, Bécsben plenáris tanácskozásra került sor a haderőcsökkentési értekezleten. A Hofburg kon­ferenciatermében változatlanul nem történt előrelépés, s a je­lek szerint az amerikai elnöke választási kampány kibontako­zása, a belharcok éleződése, az övön aluli ütések kedvezőtlenül hatnak a megbeszélésekre. A kormányon belül, a Fehér Ház és a kongresszus között több szinten folyik a birkózás, az angolai felelősség-áthárítástól, az újabb és újabb CIA-leleplezéseken keresz­tül a leszerelési problémá­kig. Ennek vetülete volt az amerikai ENSZ-nagykövet, Moy- nihan lemondása. A diplomata meglehetősen kemény hangot ütött meg a világszervezetben (a segély megvonásával fenye­gette például a rakoncátlanul szavazókat), s amikor már a brit nagykövet is tiltakozott — lemondott. Vagy talán a lemon­dást tanácsolták neki... Mozgatom volt a hét Eu­rópában is. A Francia Kommu­nista Párt kongresszusa a tá­voli és közeli jövő kilátásait mérlegelte az országban szapo­rodó válságjelenségek közepet­te. Olaszországban mégsem ala­kul kisebbségi kormány, s jo­gos a kérdés, hogy meddig hú­zódik még a válság. Szakítás, nem szakítás? — ez a dilemma a tőkehalháború újabb csatái­val lett hangsúlyos — London és Reykjavik ugyanis még min­dig nem tudott dűlőre jutni a halászati viszályban. Belpoliti­kai problémák uralják Portugá­liát (ai legújabb hírek: jobbol­dali nagybirtokosok földreform- ellenes tüntetése), Spanyolorszá­got (ott viszont a polgárháború óla a legnagyobb baloldali megmozdulásra került sor) s az ahol az alsó-szász­országi tartományi gyűlésben három kormánypárti képviselő átállása következtében az ellen­zéki kereszténydemokrata jelölt kapott miniszterelnöki megbí­zást. Harmincéves a kereai demokratikus kormány EgyflttmfikSdésí mnnkalerv az MSZMP és ac NSZEP között A Német Szocialista Egység­párt Központi Bizottságának meghívására február 5—7. kö­zött látogatást tett az NT>K-ban dr. Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője. Az MSZMP és az NSZEP 1976—77. évekre szóló együttműködési munka tervéről tárgyalt. Dr. Be­recz Jánost fogadta Hermann Axen, az NSZEP Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. (MTI) Rína öfrvivi miniszterelnöke: Hua Kuo-feng A kínai külügyminisztérium szombaton megerősítette, hogy az ügyvivő miniszterelnök tisz­tet Csou En-laj halála után — Hua Kuo-feng miniszterelnök­helyettes, a Politikai Bizottság tagja tölti be. Hua Kuo-feng forma szerint még a közbiztonsági miniszter tisztet is betölti, ám helyettese egy alig három héttel ezelőtt kelt proto- koll-listán már a miniszterek között szerepelt, így elképzelhe­tő, hogy Hua a mostani, fontos megbízatása miatt megvált a miniszteri tárcától. Kínának tizenegy évvel ezelőtt volt utoljára ügyvivő miniszter­elnöke. Annak idején Teng Hsziao-ping — jelenleg a mi­niszterelnök-helyettesek rang­sorában az első — helyettesítette Csou En-lajt, amikor a kor­mányfő Afrikában utazgatott. Pekingi politikai megfigyelők nem kis meglepetéssel veszik tu­domásul Hua Kuo-feng kineve­zését, hiszen Csou En-lajt mun- | kaképtelenné válása óta — min­den alkalommal Teng Hsziao- ping helyettesítette — legalábbis j külügyekben. (MTI) ‘ Harmincöt esatendón át, 19M éc 1945 között a japán gyarma­tosítók igájában sinylőlött Ko­rea. 1945 augusztusában a szov­jet hadsereg és a szovjet csen­des-óceáni flotta — a japán Kvantung-hadsereg elleni meg- semmit/ő hadműveletben — fel­szabadította Korea népét. Az 1945 decemberi moszkvai érte­kezleten úgy döntöttek, hogy a Koreai Ideiglenes Kormány megalakításának segítésére szov­jet—amerikai közös bizottságot hívnak életre. A moszkvai értekezlet határo­zata az volt, hogy fel kell szá­molni a japán befolyás maradé­kát is, és életképes, egységes ko­reai állam létrejöttét kell segí­teni. Délen az amerikai parancs­nokság nem hajtotta végre a kö­zösen hozott határozatot. Straté­giai támaszpontnak tekintette a 38. szélességi foktól délre fekvő koreai földet és ennek megfele­lően a már megalakult demokra­tikus szervezeteket, pártokat és bizottságokat betiltotta. Északon a szovjet parancsnok­ság minden támogatást megadott az imperialistaellenes, demokra­tikus szervezetek megalakulásá­hoz. így alakult újjá húsz esz­tendei illegalitás után — a Ko­reai Kommunista Párt, ^ mai Koreai Munkapárt. A szakszer­vezetek és más demokratifcas szervezetek is részt vettek a A Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Barik ügyvezető igaz­gatósága a héten határozatot ho­zott arról, hogy Chilében 33 mil­lió dollár összegű hosszú lejára­kotnm un isták által jovaaoH és szerv ezett népi bizottságok meg­alakításában. Néhánv hónappal Kone« fel- szabadulása után, Észak-Koreá- ben szinte minden falucskában, városban, üzemben ott voltak már a népi bizottságok — mil­liók nevében követelték a föld­reformot, a japán tőkések által kiépített és egyelőre gazdátlan ipar államosítását. • A helyi népi bizottságok kép­viselői a kommunisták kezdemé­nyezésére 1946. február 8-án Phenianban határoztak: megala­kítják Észak-Korea Ideiglenes Népi Bizottságát, amelynek el­nöke Kim ír Szén lett. A követ­kező években ennek a szerve­zetnek a munkájából születhe­tett meg a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság, szervező­dött meg a szocialista állam úgy, hogy eredményesen verhette vissza 1950—53-ban az amerikai imperializmus fegyveres agrész- szióját. A szocializmust építő Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság a félsziget békéje, a de­mokratikus alapokon történő bé­kés újraegyesítés céljából követ­kezetesen síkraszállt Észak és Dél, Phenjan és Szöul párbeszé­déért — azért a békés, egységes Koreáért, amelyért, harminc esz­tendeje harcba kezdett a phen- jam tanácskozás. fg. "*•) tű hitelt folyósít a rézkitermelő­ipar fejlesztéséhez. A Plnochet-rezsimnek nyúj­tandó hitelről szóló döntés a szavazatok döntő többségiével rendelkező Egyesült Államok nyomására született. A junta politikai elszigetelődésének fo­kozódása, valamint a chilei nép elleni bűnök miatti világméretű felháborodás hatására a Világ­bank igazgatói között lévő nyu­gat-európai képviselők jobbnak látták, ha tartózkodnak a szava­zástól. A Népi Egység kormányának idején a Világbank és a nemzet­közi valutaalap mindenféle ür­üggyel megvonta Chilétől a gazdasági és a társadalmi fej­lesztést célzó kölcsönök és hite­lek folyósítását. Az 1973 szeptemberi fasiszta hatalomátvétel után a Világbank 101, a valuta alap 33(1 millió dollárt folyósított Chilének. A legbőkezűbben azonban Washington nyújtott alamizsnát a juntának. A Chilének folyósí­tott amerikai kormányhite'ek és kölcsönönök az elmúlt két évben 679 millió dollárra rúgtak. A fasiszta rezsim „donorai" között vannak maoisták is. Pe­king már több mint 50 millió dolláros hitelt nyújtott Pino­chetnek, s az amerikai Business j Week című folyóirat jelentése I szerint Kína újabb 58 millió dol­lár folyósítására készül. A Kínai Népköztársaság a chi­lei réz és salétrom legnagyobb j importőre. A kínai vásárlások | értéke csupán 1974-ben 117 mil- i lió dollárt tett ki. Ugyanakkor 1 a hatalomátvételt megelőző év­ben a KNK összesen 463 000 dol­lár értékben importált chilei áru­kat. A junta szóvivője Santiagóban kijelentette, hogy a chilei kor­mány „nagyon elégedett” a Vi­lágbank döntésével. Hogyne len- j ne elégedett. A külföldi pénz- I ügyi adományok mentik meg a I rezsimet a teljes gazdasági csőd- I tői. (MTI) Vízhiány Guatemala földrengés sújtotta területein A guatemalai földrengés sújtotta területeken a katasztrófát túl­élőknek igen súlyos gondjuk a vízhiány. A képen vizet keres­ni indulnak a főváros egyik nyomornegyedének lakói (Telefotó—AP—MTI—KS) Ravasz gazdasági játék a chilei junta érdekében

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom