Békés Megyei Népújság, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-06 / 31. szám

Békésszentandrási mozaik 0 A Szarvasi Vas- Fémipari j Szövetkezet békésszentandrási részlege az elmúlt esztendőben csaknem 12 millió forint terme­lési értéket produkált. A szövet­kezet sokat segít abban is, hogy a korábbinál több nőnek sike­rült kereseti lehetőséget biztosí­tani. A készáruszerelő részlegben például 40 asszony dolgozik. Békésszentandráson készül egyebek között a modern laká­sokban közkedvelt Bim-Bam csengő, amiből, eddig 15 ezret gyártottak. Az elmúlt évben 10 ezer csiptetős olvasólámpa ke­rült innen a kereskedelmi háló­zatba. A gyermekekről sem fe­ledkeznek meg: sok szép. külön­böző mesefigurával készült lám­pa készül. A hárommillió forintos költ­séggel épült ABC-áruhár.at fél éve adták át rendeltetésének. Azóta gyorsabb a vásárlás, s jó­val gazdagabb a választék Szent- andráson. Az árukészlet rend­szerint meghaladja az egymillió forintot. A nagyméretű hűtőpul­tok lehetővé tették, hogy mire­litárut, tejterméket, húskészít­ményeket, gyümölcsöt, cukrász- süteményt rendszeresen árusít­hatnak. Űj közúti híd épül mintegy 30 millió forintos beruházással Bé­késszentandráson. A régi híd ugyanis elavult, a 44-es út meg­növekedett forgalmának lebo­nyolítására alkalmatlan. A híd­építési mukálatok 1970 tavaszán kezdődnek, előreláthatólag két évig tartanak. A földmunkák igen jelentősek lesznek, hiszen a Holt-Körös partjáig a 600—700 méteres útszakaszt földdel kell feltölteni. A tervek szerint az új, korszerű hidat 1978 első fe­lében adják át a forgalomnak. Ambrus György A jégmezők kincse A múlt század vége felé a Yukon folyamvidékén és Alasz­kában lejátszódott híres „arany­láz” ma már eltörpül az Északi­sarkkörön túli területeket hatal­mába ejtő „olajláz” mellett. Ma­napság az arany helyett a nyers­olaj csábítja a kincséhes embe­reket Alaszkába és Kanada ki­etlen, hóborította északi vidékei­re. A geológusok már régóta re­besgették, hogy a sarkvidék a folyékony és szilárd halmazálla­potú természeti kincsek kimerít­hetetlen tárháza. A vállalkozók azonban némi kétkedéssel fogad, ták a tudósok lelkendező jelen­téseit. Egészen 1968-ig, amikor minden kétséget kizáróan bebi­zonyosodott, hogy az Alaszkában fekvő Prudhoe-öbölben, mintegy 240 kilométernyire a Barrow- f ok tói a világ egyik leggazda­gabb nyersolajlelőhelye találha­tó. Amint ez lenni szokott, a nyersolaj mellett rövidesen a földgázki nősnek is nyomára bukkantak. Az egykori aranyásóknak sok­szor csupán egyetlen csákányból állott egész felszerelé­sük. A nyersolajtársasá­gok hasonlíthatatlanul job­ban felszerelték alkalmazot­taikat a sarkkörön túli tartózko­dásra, de ezeknek is éppoly ke­mény és szívós embereknek kell lenniük, mint elődeiknek. Olyan vidéken élni és dolgozni, ahol több száz kilométeres körzetben egyetlen élőlény sincs, ahol nem létezik vasút vagy kiépített út, nem gyerekjáték. Az állandó mí­nusz .30—40 fokos hideg még további megpróbáltatásokat je­lent. A képen látható tábort a* észak-alaszkai Brooks hegylánc lábá­nál az olajtávvezeték építői számára hozták létre. A fagynien- Csendes-óceáni Valdez kikötőig kell lefektetniük az Egyc- •4K Államok nycrsolajszfikséglctcnek mintegy 10 százalékát acállitó csővezetéket. Megjelent a Természet Ésszerűsíteni az ügyvitelt Világa 107. évfolyamába lépett ha­zánk, sőt Európa legrégibb is­meretterjesztő folyóirata, a Ter­mészet Világa. Ez évi első szá­ma új belső szerkezettel jelent meg, kibővült a folyóirat sok ér­dekes rövid információt tartal­mazó „Hírek, események, érde­kességek” rovata. Az egészséges öregkor — társadalmi érdekek című cikk az öregek egészség- ügyi rehabilitációjának a kérdé­sét taglalja. Nem mindegy, hogy az öregek be tudnak-e illeszked­ni a társadalmi, közösségi élet­be és ne vegetatív lényként, roncsként feküdjenek az ágyban a legelhagyatottabb körülmények között. A család és a társada­lom számára nem közömbös, hogy ha a beteg, idős emberek munkaképessége nem is állítható helyre, de legalább önellátók le­gyenek, mgft így a saját és a környezet számára elviselhetőb­bé válnak a problémák. A folyóirat másik érdekes té­mát feszegető cikke a szén jövő­jével foglalkozik. Az energiavál­ság kirobbanása előtt egyre in­kább háttérbe szoruló szén nap­jainkban újra a figyelem előteré­be kerül világviszonylatban és hazánkban egyaránt. Hogyan lehet a vágott virágot tartósabb virításra kényszeríteni? Erre a kérdésre ad választ a cikk. Nem mindegy ugyanis, hogy a bizony sokszor nem ol­csón beszerzett vágott szegfű, rózsa vagy más virág hány napig okoz pompájával örömet annak, aki kapta. A közvélemény szerint az isko­lai tantárgyak között a matema. tika a „mumus”. Mégis — neves pedagógusok nyilatkozata sze­rint — bámulatosan önálló gc*n- dolkozásmódról tesznek tanúsá­got a gyerekek a kisiskoláskortól egészen az érettségizőkig. Ezek­ről olvashatunk a Tanulói felfe­dezések a matematikaórán című cikkben. Érdékes cikkeket olvashatunk még a 20. századi tudomány és művészet kapcsolatáról, valamint a Sumér Királylista fantasztikus adatairól. Ö szent együgyűségl Ki hiszi el, hogy egy rendelettel ki le­het tépni a nyakunkra tekere- dő kígyó mergesfogát — mél­tatlankodott több száz évvel ez­előtt Gains, a romai jog kiemel­kedő művelője. A túlzás nem alaptalan. Már azért sem, mert minden a végrehajtáson múlik. Kéz kell hozzá, mely megragad­ja azt a bizonyos kígyót. Ügye­sen, hozzáértően, hogy meg ne marja sem azt, aki segíteni akar, sem azt, akinek a nyakára tekerödzik. Végzetes lehet mind a kettő. Hát ilyen nehéz és fe­lelősségteljes a végrehajtás. Pedig milyen egyszerű lenne egy kard suhintással végezni a bürokráciával. Csakhogy az nem egy mondabeli szörnyeteg, mely valamelyik sziklahasadék­ban tanyázik. Kercsztül-kasul, finom hajszálerekkel szövi át a vállalati, a szövetkezeti, az in­tézményi és az igazgatási admi­nisztratív ügyviteli munkát. Né­ha észre sem lehet venni. Olyan mint egy lidércnyomás, vagy ködként telepszik arra, amit tisztán kellene látni. Sok a ki­mutatás, sok a statisztika, sok az akta pró- és kontra. Ám ki vitatja, hogy többségére égetően szükség van. Hiszen napjaink­ban a korszerű vezetés számos ismeretet igényel. Kimutatáso­kat, statisztikákat, pénzügyi mérleget. Előrelátó döntés énei­kül elképzelhetetlen. A kiindu­ló pont mindenhol a pontos fel­mérés. A vállalatok, a szövetke­zetek működése elszakíthatatla- nul összekapcsolódik a bevéte­lek és a kiadások folyamatos számbavételével. A munka sze­rinti elosztás elvének érvénye­sítése ugyancsak összefügg a munka nyilvántartásával. A kü lönböző szintű ellenőrzések sem A Magyar Közgazdasági Tár­saság Békés megyei Szervezete és a megyei tanács egészség- ügyi osztálya előadást rendez február 6-án 13 órától Békés­csabán, a megyei tanács kis­tanácstermében. A rendezvé­nélktilözhetik a pontos ügyvitelt, a termelési eredmények számon tartását. Hiszen cnélkül a tár­sadalmi vagyon könnyen a „Csáki szalmája” sorsára jut­na. Ám az állampolgári ügyek intézése sem képzelhető el jó! működő hivatal nélkül. Erre a társadalmilag nagyon szükséges tevékenységre telepe­dett rá a bürokrácia. No nem azért — ahogy a rossz nyelvek tartják —, mert az adminiszt­ratív ügyviteli dolgozók erre hajlamosak. Sokkal inkább a szervezetlenség következtében duzzadt fel az ügyviteli appa­rátus. Ezzel párosult aztán a túlzásba vitt tútbuzgalom, amely itt-ott valóságos íróasztal lánco­latot eredményezett. Mindent nyilvántartani. Minél több he­lyen, annál jobb. Pedig mindez nem egy esetben az ügyvitel át­tekinthetetlenségét eredményez­te. Holott a cél az adminisztra­tív-ügyviteli teendők minél pon­tosabb ellátása. Ezen az igazga­tási és adminisztratív-ügyviteli létszámfelvételi zárlatról szóló rendelet sem változtatott. A vállalatok, a szövetkezetek, az intézmények eddig létszámnöve­léssel igyekeztek eleget tenni ennek az igénynek. Kevés gon­dot fordítottak viszont az ügy­intézés és az adminisztrációs ügyviteli munka ésszerű egy­szerűsítésére. Napjainkban ez lett az egyik fő követelmény. Ám a rendelet végrehajtásának csak akkor tudnak eleget tenni, ha a bürokratikus vadhajtáso­kat lenyesegetik. Hozzáértő mó­don, szakértelemmel. Ügy, hogy az ügyvitel pontossága ne szen­vedjen csorbát. Mert a pontat­lanság épp olyan veszélyes, mint a bürokrácia. (Serédi) nyen dr. Lengyel László pénz­ügyminisztériumi főosztályve­zető-helyettes, a közgazdasági társaság közgazdász-díjas tudo­mányos titkára tart előadást Az egészségügy néhány közgaz­dasági problémája címmel. >Hiii>iiiiimi*uui>iau«nuHmwn«* IIHIIIIIIMHMNIIIIItMIIHIMMHMIIIIIIIHIIIIIIIMnillimilllHillllMIIIIIUWI Egészségügy és közgazdaság ELSZÁMOLÁS Egy bonyodalmas történetet szeretnék elmesélni. Bonyolult­tá tették, pedig nagyon is egy­szerű ügyről van szó. Az tör­tént, hogy az egyik tsz-paraszt megsértette a községi tanács építési szabályzatát. Az egykori félereszes kocsiszínre a tartófa­lak átrakása nélkül olyan sá­tortetőt rakott, mint a házon volt. Hadd legyen a telő egy­forma végig — gondolta. A kö­vetkező évben lepadláso'ta, mert a cseréptető átengedte a párás levegőt, télén pedig a szél bekavarta a havat az ép­pen ott lévő takarmányra, szer­számra. Harmadik évben a pad­lást berendezte pecsenyecsirke- nevelésre. A szarufák közé nád­fonatot erősített, erre pedig fa­rost-lemezt, hogy télen is dol­gozhasson. Mikor mindezzel megvolt, szerződést kötött a tsz háztáji bizottságával, hogy négy csoportban ezer-ezer pecsenye­csirkét ad át, melyet a többi társához hasonlóan a tsz továb­bít a baromfiiparnak. Mielőtt azonban megkötötték a csibenevelési szerződést, a háztáji bizottság elnöke hely­színi szemlét tartott. Mindent rendben talált. Már két éve nevelte a csibé­ket, amikor a helyi tanácstól jószágösszeírás címén egy régi falubeli ismerőse rányitotta az ajtót. Sorjában megmutatta ne­ki portáját, az egykori kocsi­színt az új tetővel, a mennye­zettel, meg a ház padlásán lé­vő pecsenyecsirkéket. Beszél­gettek az élet alakulásáról, s arról, hogy ma nincs rongyos ember meg istállóban háló, mint 40 évvel ezelőtt. Alig telt el két-három nap, hívták a tanácsházára. A hiva­tal vezetője közölte vele: felje­lentés érkezett ellene. Engedély nélkül cserélt tetőt a kocsiszí­nen, engedély nélkül lepadlá- solta, sőt a padlást is engedély nélkül alakította át csirkeneve­lésre. Ez törvénysértés, ilyesmi­ért büntetés jár. — Ez egy egész bűnhalmaz a szabályok ellen — világosí­tották fel. — Ezért viselni kell a következményeket. — Mit tud mentségére fel­hozni?— nézett rá a hivatal­nok. — Mivel tudná a magamfaj­ta a bőrét menteni — mondta halkan, — hát termelni akar­tam, mint a többiek, mert mi abból élünk. — És mennyi csirkét nevelt? — Négyezer körül. — Szép pénzt kapott érte, ugye? — Persze, hogy szép pénzt kaptam, az államnak adtam el. — A szabálysértésért kisza­bott pénzbírságról határozatot kap, a büntetést pedig fizesse be. Eltelt újabb kél nap. A Utó­tagot idézés várta. A változa­tosság kedvéért, most a tanács pénzügyi osztályára hívták. — Hé, öreg — fogadta az egyik hivatalnok. — Szétnéz­tünk a portáján, aztán megnéz­tük az adóbevallást. Itt valami nincs rendben. Miért nem val­lotta be, hogy még csirkét is nevel? — Azt én a tsz-nek csiná­lom, a tsz adja el az iparnak. — De a haszon a magáé — vágott rá a pénzügyes, — ezen­túl meghizlalt négy disznót is. Hármat eladott, azt se vallotta be. — Akkor most bevallom. A tsz-tag megcsinálta az adó­bevallást. Eladtam 3770 csir­két meg három hízót. Összesen 101 500 forint a bevételem. A pénzügyes ravaszkásan elmoso­lyodott. — Maga a nagyjövedelmű ka­tegóriába tartozik! Az ilyen zsíros tsz-tagokat külön szá­moltatjuk el. A jövő héten jön­nek a járástól és majd meg­nézzük mit lehet tenni. A tsz-tag nem hazafelé vette az útját, hanem a tsz-irodába. Egész úton morfondírozott, hogy tulajdonképpen miért is lett ő zsíros tsz-tag. öt hold juttatott földdel lépett a tsz-be még 1960-ban. Négy gyermeket ne­velt fel. Az egyikből katona­tiszt lett, a másik a rendőrségen századosi vállapot .visel. A har­madik fia agronómus, a leá­nyát pedig az állami építőipar egyik szerelője vette feleségül. Mindnek van szép lakása, ket­tőnek autója is. Hacsak nem azért mondták, hogy zsíros va­gyok. Óvatosan benyúlt a ka­bátja alá és megmarkolta az ol­dalát. Bőre fürgén búit ki szo­rító ujjai közül: „Hát rajtam

Next

/
Oldalképek
Tartalom