Békés Megyei Népújság, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-06 / 31. szám
jegyzet Munkás-művész találkozó a gyulai húsüzemben Szeriét tirsadelemftütantányi elmélet A kutatás és a tudományos' technikai forradalom Hétfőn is legyen múzeum! A múltkoriban az egyik megyénkben városban se tál tarn buszra várva. Jó óra volt még az indulásig. így a múzeum felé in. dúltam. Az egykori lakóház — amely ma a múzeum kincseinek ad otthont — kapuja nyitottan hívogatott. A bejáratnál azonban egy nénike elállta utamat: „Nem látja, hogy takarítok? Különben is, hétfő van! Ilyenkor nem lehet bemenni! Ott a nyitva tartás a kapun!” Bocsánatot kértem, igaza van. Megfeledkeztem róla, hogy hétfői napon hazánk valamennyi kiállítócsarnoka, múzeuma zárva tart A napokban jelent meg a kulturális miniszter utasítása a mű. zeumok nyitva tartásának egységesítéséről. A miniszteri utasítás többek között azt is kimondja: a múzeum felügyeletét ellátó szerv elrendelheti a múzeum nyitva tartását hétfői napokon is. Az imént leírt történet után örömmel köszöntőm az utasítást. A közművelődés más intéziriéKeddi napokon általában csendes a Békés megyei Jókai Színház házatája. A hétnek ez a napja munkaszünet az itt élők, dolgozók számára. Mostanában gyakori vendég a szervező iroda előtt egy-egy mikrobusz a megye különböző vidékeiről: szállítja a művészeket baráti találkozókra munkásokhoz, tsz- dolgozókhoz. Február 3-án Gyulára látogatott héttagú színész- társaiség, hogy megismerkedjen a húsüzem dolgozóival. Nagy József, a, közgazdasági osztály vezetője és Szegedi Mihály szb- titkár üdvözölte a vendégeket. Elmondták, hogy központi telepükön 450 munkást foglalkoztatnak, s az új húskombinát átadási határidejét lerövidítették hat hónappal, 1978 június helyett 1977 decemberében fejezik be az építkezést, és januárban megkezdődik a próbatermelés. Évente jelenleg 120—150 ezer sertést dolgoznak fel, ha az így nyert zsírból utat lehetne építeni, három és fél kilométer hosszú lenne. A művészek rövid műsorral varázsoltak mosolyt, elgondolkodó komolyságot a hallgatóság arcára. Lukács József Déry Tibor műveiből adott elő részleteket. Polgár Árpád Móra Ferenc novelláját mesélte el gyermeki kedvességgel, egyszerűséggel. Kárpáti Tibor Weöres Sándor: Az éjszaka képei című csengőbongó szárnyalású versét választotta előadásra. Székely Tamás és Széplaki Endre a pártéletről, a szakszervezeti munkáról, az előadásokra való felkészülésről beszéltek, majd minden résztvevő egyetértett azzal a munkás- asszonnyal, aki azt mondta: „Sajnálhatják, akik nem jöttek el erre a találkozóra,” A baráti beszélgetések lehetőségét Haász Miklós menedzser és Bede László szervezőtitkár keresik, kutatják megyeszerte. A találkozóknak fontos cél ja, hogy a munkások és művészek emberileg közel kerüljenek egymáshoz. megismerjék a másik fél életét, munkáját. A munkásoknak élményt nyújt, a művészeknek színházszerető közönséget. alakít ki minden új-dob találkozó. B. Zs. A z SZKP XXIV. kongresz- szu&a jelentős lépést tett meg a kommunizmus anyagi-technikai bázisának elméleti megalapozásában. Az azóta eltelt idő gyakorlati módon bizonyította az elfogadott alapvető határozatok érvényességet és igazságát A szovjet marxista társadalomtudósok érdeklődésének is homlokterébe került a tudományos-technikai forradalommal kapcsolatos elméleti problémakör. Az érdeklődés nem véletlen és nem öncélú. Választ ad azokra a lényegbe vágó kérdésekre. amelyek a szocializmus és a kapitalizmus alapvető különbségét, a szocializmusnak mint társadalmi rendszernek a fölényét világítják meg. A szovjet kutatások abból indulnak ki, hogy a tudományos- technikai forradalom — a továbbiakban TTF — bonyolult, összetett társadalmi jelenség és ezért csak komplex módon értelmezhető. A TTF — bizonyos hasonló vonások ellenére — lényegében alapvetően különbözik a szocialista és a kapitalista társadalomban. A probléma, amely egyben történelmi is, abból fakad, hogy a szocialista társadalom az ismert előzmények miatt még nem tudta teljesen kihasználni a TTF-ben rejlő lehetőségeket. A szovjet társadalomtudósok véleménye szerint, korunk technikájában lezajló forradalom lényege a komplex automatizálás eszközrendszerének megvalósításában keresendő. A komplex automatizálás azt jelenti, hogy az ember felszabadul nemcsak a munka tárgyára való közvetlen ráhatás, hanem az egyes műveleteket végző gép közvetlen irányításának a funkciója alól is. Ebből következik, hogy az automatizálás alapvetően módosítja a gép—ember viszonyt. Míg az eddigiekben az ember rendelődött alá a gépnek, most fordított viszony jön létre és az emberi munka alkotó jellegének a növekedésére utal. A Szovjetunióban ezt az elméleti megállapítást támasztják alá azok a tények, amelyek a tudo- mányos tevékenységgel foglalkozók számának ugrásszerű növekedésére utalnak. szocializmusban a tudományos-technikai forradalom a szocialista viszonyok közepette megy végbe s így ebben nem jöhetnek létre azok az elidegenítő hatások, amelyek a fejlett tőkés országokra annyira jellemzőek. A szocializmusban nem a termelés öncél ósága határozza meg a fejlődést, hanem az emberi célok ösz- szessége, vagyis a tudomány és a technika fejlődése alárendelődik a szocialista emberi viszonyoknak. A társadalmi tervezés alapvető feladata, hogy kiküszöbölje a tudományos-technikai fejlődésből fakadó elembertelenítő tendenciákat, amelyek semmiképpen sem szükséges velejárói a szocializmus építésének. A szovjet kutatók jelentős figyelmet szentelnek a TTF és a személyiség problémáinak kapcsolatára. Abból indulnak ki, hogy az ember, mint a termelőerők szubjektív oldala, aktív alkotó szerepet játszik a technika és a tudomány, ennek következtében a társadalom minden szférájának fejlődésében. A kibontakozott TTF a kutató-tervező- szervező-irányító munkát is nagyfokú társadalmasításnak veti alá. A személyiség kibontakozásának egyik igen fontos feltétele a társadalom tagjainak széles körű szakmai és általános műveltsége, az úgynevezett „intellektuális felszereltség” növelésének problémája. A szovjet szerzők megállapítják, hogy a tudományos-technikai forradalom egyértelművé tette napjainkban a munka termelékenységének növekedését; a termékek mennyiségének és minőségének növelését nem annyira a termelésben foglalkoztatottak száma és fizikai potenciájuk kihasznált, sági foka, mint tudományos ismereteiknek a gyakorlatban való alkalmazása határozza meg. S ok szó esik a kutatásokban az emberi szükségletstruk- tűra humanizálásáról. A tudományos-technikai forradalom kibontakozásával társadal. milag fontos tényezővé emelhető az ember önfejlesztési szükséglete, amelynek legfontosabb összetevői lesznek az alkotó munka, az állandó művelődés, a • sokoldalúság és önérvényesítés, a személyiségen belüli egység, a világos egyértelmű kapcsolatok, a telje« mozgékonyság és a természettel való érintkezés, a távlatok szükséglete, össztársadalmi méretekben ez a perspektíva akkor érhető el, ha olyan új típusú munkahelyi közösségek alakulnak ki, amelyek dinamikus-alkotó módon reagálnak a társadalmi fejlődés új és új követelményeire és ezáltal tagjaikat fejlődésre késztetik. A szovjet TTF-kutatásban külön hangsúlyt kap a tudomány és a társadalmi haladás közötti összefüggés kérdése. A tudomány fejlődésének intenzív szakaszába lépett. Ez új módon veti fel a tudománynak mint a társadalmi élet egyik döntő szférájának stratégiai problémáit. A tudomány megváltozott státuszát elsősorban tudományelméleti vonatkozásban vizsgálják a szerzők: elemzik a tudomány társadalmi funkcióit és hatását, információs, ökonómiai, szociológiai, szervezeti, intézményi rendszerét, a tudományszervezés és irányítás, a kutatás és a fejlesztés kérdéseit, a tudományos tevékenység pszichológiai és logikai törvényszerűségeit. Megállapítják, hogy a tudomány tár- sadalmasodása, eredményeinek az összessége érdekében való fel- használása előtérbe állítja a tudomány humanizációs jellegét, a társadalom, az egész emberiség iránt érzett felelősségét. Nagy teret szentelnek a szerzők a tudományos-technikai forradalom és a szocialista integráció kérdésének. A szocialista fejlődés következtében a termelőerők kinőtték a nemzeti kereteket és sürgetően tették szükségessé az együttműködés nemzetközi formáit. A KGST továbbfejlesztésének szükségszerűsége a termelőerők intenzív fejlesztési szakaszának történelmi eredménye. A szerzők konkrét területeken mutatják ki a szocialista gazdasági együttműködés ma- gasabbrendűségét az EGK és más tőkés gazdasági társulásokkal szemben. M ivel a tudományos-technikai forradalom komplex társadalmi jelenség, számos, nem kevésbé lényeges kérdést is érintenek a szovjet társadalomkutatók. Többek között a kultúra helyét és szerepét a megváltozott viszonyok között, a tudományos-technikai forradalom és az erkölcs összefüggéseit, a művészet funkcióváltozásait korunkban. Mindezeknek a társadalomkutatásoknak a célja a valóság állandó szembesítése az elmélettel és a marxista elmélet alkotó módon történő továbbfejlesztése korunk viszonyai között. Mikeez Tassáa nyei — a művelődési házak, TIT. és más jellegű klubok, koncerttermek stb. — jóval korábban ráébredtek arra, hogy a „nagy vetélytárs”, a televízió szabadon hagyja a hét első napját s az emberek inkább kimozdíthatok ezen a napon otthonukból. A miniszteri utasítás tehát lehetőséget ad arra, hogy a köz- művelődési intézmények sorába felzárkózzanak a múzeumok is. Már ami a hétfői nyitva tartást illeti. Bízunk abban, hogy a Békés megyei Múzeumok Igazgató, sága a felettes hatósággal közösen mihamarább így dönt. És nem kell arra sem soká várni, hogy a múzeumok ajtaján kijavítják a régi feliratokat.., Igen, de mikor takarítassák a kiállítótermeket? Például pénteken. Végeredményben ebiből a szempontból közömbös, hogy melyik nap. A látogatottság számának növelésében azonban nem. A hétfői nyitva tartás feltétlenül jó lenne ... (Nemesi) POTVAUTAS Felújítás a Jókai Színházban Ha igaz az, hogy egy újszülött nek minden vicc új, akkor miért nem mondhatnánk, hogy régi vígjátékok sincsenek? Ezen az alapon újdonságnak hat a Békés megyei Jókai Színház legutóbbi bemutatóján Dévai—Nádas—Szenes: Potyautas című zenés vígjátékának felújítása. A Potyautas nem igyekszik kitörni a vígjátékok átlagos sémájából. Két francia fiatal elindul Amerikába, az ígéret földjére, szerencsét próbálni. Fájó félreértések és csendes cívódá- sok után rájönnek arra, amit a nézők már az első pillanatban sejtenek: egymásnak szánja őket a sors és az írói elképzelés. A darab sikerének legfőbb biztosítékát mégis a zenés betétszámok jelentik, bár furcsa módon épaztán zsír sincs és még én vagyok a zsíros paraszt”. Hangosan elnevelte magát, de mindjárt. hátra is fordult, nem hallotta-e valaki, mert még azt hinnék róla, hogy megbomlott. A tsz-irodában találta az elnököt. — Jancsikám, én nagyon nagy bajt csináltam. — Mit,.„ mondja már. — A csirke, meg a disznó a nagy jövedelmű kategóriába vitt. Jönnek a jövő héten és elszámoltatnak. Az elnök maga elé nézett. — Nincs egyedül. Maga a huszadik. Várja ki nyugodtan, csendben a végét. Majd meglátjuk mi lesz.A tsz-tag biztatást érzett az elnök szavaiból. Hazament, s megetette a jószágot. Este váratlanul meglátogatta katona fia. — Baj van, fiam. Zsíros parasztot csináltak belőlem. Az őrnagyi vállap megvillant a villanylámpa fényében. — Ne bolondozzon, apám. — Amit mondtam, komolyan mondtam. — Miért? — A csirke meg a disznó miatt. — Ez nem lehet. Aki becsületesen dolgozik a isz-ben, s a szabad idejét nem a kocsmában tölti, hanem a társadalomnak hasznot hajt, azzal nem lehet, nem szabad ilyet csinálni. Ezt tanultuk a tiszti iskolán, erről így beszéltek a párt XI. kongresszusán is. — Azt ott mondták, ezt meg itt csinálják. Nem tetszik ez nekem. Uíyan ízt érzék a számban, mint 52-ben a padlásseprés- • kor. — Apám, várja ki a végét: nyugodtan. Lehet, hogy csak egy ; kis tintanyaló akaratoskodik. A * mi rendszerünk elismeri a mun- • kával szerzett tulajdont. Nem i létezik, hogy ehhez hozzányúl- 5 janak, megadóztassák. — Akkor várok. A következő hét derekán há- • romtagú bizottság elé került a ■ tasz-tag adóügye. Olyan dön- S tést hoztak, hogy meg kell néz- \ pen a muzsika jelzi, hogy a Potyautas felett eljárt az idő. A vígjátékot Lendvay Ferenc rendezte és a humoros helyzeteket jól kihasználó, mértéktartó előadást produkált. A címszereplő ifj. Tatár Endre szerepe szerint főleg az ágy alatt és a fürdőkádban bujdokolt, de ha előjött rejtekéből, akkor kedves csibészt, Rejtő Jenő-; figurát hozott a színre. Megnyerő énekhangja és a Boross Máriával előadott tánca az est fénypontja volt. A francia kislányt, Mar- tine-t alakító Zsolnai Júlia dekoratív jelenség, bár az éneklés nem tartozik az erősségei közé. Örömmel láttuk első békéscsabai bemutatóján Forgács Gábort, aki az titődött milliomos fiú maszkjában aratott sikert. Sipka László színpadi jelenléte a nevetés perceit hozta. A pincér szerepében bőven volt alkalma csillogtatni kissé félszeg, egyéni humorát, de sajnos a végén már túlzásba vitte a kétbalkezes figura karikatúráját. Tetszett a hajó személyzetét alakító Máhr Ágnes és Pintér Gyula játéka is. Az élőadás sikerében jelentős része van a koreográfus Weöréös Boldizsárnak, valamint a jelmez- és díszlettervező Langmár Andrásnak. Zenés játékról lévén szó, külön meg kell emlékezni a Holpert János vezette zenekarról. Ha egy együttes lépést akar 101«. FEBRUÁR I.
