Békés Megyei Népújság, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-01 / 1. szám
KOROSTAJ KULTURÁLIS MELLÉKLET A mondabeli Petőfi Korabeli kép a pesti Pilvax Kávéházról (később forradalmi kör, a márciusi ifjak találkozóhelye) A magyar Irodalom nagyjai közül kétségkívül Petőfi Sándor nevéhez fűződik a legtöbb monda és emlékezés. Nagy népszerűségét mindenekelőtt a szabadságharcban betöltött szerepének köszönheti. 1848 ugyanis az a történelmi esemény, amely az íratlan szóhagyományban máig is a legelevenebben él. Ez a hagyománykör a múlt század közepe óta száll nemzedékről nemzedékre, bővül, terebélyesedik. A napi- és hetilapok tanúsága szerint a költő „szibériai utóéletéről” még napjainkban is születnek új változatok. A hagyománykörben műfajilag mondák és emlékezések váltják egymást. A mondák között akadnak szépen megformáltak és sután, vázlatosan odavetettek. Az emlékezések a valóságot csak elnagyoltan érintik. A mondabeli Petőfinek kevés köze van az élőhöz. A halhatatlan PetőG A legtöbb monda — az európai hagyománykörbe illően — a költő születésével. halálával és álruhás megjelenésével foglalkozik. Petőfi halálhírét nemcsak a magyarok, de a szomszéd népek is elutasították. A szlovákoknál mondák terjengtek álruhás megjelenéséről, szibériai fogságáról. A szerb Vreme c. belgrádi lapban megjelent egy cikk, amely szerint Petőfi nem halt meg, hanem Románián keresztül Törökországba, majd Szerbiába menekült. Petrus álnéven sekrestyésként évtizedekig élt Crna Travában. Verseket is írt, amelyeket maga fordított le szerb nyelvre. Az európai folklórban a „jó királyok” álruhában ff őzőrinek meg arról, hogyan bánnak az urak alattvalóikkal. A felismerés leggyakoribb formája: a hős írást hagy hátra, ebből tudják meg kilétét. Köztudomású, hogy nálunk ez a mondakör elsősorban Mátyás király alakját övezi, de rajta kívül is sok más hőst felruháznak e cselekménytípussal. A Petőfi mondakör egyik leggyakoribb motívuma is az álruhás megjelenés. Ezeknek a mondáknak az alapgondolata: a. költő egy a néppel, együtt eszik-iszik velük, gondjaikkal azonosul. A felismerés formája a hátrahagyott írás. Hogy ez a monda a múlt század második felében mennyire elterjedt volt, bizonyítja az, hogy szélhámosok Petőfinek adták ki magukat s hetekig élősködtek a hiszékeny emberek nyakán. Az egyik változat a bécsi besúgók füléhez is eljutott. 1850. júliusában jelentik Bachnak, hogy Kossuth ügynököket küldött Magyarországra, köztük a költőt: „Petőfi Sándor, az ismert magyar költő nincs Párizsban, hanem juhásznak maszkírozva a Muraközben, éspedig annak horvátországi részében tartózkodik.” A számtalan változat közül, amely máig fennmaradt, egyet közölnék csupán: „Petőfi nem esett el a segesvári csatában... megmenekült, aztán álruhában bujdosott az országban, és a pajták, meg a pincék ajtajára írt verseket, hogy tudják az emberek, hogy él még Petőfi Sándor.” (Hajdú megye) A szabadságharc hőse gyakoriak az olyan em. lékezések is, amelyek a költő életének valóságos eseményeiből nyernek inscsamok, az irodalmi pl rációt, a valóságos kiindulópont azonban többnyire a felismerhetetlen- ségig kiszínezve, eltúlozva ölt testet. Az ilyen emlékezések legnagyobb csoportja ' Petőfit a szabadságharc kiemelkedő hősének, vezéregyéniségének ábrázolja. Ezekben az emlékekben legszembetűnőbb a valóságban bonyolult események egyszerűsítése. A legtöbb emlékezés Petőfi és Kossuth barátságáról szól. Lelkes szónoklatokkal, versekkel megindítva a harcot eltörölték a nemesi kiváltságokat, kivívták az egyenlőséget, kiverték az osztrákokat. „Petőfi Sándor barátja volt Kossuthnak. Együtt csinálták a szabadságharcot, Kossuth szóval, Petőfi írással.” — „Kossuthnak a katonák önként; álltak be. Az elnyomók ellen mindenki állt be, lóháton. Petőfi járt faluról falura, lelkesítette a népet.” Az emlékezések másik nagy csoportja Bem tábornokhoz fűződő bensőséges kapcsolatáról szól: „Bem apó igen féltette, egy kicsinyt gyöngébb egészsége vót. Mondta neki: ,Fiam, neked csak a szüved nagy, ám úgy gyönge vagy!’ De szavaival úgy fellelkesítette a csapatot, hogy erősebb volt, mint akármilyen vezérlet alatt... Petőfi őrnagy volt. Amerre ment, mindenfelől elhajtották az ellenséget.” Az „özvegyi fátyol" eldobása Számtalan variációban maradt fenn a múlt század második felének nagy pletykája, Szendrey Júlia hűtlenségéről. Ez a monda különösen az Alföldön és Erdélyben terjedt el. A monda a társadalom különböző szintjein másmás formában fogalmazódott meg: „Än úgy födöm, hogy Petőfi nem jól élt a feleségével, aztán elterjedt a híre, hogy ő meghalt volna, az asszony meg nem gyászol, hanem elment a bálba. A tisztekkel még táncolt is. No már most, akárhol is volt Petőfi, megtudhatta ezt és ezért nem jött vissza.” — „Petőfiről azt mondják, meghalt a segesvári csatában- De nem halt ám meg, csak megsebesült. Az oroszok elvitték és felápolták. Hazajött, de meghallotta, hogy felesége Szendrey Júlia elhagyta, bánatában visszament Oroszországba.” A Petőfi mondakör kialakulására nagy hatással voltak legnépszerűbb versei. A „feleségek felesége” hűtlenségéről szóló mondákra a „Szeptember végén” című költemény. Az ilyen közismert sorok: „Talpra magyar, hí a haza!” — „Rabok legyünk vagy szabadok!” — „Ott essem el én a harc mezején” —, ha csak egy-egy kifejezés erejéig, de minduntalan visszatérnek. „Az úr jó dóga akkor szűnt meg, mikor Petőfi azt mondta, hogy .Talpra magyar’!” — „Jött Petőfi, akkor felszabadult a nép, és attól kezdve nem vitték el tőle azt, amit termelt. Attól kezdve jobban mertek beszélni az uraikkal, azok is jobban bántak a cselédekkel, attól kezdve kommenciót mértek. Petőfi fain gyerek volt, úgy tudott az beszélni, hogy az egész magyar népet mind felrázta. A Talpra magyart Petőfi tanáta ki, a maga eszitől”. — „Petőfi is de marha egy ember volt, mikor erővel kiment a frontra. Mondta is neki egy tábornok, hogy .poétának nincs itt semmi helye’ — ,Ott essem el, a harc mezején”. A ponyvák és olajnyomatok hatása is érezhető bizonyos fokig, különösen az Alföldön a parasztság felső rétegének emlékezéseiben: „Petőfi? Talpig m agyar (!) volt. Híres költő korában halt meg Segesvárnál. Volt egy kép a községházán, rajta volt félig fekve Petőfi, megsebesülve és a saját vérével írta egy kőre, vagy mire, hogy .Hazám!”’ Mindmáig Petőfi az a költő, akinek emléke a néphagyományban a legerősebben él. Rajta kívül Csokonaihoz fűződnek még Debrecen környékén anekdoták és mondák. Mivel az iskolai, írásos műveltségtől viszonylag független szőhagyomány egyre jobban elhalványul, beolvad a közkulturába, lehetséges, hogy Petőfi az utolsó költőnk, akinek emlékét országszerte népmondák őrzik. Dobos Hona Szent-Györgyi Albert Ostváth Mária plakettje Pogácsasütés Weöres Sándor Fönn az ég vaskalap, hány pogácsát sitt a nap? fönn az égi vaskalapban a pogácsa hány darab7 Jön egytncat bárányfelhő, tereli az égi szellő gyapjú-puha korbácsa, de hát egy se pogácsa. Száll egy vaskos gomolyfeUeg, rajta fényes jég-lebemyeg, villámokat osztogat, a pogácsa elmaradt. Kovács György verseli Mint aki... G. K. barátomnak Mint aki útra készül úgy nézek szét magam körül — új veszélyek új furcsa helyzetek tűnnek föl s a szememben búcsúpillantás Kalandok tenger-sós illatát várom s robajló vad szeleket fáradt szememben új fények gyúlnak — vedd le a karomról csititó kezed Valakinek oda is kell állni ahová most készülök (még nem tudom hová de miért ne én — a nyugalom csak később adatik Tűnődés 6. J. barátomnak Kispici kedves kisfiam elmélyülten fúr-farag. Aggódva lesem ujjait: rajtuk súlyos nyom marad? Nem bántja véső, reszelő; a fűrész nagyon belemar? Szisszennék féltőn már, de egy más indulat felkavar. Az apákon kívül ki érzi apák büszke örömét látván, a fiuk mit akar; tenni ősök örökét..? Es az apák testén-lelkén nincs már egy rúgásnyi hely. (Tréfált csak velünk az élet szép ígéreteivel.) Nyomunkba lépő kisfiúk lelkét még hit hatja át. Az apákon kívül ki érzi az apák mély bánatát..? e
