Békés Megyei Népújság, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-04 / 3. szám
\ Megfelelnek-© a gyermekeknek a cipőik? Nagy emberek, mint tanulók Annak megállapítása céljából, hogy mennyiben viselnek m gyermekek nem megfelelő cipőt, Lübeckben röntgenfelvételekkel kombinált vizsgálatokat végeztek 6 éves lányokon. Az eredmények megdöbbentők voltak. Megállapították, hogy a gyermekek 27 százalékánál fél cm- rel volt hosszabb a cipő, mint a láb, 36 százalékánál éppen olyan hosszú és 15 százalékánál még rövidébb, mint a láb. Az óvodákban végzett vizsgálatok ugyanolyan eredményekkel jártak. Említésre méltó, hogy a legtöbb gyereknek, akinek nem volt elég hosszú a cipője, a cipők újak voltak, 65 százalékában pedig 3 hónapnál régebbiek. A tengeri olajfúró szigetek egyre mélyebb és veszélyesebb vizekre települnek, hogy mindenütt hozzáférhetővé tegyék az emberiség számára a készletek egyhatodát kitevő víz alatti olajkincset. Olajkutatás és -kitermelés szempontjából az Északi-tenger egyike a legnehezebb területeknek. A konstruktőröknek 20—30 méteres hullámokkal és 100—200 km/óra sebességű viharos szelekkel ^ is számolniuk kell a mesterséges tengeri szigetek megtervezésekor. 8 Béxis acors^ 1976. JANUÁR i. A röntgenfelvételeik a gyermekek igen nagy részénéi csontelváltozásokat mutattak ki, mint a hibás növés jelét. Ez nem csodálható, mert amíg a felnőtt lába nyomásra fájdalommal és tyúkszemképződéssel reagál, addig a gyermek puha lába a cipőnek megfelelően deformálódik és alig vagy egyáltalában nem fáj. Nagy tévedés tehát azt hinni, hogy a cipő megfelelő, mert a gyermek nem panaszkodik! A szülők — és nem utolsósorban a cipészek és a cipőeladók — tudatlansága az oka annak, hogy a gyermekek lába deformálódik. Jó lenne, ha minderre gondolna a cipőipar és a kereskedelemi A tengeri fúrószigeteknek két alaptípusa van. Kilencven méteres vízmélységig három vagy több lábon álló plattformokat telepítenek a tengerre. Nagyobb tengermélységben már csak az úszó fúrószigetek felelnek meg a célnak. Ez utóbbiak lehor- gonyzása, az elsodródástól való megóvása persze nagyon nehéz feladat. A képen látható fúrószigetnél, amely norvég megrendelésre készült és egyike a legnagyobbaknak, a lehorgonyzás problémáját úgy oldják meg, hogy robbanótöltettel a drótkötél szálak megfogására szolgáló speciális horgonyokat lőnek be a tengerfenékbe. Így kb 600 méteres vízmélységig lehet fúrásokat végezni a mesterséges szigetről. A ZSENIK az iskolában is zseniálisak voltak — ez az egyik elmélet. A másik ezzel szemben azt állítja: a híres emberek átlagosan vagy rosszul tanultak, osztályt ismételtek, sőt, elég gyakran kicsapták ökot Iskolából. Az igazság — mint rendszerint —, valahol a középen van. Kutatók állítása szerint sok nagy ember volt rossz tanuló, persze nem azért, mert buta lett volna- Jellemük, egyéniségük nem állta a merev iskolai kereteket. Két érdekes és jellemző példa bizonyítja egyebek között, hogy híres politikus is lehetett csapnivalóan rossz tanuló. Nevük: Bismarck és Churchill. „Az iskolai évek: szomorú, szürke folt az életemben — írta Churchill. — Csupa szenvedés, megaláztatás, kényszer, unalom és értelmetlenség”. Franz Kafka is sokat szenvedett az iskolában: „Éjszakánként ma is kísértenek a velem foglalkozó tanári értkezletek” — írja naplójában. Hadd áruljuk el: nagy nehezen csúszott át egyik osztályból a másikba. G. B. Shaw, aki szinte betegesen félénk természetű volt, ezeket írta az angol iskolarendszerről: Az egész nevelési rendszer egy nagy csalás. A tízéves oktatás végén még anyanyelvemet sem ismertem jóL Legföljebb derék sportolókat nevelnek, de minden erkölcsi tartást kiirtanak az emberből.. .A fentiekkel ellentétben kitűnő tanuló volt Descartes, Voltaire, Kant, Hegéi, Lenin, Richard Strauss, Erich Kästner. Descartes-ról ismeretes, hogy nyolcéves korában tökéletesen beszélt latinul, matematikai tudása pedig bámulatba ejtette tanítóit. Kant az ötödik osztálytól kezdve osztályelső volt, és végig az is maradt. Hegel évről évre kitüntetést kapott az iskolában, tízéves korától tizennyolc éves koráig. Tizenöt éves korában latinul írt naplót Zseniálisnak azonban egyáltalán nem látszott. Barátaj egyike így nyilatkozott erről: — Nem számítottunk arra, ami később lett belőle. Lenin1 kitüntetéssel végezte az iskolát. Érettségi bizonyítványába bejegyezték: „Rendkívül tehetséges, szorgalmas és alapos. Gyakran félrekezelik a magas vérnyomásban szenvedő beteget. Az Egészségügyi Világszervezet szerint a magas vérnyomás a legelterjedtebb betegség a világon. Sajnálatos módon a magas vérnyomásos betegek száma világviszonylatban fokozatosan növekszik. A bolognai Sant’Orsola kórház orvosa, Cesare Bartorelli mondotta: „Az esetek 90 százalékában még mindig nem tudjuk, hogyan fejlődik ki ez a betegség, amelynek társadalmi káros kihatásai a rákéval vethetők össze. Azt tudjuk, hogy a magas vérnyomásra való hajlam örökölhető, s ezért mind nagyobb gondot fordítunk a betegek kezelésére, állandó felügyeletére. A gyógyszeripar szerencsére egyre újabb vérnyomáscsökkentő gyógyszerekkel siet a betegek segítségére. Csakhogy ezeknek a gyógyszereknek igen gyakran vannak mellékhatásai, amelyek leküzdése további feladat elé állítja az orvostudományt”. A magas vérnyomással kapcsolatban az egyik legaggasz- tóbb problémát az jelenti, hogy igen sok esetben elhibázott terápiát alkalmaznak. Giulio Sem az iskolában, sem az iskolán kívül, sem szóval, sem tettel soha nem adott okot tanárainak a megrovásra ...” Annál több volt a baj Dar- winnaL De nem ő, hanem az angol iskolarendszer volt a hibás ebben, amely megtörte a tanulók jellemét, a többi között súlyos festi fenyítéssel. Dokumentum van arról például, hogy Churchillt annyit verték az iskolában, hogy emiatt egy ideig dadogott és selypített TALLÓZVA híres emberek életrajzában, meglepő dolgokra bukkanhatunk. Ki gondolná ugyanis, hogy rossz tanuló volt Albert Einstein, a relativitás- elmélet atyja, Richard Wagner, a zseniális zeneszerző, sőt Mahatma Gandhi is. Tizenöt éves koráig igen rosz- szul tanult Napóleon. Egyszerűen nem ismerte a helyesírást a francia nyelvet pedig —egyik tanára szerint — „barbár módra használta”. Ragyogó tehetségnek bizonyult azonban a katonaiskolában: az előírt három év helyett egy év alatt elvégezte az iskolát. Komoly sikereket érték el az iskolában Friedrich Schiller, a két Grimm-testvér, Gustave Flaubert, Emile Zola, Marx Károly és Ho Si Minh. Még egy pár rendhagyó eset ide kívánkozik, melyek szerint rendkívül tehetséges tanulók voltak — bár nem jártak iskolába Nagy Sándor, Julius Caesar, VIII. Henrik, Morus Tamás és Rotterdami Erasmus. Kevesen tudják, hogy Mark Twain csak elemi iskolát végzett, akárcsak Jack London. Alberto Moravia 60 éves korában érettségizett, akkor is csak azért, hogy megkaphassa hivatásos újságírói igazolványát. Honoré de Balzac állandóan különféle büntetéseket kapott az iskolában. Majakovszkijt tizenhat éves korában kicsapták az iskolából; tizenkilenc éves, amikor bejut a képzőművészeti főiskolára, de rutinszerű foglalkozások hamarosan untatni kezdik és otthagyja az iskolát. It EFEJ EZ ÉS U L még egy rendhagyó példa: William Faulkner amerikai regényíró csak két évig járt középiskolába. Apja jó kapcsolatai révén érettségi nélkül bejutott ugyan az egyetemre, de ott egy évig sem bírta ki. Mégis Nobel-díjas író lett belőle ... Muiesan professzor, a perugiai egyetem professzora kijelentette, hogy a vezetése alatt álló kórházban 160 magas vérnyomásos beteg közül mindössze 8, azaz 2 százalék részesült megfelelő kezelésben. Minek tulajdonítható az elhibázott kezelésmód? Elsősorban annak, hogy igen sok orvos fel- készültsége hiányos ezen a téren. Maguk a betegek sincsenek tisztában a betegség tüneteivel és következményeivel. De a legnagyobb hibát talán ott követjük ,el, hogy amint helyreállt a vérnyomás értéke, abbahagyjuk a kezelést. Holott tisztában kell lennünk vele: a magas vérnyomásos beteget ugyanúgy élete végéig kezelni kell, mint a cukorbeteg embert. Bruno Magnani professzor szerint az ételek sótartalmának csökkentése révén olykor látványos vérnyomás-csökkenés érhető el a könnyebb eseteknél, de főként a fiataloknál. Problémát. jelent azonban a sófogyasz- tás-csökkentés mindazoknál, akik üzemi étkezdében vagy vendéglőben kénytelenek étkezni. Azt beszélik... ... hogy ha ezekben a nnpofcban valaki ember (homo sapiens) akar maradni, annak feltétlenül szert kell tennie néhány kártyanaptárra. A nagy embereknek pedig ajándékozni való zsebnaptáruk is van, s azt ajándékozzák a másik nagy embernek, megjelelő protokoll kíséretében. Kedves dolog ez, és közgazdászaink figyelmébe ajánlom a mostanában ismét felvirágzó cserekereskedelmet, amelynél — hála Istennek — nincs szükség pénzre. Én adok neked pölö Univerzál-kártya- naptárt, te adsz nekem OTP-set. Ha a kis kártya hátlapján egy bomba nő is mutatja magát, lottószelvényt töltve, „Ezt is nyerheti...” felirattal, az persze legalább 4—5 TÜZÉP-essel egyenértékű. A múltkor például megállított egy ismerősöm az utcán: „Van naptárad?" Sajnos éppen üres volt a zsebem — ez nem általános, de gyakori —, s tagadóan ráztam a fejem, mire ő sértődötten faképnél hagyott. Egyszerűen nem nézett embernek, vagy azt hitte, haragszom rá. Nos, az illető megnyugtatására ezúttal kijelentem: 53 darab különböző kártyanaptárból áll a „gyűjteményem”, s ezenkívül 77-et ■— vagy 30-félét — tudok ajándékozni, netán cserélni. Azért csak ennyit, mert takarékoskodunk a papírral Ellenben büszkén mondhatom, kaptam zsebnaptárt is, amiben az a pláne, hogy külön kis szelvénykék vannak benne. Az illető intézmény javasolja, hogy a szelvényeket szíveskedjek beragasztani az aktuális időpontot megelőző naphoz. Ily módon nem feledkezhetek el házassági évfordulómról, feleségem, apám, anyám születésnapjáról és névnapjáról. De egyvalamit a naptár szerkesztői felejtettek el! Ugyanis hiába kerestem azt a szelvényt, amelyiknek a következő szöveget kellene tartalmaznia: „Holnap anyósom születésnapja". Igen, az anyósokról, az apósokról egy szó sem esik, a vők és menyek legnagyobb sérelmére. Nem baj — mondják egyesek —, legalább lesz mire hivatkozni, ha nem köszöntjük fel őket. Persze ez nem mentség, ám térjünk le a személyeskedés hímtelen mezejéről, s maradjunk a naptáraknál, amelyek valóban szép színfoltjai az óév és az újév utolsó, illetve első napjainak. Most, amikor végre helyére billennek a kificamodott hétköznapok, itt az ideje, hogy visszatérjünk a régi kerékvágásba, pontosabban a megújhodottba, amelyen többek között a takarékosság, a munka intenzitása, jobb hatékonysága jegyében haladunk előre. A kártyanaptárcserékre volt idő az ünnepek alatt, amikorra már terveinket fő vonásaiban teljesítettük. Elsejétől azonban új időszak kezdődött, ezért javasólom, hogy a naptárcseréket ne az értekezleteken, hanem annak szüneteiben hajtsuk végre, esetleg ebédidő alatt, hiszen az óévet úgyis meglehetősen túl- tápláltan zártuk. No, nem baj! Ami megtörtént, azt már nem lehet visszacsinálni, de még eleget tehetünk az egészséges életmód feltételeinek. Vannak, akik. „Ejnye, ejnye!” pillantással most a kocogást ajánlják, azonban másoknak más a véleményük, ök azt beszélik, hogy ne csak kocogjunk, hanem határozottan, jobb ütemben haladjunk előre. A naptáraknak ne csak azt a felét nézzük, ahol csinibabák, meg ÁB (Állami Biztosító) feliratok vannak. Ugyanis az csak a dolog hátsó fele. A lényeg tulajdonképpen a másik oldalon látható. Mert itt egy évszám szerepel: 197S. Vilaszek Zoltán Fúrósziget az Északi-tengeren László Zsuzsa ■ Ezért is „felmehet a pumpa../’
