Békés Megyei Népújság, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-20 / 16. szám

Napi 1200 csomó... Telegdi Valéria a perzsasxőnyeg- kijáró dijat veszi A cím egy kicsit megtévesz­tő, de a félreértés elkerülésére mindjárt az elején elmondom, hogy nem egy tengerjáró hajó­ról van szó, amely ekkora se­bességgel halad az .óceánon, ha­nem egy speciális munkáról: a szőnyegszövésről. Bár Telegdi Valériáról, a Csaba Szőnyeg- szövő békési részlegének szö­vőnőjéről szólva, képletesen ha­jót is lehetne emlegetni. Az élete hajóját, mely megtelhet­ne perzsaszőnyegekkel. A sző­nyegfonál ugyanis végighalad egész életén, napi „1200 csomós sebességgel’’... Ennyi csomót köt naponta átlagosan a szövő­szék előtt ülve, immár 12 éve egyhuzamban. S hogy ez ösz- szesen mennyi lenne, azt egy kompjuternek sem volna köny- nyű kiszámítani. Igaz, az első időkben közel sem volt ennyi a napi teljesít­ménye. De a gyakorlat teszi az embert mesterré. S az ő eseté­ben megvan a gyakorlat. Még iskolás korában ült le először a szövőszék elé. Otthon ... Édesanyja bedolgozó volt, szőtte az ezerszínű perzsákat. Az akkori kislánynak tetszettek a szép fonalak*, a gyönyörű min­ták. Addig kérlelte tehát édes­anyját, míg meg nem engedte. Kellett is a segítség. A nyolc­tagú család megélhetéséhez — hatan vannak testvérek, közü­lük három lány — minden dol­gos kézre szükség volt. A szö­vést megtanulta a család min­den nőtagja. Miért maradt vol­na ki éppen Vali? Nővérével, Piroskával annyira megszerette a szövést, hogy amikor lehető­ségük nyílt, jelentkeztek a szö­vetkezetbe. ' Azóta is Itt dolgoz­nak mindketten, szerelme­sei a szép szőnyegeknek, úgyannyira, hogy az évek so­rán egy kissé riválisak is let­tek egymással. Azon verse­nyeznek, ki az ügyesebb, ki tud szebben dolgozni. Ez per­sze csak jó, hiszen így jutottak * ’ ább, hírnevet szerezve nem­szövésben az első helyezettnek át a zsűritől csak maguknak, hanem a szö­vetkezetnek, s közvetve a me­gyének. Az évenként megren­dezett szőnyegszövöversenye- ken ugyanis öt év óta rendsze­resen részt vesznek. Természe­tesen nem kis eredménnyel. Ne­vük ismertté vált a szakmában. Az első helyezettek névsorában mindig ott található valame­lyik Telegdi lány. Tavaly Pi­roska volt a győztes, az idén Vali. Ezért mondom, hogy ri­válisak ... De ez úgyszólván a családban marad ... Egymást segítve dolgoznak. Legtöbbször a szövőszéknél is egymás mellett ülnek. Szinte a véleményük is egy e munkáról. — Olyan szép a szőnyegké­szítés, mintha kézimunkát hí­meznénk — így szól Vali, Pi­roska hozzáteszi: „A kezem alatt alakul, formálódik a min­ta, és ez olyan öröm, amit ki­fejezni sem lehet. Igyekszem, sietek, hogy mielőbb lássam a folytatást, az egész munkát.” No lám! Már meg is van a versengés indítéka ... Vali folytatja: „A szakma szépsége mellett az is jó, hogy most már erről szakmunkás-bi­zonyítványt , szerezhetünk. Ma­gam is jelentkeztem nemcsak a bizonyítvány megszerzése miatt, hanem az ismeretszerzés lehe­tőségéért. Szeretek tanulni, s itt a szövetkezetben minden fel­tételt megadnak ehhez. A műP vészettörténet különösen érde­kel. ez is egy tantárgy. Leg­kedvesebb hobbim az olvasás. És amióta iskolába járok ter­mészetesen a tantárgyakhoz fű­ződő könyveket bújom. Ver­senyre sem csak a dicsőségért jelentkeztem, hiszen az egyál­talán nem volt biztos. A fő oka, a tanulás lehetősége volt, mi­vel felkészülni a szakmai kér­dések mellett politikai és kul­turális témákból is kellett. Eh- /hez pedig sok segítséget adtak a könyvek. A felkészülés eredménye az idei első helyezés. Kasnyik Judit Óránként öt mázsa takarmány Az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság támogatásá­val 1974-ben speciális szárító­üzemet építettek a békéscsabai Lenin Tsz baromfitelepén. Ez­zel a berendezéssel óránként öt mázsa 'takarmányt állítanak elő az alommentes baromfiürü­lékből. Felhasználását, a nagy­üzemi módszerek kidolgozását kísérletek előzték meg Békés­csabán és Keszthelyen az Ag­rártudományi Egyetemen. A tapasztalatok alapján ta­karmányozásra és forgalmazás­ra engedélyezték a békéscsabai terméket, ANAFÁG néven. A ló kivételével minden állatfaj­jal etetik. Szójadarát, hallisz­tet és gazdasági abrakot helyet­tesítenek vele. A tehenek ta­karmányába 10 százalékot tesz­nek, a hízómarhák takarmány­adagjának 10—30 százalékát ez adja. A hízósertések takarmá­nyába 20 százalékot kevernek. Általános megállapítás: javult a hízóállatok takarmányfelvé­tele és nőtt a havi súlygyarapo­dás. A hízósertések napi súly- gyarapodása ötszáz gramm fö­lé emelkedett az ANAFÁG etetésével. A tojótyúkok tojás­termelése is 2—4 százalékkal növekedett. A baromfi tehát korszerűen, alommentes helyen tartva nem­csak húst és tojást termel, ha­nem fehérjében gazdag takar­mányt is szolgáltat. A békés­csabai Lenin Tsz-ben 1975-ben 125 tonna import szóját és 35 tonna import hallisztet takarí­tottak meg az ANAFÁG eteté­sével. Könyvszemle Sokoldalú pályaválasztási propagandát szervez és irányít a PTI Megkezdődött az iskolákban a pályaválasztás. Mint a Békés megyei Pályaválasztási Tanács­adó Intézetben elmondták, ma már a múlté a pályaválasztási munka korábban tapasztalt kampány jellege. A fiatalokat alsóbb évfolyamokban kezdik felkészíteni a nagy döntésre, mégis természetes, hogy ezek­ben a hónapokban fokozottabb figyelmet szentelnek erre a munkára. Az intézet vezető he­lyettese, Böke Gyula elmondta, hogy a szülőket is szeretnék megfelelően felkészíteni arra. hogyan segítsék gyermekük döntését. Ezt a célt szolgálják azok a szülői értekezletek, ame­lyeken az intézet dolgozói és aktívái adnak tanácsokat. A gyermekek segítése szintén na­gyon fontos. Az iskolákba ki­állításokat vándoroltatnak és más propagandaanyagot is küldenek. Az intézet dolgozói azt ter­vezik, hogy február végére va­lamennyi békéscsabai iskolába eljuttatják a szakmák egy ré­szét bemutató kiállításokat. A napokban nyitották meg a mű­szerész szakmát bemutató kiál­lítást a szeghalmi gimnázium­ban, február 5-től pedig a gyu­lai gimnázium diákjai látják majd ugyanezt. A kiállítások alkalmával vetítéseket tartanak és szakemberek segítik a tájé­kozódást. Az üzemek is egvre inkább felismerik a pályaválasztás fon­tosságát. Ennek "köszönhető, hogy az utóbbi időkben meg­élénkült a munkahelyek közre­működése az iskolai pályavá­lasztási tevékenységben. Gyako­ribbak az üzemlátogatások és a korábbi évekhez képest sokat A gyorsított ütemben készülő beruházásokról szóló riportsoro­zat ezúttal a Gyulai Húskom­binátot látogatja meg. Azt a Gyulai Húskombinátot, amelynek alapjai a gyulai kol­bászt kitaláló hentesmester ne­véhez fűződnek, még 1870. kö­rül. Azóta ország-világ megked­velje a jó ízű kolbászt, s ma már az évi 300 vagonos termelés is kevésnek bizonyult. Ezért hatá­javult ezek hatása is. Jelentős kezdeményezés az üzemi pálya­ismereti szakkörök szervezése. Az első a Bútoripari Vállalat gyulai gyáregységeben alakult meg, s azóta az orosházi Alföl­di Kőolaj- és Gázipari Gépgyár is követte a jó példát. Bőke Gyula elmondta, hogy nagyon bevált ez a módszer, hiszen a gyerekek nemcsak egy-egy szakmát, hanem az üzem éle­tét is megismerhetik. A jövő­ben szeretnének 15—20 hasonló szakkört létrehozni. A pályaválasztást, a tájéko­zódást segítik az intézet kiad­ványai is. Az 1976/77. évi me­gyei Pályaválasztási tájékozta­tó a jövő héten jut el az isko­lákba. Eredményeket hoztak a vetélkedők is. Az ilyen, kisebb helyi rendezvényeken kívül nagy sikere volt az októberben megrendezett orosházi verseny­nek, amelyet a Magyar Rádió is közvetített. Legújabb, hogy pá­lyabemutatók segítségével az intézet növeli a középiskolát végzettek jelentkezését a szak­munkásképzésre. Ez év április 22-én nagyszabású bemutatót szerveznek Gyulán az új mű­velődési házban, amelyre mint­egy 500 középiskolást hívnak meg. i Végül arról is tájékoztatták dánunk munkatársát, hogy az ■ intézet a jövőben is fokozott figyelemmel segíti a fizikai dol­gozók gyermekeit, ugyanúgy a korlátozott munkaképességű fia­talokat. További céljuk, hogy a KISZ közreműködését is meg­nyerjék a pályaválasztási mun­kához. Ebben elsősorban az üzemek s intézmények KISZ- fiataljaira számítanak. N. Á. rozták el, hogy a régi üzemet re. konstruálják és egy újat is épí­tenek a város szélén. A termelést 1977-ben kezdő kolbászgyárat kereste fel Ba­log Mária riporter, hogy az épí­tőkkel, a beruházókkal, a kivite­lezőkkel beszélgessen, s megszó­laltassa az új gyár főmérnökét, a mai és a leendő munkásokat, s az építkezés legközvetlenebb részeseit, a gyulaiakat. Réti Ervin: Háború és béke a Közel-Keleten Nincs béke — se szalám, se salom, ami a szó arab, illetve héber jelentése — az olajfák alatt. Hogy miért nincs, erről szól, ezt elemzi Réti Ervin könyve: Háború és béke a Kö­zel-Keleten. Nehéz feladatra vállalkozott a szerző. Olyan tűzfészek ke­letkezésének okait kutatja, amelynek eredőit részben mély­re temette a hamszin, a siva­tagi szél, részben pedig olyan közegben kovácsolták, amely térben távolabb esik az Ezer- egy éjszaka és a varázsszőnyeg ’•arázsos meséinek keletkezési helyétől. Réti Ervin oknyomo­zását az a törekvés hatja át, hogy az igazat írja, ne csak a valódit. S az már az elhivatott, szolimájában járatos hírlapíró külön érdeme, hogy könyve nemcsak a gazdag forrásmun­kák sorát gazdagítja, hanem mindvégig élvezetes, izgalmas olvasmány is. Pedig — mi tagadás —, ne­héz eligazodni az arab világ évezredes múltjában, vagy — közelebbi példát említve — a négy közel-keleti háború előz­ményeiben, lefolyásában, törté­neti, sőt hadtörténeti értékelé­sében. Gyakran tapasztaltuk, hogy homlokegyenest ellenkező értelmű hadijelentések kuszál- ták össze az amúgy is bonyolult helyzetet, amelyben a tájékozó­dás esélye a minimálisra csök­kent. Réti Ervin sok forrásmun­ka és még több titkos doku­mentum alapján avat be köny­vében a háborúk előzményeibe és a konfliktusok rövidebb- hosszabb történetébe. Izgalmas, lebilincselő olvas­mány a négy arab—izraeli há­ború históriájának feleleveníté­se. De éppoly érdekes az a fe­jezet is, amely „a világ legna­gyobb tűzijátéka”, az energia- válság hátterét, sok, eddig is­meretlen részletét és összefüg­gését elemzi. Hozzásegít a könyv ahhoz is, hogy a közel- keleti válság megoldásának kulcskérdésében, a palesztin nép helyzetének reális megíté­lésében tisztán lássunk. Végül, de nem utolsósorban azzal is hasznos, tisztes célt szolgál a kötet, hogy miközben igyekszik beható értékelést ad­ni az arab világ megosztottsá­gának okairól, egyszersmind fel­villantja a békés rendezés lehe­tőségeit, a tűzfészek gyökeres felszámolásának módozatait is. (gy. d.) Mai tévéajánlatunk: tmmatmmnamammmmmammmmmmmmmmnmmtmmmmmmwamaamammmmmmmamummummmmmmmrn 18.15: Zöld utat! Gyulai Húskombinát — riparimüsor Lassan közhellyé koptatjuk — mert annyit emlegetjük — a na­gyon is lényeges igazságot: 'a gazdaságfejlesztés intenzív sza­kaszába léptünk. Az egyszerű több — bármilyen termékről le­gyen szó — ma már nem is lehet kizárólag cél. Társulnia kell hoz­zá a hogyan, a mennyiért, a mi­vel fogalmainak, mindannak, amit a hatékonyság felölel. A termelői szervezetek — a meg­szokástól, a könnyebb út kere­sésétől vezettetve — szintén ösz­tönösen hajlanak arra, hogy csu­pán a mennyiségi többletben lás­sák fejlődésük bizonyítékát. Tú! a tonnákon A kőolajfeldolgozó ipar bruttó termelése ma több mint két és félszerese a tíz .évvel ezelőtti­nek. Gyors iramú növekedésről tanúskodik ez a tény, ám arra nem ad válapt, vajon megújul­va jutottak-e túl a szóban forgó évtizeden. Ha azonban folytat­juk a vizsgálódást, s leírjuk, hogy — a sok lehetséges példa közül kiragadva — ugyanez idő alatt a foglalkoztatottak száma csupán másfélszeresére bővült, a feldolgozott kőolajból az értéke­sebb termékek, az ún. fehéráruk aránya tizenöt százalékkal növe­kedett, kétszáznál is több új áru­cikket hoztak forgalomba, akkor ezzel azt is kimondtuk, hogy ja­vuló hatékonysággal működött ez az iparterület. Most a fonákja. Az egyik faipa-, ri nagyberuházásnak már két esztendeje készen kellene állnia. Ami azonban tető alá került, az az eredetileg terve^tt félkész­áru tömeg 65 százalékát képes csupán kibocsátani. Jelentős költségek és további időveszte­ség fejében végül is sikerül majd a termelési kapacitást a számí­tottnak 75 százalékára növelni, de hol van ez még mindig a kez­detben remélt mennyiségtől!? Ki állíthatná akár egy percig is, hogy hatékony ez a beruházás? fl forint fátyla Maradjunk a beruházásoknál. Az évről évre duzzadó forint- összegek, amit beruházásokra fordítanak a szocialista szekto­rokban, ugyan tanúságát adja a népgazdaság erejének, ám sem­miféle útbaigazítással nem szol­gál arra vonatkozóan, hogy jól vagy rosszul fektették-e be a forintokat. A pénz fátyla mögött elrejtőzhet a borsos áron vásá­rolt, de csak félig kihasznált technológia és technika, avagy az, hogy nagy összeget adtak ki idejét múltra, legyen az beren­dezés vagy eljárás. Nem vélet­len — nem a központi irányítás „szeszélye”, hanem a társadalmi szükségszerűség felismerése, hogy a januártól érvényes sza­bályozó rendszer döntő fontos­ságot tulajdonít a fejlesztési ki­adások megtérülésének, hogy le­zárta az állami adományok for­rását, s hitelt nyújt csupán, meg­szabott fizetési feltételekkel. Ezek szerint mint legfőbb íté­lőszék, úgy működik — kellene, hogy működjék — a hatékony­ság? Nem egészen. Hiszen akkor — például — bezárhatnánk az ország összes kenyérgyárát és sütőüzemét, mert működtetésük­re ráfizet a népgazdaság. Csak­hogy első helyen a társadalmi szükségletek állanak, s ezek nem a bezárást, hanem az adott fel­tételek közötti javuló munkát követelik meg. Azt, hogy megfe­lelő legyen a kenyér tápértéke, több készüljön a keresett finom fehérárukból — ti. a péksütemé­nyekből —, mérséklődjék a gyár­tási veszteség, az áru egy ton­nájára jutó energiafelhasználás s így tovább. Félretett szemüveg Ügyi tűnhet, pusztán az or­runkra biggyesztett okulárén múlna: mit ítélhetünk jónak s gyengének, hasznosnak, fölösle­Megújulva növekedni'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom