Békés Megyei Népújság, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-07 / 287. szám

Megyénk novemberi krónikája A belpolitikai élet megyénkben novemberben sem szűkölködött megemlékezések­ben, jubileumokban és tanács­kozásokban. Nincs szándékom az eseményeket kronológiailag kö­vetni, rangsorolásként viszont első helyre kívánkoznak a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 58. évfordulójának ünnepi megemlékezései és a kommunis­táknak a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­ga november 25—26-i ülését kö­vető tanácskozásai, a rendkívü­li párttaggyűlések. Ha meg is álltunk emlékezni, nem a múlt felé fordulás volt ez. Tekintetünk, eszünk és tetteink a jövő cselekvő lehetőségeit ku­tatják. A Nagy Október ünnepi sorozatát azért tartjuk legki­emelkedőbbnek, mert ünnepe ez a haladásnak. Ez volt az indító­ja annak is, hogy pártunk és kormányunk politikájával a be­vált úton haladhatunk tovább. E politika támogatására tettek hitet megyénk kommunistái a taggyűléseken — tárgyilagosan elemezték jelenlegi gazdasági helyzetünket. És ha a kommu­nisták megértik a célt: ami a fejlett szocialista társadalom felépítését jelenti — odaadó, példamutató tevékenységükkel a pártonkívüli' munkásokat, pa­rasztokat, értelmiségieket, egyéb rétegeket serkenthetnek a jobb eredmények elérésére. Kétségtelen, hogy az árak ren­dezése megyénk politikai életét is a kelleténél is jobban foglal­koztatta. Sokan sokféleképpen beszéltek. A „jólértesültek” minden alapvető szükségleti cikk árának emeléséről szóltak. Mások hihetetlennek tartották, sőt időszerűtlennek az áreme­lést. Pedig nem az árhivatal közleménye jelentette ezt a tényt csupán. Azokat érte várat­lanul, akik figyelmen kívül hagyták a kormány hivatalba lépésekor elmondottakat, me­lyek a munkaprogramban így hangzottak el: „számolnunk kell azzal, hogy a következő évek­ben emelnünk kell a fogyasztói árak színvonalát. Ezt szívesen el kerülnénk, de nem tehetjük meg, hogy a fogyasztói árakat teljes mértékben mentesítsük a termelői és az importárak szín­vonalában és arányaiban előál­ló változásoktól”. A tények sokasága bizonyítja, hogy mindennek ellenére novem­ber hétköznapjai nem az árak feletti meditálással teltek el. És ha némely eseményről csak címszavakban szólunk is, mind- ézek a megye lakosságának lük­tető, cselekvő életét tanúsítják Az országgyűlési képviselők csaknem mindegyike találkozott választóival fogadóórán, vagy képviselői beszámolókon. A me­gye határain túl is nagy sikere volt a békésszentandrási orszá­gos szőnyegszövő-versenynek. FELAJÁNLJUK MEGVÉTELRE 2 db üzemképes Csepel 705-ös típusú NYERGESVONTATÓT (kamiont). Békés megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat karbantartó üzeme, Békéscsaba, Kórház u. 1. Amikor a postai hírlapszolgálat negyedszázados jubileumát ün­nepelték Szegeden, Békéscsa­bán a külterületi lakosság jobb postai szolgáltatásához autós postai kézbesítőket állítottak be. Nagyon jó érzés volt tudomást szerezni a MEZŐGÉP törzsgár- da-ünnepségéről, ahol a munka­helyüket szerető, kitartóan és jól dolgozók példáit sorakoztat­ták fel tanulságként az állandó­an munkahelyüket keresők és változtatók számára. Jó lenne a későbbiekben több ilyen törzs- gárda-ünnepségről — vagy ha nem is ünnepségről, de legalább jobb megbecsülésükről tudni. Megyénk 27 kisközségének és külterületi lakosságának helyze­tével való törődést jelentette a Hazafias Népfront megyei bi­zottságának ülése. Ez mintegy bizonysága annak, hogy nincs el­felejtett terület, szerep nélküli település. Bárhol legyen is az, változatlanul előtérben áll az emberekről való gondoskodás. Ugyanezt célozta a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsának el­nökségi ülése is, amikor a tár­sadalmi biztosítási törvény min­denki által való jobb megisme­rését szorgalmazta. 1500 embert részesítettek szakmai oktatásban a szakszervezetek. Biztató szá­mok ezek, de többre van szük­ség a törvény előírásának meg­ismeréséhez. Különösen, most, mikor minden magyar állampol­gár „biztosított”, azaz ingyenes egészségügyi ellátásban része­sül. Biztosított úgy, hogy nem marad gyógykezelés nélkül. Ügy vélem, erről nem szabad megfe­ledkeznünk akkor sem, ha gaz­dasági lehetőségeinkről esik szó... A november jelentős esemé­nyeként tartjuk, hogy átadták a tanyai kollégiumot Endrődön. Hét és fél millió költséggel épült és száz gyermeknek ad második otthont. Apropó! A gye­rekek. Novemberben is több fó­rumon vetődött fel a szakmun­kásképzés, az iparitanuló-felvé- tel gondja. Ipari tanulókra nagy szüksége lenne megyénknek is — ninps elegendő belőlük. Na­gyon elgondolkodtatott a Mun­kaügyi Minisztérium novemberi tájékoztatója, melyből kitűnt, hogy 1976-ra 58 ezer 200 ipari tanuló felvételét tervezik. Meg­említi azt is. hogy az 1975. évi felvételi tervét több megye túl­teljesítette. Sajnos, ezek között a mi megyénk nem szerepel. Pedig jó eséllyel pályázhatná­nak a mi fiataljaink itt. De ta­lán jövőre!! Nehéz lenne teljes igénnyel összefoglalni mindazo­kat az eseményeket, szorgalmas munkát jelző tevékenységet, me­lyet megyénk novemberének hétköznapjai takarnak. Mégsem feledkezhetünk meg még néhány jó és kevésbé jó tényről. Kiváló Áruk Fóruma jelvényt kapott például a megyei Szikvíz- és Szeszipari Vállalat termékei kö- . zül három: az Extra Cola, a J Narancs és a Tonik. Jövőre 30 - millió, 1978-ban pedig 60 mil­lió palack üdítő ital előállítását irányozták elő — ez a békéscsa­bai termékbemutatón hangzott el. Mennyivel jobb erről tudo­mást szerezni, mint arról, hogy italkimérés van némely üzem területén. Ez utóbbi mélyen el­ítélendő és nem megengedhető! Ez cseppet sem segíti elő a munka- és egészségvédelmet. Pedig ezekre is jó lenne jobban odafigyelni. Erre int a népi el­lenőrzési bizottság vizsgálatának megállapítása, amikor kimond­ja: ebben az esztendőben több mint egymillió termelési kiesést jelentett a munka- és egészség- védelem elhanyagolása. Hátha még iszunk is rá egyet! De kedvezőtlen az ittas veze­tésből származó balesetek szá­ma is — az országos átlag felett van, 22 százalékos. 1975-ben au­gusztusig 375 közúti baleset tör­tént — ehhez aligha kell külön kommentár. Van jó kezdeményezés a köz­úti balesetek megelőzésére: a KRESZ-tanulás, amit nem lehet elég korán kezdeni. Ez a törek­vés vezérelte a szeghalmiakat is, amikor társadalmi összefogás­sal KRESZ-parkot létesítettek. Ugyancsak Szeghalmon a TEJ- TÖVÁLL KRESZ-versenyt szer­vezett, hogy a gépkocsivezetők biztonságosabban közlekedjenek az utakon. Negyvenen jelent­keztek az első ilyen kezdemé­nyezésre. Reméljük, követőjük is akad a jövőben. Szándékosan a Központi Sta­tisztikai Hivatal Békés megyei Igazgatóságának az 1975. év I— IH. negyedévéről szóló közlemé­nyével zárjuk novemberi króni­kánkat. Csak néhány adat. Nőtt az ipari foglalkoztatottság me­gyénkben. Kilenc hónap alatt a szocialista iparban 1,4 százalék­kal dolgoztak többen, mint az elmúlt esztendőben, összesen 57 ezer 400 ember. Akik 5,4 száza­lékkal termeltek többet, jövedel­mük 7 százalékkal lett több, mint 1974-ben. És hogyan foly­tatjuk a munkát a jövőben? Er­re a megyei tanács által rende­zett nagyaktíva ülés adott vá­laszt. Sok feladat vár , megol­dásra. Elengedhetetlenül szüksé­ges a munka- és üzemszervezés fokozása; a termelékenység ha­tékonysága, a munkaerők átcso­portosítása; a termelőberendezé- sek több műszakban való üzemel­tetése; az ésszerű takarékosság; a gazdaságtalan termékek ter­melésének visszaszorítása. Mind­ezek olyan teendők, melyekhez beruházási összeg alig kell a gyáraknál, vállalatinál. Ám ez a munka a kamatok kamatával együtt megtérül. Ez a iövő. S bár a negyedik ötéves tervből alig több mint húsz nap van csak hátra, tenni­való van bőven. Én mégis biza­kodva jelentem be, hogy követ­kezik: megyénk decemberi kró­nikája, a negyedik ötéves terv sikeres befejezéséről. Rocsbár János Könyvesbolt nyílt Kondoroson Elismerést érdemlő elhatáro­zást váltott valóra a kondorosi ÁFÉSZ azzal, hogy egy hónap­pal ezelőtt könyvesboltot nyi­tott. A nagyközség 7800 lakosa mintegy 110 ezer forint értékű szépirodalmi és különböző szak­mai tárgyú könyvből válogathat. Megtalálják itt a vásárlók a Kossuth Könyvkiadó által ter­jesztett politikai irodalmat épp úgy, mint a tudományos isme­reteket nyújtó könyveket. • A könyvesbolt még alig egy hónapra tekint vissza, azonban máris jól valósítja meg az elé tűzött célokat. Hozzájárul ehhez az is, hogy a könyvesboltban hanglemezeket is árusítanak. 1976 őszétől újabb feladat vár a kondorosi könyvesboltra: itt vásárolhatják meg a községbe­li fiatalok iskolai tankönyvei­ket. A kondorosi ÁFÉSZ így is tö­rekszik arra, hogy a párt mű­velődéspolitikája valóra váljon. A szövetkezet e kezdeményezé­sét — érthető módon — segí­tette valóra váltani a Szövet­kezetek Országos Szövetsége, a Könyvterjesztő Vállalat szövet­kezeti osztálya és a MÉSZÖV. B. O. Új, bővenfermő, nagy jövedelmei adó paradicsompaprikákat termesztenek ® BO 0P jovore Hektáronként százezer forint Több zöldségkertészettel fog­lalkozó szövetkezet azt tapasz­talta, hogy a Szentesi fajtájú paradicsompaprika magháza megpenészesedett, majd meg­rohadt. Emiatt konzervgyári, hű­tőházi feldolgozásra és fogyasz­tásra alkalmatlanná vált. Köz­ben különböző intézetekben működő növénynemesítők olyan új, paradicsom alakú paprikát állítottak elő, melyek magháza nem romlik, nem penészesedik. Ilyen a Szarvasi 11. és a Pal- lagi fajta. Mindkettő olyan bő­ven terem, hogy hektáronként a 90—110 ezer forint bruttó ár­bevételt biztosítja. A termesztés 1975. évi tapasztalatai alapján jövőre már csak er­re a két fajtára köt ter­mesztési szerződést a Békés me­gyei MÉK. A Szarvasi 11-re 6 forintos, a Pallagi fajtára pedig 5,5 forintos védőárat vezet be. Mivel mindkét paprika alkal­mas hűtőházi és konzervgyári, tartósításra a Békéscsabai Hűtő­ház és a konzervgyár is ezekkel a fajtákkal hasznosítja a tér mőterületet. Azonnali belépéssel felvételre keresünk .. x vas-műszaki eladói képesítéssel rendelkező üzletszerzőt, eladó szaksegédet, valamint gépírót, kezdő adminisztrátort és raktári dolgozókat. Üzletszerzői munkakör betöltéséhez erkölcsi bizonyítvány szükséges. 44 órás munkahét, szabad szombat Jelentkezés: VIDIA Kér. V. Kirendeltsége, Békéscsaba, Szerdahelyi út. ItkAn akad ilyen ( találkozó: A meg­hívottak zöme összehúzott szemmel fi­gyeli egymást, közben mosolyogva biztat: „Na! Nem esik le a húszfillé­res? Vgye nem tudod, ki vagyok?!” — s úgy tesz, mintha maga jól emlé­kezne mindenre. Aztán megkönnyebbülten válik derűs nevetéssé arcán a zavar, amikor a másik bevallja: semmire sem emlékszik már nagyon, csak az arcokra. Es a nevét mondja. ,,Na, kis­pajtás! Hát egy ideig a Tisza Kálmán téren vol­tunk együtt!” „Ah! Per­sze! Vgye téged Szabó­nak hívnak?” „Nem. Tóth vagyok. Tóth Kar­csi. A parancsnokod vol­tam egy ideig.” „ ... A Karcsi! Óh, Karcsikám! Szevasz! De meghíztál! Hát csoda, hogy nem is­mertelek meg? Hogy élsz, mi van veled?” „...Jól, kiskomám! És te? Hallod, te semmit sem változtál! Éppen olyan kopasz vagy, mint negyvenötben!...” — És széles jó kedvvel ölelkez­nek, veregetik hátba egy­mást. Aztán együtt pil­lantanak fel a belépőre. „Nézd, ott a Győző! A Kovács! Rá csak emlék­szel? Együtt mentetek vele az Akadémia utcá­ba." Majd kettőszáz vete­rán harcos. Régi csepeli, újpesti, zuglói „vörös”, vidéki „bolsi melós”, mint Vrbovszki András (most Vasvári) Békéscsa­báról, meg Stern Pista Pápáról. Ma már egy ré­szük nyugdíjas, de több­ségük fontos beosztásban dolgozik, mint Csémi velünk (nem tudom hon­nan tudták meg mindig ők először?) „Megint ku­koricakása lesz ebédre, hogy megszokjátok”. Ma is tele vannak optimiz­mussal, mint akkor, ami­kor velünk együtt szin­te naponta vitték bőrü­ket a vásárra. Csak köz­ben nagymamák lettek... A Békés megyeieknek egy régi kedves ismerőse is ott van közöttük, aki Régi kettőszázak... Károly altábornagy, hon­védelmi minisztériumi *államtitkár, s ki tudja felsorolni a nevét a sok régi csapatból kikerült legénynek, akik ma is, mint különféle állami, kulturális, gazdasági szerveink vezetői, vagy mint rádiósok, újságírók, belügyisek dolgoznak s közéletünk befolyásos képviselőivé lettek. Nők is. Nem csak mint fele­ségek, hanem olyanok, akik akkor a tudakozó­ban dolgoztak. Ók nem öregedtek. A harminc év szinte nyomtalanul tűnt el a fejük fölött. Éppen olyan vidámak, mint harminc évvel ezelőtt, amikor évődve közölték ugyan már két éve más­hol teljesít szolgálatot: Kerekes Szilveszter ez­redes, a tiszthelyettes- képző iskola volt pa­rancsnoka. Érdekes. Amíg itt tartózkodott Békéscsabán, nemigen találkoztunk. Budapes­ten, a Magyar Néphadse­reg Központi Klubjában jöttünk rá, egymás mel­lett ülve, hogy már 1945- ben „egy gazdát szolgál­tunk”. Ö egy országos pártvezető otthonát és személyét őrizte többed- magával, én, ugyancsak sokadmagammal az Aka­démia utcai országos pártközpontot, Mert a Magyar Kom­munista Párt első párt­őrségének a tagjait hív­ták meg találkozóra a fővárosba. Harminc év után először. Sokan ezért nem ismerték fel egy­mást az első percekben. Csak ahogyan a közös emlékek felelevenedtek, lettünk ismét a harminc esztendővel ezelőtti el­szánt ifjak, akik, mint összejövetelünk megnyi­tójában is elhangzott — valóban minden pillanat­ban készek voltunk akár életünket is áldozni a pártközpont, a pártveze­tők védelmében, az ak­kori nagyon zavaros, Szálasi itthon maradt és ránk leselkedő pribék­jeivel s más reakciósok­kal terhes, talán a mai portugáliai állapotokhoz hasonló világban ... Harminc esztendő alatt ki erre, ki arra került. De mindegyikünk, s fegyverrel a kezükben azok, akik ma is a bel- ügynél, néphadseregnél teljesítenek szolgálatot, féltőn vigyázza azt, ami akkor még csak ábránd volt és ma már részben beteljesedett; a 30 év nagyszerű forradalmi vívmányait. Ügy búcsúztunk egy­mástól, hogy harminc év után ismét jó volna ta­lálkozni! Varga Dezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom